Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.
 

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2016/4

Elég!

Márai Sándor sokat idézett sora szimbolikus jelszavává lett az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60 éves évfordulójának: „Mert egy nép azt mondta: »Elég volt.«”. Elég volt a megelőző minimum 8 esztendő igazságtalanságaiból, rettegéseiből, hazugságaiból, ellentmondásosságából, terrorjából.

Ezt az eleget persze nemcsak nemzeti kontextusban és politikai dimenzióban lehet érzékelni, hanem egyénileg is, lelkileg is, fizikailag is, amikor az ember egyénileg vagy közösségileg elérkezik tűrőképességének határára. Annál is inkább hangsúlyos e kifejezés, ha belegondolunk, hogy mi minden vágyott jóság, igazságosság, békesség, tisztesség hiányával élünk és ezek helyén vannak azok a dolgok, amit egy pont után már tűrni nem tudunk. Az emiatti legitim önsajnálatnak csak az szab határt, hogy mi magunk is – természetünknél fogva – nemcsak elszenvedői, hanem „aktivistái” is vagyunk olykor annak, ami keserűséget és végső elkeseredettséget okoz másnak és magunknak is. Olykor elegünk van magunkból is, és ennél csak az a rosszabb, ha másnak van elege belőlünk. Amikor pedig ennek a keserves elégnek az érzése eléri a krízist, a válaszutat, akkor döntenünk kell: a pozitív változás és változtatás felé mozdulunk, vagy a pusztulásig kitartunk a tűrhetetlen mellett.

1956-ban, 60 évvel ezelőtt egy nép azt mondta elég volt, és e népnek a jobbik fele – vérét is áldozni készen – elindult a jó irányba, a változtatás felé. S hogy ezt vérbe, börtönbe, emigrációba és társadalmi kirekesztésbe fojtották nem változtat azon, hogy a status quo-val, a természetesnek, megváltoztathatatlannak és bálványimádóan örökkévalónak kikiáltott hazug világgal – tiszteletet parancsolóan – szakítani akartak.

S 60 évvel a magyar forradalom és szabadságharc után kontinentális és globális méretekben tapasztalunk valami hasonló nagy „elég volt” kiáltást! Nagy-Britannia és az USA választóinak a döntését is költőien lehet egy ilyen elég kiáltásnak tekinteni. Elég volt abból a 70 évből, amelyben egyre inkább a kevesek gátlástalan gazdasági érdeke, a széles tömegek életét általában nem szolgáló eszmék, politikai korrektségnek nevezett tendenciózus kliséi, a kétes gazdasági érdekeket kiszolgáló média befolyása és sok minden más szempont vált uralkodóvá és – ismét – bálványimádó módon megváltoztathatatlannak kikiáltott örök igazsággá. Így idén két nép mondta azt elég volt!

És ez az elég hangossá tette a közbeszédet a csodálkozásnak, az értetlenkedésnek, sőt a vádaskodásnak és becsmérléseknek a szavaival. Ez a nagy csodálkozás önmagában mutatja, hogy a demokrácia élharcosaiként megszólaló hangadóknak mennyi közük van a demokráciához, ha egy választási eredmény általuk váratlan kimenetelekor így tudnak csodálkozni a választók akaratán és egy választás kimenetelének eo ipso kétesélyességén!?

Mennyivel jobb lenne pedig, ha a csodálkozás helyett ezek az események: a mi szabadságharcunk, annak évfordulója, az idei választások eredményei és még sok más tanulságos (világ)jelenség a dolgok mélysége és magassága felé vezetne bennünket.

S ha ez a tűnődés elég őszinte és elég alázatos lenne, akkor elvezetne bennünket Jézusnak a szavához, aki nekünk is mondja, amikor telve vagyunk gyarlóságainkkal, a körülöttünk lévő világ gyarlóságaival, amikor elegünk van magunkból és másokból, hogy van egy másik elég is: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Bárcsak az „elég”-et kiáltó, és emiatt csodálkozó nemzetünk és a nagyvilág is ennek a csodának, ennek a karácsonyi, nagypénteki és húsvéti csodának a hatása alá kerülne.

Bóna Zoltán

 

 

 

TARTALOM - 2016/4

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: Elég ................................... 194


SZÓLJ, URAM!

GÁNCS PÉTER: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek” ................ 195


TANÍTS MINKET, URUNK!

KUSTÁR ZOLTÁN:

A tudományos írásmagyarázat szükségessége . ……………………… 196

LÁSZLÓ EMŐKE: Arminius és Gomarus predestinációról folytatott vitájának teológiai háttere  ...…210

IFJ. LÁSZLÓ GÁBOR: Baptista Trianon, baptista revízió  ……........... 221

SIBA BALÁZS: A gyülekezet és a lelkészcsalád kapcsolata – rendszerszemléleti megközelítésben ………229

FISCHL VILMOS: 

Az egyház és állam működése ma és a reformátorok szemszögéből .......... 238


KITEKINTÉS

BÉKÉSI SÁNDOR: 

Az antikvitás jelentősége a teológiában ....... 242

SÜMEGINÉ TÓTH PIROSKA: Költő a szószéken ........................ 246


ÖKUMENIKUS SZEMLE

PUNGUR JÓZSEF: Teológiai megújhodásról .................. 251


KÖNYVSZEMLE

HUSZÁR PÁL: Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a református államférfi .................. 253

KALLÓS LILLA KATALIN: Peres Imre: Pillantások a végidőkbe  .................................. 254

 

 

 

Absztraktok 2016/4

Kustár Zoltán:
A tudományos írásmagyarázat szükségessége

A tanulmány az ószövetségi írásmagyarázat alapvető teológiai, hermeneutikai és tudományelméleti kérdéseit tárgyalja. Miért kell magyarázni a Bibliát, és miért kell ezt tudományos alapon végezni? E kérdések után a szerző a történeti-kritikai exegézis fogalmát tisztázza, hogy azt a Biblia értelmének feltárásában továbbra is a legmegfelelőbb módszerként mutassa be, miközben a strukturalista, olvasóközpontú vagy „izmusos” eljárások szerepét a már feltárt értelem homiletikai feldolgozásában látja. A szerző tisztázza az írásmagyarázat és az igehirdetés közötti határokat, hogy végül a történeti-kritikai exegézis és a hit pozitív kapcsolatának teológiai alapjait mutassa fel.

 

Der Aufsatz behandelt die theologischen, hermeneutischen und wissenschaftsgeschichtlichen Grundfragen der Bibelexegese. Warum bedarf die Bibel eine Interpretation, und warum soll das wissenschaftlich sein? Nach diesen Fragen wird die historisch–kritische Exegese definiert, es als die weithin geeignetste Methode für die  Auslegung von biblischen Texten aufgezeigt und die Rolle der strukturalistischen, leser-zentrierten und adjektivischen Methoden auf das Feld der Homiletik zugewiesen. Nach der Klärung der Unterschiede zwischen Exegese und Predigt(schreiben) stellt der Aufsatz die theologischen Grundlagen einer positiven Beziehung zwischen historisch–kritischen Exegese und christlichen Glauben vor.

 

László Emőke:
Arminius és Gomarus predestinációról folytatott vitájának teológiai háttere

A Dordrechti Kánonok tanítását az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb érdeklődés övezte a magyar református egyházi körökben. Ehhez nagyban hozzájárult a kánonok szövegének magyar nyelvű megjelenése. Kevéssé ismert azonban az J. Arminius és Fr. Gomarus között zajló akadémiai vita, amely közvetetten elvezetett a dordrechti zsinat összehívásáig és a kánonok szövegének megfogalmazásáig. A vita megértéséhez elengedhetetlen megismerni azokat a dogmatikai strukturális hangsúlyokat, téziseket és következtetéseket, amelyek annak hátterét képezték. Jelen tanulmány Arminius teológiai gondolkodását kívánja bemutatni a nyilvános és magán disputák vizsgálata révén, majd a predestinációs vita kibontakozásának tárgyalására tér át, megismertetve az olvasót Gomarus és Arminius érveivel.

 

The teaching of the Canons of Dort has been followed by an increasing attention in the Hungarian Reformed Church. The publishing of the Hungarian translation has greatly contributed to this. However, the academic debate between J. Arminius and Fr. Gomarus, which directly led to the Synod of Dort and the darfting of the text of the Canons, is lesser known. In order to understand the debate it is inevitable to get to know the structural emphases, theses and conclusions, which constitute its background. This study intends to present Arminius’ theological thinking by examining the public and private disputes, then it elaborates on the  unfolding  discussionon  predestination,  letting  the  reader  know  on  the  arguments  of  Gomarus  and Arminius.

 

Ifj. László Gábor:
Baptista Trianon, baptista revízió (1920 –1944)

A  trianoni  békediktátum  a  baptista  gyülekezetek  és  a  felekezeti  tagság  kétharmadát  elcsatolta Magyarországtól. A szomszédos országok polgáraivá váló baptistáknak nemcsak az új keretekhez igazodó, saját struktúráik, intézményeik kialakításának és jogi helyzetük rendezésének kihívásaival kell megküzdeniük, hanem meg kellett találniuk törvényesen elismert és törvényesen el nem ismert frakcióik egyesítésének módját is. A kellő erőforrások hiányának, a vegyes nemzetiségű gyülekezetek nagy arányának és a vissza-visszatérő  elnyomásnak,  üldöztetésnek  felróhatóan  e  feladatok  megoldása  összetett  és  elhúzódó  folyamatnak bizonyult. Mindeközben a maradék Magyarország baptizmusa sem maradt érintetlen, Trianon mellékhatásaként a patrióta értékek mind erőteljesebbé váltak a közösség vallásosságában.

A területi revízió átmeneti sikerei nyomán a nagyszámú baptista gyülekezet visszatérése Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától szintén jelentős kihívásokat hordozott magában. Vallásgyakorlatuk szabadságának biztosítása érdekében mielőbb integrálni kellett ezeket a közösségeket a magyarországi felekezetigazgatási struktúrába és egyházjogi keretrendszerbe, miközben az eleve meglévő finanszírozási nehézségek és a lelkészhiány mértéke megsokszorozódott. A problémákat 1943-ra sikerült nagyjából-egészében megoldani, s az újraegyesített közösséget a gyarapodás és fejlődés közös pályájára állítani.

 

The Treaty of Trianon had separeted two third parts of the Baptist churches and Baptist people of Hungary. Those who became the citizens of the neighboring countries had to rebuild their own structures, institutes and settle their legal status, and also had to find the way to unify the divided groups of recognized and  not  recognized  churches.  Due  to  the  lack  of  resources,  the  many  multi-ethnical  churches  and  the occasional repression, these tasks proved to be difficult and time consuming. Meanwhile, as an effect of Trianon, patriotism became a more and more characteristic element of the Baptist piety in Hungary.

As  the  temporary  success  of  the  revision  brought  back  Baptist  churches  from  Czechoslovakia, Yugoslavia and Romania, yet another series of challenges occured. To guarantee their freedom of religion, the returned churches had to be integrated into the Hungarian administrative structure and legal framework, while the problems of financing and the lack of pastors have multiplied. The problems were more or less solved by 1943, and then the whole denomination could profit from the new situation.


Siba Balázs:
A gyülekezet és a lelkészcsalád kapcsolata – rendszerszemléleti megközelítésben

Szerkesztőségünk – eltérve íratlan, de általában követett szabályától, amely szerint nem közlünk sorozatot – egy bizonyára nagy érdeklődésre számító, négy olyan tanulmányt jelentet meg az ez évi négy számban, amelyek „szociológiai és szervezeti” sajátságainak szempontjából vizsgálja a református egyházat, illetve a református lelkészeket. A kutató munka 33 református lelkipásztor gondolatait, érzéseit dolgozza fel. Az első tanulmány a pénz világáról szólt, és az első számban közöltük. A második tanulmány a lelkész szerepének hatalmi dimenzióját vizsgálja, és a második számban jelent meg. A harmadik tanulmány a lelkész szerepének spirituális dimenzióját vizsgálja. A jelen tanulmány a lelkész és családja lelki egészségének kérdéseivel foglalkozik, azzal a fókusszal, hogy a munka-magánélet közti határtartás hogyan valósul meg a lelkészek életében. (a szerkesztő)

Ebben a tanulmányban a református lelkészi elhívást abból a szempontból vizsgálom meg, hogy 33 lelkipásztorral készült interjú tükrében a lelkész és családja mentálhigiénés-lelki egészségének kérdéseivel foglalkozunk, azzal a fókusszal, hogy a munka-magánélet közti határtartás hogyan valósul meg a lelkészek életében. A lelkész lelki és testi egészségének hosszú távú megőrzése szempontjából fontos, hogy a családi rendszeren  belül  és  a  gyülekezeti közösségben  is  a  növekedés  lehetőségét  megélje.  Rendszerszemléleti megközelítésben, a gyülekezeti család krízisei hatnak a lelkész személyes családjára és viszont, a lelkész családjának krízisei tovább gyűrűz(het)nek a gyülekezeti közösség rendszerében. Isten határtalan szeretetének és határozott igazságának hirdetése egy határok nélküli világban külön feladat elé állítja a lelkészt, miközben a saját és családja határait is tiszteletben kell tartania és védenie kell. Az egyéni és családi élet egészségének védelme sokféle módon valósulhat meg, függ a lelkész személyiségétől, habitusától és a lehetőségeitől is. Ami viszont a lelkészinterjúkból kiderül az az, hogy valamiféle tudatosságra és keretekre szükség van ahhoz, hogy jó sáfárai lehessünk a ránk bízott kincseknek, beleértve a családunkat és a saját életünket is.

 

In der vorliegenden Studie werden Fragen der mentalen Gesundheit des Pastors und seiner Familie behandelt, es wird die Berufung des Pastors im Spiegel von 33 Interviews aus dem Aspekt unter die Lupe genommen, welche Grenzeffekte zwischen Privatem und Beruflichem im Leben des Pastors spürbar werden. Aus der Sicht der langfristigen  Erhaltung der geistigen und körperlichen Gesundheit des Pastors ist wichtig,  dass  er  innerhalb  des Systems  der  Familie  wie  auch  im  Rahmen  der  Kirchengemeinschaft  die Möglichkeit des Wachstums erlebt.Im systemischen Ansatz lässt sich behaupten, dass sich die Krisen der Kirchengemeinschaft auf die Familie des Pastors auswirken und umgekehrt, die Krisen der eigenen Familie können sich auf die große Familie der Kirche auswirken. Die Botschaft über Gottes endloser Liebe und definiter Wahrheit zu vermitteln bedeutet für den Pastor in einer Welt ohne Grenzen eine besondere Herausforderung, bei der er seine eigenen Grenzen und die Grenzen seiner Familie respektieren und beschützen muss. Ein gesundes individuelles Leben und die Gesundheit der Familie können je nach Persönlichkeit, Habitus und Möglichkeiten des Pastors auf verschiedensten Weisen geschützt werden. Deutlich wird aus den Interviews allerdings, dass es eines gewissen Bewusstseins, eines gewissen Rahmens bedarf, mit den uns anvertrauten Schätzen, wie unser Leben und das Leben unserer Familie richtig zu wirtschaften.


Fischl Vilmos:
Az egyház és állam működése ma és a reformátorok szemszögéből

A tanulmány célja, hogy felvázolja az egyház és állam működését Luther Márton és Kálvin János szemszögéből kiindulva, és megvizsgálja azt, hogy a reformátorok milyen módon gondolkodtak az egyház és állam kapcsolatáról. A két modell alapján felvázolja az akkori történelmi viszonyokat, és arra a következtésre jut, hogy Luther radikálisabban választja szét az egyház és az állam feladatát, míg Kálvin a kettő szorosabb kapcsolatát emeli ki. A szerző ezen két modell bemutatásán keresztül tesz megállapításokat az egyház és állam korrelációjára vonatkozóan az adott kor viszonyait figyelembe véve és rávilágít napjaink egyház-állam viszonyának változékony és kérdéses nehézségeire. 

 

This study aims to outline the church and state operation starting from Martin Luther to John Calvin’s perspective and looks at the ways in which Reformers thought about the relationship between church and state. It is based on the two models outlines the historical conditions at that time and comes to the conclusion that Luther radically separated church and state duties, while Calvin had a closer relationship between two and it is highlighted. The author of this essay makes statements through the presentation of the two models taking into account the correlation of church and state relations for under the given age and highlights of today’s church-state relationship in question and changeable difficulities.

 
 

A főszerkesztő jegyzete - 2016/3

Azt gondolnánk,
hogy a nyugati liberalizmus és a keleti fundamentalizmus homlokegyenest különböznek. E kettőnek köze nem lehet egymáshoz, hiszen alapjaiban eltérőek. A liberalizmus fölülemelkedik a törvényeskedésen, sőt olykor a törvényeken, az írott vagy íratlan elvárásokon, a betű hatalmán, a tekintélyelvűségen, az erkölcsi elvárásokon, a társadalmi konvenciókon, sőt még a szokásokon is. Általában rugalmas, nem általánosít, ítéleteiben a konkrétumhoz alkalmazkodik. Ennek van pozitív és negatív megnyilatkozása, következménye egyaránt. A fundamentalizmus pedig, mint a liberalizmus ellentéte ragaszkodik nemcsak a törvényekhez, hanem a törvény betűjéhez is, követi az évszázados szokásokat és elvárásokat, a tekintélyelvűség mentén szervezi a közösségi életet, morálisan és minden tekintetben a rugalmatlanságig következetes. Van ennek is pozitív és negatív megnyilatkozása egyaránt. Ezeknek a jellemzőknek a mérlegelése, adott helyzetekben a hatásuk elemzése szinte vég nélküli disputának adna lehetőséget. Természetesen a példáknak is hosszú a sora, amikor a liberalizmus és a fundamentalizmus inherens különbözősége a valóságban konfliktusként aktualizálódik. Ezek közül az egyik legtragikusabb példa a Charlie Hebdo tevékenysége, és a szerkesztőségükben történt vérengzés. Vagy, hogy egy ártalmatlanabb és mai témát is említsek, ilyen a francia törvényhozás „küzdelme” a burkini ellen. Itt csak mellesleg jegyzem meg, hogy milyen szabadelvűség az, ami még azt is szabályozni akarja, hogy ki, milyen öltözetben strandoljon.
Most azonban arra a jelenségre kívánok rámutatni, hogy e két fogalom valahol mégiscsak tud találkozni. Miben érthet egyet a nyugati liberalizmus és az iszlám fundamentalizmus, legalábbis annak dzsihadista változata? A válasz egyszerű: a keresztyénség és a keresztyének üldözésében, az ellenük való széles skálán mozgó fellépések megvalósításában.
A napi híreinket uraló migráció is úgy kezdődött, hogy az iszlám államok némelyikében, illetve bizonyos iszlám környezetekben ellehetetlenült a keresztyéneknek nemcsak a vallásszabadsága, hanem a puszta biztonsága is. A szinte kilátástalannak tűnő afrikai vérengzések mögött is legtöbbször a keresztyének üldözése áll. Nem kell nagy erőfeszítést tenni, hogy az iszlám fundamentalizmus keresztyénellenességére példát találjunk a lefejezésektől kezdve a bebörtönzésen át, a kevésbe brutális, de valóságosan negatív diszkriminációig. A módszerek ugyan radikálisan mások, de a motiváció és a cél hasonló azokban a jelenségekben, amelyek a nyugati szekularizáció természetes térhódításán túl, az önmagában is ellentmondó liberális szekularizmus propagál és valósít meg. A tűz és a víz a keresztyénellenességben mintha találna egy közös pontot.
Eszünkbe juthat Heródesnek és Pilátusnak, tehát az elnyomott zsidó királynak és az elnyomó pogány birodalom képviselőjének a barátsága, amelynek alapja Jézus Krisztus volt. Persze a Bibliában feljegyzett történet sokkal enyhébb, mert nem a direkt krisztusellenesség hozta őket össze. Amit ők éreztek, az inkább csak ignorancia, értetlenség, közömbösség volt. Tehát nem az volt a közös bennük, hogy Jézus elpusztítására törekedtek, hanem egy fokkal enyhébb, az, hogy nem törekedtek eléggé Jézus megmentésére. Tehát a különböző elveknek, érdekeknek és kultúráknak a szimbolikus találkozására Heródes és Pilátus barátságában egy nagyon enyhe példa, szemben azzal a jelenséggel, amellyel a nyugati liberalizmus és a dzsihadista fundamentalizmus a közös ellenségként „tekint” – ha csak tekintene – a keresztyénségre.
A történelem mégiscsak ismétli magát? – kérdezhetjük a 16. századi emlékeinkkel. Akkor is két pogány szorításában voltunk. Az egyik keletről, a másik nyugatról jött. A Gondviselésbe vetett evangéliumi hitünk, és az ebből vett bátor bizonyságtételünk kimentett e szorításból.
A Gondviselésben nyilván most is bízunk. Az evangéliumi hitünk tanúságtétele azonban mintha váratna magára?!

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2016/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

Bóna Zoltán
Azt gondolnánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

SZÓLJ, URAM!

Steinbach József:
Az egyházról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

TANÍTS MINKET, URUNK!

Szakács Tamás:
Természettudomány és teológia
izomorf modelljei, rejtett paraméterek,
és a transzcendens monitormodellje
Alapvetés természettudomány és teológia
párbeszédének egy lehetséges módjához . . . . . 132

Kodácsy Tamás:
Paul Tillich tengerpartja,
a végtelen és a vízimajmok
„Határt szabott a vizeknek ott,
ahol a világosság találkozik a sötétséggel.” . 143

Fábián Balázs , Bugán Antal :
A vallásos/spirituális élmények
pszichológiai vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . 149

Siba Balázs:
Spirituális útkeresés és a református lelkiség
– lelkészinterjúk fényében . . . . . . . . . . . . . . . 158

KITEKINTÉS

Violentia et Agressio
(előadások a konferenciáról)

Békési Sándor:
Az erőszak és az áldozat
René Girard mimétikus vágyelméletének
teológiai reflexiója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

Mészáros Kálmán:
Az erőszakosság
Krisztus egyháza történetében . . . . . . . . . . . . 172

Kránitz Mihály:
Keresztény válasz
a világban tapasztalható erőszakra . . . . . . . . . 183

ÖKUMENIKUS SZEMLE

D. Szebik Imre:
A Bibliatársulatokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

KÖNYVSZEMLE

Cziczka Katalin:
Napjaink dilemmái
– Protestáns válaszok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

Egeresi László Sándor:
Krause, Martin: Hebräisch
Biblisch-Hebräische
Unterrichtsgrammatik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

 

Absztraktok 2016/3

Szakács Tamás
Természettudomány és teológia izomorf modelljei, rejtett paraméterek, és a transzcendens monitormodellje

Alapvetés természettudomány és teológia párbeszédének egy lehetséges módjához. E tanulmány célja, hogy szemléltetésül felvázoljon két izomorf modellt a természettudomány, ill. a teológia működésére. A modellek révén a két diszciplína egy szinten kerülhet egymás mellé anélkül, hogy bármelyiknek fel kellene adnia saját metodikáját a másik terület felől érkező igények miatt. Se egyik, se másik tudományágat nem kell, hogy bárki alsóbbrendűnek tartsa. Modellt állítok a transzcendens szemléltetésére is, jelezve, hogy a (keresztyénségben elengedhetetlenül jelen levő) spirituális elem elfogadása nem feltétlen okoz még a racionalitás számára sem ellentmondást. E modellek alapot nyújthatnak a későbbiekben természettudomány és teológia kapcsolatának a megszokottól némileg eltérő alapon álló vizsgálatára.

This study aims to outline two isomorph models of the working of sciences and theology as an illustration. These two models serve to illustrate that the two disciplines can be put on the same level. Neither science nor theology should give up their own methodology for requirements coming from the other area. Not one or the other disciplines should be held inferior. We build a model to illustrate the transcendent as well, indicating that the adoption of the spiritual element, crucial to Christianity, not necessarily causes contradiction even for the ratio. Upon further considerations to come, the relationship between science and theology can be investigated slightly different from the usual way provided by these models.


Kodácsy Tamás
Paul Tillich tengerpartja, a végtelen és a vízimajmok
„Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.”
(Jób 26,10)

Paul Tillich „halála előtt két évvel azt mondta, hogy a »végső érintettség« kifejezése abból fakadt, hogy látta a tengert, és időről időre megnézte az óceánt, és találkozott a végtelennel.” A végső érintettséghez tehát nemcsak egy egzisztenciális szorongásra, egy önmagába forduló tapasztalatra volt szükség, hanem arra, hogy a tengerparton találkozzon a végtelennel. A végső határa nem egy üresség, nem is egy fal, hanem a végtelen. Itt nem csupán egy regényes tengeri élményről van szó, hanem a teremtés harmadik napjának vonaláról: amikor „elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek”. Ebben a tanulmányban két kérdésre fókuszálok: 1) Mennyiben több ez a tapasztalat mint egy érzés, és hogyan érhető ez tetten az antropológiában? 2) A véges és végtelen kapcsolatát megközelíthetjük-e úgy a teológiában, amely nem a véges kapacitásából indul ki, mint az infra Lutheranum-ban és extra Calvinisticum-ban?

Paul Tillich „stated that the idea of what he called ‘ultimate concern’ for authentic religiosity was conceived and confirmed time and again in his encounters with the ocean”. Formulation of „ultimate concern” needed not only existential anxiety or self-oriented experience, but it required an encounter with infinity at the seaside. The margin of finite is neither an emptiness, nor a wall, but the infinity. This is more than a romantic experience of sea, it is about the line of the third day of creation, when God „called the dry land Earth, and the waters that were gathered together he called Seas”. In this paper I would like to focus on two questions: 1) How much more of this experience of ocean as a feeling, and how can this be reflected in anthropology? 2) Is it possible to approach the relationship between finite and infinity in theology, that is not based on the capacity of finite as in infra Lutheranum and extra Calvinisticum?


Fábián Balázs, Bugán Antal
A vallásos/spirituális élmények pszichológiai vizsgálata

A vallásos/spirituális élmények vizsgálata pszichológiai és hittudományi szempontból is fontos témának tekinthető. Noha a vallással és a spirituálissal kapcsolatos tudományos vizsgálatok száma az utóbbi időben egyre nő, az élményekkel kapcsolatban eddig komolyabb magyarországi kutatás még nem készült. Ezért vizsgálatunkban megkíséreltük feltárni a vallásos/spirituális élmények legfontosabb jellemzőit, prevalenciáját, valamint az élményekkel potenciálisan összefüggő vallásos/spirituális tevékenységekkel kapcsolatban is felmérést végeztünk. Eredményeink szerint a vallásos/spirituális élményeknek 15 fő kategóriája létezik, amelyek három dimenzióba – kapcsolódás, távolodás és szenzoros – rendezhetőek. Az élmények dimenziónkénti prevalenciájában eltéréseket találtunk az egyes felekezetek között, illetve az imádság és a meditáció is szoros kapcsolatot mutatott az élmények egyes dimenzióival.

The research of the religious/spiritual experiences could be considered as an important subject of the theology and the psychology. Even though the number of the scientific surveys about religion and spirituality is increasing, in Hungary has been made no study about the religious/spiritual experiences yet. Therefore in our study we made an attempt to analyze the most important aspects- and the prevalence of the religious/ spiritual experiences and those religious/spiritual behaviors which could have significant connection with the experiences. Our results indicated that the religious/spiritual experiences have 15 main characteristics which can be sorted into three different dimensions: connection, remoteness and sensory. The prevalence of the experiences showed significant differences in different denominations; additionally prayer and meditation had close relationship with certain dimensions of the experiences.


Siba Balász
Spirituális útkeresés és a református lelkiség – lelkészinterjúk fényében

Szerkesztőségünk – eltérve íratlan, de általában követett szabályától, amely szerint nem közlünk sorozatot – egy bizonyára nagy érdeklődésre számító, négy olyan tanulmányt jelentet meg az ez évi négy számban, amelyek „szociológiai és szervezeti” sajátságainak szempontjából vizsgálja a református egyházat, illetve a református lelkészeket. A kutató munka 33 református lelkipásztor gondolatait, érzéseit dolgozza fel. Az első tanulmány a pénz világáról szólt, és az első számban közöltük. A második tanulmány a lelkész szerepének hatalmi dimenzióját vizsgálja, és a második számban jelent meg. A harmadik tanulmány a fenti címmel, a lelkész szerepének spirituális dimenzióját vizsgálja.

(a szerkesztő)

Ebben a tanulmányban, annak járunk utána, hogy egyes református lelkészek hogyan látják hitük alakulását, lelki életük változásait a szolgálat ideje alatt. A 33 lelkipásztorral készült interjú során a lelkészek mint útkereső hívő emberek vallottak spirituális növekedésükről és a református lelkiség megéléséről a mindennapokban. A lelkészi szerephez kapcsolódik az, hogy a gyülekezeti közösség tanítást, útmutatást vár a lelkésztől, illetve az, hogy a hit útján a lelkész előrébb járjon, mint a közösség tagjai. Ezzel a szerepelvárással együtt látni kell, hogy a lelkész is úton van és a lelki növekedésében az életkora, a neveltetése, a kegyességi elköteleződése nem hagyható figyelmen kívül. A hit útján ugyanúgy keresők és otthontalálók a lelkészek is, mint a többi hívő ember, a lelkészi szerepük azonban egy fontos aspektusa lelki növekedésüknek. A növekedést az Isten adja, és azon a szinten, olyan keretek között szólít meg bennünket, ahol épp tartunk. Van, amikor ez a növekedés keresést, van, amikor ez új vagy számunkra megújult régi keretek közötti otthonra találást jelent. Minden lelkész életútja más. E tanulmányban nem is akarunk általánosítani, csak a lelki út kapcsán szeretnénk pár vallomást egymás mellé tenni, hogy mozaikszerűen bár, de kirajzolódjon egy kép a református lelkiség megéléséről a mai magyar kontextusban.

In dieser Studie wird erforscht, wie einige Pastoren während ihrer Dienstzeit die Entwicklung ihres Glaubens und Wandlungen ihres geistigen Lebens sehen.Bei den Interviews äußerten sich 33 Pastoren, als Weg suchende Gläubige über ihre spirituelle Entwicklung und dazu, wie sie die Geistigkeit im Alltag erleben.Die Kirchengemeinde möchte vom Pastor gelehrt und beraten werden, er soll auf seinem persönlichen Glaubensweg den Mitgliedern der Gemeinde voran sein. Dabei muss man sehen, dass der Pastor selbst auf dem Wege ist und bei seiner spirituellen Entwicklung sein Alter, seine Erziehung und seine Frömmigkeit nicht außer Acht gelassen werden dürfen.Auf dem Glaubensweg sind Pastoren Suchende und Heimfindende, genau so wie alle anderen Gläubigen, ihre Rolle als Pastor ist aber ein wichtiger Aspekt ihrer geistigen Entwicklung. Das Wachstum im Glauben kommt von Gott selbst, er wird uns auf der Ebene und unter den Umständen ansprechen, wo wir uns befinden. Manchmal bedeutet die Suche selbst das Wachstum, manchmal bedeutet das Wachstum ein Heimfinden in neuen oder für uns erneuerten. alten Rahmen. Jeder Pastor hat seinen eigenen Lebensweg. In dieser Studie möchten wir daher auch auf keinen Fall verallgemeinernde Aussagen machen, wir möchten nur einige Äußerungen an einander reihen, damit sich – wenn auch mosaikartig – ein Bild über das Erleben der Spiritualität im heutigen ungarischen Kontext zeichnet.


A főszerkesztő jegyzete - 2016/2

A mélység és a határhelyzet


fogalmak – sok más kifejezéssel együtt – Paul Tillich, német/amerikai teológus ajkán és tollából lettek teológiai kulcsfogalmakká a 20. század első felében. A kora és korunk teológiai gondolkodását, eszmélődését és diskurzusát meghatározó teológus/filozófus óriási energiát fektetett abba, hogy a 20. század embere számára értelmezhető kifejezésekkel helyettesítse a – meggyőződése szerint – jelentését és így jelentőségét vesztett klasszikus/hagyományos teológia/spirituális fogalmakat. Ennek jegyében „nevezte” például a kegyelembe vetett hitet az elfogadtatás tudatának az elfogadhatatlanságunk ellenére. Hogy a neves teológus mennyiben érte el célját az általa „használt” német vagy angol nyelven és különösen műveinek fordításában a hitre vágyó, vagy a hitét vesztett 20. század értelmisége számára, az enyhén szólva is kérdéses. De az minden vitán felül áll, hogy életműve felmérhetetlen inspiráló erő és forrás mind a mai napig a teológusok számára.
A halálának 50. évfordulója kapcsán az elmúlt évben és az idén is sokat emlegetett/ hivatkozott teológusról, egy konkrét aspektusból a következő számban mi is megemlékezünk. Most e sorokkal csak a fent említett két fogalomra kívánok utalni, nem titkolva azt az érzésemet, hogy ezek évtizedünk, sőt mindennapjaink kihívásaiban segítségünkre lehetnek.
Tillich számára a végtelen mélység, mint létünk végső alapja maga Isten.
Azt vallja, hogy aki nem mondja, hogy az élet csak felszínes és az életnek nincs mélysége, annak van Isten-tudata, mert mindenek végtelen mélysége és alapja maga az Isten. A kopernikuszi fordulat óta a mélység és magasság térbeli jelentése meglehetősen viszonylagos, de szimbolikusan a különbségtétel lehet a következő: ami tőlem magasabbra van, az kívül van rajtam és nem vagyok vele határos. A magasságos Isten így határtalanul elérhetetlen számomra. Ezt mindannyian valljuk, bizonyára Tillich is. Viszont ő bevezette a mélységem fogalmat, ami nem rajtam kívül, hanem bennem van. Ebből a mélységből nemcsak fölfelé tudok kiáltani (Zsolt 130), hanem lefelé elérhetem azt a határhelyzetet, ahol elfogy minden lehetőségem, mentségem, és ebben az állapotban, ott az összekötő
határon megérezhetem az Isten megmentő kegyelmét. Talán ezen mélységes/ kegyelmes határon járt Ady Endre, amikor ezt írta: Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.
A „tillichi mélység” aktualitását nem az évforduló adja számomra, hanem sokkal inkább az a látványos, sokoldalú globális válság, amelynek sokszor csak egymásnak feszülő, olykor kontraproduktív tüneti kezelését, de nem a mélységeket globális összefogásban mérlegelő, felelős „gyökérkezelését” látjuk. A puszta megélhetés küzdelmében élő millióknak, a konkurencia által szorongatott pénzvilágnak és a választási ciklusokba kényszerült politikának nehéz
a felszíni jelenségek világától elszakadni és a valóság és megoldás mélységei felé elmozdulni. De, akiknek megadatott, hogy az emberi állapot felszínéről és mélységéből a kegyelem mélységét és magasságát is lássák, azoknak mindenki más számára fáradhatatlanul e megváltó mélység felé kell mutatniuk.

Bóna Zoltán

TARTALOM - 2016/2

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A mélység, és a határhelyzet . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!
KHALED A. LÁSZLÓ:
Pünkösd utáni útravaló: a szeretet hármas szabálya 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
KUSTÁR GYÖRGY:
A ki nem mondható margójára
A Bultmann-iskola, különösen Ernst Fuchs
szeretetfelfogása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

KOVÁCS ÁBRAHÁM :
Evolúció, evangelikalizmus és liberális teológia
Henry Drummond „Természeti törvény
a szellemi világban” című
könyvének hazai protestáns fogadtatása . . . . . 77

KOCSEV MIKLÓS:
A hallgatóság mint a felkészülést befolyásoló
tényező . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

SIBA BALÁZS:
Az egyházi kultúra és a lelkészszerep . . . . . . . . . 95

KITEKINTÉS
VÉGH LÁSZLÓ:
Az atomerőművek és az emberiség jövője . . . . . 105

VICTOR ANDRÁS:
Az atomenergia
környezeti vonatkozásai . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

BÉRES TAMÁS:
Az atomenergia kockázatetikai
perspektívájának alapszempontjai . . . . . . . . . 111

FAZAKAS SÁNDOR:
Az erkölcsi értékítélet kialakításának
módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

ÖKUMENIKUS SZEMLE
ULRICH KÖRTNER:
Több felelősséget, kevesebb érzületet
Fordította: Ódor Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . 120

KÖNYVSZEMLE
HELLA FERENC ISTVÁN:
Tomka János–Bőgel György:
Vezetés egykor és most
– A Biblia és a menedzsment
Megéri jónak lenni?
– A Biblia és a menedzsment II. . . . . . . . . 122

LÁSZLÓNÉ AGOD ANETT:
A szembenállástól a közösségig
Evangélikus–római katolikus
közös megemlékezés
a reformációról 2017-ben . . . . . . . . . . . . . . . . 123

 

Absztraktok 2016/2

Kustár György:
A ki nem mondható margójára
A Bultmann-iskola, különösen Ernst Fuchs szeretetfelfogása

Újraindulását követően a történeti Jézus-kutatás megpróbálta azt a bultmanni örökséget átformálni, mely kitiltotta a vizsgálatból a történeti Jézust, és nem engedte, hogy Jézus életének tettei a kérügmatikus üzenet részeivé válhassanak. Sajnos, ahogyan ez a tanulmány is szemlélteti, ez nem járt sikerrel. A Bultmanntanítványok közül Ernst Fuchs kísérlete bizonyult a legmerészebbnek és kecsegtetett a legnagyobb sikerrel. Mert míg Bultmann szerint a történeti esemény önmagában nem, pusztán a hívő megértés révén válik kérügmává, Fuchs szerint Jézus történeti tettei maguk is „kérügmatikus események”, azaz olyan tettek, melyek önmagukban is üdv-üzenetként funkcionálnak. Fuchs azonban hiába szűkíti a történeti esemény és a
kérügmatikus szándék közti rést, elemzései végén az üzenet magába olvasztja a történetit, és a szöveg mozgásává alakítja a történelem dinamikáját. Jézus „üdvtetteinek” elemzése így a Jézus tetteit magába záró szöveg elemzésévé válik, a történeti Jézus hatalma pedig a szövegesemény (Sprachereignis) hatékonyságává.

Die Theologie Bultmanns verbannte den historischen Jesus aus dem Kerygma, und schloss die Möglichkeit aus, Jesus könne als historischer Gestalt eine konstruktive Rolle in der kerygmatischen Botschaft spielen. Die historische Jesus-Forschung versuchte nach ihrem Neuanfang das Erbe Bultmanns umzuprägen. Diese Studie zeigt, dass die Bultmann-Schüler scheiterten in ihrem Versuchen wieder Raum für Jesus im Kerygma zu finden. Unter den Bultmann-Schülern, die Ansichten von Ernst Fuchs könnten die Potenz des aus dieser Aporie heraus leitenden Herausbrechens haben, als er die historischen Taten Jesu als solche „kerygmatischen Ereignissen“ betrachtete, die Heilssinn beinhalteten. Unglücklicherweise gelang aber Fuchs die Überbrückung von der zwischen der historischen Taten und des kerygmatischen Intention klaffenden Kluft nicht. Letzten Endes wandelt sich die Analyse von den Taten Jesu in die Ausdeutung des Textes um, und die Macht des historischen Jesus bloß zur Wirksamkeit des Sprachereignisses wurde.


Kovács Ábrahám:
Evolúció, evangelikalizmus és liberális teológia
Henry Drummond „Természeti törvény a szellemi világban” című könyvének hazai protestáns fogadtatása

A tizenkilencedik századi keresztyénséget nemcsak a filozófia és a nem ortodox teológia különböző irányzatai, mint például a deizmus vagy teizmus illették kritikával, hanem a természettudományok is. A Darwin által felvetett kérdések emberek millióit rengették meg hitükben. Hatására nagyon sok tudós, gondolkodó, teológus – akár liberálisok, akár a hagyományos teológia hívei – különböző utakon és módokon kerestek választ arra, miként is védhetik meg a keresztyénség alapvetőnek tartott tanításait úgy, hogy eközben a természettudomány eredményeit is elismerik. A sok megoldás közül egyik volt a hagyományos teológiát valló Henry Drummond munkája, amelyet a „A természeti törvény a szellemi világban” című könyvében fejtett ki. Ez rendkívüli népszerűségre tett szert Angliában, Skóciában és Amerikában. Úgy tűnt, hogy ő megtalálta a megoldást a természettudomány és teológia összebékítésére, és emiatt az ő munkáit a hazai protestáns evangéliumi kegyesség jeles teológusai, mint Csizmadia Lajos pápai és Szabó Aladár budapesti professzorok, tudatosan terjesztették. A liberális teológusok, mint például Szeremley Barna viszont komoly kritikával illették Drummond elképzeléseit. E jelen teológiatörténeti tanulmány a fenti kérdéskör recepciótörténetét kívánja kontextusba helyezve bemutatni és elemezni.

Christianity in the nineteenth century was criticised not only by philosophy and various views of nonorthodox theology like deism or theism but also by natural sciences. The issues raised by Darwin shook the traditional faith of millions of people. Owing to his impact many scientists, thinkers, theologians either liberals or followers of traditional theology sought to give answer in various ways and methods in order to find out how they could defend the reckoned basic teachings of Christianity while acknowledging the result of natural sciences. Out of the many attempts Henry Drummond’s work entitled Natural Law in the Spiritual World became a very popular book in England, Scotland and the USA. It looked as if he had found a way to reconcile natural sciences and the traditional tenets of theology. Therefore his works, especially the aforementioned one, was translated on purpose, circulated and promoted by such prominent figures of Hungarian Evangelicalism like professors Lajos Csizmadia of Pápa and Aladár Szabó of Budapest. On the other hand liberal theologians such as Barna Szeremley offered a severe and penetrating critique of Drummond’s view. This study of historical theology wishes to present and analyse the debate stirred by Drummond’s book that took place between liberal and evangelicals in Hungary.


Kocsev Miklós:
A hallgatóság mint a felkészülést befolyásoló tényező

Az istentisztelet református értelmezésünk szerint elsősorban az Igére, a bibliai üzenetre koncentrált találkozás az igehirdetésen keresztül. Ebben a tanulmányban az istentisztelet értelmezésének kérdése kapcsán kibővítjük a találkozás témakörét. Először felvetve azt a kérdést: mitől jó az istentisztelet és az igehirdetés? Majd folytatódik az igehallgatóra való fokozott koncentrálással, mint a prédikációra való felkészülés egyik szubjektumának a középpontba állítása által. Mindezt tesszük annak tudatában, hogy az igehallgató csak az egyik szubjektuma az igehirdetésnek. Vele találkozunk itt most elsősorban. Természetesen tudjuk, hogy ez a megközelítés nem minden igehirdetésben válik fontos és egyben tartalmi kérdéssé. Ernst Lange igehallgatóra is koncentráló igehirdetés értelmezése azonban serkenthet és ösztönözhet bennünket arra, hogy az  Ige – Igehirdető – Igehallgató találkozásának mindegyik szubjektumára egyformán érdemes figyelni. Annak a kockázatos felvetése által is, hogy a hallgató a prédikációra való készülés második textusává válhat. Ezzel valójában nem mondunk semmi újat, hiszen az Ige a Szentírásban mindig a hallgatóval való kapcsolatban szólalt meg, a maga kettős aktualitásával. Ezzel is komolyan véve a Gyakorlati Teológia egyik feladatát, ami nem más, mint Isten jövetelének közvetítése az ő Igéje által, az ő világába.

De kerkdienst is in onze reformatorische opvatting een voornamelijk op het Woord, op de Bijbelse boodschap concentrerend ontmoeting door de preek. In deze studie scheppen we een bredere kader voor deze ontmoeting wanneer we de kerkdienst proberen te interpreteren. Éérst zullen we ons met die vraag bezig houden: waardoor wordt de kerkdienst een goede kerkdienst? Dan gaan we door met het concentreren op de hoorder, die als subject in het centrum van de preekvoorbereiding zal gaan staan. We beseffen het goed, dat de hoorder alleen maar de ene subject is van de preek. In deze studie ontmoeten we voornamelijk met deze hoorders-subject.
We zien het goed, dat deze benaderingswijze niet voor alle preekvoorbereidingen geldt. Maar sinds Ernst Lange kunnen we een aantal impulsen waarnemen met het doel, dat alle drie: het Woord – de Predikant – de Hoorder hebben gelijke rechten en posities in de preek. Het is natuurlijk een zeer riskante opvatting, voornamelijk wanneer we van de hoorder een tweede tekst van de preekvoorbereidingmaken. Hiermede zeggen we overigens geen nieuws, aangezien dat het Woord in de Schrift altijd in kontact met de hoorder werd uitgesproken, in actu. Hiermede ook serieus nemend de ene taak van de Praktische Theologie, dat niet anders is dan het bevorderen van het komen van God, door zijn Woord, in zijn wereld.


Siba Balázs:
Az egyházi kultúra és a lelkészszerep

Szerkesztőségünk – eltérve íratlan, de általában követet szabályától, amely szerint nem közlünk sorozatot – egy bizonyára nagy érdeklődésre számító, négy olyan tanulmányt jelentet meg az ez évi négy számban, amelyek „szociológiai és szervezeti” sajátságainak szempontjából vizsgálja a református egyházat, illetve a református lelkészeket. A kutatómunka 33 református lelkipásztor gondolatait, érzéseit dolgozza fel. Az első tanulmány a pénz világáról szólt és az előző számban közöltük. A második tanulmány a fenti címmel, a lelkész szerepének hatalmi dimenzióját vizsgálja. (a szerkesztő)

Ebben a tanulmányban a református lelkészi identitást abból a szempontból vizsgáljuk, hogy 33 lelkipásztorral készült interjú tükrében milyen kérdések és dilemmák rajzolódnak ki a szolgálathoz kötődő hatalom gyakorlása közben.1 Bár a hatalom nem explicit módon része a lelkészi identitás főbb témáinak, de a „sorok között” több szempontból is előkerülnek e témát érintő kérdések, indulatok, dilemmák. Az interjúk fényében úgy tűnik, hogy a hatalomhoz kapcsolódó kérdések megjelennek egyházszervezeti, gyülekezeti szinten éppúgy, a lelkész önmagához és Istenhez való viszonyában. A tanulmányban annak járunk utána, hogy a lelkészek milyennek látják az egyház implicit vagy explicit megjelenő hatalmi viszonyait.
In dieser Studie wird die Identität des Pastors im Spiegel von 33 Interviews aus dem Aspekt geprüft, welche Fragen und Dilemma sich bei der Ausübung der mit der Erfüllung des Dienstes verbundenen Macht stellen. Obwohl die Macht explizit kein wesentliches Thema für die Identität des Pastors ist, tauchen „zwischen den Zeilen” aus mehreren Aspekten Fragen, Emotionen und Dilemmas auf. Im Spiegel der Interviews scheinen in diesem Zusammenhang sowohl auf der Ebene der Kirchenorganisation, als auch auf der der einzelnen Gemeinden aber auch im Verhältnis des Pastors zu sich und zu Gott Fragen im Zusammenhang mit Macht auf. In der Studie wird geprüft, wie die Pastoren die implizit oder explizit vorhandenen Machtverhältnisse der Kirche sehen.

A főszerkesztő jegyzete - 2016/1

Tél után tavasz jön,


mert ez a világ rendje ott, ahol négy évszak követi egymást. Így volt, így tapasztaltuk és így is mondtuk néhány évtizeddel ezelőtt. Sajnos mára már ez sem ilyen egyszerű, ha az évszakok nevei mögé nemcsak egy három hónapos időszakot gondolunk, hanem egy bizonyos elvárható időjárást is. Nem a klímaváltozás tényéről, okairól, a természetéről és főleg nem az ember idevonatkozó felelősségéről kívánok szólni. Sokkal inkább a generációm által hagyományosnak, sőt „normálisnak” tartott téli időjárás megszűnése kapcsán fogalmazódik bennem egy retorikai és sok valóságos kérdés. A retorikai így hangzik: jöhet-e valós tavaszi időjárás valós téli időjárás nélkül. A válasz természetesen az, hogy „igen”, és a geológusok, meteorológusok meg is tudják magyarázni. Például azzal, hogy az egyes évszakok időjárása nem állandó, hanem sokkal inkább állandóan változó, csak éppen ez a változás nem szokott ilyen gyorsan történni.
A valóságos kérdéseim sokkal inkább elvontak, és a válaszok, a dolgok természetes vagy természetfeletti összefüggései okán, többnyire „nemlegesek”. Talán az evidencia kategóriájába tartoznak, de mégsem haszontalan, ha az időjárási anomáliák apropóján megóvjuk magunkat morális vagy spirituális devianciáktól.
Az első ilyen evidencia az, hogy megszületés után lehet csak újjászületni. Egy létszámában fogyó, spiritualitásában pedig megüresedő Európában és Magyarországon a furcsa évszakforduló kapcsán is érdemes magunkra venni az élet demográfiai és missziológiai összefüggésének kérdését. Különösen is aktuális ez, amikor a jóléti társadalom jólétében nemcsak önmaga reprodukciójáról mondott le, hanem spirituális/ kulturális értékeinek megőrzéséről is. Most pedig szinte bénult riadalommal vagy felelőtlen cinizmussal kell tudomásul vennie, hogy vannak olyan idevágyó olyan közösségek, melyeknek a demográfiájuk fölfelé ível, spiritualitásuk stabil, s ha devianciába is fordul, az nem a szekularizáció, hanem a fanatizmus felé hajlik. Sokfajta politikai diskurzus zajlik e jelenség kapcsán, de a megoldást bizonyára megkönnyítené, ha az európai keresztyén népesség demográfiája megfordulna, s újraevangelizációja valósággá lenne.
A második szintén evidencia, de sajnos említésre méltó a tél és tavasz fordulóján. Ez a bűnbánat és bűnbocsánat konszekutív rendje. Nyilván szívesen ünnepeljük a húsvétot, de mi abban a rendkívüli, hogy vesszük a húst húsvétkor, ha előtte nem tartózkodtunk tőle? Nyilván metaforikusan értem. Hogyan reménykedhetünk a bűnbocsánatban, ha azt nem előzi meg bűnbánat, és bocsánatkérés? Hogyan remélhetünk feltámadást, ha a halál elkerülése vagy legalábbis elodázása válik legfontosabb életcélunkká? A halál a mi bűnünk zsoldja, amelyből való szabaduláshoz, feltámadáshoz a Feltámadottnak is meg kellett halnia. Keresztségünk titka és csodája folytatódik az úrvacsorában, amelyben mintegy részesülünk az engesztelő halálban, és így a feltámadás reménységében is. A nagyböjt napjai és a feltámadás hajnalának fordulója, a kegyelem nagy, Istentől rendelt fordulatát hozza, de csak a fenti rendben.
Telünk a Kárpát-medencei hagyományos karaktere nélkül fordul az idén tavaszba. Bizonyos szempontból tél nélkül jön a tavasz. A mi gyarló és reménytelen életünk azonban nem a természet, hanem a természetfeletti rend szerint remélhet átváltozást egyedül Krisztus érdeméért. A kegyelem rendje az, amely már időben és térben számunkra nemcsak a mulandó tavasznak a jó hírét hozza el, hanem az örök élet Evangéliumát is. Igazodjunk ehhez a rendhez erőnk szerint minden döntésünkben, minden tettünkben és minden reménységünkben.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2016/1

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
Bóna Zoltán:
Tél után tavasz jön . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

SZÓLJ, URAM!
Bogárdi Szabó István:
Nem kiskapu – szoros kapu . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

TANÍTS MINKET, URUNK!
Kovács Gergő:
Ószövetségi „szentháromság-textusok” a 20.
századi református dogmatikai alapművekben . . 4


James A. Sanders:
A Biblia mint kánon
Fordította: Czövek Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . 19


Ormóshegyi Zoltán :
A „triplex usus legis” alkalmazásának lehetősége
a parókiális jog szabályozásában . . . . . . . . . . . 24


Siba Balázs:
Pénzkérdések a lelkipásztori életpályán . . . . . . .  28


Berki Viktória:
Prédikáció másképp
Gyakorlati teológiai szempontok
az értelmi fogyatékossággal élő embereknek
szóló igehirdetéshez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

KITEKINTÉS
Lányi András :
A válasz Paks2 – de mi volt a kérdés? . . . . . . . .  44
Kroó Norbert:
A nukleáris energia jövője . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Szűcs Ferenc:
Atomenergia és életstílus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
Kodácsy Tamás:
Mit tegyünk, mielőtt az „elemek felbomlanak”? .50

ÖKUMENIKUS SZEMLE
Fazakas Sándor:
Mert ti is jövevények voltatok…
Migrációval kapcsolatos
egyházi állásfoglalások a mérlegen . . . . . . . . . 57

KÖNYVSZEMLE
Kovács Enikő Hajnalka:
Egeresi László Sándor:
A bibliai héber nyelv tankönyve . . . . . . . . . . . 62

Absztraktok 2016/1

Kovács Gergő:
Ószövetségi „szentháromság-textusok” a 20. századi református dogmatikai alapművekben

Tanulmányom arra a kérdésre kíván választ adni, mely ószövetségi igéket értékelik válogatott 20. századi református dogmatikai alapművek „szentháromság-textusokként”. Ehhez magyar nyelvterületről Kocsis Elemér, Török István, valamint Sebestyén Jenő dogmatikái, német nyelvterületről Karl Barth Egyházi dogmatikája, angol nyelvterületről pedig Thomas F. Torrance, skót teológus The Christian Doctrine of God, One Being Three Persons című könyve szolgált forrásként. A témához tartozó szövegek elemzésén és rendszeres összefoglalásán túl az említett teológusok nézeteinek az összehasonlítását is elvégzem, mely által írásértelmezésük, és a mögöttük álló sajátos alaptételeik is világossá válnak. Végkövetkeztetésként megállapításra kerül, hogy a kutatott teológusok az eltérések ellenére
hasonló megközelítést alkalmaznak, és lehetővé válik a keresett ószövetségi „szentháromság-textusok” pontos meghatározása.

The study examines which Old Testament passages are considered as proof texts for the Holy Trinity by selecting 20th century Reformed systematic theologies. Among the investigated works are the dogmatics by Elemér Kocsis, István Török, and Jenő Sebestyén that shaped the dogmatic views of generations of Hungarian theological students, the Kirchliche Dogmatik by Karl Barth that had decisive significance in 20th century theological thinking and The Christian Doctrine of God, One Being Three Persons by Thomas F. Torrance who is widely regarded as the most significant theologian of his time in the Anglo-Saxon world. Beside the investigation and systematic summarizing of the texts, comparison of the theologians’ views are performed whereby their particular exegesis and principles are unfolded. The conclusion states that despite their differences a common approach characterizes each of the investigated theologians and as a result of the research a list of Old Testament passages is listed.



James A. Sanders:
A Biblia mint kánon

A bibliai kánon kialakulásáról hagyományosan az ún. jamniai zsinat „döntéseinek” és a Szentírás tekintélyének fényében gondolkozunk. Tanulmányában Sanders felhívja a figyelmet a kánon jelentőségére, amely általában nem játszik szerepet, ha bibliai szakaszok értelmezésére kerül sor. A Sanders által képviselt kánonkritika újraértelmezi a tekintély kérdését, amikor az ipsissima verba keresése helyett a Bibliát az ókori hitvallók többnemzedéknyi közösségi termékének tekinti. A kánonkritika szemüvegével a bibliai pluralizmusra is másként tekinthetünk. Az nem negatív, hanem olyasvalami, ami meggazdagít.

Conventionally, we are wont to think of the emergence of biblical canon in terms of the „decrees” of Jamnia and the authority of Scripture. In this study, Sanders draws attention to the significance of the canon which does not normally play a role in interpreting biblical passages. Canonical criticism as done by Sanders redresses the issue of authority by abandoning a quest for the ipsissima verba and viewing the Bible as the product of subsequent generations of the ancient believing community. Canonical criticism also helps us see biblical pluralism not as something negative but rather as enriching.

Fordította: Czövek Tamás


Ormóshegyi Zoltán:
A „triplex usus legis” alkalmazásának lehetősége a parókiális jog szabályozásában

Nincs a magyar református egyházjognak az a része, amelyhez annyi félreértés és visszaélés kapcsolódik, mint éppen a parókiális joghoz. Jelen tanulmány egy új megközelítésben tárgyalja a klasszikus törvény hármas hasznáról szóló reformátori tanítást. A dogmatika és az egyházjog összekapcsolására teszek kísérletet. A tanulmány első részében áttekintően bemutatom a triplex usus legisről szóló teológiai tanítást. A második fő részben azt mutatom be, hogyan kapcsolódhat össze a triplex usus legis a parókiális jog szabályozásával. Ezen a fejezeten belül bemutatom a parókiális jog szabályozásának a történetét a Magyarországi
Református Egyházban. Végül pedig kérdéseket fogalmazok meg a jogalkotás számára a parókiális jog pontosabb, részletesebb szabályozása érdekében.

There is no such part of the reformed church law which has so much abuse and misunderstanding as the parish law regulation. This study deals with the classical theological topic of “triplex usus legis” in a special way. I will try to find a connection between Dogmatic and Church Law. In the first part of my paper I will introduce the theological teaching of the “triplex usus legis”. In the second part I will attempt to demonstrate how the “triplex usus legis” can be connected with the parish law regulation. In this part I will summarize the brief history of the parish law regulation in the Hungarian Reformed Church. Finally I will formulate questions for law makers in order to do a better job in the field of parish law regulation to make it more exact and detailed.


Pénzkérdések a lelkipásztori életpályán

Szerkesztőségünk – eltérve íratlan, de általában követett szabályától, amely szerint nem közlünk sorozatot – egy bizonyára nagy érdeklődésre számító, négy olyan tanulmányt jelentet meg az ez évi négy számban, amelyek „szociológiai és szervezeti” sajátságainak a szempontjából vizsgálja a református egyházat, illetve a református lelkészeket. A kutató munka 33 református lelkész gondolatait, érzéseit dolgozza fel. Az első tanulmány a pénz világáról szól. (a szerkesztő)

A Leviathan (~ hatalomvágy) mellett a Mammon (~ pénzsóvárgás) az a másik erő, melyekkel számos
formában meg kell küzdenünk Krisztus követésünk során. Ebben a tanulmányban a református lelkipásztori identitást abból a szempontból vizsgálom, hogy 33 lelkipásztorral készült interjú tükrében milyen kérdések és dilemmák rajzolódnak ki a keresztény életideál és a földi javak gyűjtésének kettőségéből.1 Az interjúk fényében úgy tűnik, hogy a pénzhez való viszony egy olyan ambivalenciát hordoz, mely része a lelkipásztori identitásnak. Az élet ambivalenciái és az emberi lét paradoxoni, hívőként még kiegészülnek az „oda fent valókkal való törődés” és az e világban való élés feszültségével. Két világ határán élve, a lelkipásztor az Isten Országa üzenetét hordozza és világunk működéséhez képest egy spirituális értékrendszer és életvitel képviselőjeként jelenik meg környezete és önmaga számára. A lelkipásztori életpályák elemezéséből négy főbb dilemmát veszünk górcső alá: szegénység vagy gazdagság, hivatásnak élés vagy gondoskodás a családról, pénzért dolgozni vagy szeretetből szolgálni, több vagy kevesebb járna nekem és a másik kollégának.

Neben Leviathan (~ Machtgier) ist Mammon (~ Geldgier) die andere Kraft, die man als Pastor während seiner Laufbahn immer wieder bekämpfen muss. In dieser Studie wird die Identität des Pastors im Spiegel von 33 Interviews aus dem Aspekt geprüft, welche Fragen und Dilemma sich aus der Zwiespalt zwischen christlichem Lebensideal und dem Besitz irdischer Güter stellen. In den Interviews scheint sich im Zusammenhang mit der Einstellung zu Geld eine Ambivalenz auszuzeichnen, die ein Teil der pastoralen Identität ist. Neben den Ambivalenzen und Paradoxen des menschlichen Daseins entsteht für uns Gläubige auch eine starke Spannung zwischen „dem Trachten was droben ist“ und dem Leben in dieser Welt. An der Grenze zwischen diesen beiden Welten hat der Pastor die Botschaft über Gottes Reich zu verkünden, wobei er für sich und seine Umwelt im Vergleich dazu, wie unsere hiesige Welt funktioniert, als Vertreter einer spirituellen Weltordnung und Lebensweise erscheint.

Siba Balázs


Berki Viktória:
Prédikáció másképp
Gyakorlati teológiai szempontok az értelmi fogyatékossággal élő embereknek szóló igehirdetéshez

Napjaink meghatározó fogalmává vált az akadálymentesítés, melynek célja, hogy megkönnyítse, lehetővé tegye a fogyatékossággal élő emberek számára a társadalmi részvételt. Református egyházunk is célul tűzte ki a gyülekezetek akadálymentesítését, hangsúlyozva, hogy a fogyatékossággal élők inklúziójának megvalósulásához szükséges külső akadálymentesítés (akadálymentes bejárat/mellékhelyiség, a kommunikációt segítő eszközök és módszerek stb.) követelménye mellett gondoskodni kell a belső akadályok (tartózkodó, időnként előítéletes, elutasító hozzáállás stb.) lebontásáról is. Jelen tanulmányban az értelmi fogyatékossággal élő emberek csoportjára fókuszálva arra a kérdésre keresem a választ, hogy a felmerülő külső és belső akadályoztató tényezők ellenére, azokat figyelembe véve, hogyan mondhatjuk el nekik is az örömhírt.

Die Barrierefreiheitgilt als einer der Schlüsselbegriffe unserer Zeit. Durch die Barrierefreiheit will man die gesellschaftliche Teilhabe von Menschen mit Behinderungen ermöglichen und fördern. Unsere Ungarische Reformierte Kirche hat sich auch die Barrierefreiheit der Gemeinden zum Ziel gesetzt, indem betont wird, dass sowohl für den Abbau der äußeren als auch der inneren Barrieren gesorgt werden muss, um zur Verwirklichung der Inklusion von Menschen mit Behinderungen effektiv beizutragen. In diesem Aufsatz fokussiere ich auf die
Menschen mit geistiger Behinderung, und suche die Antwort auf die Frage, wie ihnen trotz der äußeren und inneren Barrieren das Evangelium verkündigt werden kann.


Atomenergia és életstílus

címmel tudományos konferenciát rendezett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 2015. október 9-én, Budapesten. A neves előadók a következők voltak: Lányi András humánökológus, ELTE; Szűcs Ferenc teológus, KGRE; Kroó Norbert fizikus, MTA; Kodácsy Tamás lelkész, MRE Ökogyülekezet; Viktor András biológus, ELTE; Végh László atomfizikus, DE; Fazakas Sándor teológus, DRHE; Béres Tamás, EHE és Zlinszky János biológus, ökológus, PPKE. A konferencia anyagának nagy része a szervező Ökumenikus Tanács gondozásában, egy füzetben meg is jelent. Tekintettel azonban a téma jelentőségére, és nem utolsósorban a Theologiai Szemle olvasói körére, Lányi András, Szűcs Ferenc, Kroó Norbert és Kodácsy Tamás előadását az alábbiakban közöljük. A többi, rendelkezésünkre álló előadást – laptervünk szerint – a júniusi számunkban láthatják kedves olvasóink. (a szerkesztő)

A főszerkesztő jegyzete - 2015/4

A párizsi terrortámadás


megrázta egész Európát, megérintette az USA-t és súlyos hatással van az iszlám világ nagyobbik felére is. A migrációval való összefüggése véget nem érő vitáknak a tárgya, de az nem kétséges, hogy, akik a félelem- és terrormentes élet vágyával szeretnének Európában letelepedni – s nyilván sokan vannak ilyenek is –, azok egyre inkább elbizonytalanodhatnak. S természetesen mi, akik évezredes múlttal szeretnénk itt békében és hagyományos értékeink, normáink szerint élni, még inkább elbizonytalanodhatunk. Mi lesz velünk? A terroristák – olykor 3. generációs terroristák – itt élnek közöttünk és meg akarnak félemlíteni bennünket. Bennünket, állampolgárokat és azokat a kormányokat, amelyek szembehelyezkednek az egész világot megfélemlíteni akaró ambícióikkal. Hol találunk nyugalmat, miben találunk biztonságot?
Milyen jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy a keresztyén kultúránkban, ami a történelem során – előbb vagy utóbb – mindig meghozta a várt békét, építkezést, viszonylagos jólétet és biztonságot. Milyen jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy jön a Karácsony, tehát ne féljetek, mert az angyal most is mondja: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet, amely az egész népnek öröme lesz...” (Lk 2,10) De nem bízhatunk a kultúránkban, mert annak alapja, a keresztyén spiritualitás meggyengült, valós és folyamatos töltést nem ad a kultúrának, az pedig erőtlenné, sőt majdhogynem jelentéktelenné vált. Európában erre az útra lépett a keresztyénség cca. két évszázaddal ezelőtt és nagyot haladt ezen az úton. A keresztyén kultúrának spirituális töltésre lenne szüksége, a keresztyén spiritualitás iránti érzékenységünket pedig önként föladtuk.
Mostanában sokat emlegetjük aggodalommal az európai keresztyén kultúrát. Van, aki még mindig bátorkodik keresztyén Európáról beszélni és annak létét félteni. Az aggodalom és féltés rendben is van. Csak az nincs rendben, hogy ezt az értéket, ennek megtartó, kohéziós hatását korábban nem féltettük, nem becsültük, sőt a modernitás jegyében lemosolyogtuk. Beleestünk abba az illúzióba, hogy a keresztyén kultúra megmaradhat és megtartó, megvédő, kohéziós erővel bírhat keresztyén spiritualitás nélkül. Ezt ma nem igazolja semmi, az ellenkezőjét pedig sok minden.
A karácsonyi „Ne féljetek…” üzenet spirituális üzenet. Az apostoli, Timóteusnak (is) szóló buzdítás is spirituális: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét.”(2Tim 1,7) Ebből a spiritualitásból lett egykor egy megtartó európai kultúra. Az égető kérdésünk tehát az, hogy lesz-e egy olyan spirituális megújulás, amely új lendületet: erőt, szeretetet és józanságot ad az európai keresztyén kultúrának!? Mindháromban meggyengültünk és mindháromra nagy szükségünk lenne rendes és rendkívüli történelmi pillanatokban egyaránt.
Advent küszöbén, keresztyén spiritualitásra érzékeny emberként nem hihetünk mást, mint, hogy a világ és Európa sorsa nem a terroristák kezében, hanem a mindenható Isten kezében van. Ha az ősegyház hitvallásos/spirituális ICHTHÜSZ-hala – „Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó” – ott lesz a szívünkben, akkor a karácsonyi asztalunk hala is, mint a keresztyén kultúra ünnepi/kulináris eleme, bátorítást adhat egy erőben, szeretetben és józanságban gazdag európai jövő iránt.

Bóna Zoltán