Nyomtatás


A főszerkesztő jegyzete 2021/03

Már majdnem elfelejtettük

azt a tragikus eseményt, ami a 21. század hajnalán nem csak New York City két ikonikus felhőkarcolóját, a Pentagon egy részét, valamint az Egyesült Államok népét és földjét, hanem az egész emberiséget megrázta.

Az eseményt 9/11 – nine-eleven-nek neveztük és az azt követő években a privát, társadalmi és politikai közbeszédben fontos szerepet töltött be. Okokról, indítékokról, furcsaságokról, ellentmondásokról születtek jegyzőkönyvek, könyvek, teóriáik, elméletek és összeesküvés-elméletek is. Sok kérdés ma is megválaszolatlan, de mindezeknél fontosabb 3500 embernek halála, szeretteinek gyásza, az immáron leszállt és eltűnt por- és füstfelhő tüdőkben, erekben, vesékben, májakban és lelkekben való lakozása.

Az esemény olyan, amivel együtt kell élni, de olyan is, amely újabb és újabb szorongó kérdéseket indukál minden felelős emberben. Ilyen intenzitásban nem, de frekventáltságában összeadódóan talán mégis ijesztően kell együtt élnünk a terrorista cselekedetek tényével és a terrorista szándékok valóságával.

Nem gondolom, hogy tisztán vallásos motivációja lenne a terrorcselekményeknek, az viszont tény, hogy az öngyilkos merényletek mögött vallási fanatizmus van. Így hangsúlyozom, hogy a terrorcselekmények mögött nem eo ipso vallásról, hanem vallási fanatizmusról van szó, hiszen ez nem mondható el sem a teremtés legapróbb részletében is Isten dicsőségét kereső és felismerő vallásokra, sem pedig a mi Krisztus áldozatában hívő keresztyénségünk békeparancsára és ökológiai felelősségére, még akkor sem, ha akár történeti távlatban, akár a jelenben minden vallásban fölismerhetők arrogáns és militáns elemek.

20 év távlatából nem sok mindent tehetünk, de sok mindent mondhatunk. Ezzel közösen emlékezünk és a kollektív emlékezet tudatában tartjuk ezt a borzalmas eseményt. Mert minél jobban elfelejtünk valamit, annál könnyebben ismétlődik meg.

Engem és néhány munkatársamat például olyan amerikai barátok hívtak videó-beszélgetésre szeptember 11-én, akik éppen Magyarországon önkéntes munkát végeztek a mi szervezésünkben 2001 szeptemberében. Sok minden felszínre jött ebben a beszélgetésben, de az is, hogy a 9/11 20 éves évfordulóján kimondta megalakulását Afganisztánban az új tálib kormány. Ismeretlenül nem illik minősíteni, de vannak biztonságszolgálati listák, amelyeken többen szerepelnek e kormány tagjai közül. Ugye, ez akkor is rémisztő számunkra, ha eddig is tudtuk, hogy nem a négy repülőgépet eltérítő terroristák voltak az utolsók. És akkor is, ha ez az évforduló egybeesett azzal a hétvégével, amelyen a római katolikus egyház meglehetősen nyitottan, mondanám meghívóan és elismerően viszonyulva a protestantizmushoz és az ortodoxiához, a kegyelemnek nagy ünnepét, az eucharisztiát ünnepelte Budapest utcáin, templomaiban és intézményeiben.

Lehet keresztényi jámborsággal, az oltári szentség ostyájával vagy az úrvacsora kenyerével szembeszállni a terrorizmussal? Vagy politikusabban és perszonálisabban fogalmazva, hogyan lehet egy kormányt elismerni, amelyben nyilvántartott terroristák is vannak és a 9/11 precedensével terheltek? És hogyan lehet tárgyalni azokkal, akiket nem ismerünk el? Ördögi körök szorításában élünk.

Ebből az infernális szorításból úgy gondolom, csak divinális szabadulást várhatunk. Azt is és úgy is kizárólag Krisztus erejében és kegyelmében bízva.

 

Bóna Zoltán