Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.
 

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/2

Tanúságtétel, Igazságosság, Vendégszeretet


témakörök jegyében tartotta aktuális nagygyűlését az Európai Egyházak Konferenciája Újvidéken 2018. 05. 31–2018. 06. 06. között. A közel 60 éves ökumenikus szervezet létrejötte mögött az a szándék állt, hogy a vasfüggönyön átívelően vagy azon rést ütve párbeszéd jöjjön létre Kelet és Nyugat Európa egyházai között a hidegháborús éra közepette és annak enyhítése érdekében. A Nagygyűlés programjába a hétvége erejéig kapcsolódtam be. Úgy, mint a Szemle főszerkesztője és egy kicsit a személyes nosztalgia okán is hiszen az 1986-es Stirlingi Nagygyűlés óta minden nagygyűlésen ilyen-olyan minőségben jelen voltam. Óhatatlanul előjöttek a régi emlékek és ezek érdekes déjà vu érzéssé álltak össze. Az „érdekes” jelző fontos, mert a jelenség hasonló, de a szerepek változtak. A diktatúra idején a kelet-európai egyházak, egy „politikailag inkorrekt” miliőből érkezve annak bizonyos korlátozó befolyással bíró terhét hordozták, szemben a nyugati egyházak totális szabadságával. Ez nem lehetetlenítette el, de megnehezítette a kötetlen dialógust. Most valami hasonlót éreztem, de úgy, hogy a kelet-európai egyházak által képviselt gondolatokra való őszinte és hatékony nyugati válaszokat szinte ellehetetlenítette a Nyugat-Európát uraló, „politikailag korrekt” jelzővel kifejezett, értékrend/ideológia/reflex. Tehát miközben nem vitatom a legőszintébb és teológiailag is megalapozott párbeszédre való szándékot, ez nem tudott kiteljesedni egy felhőtlen, „teológiailag korrekt” párbeszédben. Például olyan kelet-európai felvetések, mint a krisztiánofóbia, vagy a „keresztyén értékek” fogalmi tisztázásának igénye, vagy a migráció jelenségére reflektáló – legalábbis párhuzamos – alternatív reakciók javaslata gyakorlatilag nem válhatott a plenáris diszkusszió tárgyává. A vendéglátó országnak, városnak és egyháznak tett gesztus is helyénvalóan illeszkedhetett volna a programba. Jó szívvel mentem én is a Duna parti emlékműhöz, ahol a „Hideg napok” áldozataira emlékeztünk. Az sem kifogásolható, hogy ott megjelent a „magyar hadsereg” néven nevezése. Ugyanakkor ez így a sebek gyógyulásához – véleményem szerint – kevés, sőt… Mégpedig azért, mert a történelem nem állt meg 1942-ben. 1944–1945-ben ennek megtorlásával folytatódott, ami több tízszeres magyar áldozatot követelt. Erről nem esett szó. A valósághűen, tehát történelmileg is korrekten és így gyógyítóan
szervezett megemlékezés annál is inkább könnyen megtehető lett volna, mert Szerbia és Magyarország törvényhozása és vezető politikusai között már megtörtént nyilvános, megbékítő főhajtás. A fentiek ellenére a Nagygyűlés újabb mérföldkő a CEC/EEK életében, amelyre érdemes odafigyelni. E figyelem jegyében a Szemle megelőző száma foglalkozott Európával, e szám meditációja az egyik legfontosabb témába ad biblikus bepillantást, és bizonyára a következő számok is visszatérnek az Európa jelenét és jövőjét hitünk szerint pozitívan érintő ökumenikus tevékenységre.

BÓNA ZOLTÁN

 

Tartalomjegyzék 2018/2



A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

1. BÓNA ZOLTÁN: Tanúságtétel, Igazságosság, Vendégszeretet                66

SZÓLJ, URAM!

2. KODACSY TAMAS: Cselekedettel és igazsággal                        67

TANÍTS MINKET, URUNK!

3.1 REPELIK GÁBOR: Egy ószövetségi nép és annak története:
      Arám királyságok a Szíro-Palesztin térségben                        68
3.2 NAGY GÁBOR: Isten hatalma a teremtett világ fölött Kálvin teológiájában
3.3 MÁRKUS TAMÁS: Szentlélekkeresztség                            89
3.4 BALOGNÉ VINCZE KATALIN: A KHAR-tövű szavak  újszövetségi
      referenciavizsgálta a boldogságkérdés kontextusában                    96


KITEKINTÉS

4.1 Zsugyel János: Lesújt-e ránk a babiloni átok?                        101   
4.2 Laborczi Pál: Az érett középkortól napjainkig és tovább!                103
4.1 ORSZÁGH ISTVÁN: Az egyházi intézményesülés szerepe
       a gyülekezetépítésbe                                    108
4.2 HORVÁTH ORSOLYA: Bultmann                                113

KÖNYVSZEMLE
 
6. 1 FÖLDVÁRI ISTVÁN: Arthur Peacocke Arthur: Theology of a Scientific Age,        119
6. 2 SZIGETI JENŐ: Tallózgatás teológus szemmel                         124

 

 

Absztraktok 2018/02

REPELIK GÁBOR
Egy ószövetségi nép és annak története:
Arám királyságok a Szíro-Palesztin térségben

Jóllehet az Ószövetség gyakran tesz utalást Arámra mint Izráel egyik szomszédjára, történetéről és kultúrájáról a bibliai forrásokból csak töredékes ismereteket szerezhetünk. A rendelkezésünkre álló Biblián kívüli írásos, valamint az archeológiai források mind azt mutatják, hogy a Szíro-Palesztin térségben – a földrajzi sajátosságokból fakadóan – több, kisebb-nagyobb entitás jelent meg és vált jelentős gazdasági-politikai tényezővé a vaskor kezdetén (Kr. e. 12–11. század), melyeket a nyugat-sémi nyelvcsaládhoz tartozó arámi nyelv mellett – a tulajdonnevekben is visszatükröződő – erős törzsi kötődés kapcsolt össze. Az arámok történetének és Izráel népéhez való kötődésének tárgyalása tehát nem szűkíthető le csupán egyetlen területre vagy arám királyságra. Ezért dolgozatomban az Ószövetségben szereplő valamennyi jelentős arám városállamot nagyító alá helyezek, történetük ismertetésébe bevonva a biblián kívüli írásos forrásokat, archeológiai eredményeket és a témában megjelent legújabb tudományos felismeréseket.

Although the Old Testament often refers to Aram as one of the neighbors of Israel, from the biblical sources we could gain only fragmentary information about their history and culture. The available non-biblical materials along with the recent archaeological evidences, however, point out that in the Syro-Palestinian territory – due to, in part, its geographical nature – numerous larger or smaller Aramean entities emerged and became major economic and political factors at the beginning of the Iron Age (12th–11th century BCE). These Aramean policies, though they existed separately, were linked together by their west-Semitic language called Aramaic, and by their strong tribal structures which is reflected for example in the use of ethnicons. Due to this complexity, the discussion of the history of the Arameans and their relationship with the people of Israel cannot be limited to a single territory or to a single Aramean kingdom. In this paper, I put all the major Aramean city-states appearing in the Old Testament under the magnifying glass to give an insight into their history involving non-Biblical sources, archeological results and the latest scientific discoveries on the subject.



NAGY GÁBOR
Isten hatalma a teremtett világ fölött Kálvin teológiájában

Kálvin tanítása az egyház és az állam kapcsolatáról legalább annyira jelentős, mint úrvacsoratana vagy az eleve elrendelés kérdése. A tanulmány először a világi hatalom kérdésköréről értekezik: szükséges-e egyáltalán, a világi kormányzat honnan nyeri legitimitását, melyik lenne a kívánatos államforma, miért gondolja Kálvin, hogy a világi kormányzat Isten uralmának egyik módja, és hol vannak a földi uralomnak a határai, korlátai. A világi és a lelki hatalom közötti összefüggés és szétválasztás vizsgálatánál megállapítható, hogy Kálvin megkülönbözteti egymástól a kettőt, funkciójuk, szerepük, céljuk más, de ugyanakkor össze is tartoznak, egymást kiegészítik, sőt kölcsönösen feltételezik egymást. Az engedelmesség és ellenállás kérdése Kálvinnál Krisztus felől értelmezendő, és ez megengedő a zsarnokkal való szembenállás vonatkozásában, de a lázadásra nem jogosít fel. Az utolsó két rész a keresztyén államról szól, amely Kálvin értelmezésében olyan földi állam, melyben jobban érvényesül a szeretet törvénye, így elveti a politikai millenarizmust.

Calvin’s doctrine on the relationship of church and state is at least as important as is his doctrine on communion or predestination. This paper first addresses the question of the power of the state; is it necessary at all? What is the legitimacy of government rooted in? Which would be a desirable form of government? Why does Calvin believe that government is one form of the reign of God and where do the boundaries of this worldly power/reign lie? It can be stated, upon examining the connection and correlation of worldly and spiritual power, that Calvin distinguishes between the two: their functions, roles, goals are different, at the same time though, they are connected, they complete one another, moreover, they suppose the existence of the other. The question of obedience and resistance in Calvin’s theology can only be understood based on Christ; it allows to resist the tyrant, but does not allow rebellion. The last two parts deal with the Christian state which, according to Calvin, is a state/goverment on earth in which the law of love rules, hence objects political millenarism.



MÁRKUS TAMÁS
Szentlélekkeresztség
A Lélekkeresztség és az újjászületés kapcsolata a református teológián belül

Dolgozatomban a Szentlélekkeresztség teológiatörténeti értelmezését vizsgálom. Először megnézem, hogy mikortól válik igazán jelentőségteljessé a fogalom. Ez a kor 19. század. Néhány fontos, egyébként többségében eredetileg kálvinista háttérrel rendelkező szerzőt és azok művét említem, akik nagy hatást gyakoroltak később a szárnyát bontogató pünkösdizmusra. A felsorolásomban előkerül többek között Reuben Archer Torrey és Dwight L. Moody. Ezek után a Lélekkeresztség mai, általános református értelmezésére utalok R. C. Sproul alapján, majd pedig arra térek rá, hogy vajon ennek a felfogásnak mik lehetnek a gyökerei. Ennek érdekében megvizsgálom Kálvin Lélekkeresztség értelmezését a releváns igehelyek rövid elemzésével. Ezek után térek rá a református rendszeres teológus Karl Barth és James Dunn, a Church of Scotland kötelékébe tartozó neves újszövetséges Szentlélek keresztséggel kapcsolatos fejtegetéseire, majd pedig arra, hogy az Assemblies of God vezető teológusa, Frank D. Macchia a Lélekkeresztségről írt monográfiájában hogyan értékeli az előbb említett két teológus állításait.

In this essay I write about the theological interpretation of the Spirit Baptism (=Baptism of the Holy Spirit). At first, I was searching for the times when the concept really becomes notable. This is the 19th century. I mention some important authors and their works, most of them originally from Calvinist backgrounds which later had a great impact on Pentecostalism. My list includes among others, Reuben Archer Torrey and Dwight L. Moody. After that, I refer to today’s general Reformed Interpretation of the Spirit Baptism by R. C. Sproul, and then I examine what the roots of this concept may be. At the end, I examine the interpretation of Calvin’s sentence by a brief analysis of the relevant bible passages. After that I come to the theses of the reformed theologians Karl Barth and James Dunn who is a New Testament scholar from Church of Scotland, and then how the leading theologian of Assemblies of God, Frank Macchia discusses the subject in his monograph on Spirit Baptism according to the the statements of the aforementioned two theologians.


BALOGNÉ VINCZE KATALIN
A khar-tövű szavak
Újszövetségi referenciavizsgálat a boldogságkérdés kontextusában

A boldogságkérdés transzcendens vonatkozásait kutatva felmerül a kérdés: lehetséges volna, hogy a szenvedések ellenére is erőt adó és eltörölhetetlen, Krisztusban való örvendezést, mintegy a keresztyén boldogság kulcsaként fogjuk fel? A kérdés megválaszolásának előfeltétele az újszövetségi utalások vizsgálata. Kézenfekvő lehetőség az újszövetségben számos alkalommal megjelenő χαρ-tövű szavak szemügyre vétele, hiszen így az öröm, a kegyelem, a hála és ezek származékainak közös gyökeréhez kötődve egészen tág spektrumon kapcsolódhatunk a boldogság-problematikához. Az újszövetségi referenciák táblázat segítségével történt vizsgálatának köszönhetően a referenciák számszerűségén és elhelyezkedésén túl az adott szó aktuálisan betöltött szerepével kapcsolatban is megállapításokat tehetünk. A vizsgált kifejezések közös nevezőjét a megajándékozottság témakörében találjuk meg. A tanulmány tehát egy, a teológia több területén felhasználható biblikus alapkutatás részeredményeit mutatja be.

Auf transzendete Züge der Glücksfrage beziehend taucht die Frage auf: Wäre es möglich, die unzerstörbare, zwischen Leid und Verfolgung verstärkende christliche Freude, als Schlüssel zu einer christlichen Glückskonzept zu verstehen? Beantwortet kann die Frage nur nach einer gründlichen Forschung der neutestamentlichen Züge. Es liegt auf der Hand neutestamentliche Wörter wie Freude, Gnade, Dank und ihre Derivative mit dem gleichen Stamm χαρ- zu erforschen. Mit Hilfe einer Referenz-Tabelle bekommt man eine gründliche Übersicht von der Referenzen mit ihren aktuellen Rolle. Der gemeinsame Nenner dieser Begriffe ist: beschenkt zu sein. Präsentiert werden also theologisch mehrfach relevante Teilergebnisse einer biblischen
Grundforschung.


 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/1

A Reformáció 500. évfordulója


világszerte és figyelemreméltóan hazánkban is megmozgatta a fantáziákat, az elismerési és hálaadási készséget, a továbbgondolási képességet, a munkás és anyagi áldozatkészséget, a tenni, kifejezni és ünnepelni akarást. Mindennek az eredménye megjelent grandiózus központi rendezvényekben impozáns kormányzati és egyházvezetői reprezentációval, tudományos 
rendezvényeken a „szakma” kiválóságaival, emelkedett spiritualitású istentiszteleteken, vagy lelkes iskolai vetélkedőkben, még lelkesebb koncertekben, sportos, zarándoklatos megmozdulásokban. A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága sem tétlenkedett és sok-sok segítőtársat felkérve, meggyőzve, megalkotta és lebonyolította a maga sajátos programsorozatát. Csak a fölsorolás szintjén említem a leglényegesebbeket: Konferencia a Reformáció 500 jegyében; Háromnyelvű ünnepi szám szerkesztése, kiadása; Zarándoklat a „Reformáció 500” ünnepi számmal a reformáció történeti és tudományos helyszínein: Komárom, Pozsony, Prága, Drezda, Wittenberg, Bécs. Mindeközben e viszonylag látványos és a médiában is megjelenő eseményeknél nem kevésbé fontos munka folyt a háttérben. Anélkül, hogy versenyeztetném az eseményeket, ki merem mondani, hogy e láthatatlan háttérmunka gyümölcse, eredménye az, ami a legmaradandóbban és a legszélesebb ölelésben szolgálja a teológiai tudományos életet. Két ilyen sikeresen befejezett, korszakos és hiánypótló munkáért kell hálát adnunk a bennünket megszólító Istennek és köszönetet mondanunk a szorgalmat, türelmet igénylő munka elvégzőjének: Szép Sándor református lelkipásztornak. Mert Szép Sándor, „tudós tiszteletesünk” a somogyudvarhelyi parókián egyrészt azzal tisztelgett a reformátorok és a Reformáció előtt, hogy digitalizálta a Szemle 1925–2015 közötti évfolyamait, és csak azért nem napjainkig, mert a laptulajdonos a terjesztés okán ezt kérte. Másrészt pedig elkészítette a Szemle repertóriumát a hiányzó időszakra, 2010–2017. Mindkét mű elérhető mind a MEÖT, mind pedig a Theologiai Szemle honlapján.

Ami a repertóriumot illeti, immáron elmondhatjuk, hogy 1925–90 között két vaskos kötetben, azután pedig három részben digitálisan napjainkig rendelkezésünkre áll. És van még egy hírünk. Lelkipásztor testvérünk fölajánlotta, hogy digitalizálja az első 65 év repertóriumát is. Mindezért méltó a köszönete mindazoknak, akik tudják, hogy a Szemle elmúlt 92 évébenmicsoda kincsestárat gyűjtött össze, aminek az elérhetősége, kezelhetősége így korszerűen leegyszerűsödött. E kincsestár pedig az „Evangélium és a Törvény” megértését hívatott elősegíteni annak érdekében, hogy életünk mindennapos és hosszabbtávú döntéshelyzeteiben Annak a dicsőségére tudjunk dönteni és választani, Aki kegyelmesen minket Magának kiválasztott. Soli Deo Gloria!


Bóna Zoltán



 

TARTALOM - 2018/1


A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: A Reformáció 500. évfordulója . . . . . . . . . . . . . . . 2

 

SZÓLJ, URAM!

KÁDÁR ZSOLT: Az örök igazság szolgálatában . . . . . . . . . . . . . . . . 3

 

TANÍTS MINKET, URUNK!

NAGY JÓZSEF: Paul Tillich a végső dologról és a végső dolgokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

LEGÉNDY KRISTÓF : Menekülés a tiszta létbe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

SEBJÁN FARKAS ZSOLT: Molinizmus: Isten szuverenitásának és az ember szabad akaratának

egyensúlya? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14

ORSZÁGH ISTVÁN : A Volkskirche-kérdés a két világháború közötti német protestáns

teológiai diskurzusban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

KLISZEK NÉMETH NOÉMI: Az egyházi humanitárius szervezetek szerepe a katonai egészségügyben, válságkezelésben . . 27

 

KITEKINTÉS

LABORCZI PÁL: Pénz és erkölcs avagy a biblikus gazdaság alapjai . . . . . . . . . . 33

 

ÖKUMENIKUS SZEMLE

Milyen legyen Európa jövője?

Az EEK nyílt levele az európai egyházaknak és partnerszervezeteknek, valamint felkérés párbeszédre és konzultációra

Fordította: Bölcskei Erzsébet . . . . . . . . . . . . . 42

A MEÖT Szociáletikai Bizottsága: A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának reflexiója az EEK nyílt levelére . . 55

 

KÖNYVSZEMLE

APOSTAGI ZOLTÁN: Szociáletika – nem csak teológusoknak . . . . . . . . . 56

BORSI ATTILA: Gaál Botond: Kálvin ébresztése A reformátor teológiai öröksége az egyetemes

tudományművelés nézőpontjából . . . . . . . . . . . 58

BOLVÁRI-TAKÁCS GÁBOR: Szatmári Emília: „Közegyházi életünk sodrában” . . . . . . . . . . . . 61

 
 


Absztraktok 2018/01

Legéndy Kristóf
Menekülés a tiszta létbe

Az értékek valóságát vizsgálja ez a rövid értekezés, a 20. századi művészet törekvésein keresztül. A művészet azért alkalmas erre, mert nem valamely konkrét szempontból hasznos, hanem egyetlen funkciója, hogy a tárgy által meghatározott értelmezési körön belül különböző jelentéseket tulajdonítsunk neki. Így kíván rámutatni és elvezetni az ember személyes valóságából származó értékítéletekhez, illetve a létezés és a valóság lényeges különbségéhez. Az elmúlt 200 év kulturális tapasztalatait elemezve igyekszik eljutni a nyugati gondolkodásmód és életvitel megváltozásának okához, illetve igyekszik feltárni az egyre gazdagabban kibontakozó szekuláris társadalom elfordulását a valóságtól, és menekülését a tiszta létezésbe. A teológiai és filozófiai utalások hivatottak elmélyíteni a témát, és a kulturális élet minden területére érvényes következtetések levonására sarkallni az olvasót. A létezés és a valóság kapcsolatának négy lehetséges stádiumában élhet az ember, ebből a negyedik az, amit a szerző helyesnek és kívánatosnak tart, amikor a létezés kihívásait és a valóság követelményeit egyaránt figyelembe vesszük, harmóniát teremtve a szükségletek és az erkölcsi követelmények között.

This short dissertation evaluates the reality of values through the endeavours of Art in the 20th century. Art is opportune for this, as it is not useful from a definitive perspective, rather its sole function, that a variety of meaning can be derived from the piece from within the sphere of interpretation defined by the object. This is how it attempts to identify and draw away from a person’s bias towards values based on their own reality, or rather the crucial difference between existence and reality. By analysing its cultural experiences over the past 200 years, it attempts to arrive at the reason for the transformation of the western mentality and way of life, respectively, it tries to reveal the ever increasingly evolving rejection of reality by secular society, its withdrawal into pure existence. The theological and philosophical references caused inspiration to expand on the topic, and to prompt the reader to draw conclusions from all of life’s cultural areas. A person can live in the four possible stages of relationship between exiting and reality. Of which the fourth is what the author deems to be correct and desirable, when we take into consideration the challenges of existing and the requirements of reality create harmony between needs and moral demands. 


Sebján Farkas Zsolt
Molinizmus: Isten szuverenitásának és az ember szabad akaratának egyensúlya?

Az egyháztörténelem folyamán a keresztény teológusok mind Isten szuverenitását, mind az ember döntési felelősségét fontosnak tartották, azonban a két igazságot különböző módon értették, és különböző mértékben hangsúlyozták. Ez alapján a 16.századra két jelentős tábor alakul ki: az arminiánusok, akik főként az ember szabadságát tartották fontosnak, és a kálvinisták, akik leginkább Isten szuverenitását emelték ki. Bizonyos teológusok azonban nem tudták elfogadni egyik rendszert sem, és új utakat kerestek ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Többen közülük a molinizmus mellett döntöttek, amely Isten mindentudásának egy különös aspektusán alapuló filozófiai/teológiai rendszer. Ezen teológusok szerint a molinizmus megvalósítja Isten szuverenitásának és az emberi szabadságnak a Szentírás által kijelentett egyensúlyát.

A molinizmus nevét Luis de Molináról (1535–1600), egy Katolikus reformátorról kapta, és Isten ún. köztes tudásán alapszik. A köztes tudás révén Isten nem csupán azt tudja, hogy egy szabad akarattal rendelkező személy mi mindent tehetne egy adott szituációban, hanem azt is tudja, hogy az a személy pontosan mit tenne egy adott szituációban. Ezen tudás alapján Isten megteremtette a világot, amelyben szuverén módon mindent Ő irányít, miközben az emberek szabad döntéseket hoznak. Más szóval, Isten a köztes tudása által olyan világot teremtett meg, amelyben a felelősséggel felruházott teremtmények pontosan azt teszik szabadon, amit Ő előre meghatározott. Bár a molinizmus több kérdést is felvet, mégis mint lehetséges teológiai rendszer, megbontja a Kálvinizmus és Arminianizmus status quo-ként emlegetett dichotómiáját, és bemutatja, hogy e két megközelítésen kívül létezhetnek más lehetséges magyarázatok is.

Molinism: the balance between God’s sovereignty and man’s free will?

Throughout church history, Christian theologians affirmed both God’s sovereignty and man’s responsibility, but they understood and emphasized the two truths differently. Therefore, by the 16th century, two significant camps had developed: Arminians who mainly emphasized man’s freedom, and Calvinists who accentuated God’s sovereignty. However, certain theologians could not accept either system, and searched for new theories concerning this question. Several of them decided to embrace Molinism, which is a philosophical/theological system based on a unique aspect of God’s omniscience. These theologians believe that Molinism accomplishes the balance between God’s sovereignty and man’s freedom as it is revealed in Scripture.

Molinism is named after Luis de Molina (1535–1600), a Catholic Reformer, and it is based on God’s middle knowledge. By His middle knowledge, not only does God know what a person with free will could do in a certain situation, but He also knows what that person would actually do in that situation. Based on this knowledge, God created the world, in which He sovereignly governs everything, while people make free decisions. In other words, by His middle knowledge God created a world, where responsible creatures freely do exactly what He has predetermined beforehand. Though Molinism raises numerous questions, yet as a viable theological system, it breaks the dichotomy of Calvinism and Arminism and demonstrates that there could be other solutions for God’s sovereignly and man’s responsibility.

 

Országh István
A Volkskirche-kérdés a két világháború közötti német protestáns teológiai diskurzusban

A két világháború közötti Németországban izgalmas ekléziológiai diskurzus zajlott az egyház szekularizációval való viszonyrendszeréről. Az álláspontok érintették az úgynevezett „népegyház” relevanciájának kérdését is. A népegyház fogalma a 19. században még programként jelentkezik, a terminust a 20. századi diskurzusban azonban egyre inkább empirikus, leíró jelleggel használják. Az állam és az egyház szétválasztása után útkeresés indult meg az egyház berendezkedését illetőleg, melynek legfőbb perspektívája a szekularizációhoz

való viszonyrendszer konstruktív feldolgozása volt. A vita során felvetődött a népegyházi formának a kiváltása a szabadegyházi forma (Freikirche) által. A kérdés mind a liberális teológia, mind a dialektika teológia, mind az ortodox luteranizmus körében széleskörű elutasításra talált, ami inspirálhatja a mai ekléziológiai diskurzust is.

Between the two world wars an exciting ecclesiological debate took place in Germany concerning the Church’s relation toward the tendencies of secularization. The theoretical positions included references to the question of the so called Volkskirche. While the notion of People’s Church appears as a general concept in the 19th century, in the 20thcentury the term is merly used in a descriptive, empiric way. Following the dissolution of state and Church a new question arose about the Church’s character. The most dominant perspective in achieving this task was the attempt to work out a constructive relationship between the Church and the

secularized world. During thesediscussions it was suggested that the structure of Volkskirche be replaced with that of Freikirche. This suggestion was met with widespread rejection from liberal, dialectic andorthodox Lutheran theologians alike. This debate should inspire present discussions about the Church’s structures.

 

Kliszek Németh Noémi
Az egyházi humanitárius szervezetek szerepe a katonai egészségügyben válságkezelésben  
Lellisi Szent Kamill élete és példája

 A történelmi egyházak és a hozzájuk kapcsolódó karitatív szervezetek sajátos helyzetüknél fogva kiemelkedő szerepet játszottak a humanitárius tevékenységek terén. Mivel az emberiségnek gyakran kell szembenéznie válsághelyzetekkel, háborúkkal, így ezek a szervezetek felelősek azért, hogy mind a katonák, mind a civil sérültek fizikai és lelki ellátásban tevékenyen részt vegyenek. Tanulmányomban azt vizsgáltam meg, hogy az egészségügyi katonák védőszentje, Lellisi Szent Kamill élete és példája hogyan járult hozzá a későbbi évszázadok alatt kialakult keresztény humanitárius segítségnyújtás gyakorlatához, valamint az ezen eszme alapján létrejött karitatív szervezetek jelenkori működéséhez.

Traditional churches and their charitable organisations have always played a key role in humanitarian activities. Since humanity must often face crises and wars, we cannot ignore the fact that these groups actively look after the physical and spiritual needs of wounded civilians and soldiers alike. My paper examines how the life and example of Saint Camillus de Lellis, the patron saint of medical soldiers, influenced the development of Christian humanitarian assisstance and the operations of those contemporary charity groups which have a similar motivations.

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2017/4

Politikailag korrekt

kíván lenni – megítélésem szerint – minden pallérozott polgári fogalmazás és megnyilatkozás, tehát mindenki, aki nem kíván megsérteni senkit, különösen nem megpróbáló helyzetében, mint például a fogyatékossága; vagy intimitásában, mint például a szexuális orientációja; vagy spiritualitásában, mint például a vallása; vagy származásában, mint például a bőrszíne, nemze-tisége; vagy kultúrájában, mint például étkezési szokása, tájszólása, érdeklődési köre.

Magamról és a Theologiai Szemle olvasóiról azt gondolom, hogy mi ilyenek vagyunk. Politikailag korrektek abban az értelemben, hogy a társadalomban, a poliszban sem sértően arrogánsak, sem idegesítően polgárpukkasztók, sem önkénye-sen ítélkezők, pláne kirekesztők nem kívánunk lenni. Mégis mostanság talán nem vagyok egyedül, aki zavarban van ezzel a fogalommal. Mintha olyan jelentést, vagy tartalmat venne magára újabban, ami idegen az eredeti szándéktól, sőt homlok-egyenesen ellenkező tartalommal bír a fentiekkel szemben.

Mert a PC jegyében tiltakoznak vagy száműznek sokféle keresztény szimbólumot, ezeréves fogalmakat. Nyugat-Európa utcáiról és tereiről, középületeiből és köztereiről eltűnnek a karácsonyfák és betlehemek. Kivel szemben voltak ezek politikailag inkorrektek? Azzal a szekularizált tömeggel, aminek a számára Jézus Krisztus megszületése nemhogy a hit, hanem még az ismeret szintjén sem létezik? Miközben a legfényesebb családi és társadalmi ünnep a karácsony? Vagy azzal a gazdasági szférával szemben, amely a termelés, a kereskedelem és a szolgáltatás terén egyaránt jócskán profitál a Karácsonyból? Az még érthető lenne, ha a megérintett Krisztus-hívők tiltakoznának a PC jegyében, hogy ne csináljanak bulit és üzletet abból, ami nekik szent. De erről szó sincs. A nemkeresztyén vallások igazán hívő tagjait sem zavarnák ezek, hiszen a vallások között élő és őszinte párbeszéd van, nem beszélve a békés egymás mellett élés évszázados hagyományáról. Ez a jelen elkeserítő keresztyénüldözésének a tudatában is igaz. Tehát a szélsőségesekkel és fanatikusokkal tapintatoskodjunk?

A PC jegyében támadják a nemzeti és kulturális identitás igényét. Nyugat-Európában lehetnek görög, olasz, francia, kínai, koreai éttermek/konyhák, amelyeknek étkeit senki nem akarja összekeverni, miközben politikailag inkorrekt a hazaszeretet, a nemzeti identitás megbecsülése, az előttünk járó kiválóságok nemzetiségének a hangsúlyozása. Miért inkorrekt, ha egy nemzet büszke a maga múltjára és tudatosan dolgozik, sőt áldoz a jövőjéért a maga nemzeti kontextusában?

Ha ezt minden nemzet megteheti, akkor kit sért?

Sőt a PC jegyében – tudomásom szerint – a New York-i metró hangosbemondója nem mondhatja, hogy „hölgyeim és uraim”, mert az inkorrekt lenne azokkal szemben, akik nemi identitása duálisan nem kategorizálható. De nem inkorrekt ez a megoldás azokkal, akiké igen?

Igyekeztem PC lenni, azzal, hogy csak kérdéseket tettem fel, bár csak költőieket. De talán lehetünk TC-k is? Teológiailag korrektek annak alapján, hogy Teremtőnk és Megváltónk, inkarnációjában és áldozatában senkit nem zárt ki, sokkal inkább minden népet meghívott, hogy az ábrahámi ígéretben férfi és nő, zsidó és görög, szolga és szabad egyformán részesedjen. Boldog Karácsonyt kívánok minden kedves olvasónak!

Bóna Zoltán



 

TARTALOM - 2017/4

A FŐSZERKESZTÕ JEGYZETE

Bóna Zoltán: Politikailag korrekt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 274

 

SZÓLJ, URAM!

Bóna Zoltán: Az Ige testté lett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275

 

TANÍTS MINKET, URUNK!

Czentnár Simon: Kálvin hermeneutikája – két megközelítésben . . . . . . . 276

Kiss Jenő : Megbékélés, exoneráció, megbocsátás . . . . . . . . . . . . . 283

Peleskey Miklós Péter: Thomas F. Torrance feltámadás-értelmezése . . . . . . . . 289

Ormóshegyi Zoltán : Evangélium és Törvény a Barmeni Hitvallásban . . . . . 295 

Fekete Csaba: Kátészemle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298

 

KITEKINTÉS

Pungur József: A nyugati keresztyénség krízise és következményei . . 307

Molnár Andrea: A bölcseletirodalom gyöngyszeme a 49. zsoltár . . . . . 309

Nagy Henriett: Egyház a közjegyző előtt – A jelenkori szabályozás tükrében . . . . . . . . . . . . . 311

Csohány János: Az 500 éves Reformáció Magyarországon . . . . . . . . . 316

 

ÖKUMENIKUS SZEMLE

Fazakas Sándor: Miért aktuális ma is a Református Világszövetség 23. Nagygyűlésének záró dokumentuma? . . . . 321

Wittenbergi Tanúságtétel. Fordította: Ódor Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324

A Református Egyházak Világközösségének csatlakozása a megigazulásról szóló közös nyilatkozathoz

Fordította: Bölcskei Erzsébet . . . . . . . . . . . . . . . . 325

 

KÖNYVSZEMLE

Bereczki Lajos: Egyházak és egyházpolitika Magyarországon és Erdélyben a 18–19. században . . . . . . . . . . . . . . . 329

Szvitek Attila Imre: A vallásközi párbeszéd megvalósulásának lehetőségei. Misszió, globalizáció, etika . . . . . . . . . 332

 


Absztraktok 2017/04

Czentnár Simon
Kálvin hermeneutikája – két megközelítésben

Gánóczy Sándor (1928–) Németországban és Franciaországban tevékenykedő római katolikus teológiai professzor és Thomas Torrance (1913–2007) skóciai református teológus is publikált könyvet Kálvin hermeneutikájáról. Műveik alapos és átfogó vizsgálattal mutatják be Kálvin azon módszereit és alapelveit, melyek a reformátor Szentírás-olvasását meghatározzák. Ezen tanulmány a monográfiák rövid összegzésén túl néhány olyan kérdésre is választ keres, melyek akkor vetődnek fel, mikor a két szempont alapján egy szélesebb kép tárul elénk Kálvin hermeneutikájáról: Milyen központi kérdések vezetik Gánóczy és Torrance vizsgálódását? Vagy akár egy olyan alapelv is kimutatható, mely mindkét megközelítés szerint lényeges eleme a reformátor írásmagyarázói munkájának? Az összehasonlítás konklúziójához eljutva világossá válik, hogy Kálvin megfontolásai mögött egy olyan episztemológiai háttér fedezhető fel, mely a két szerző meglátásában az írásmagyarázat szintjén is meghatározza a reformátor döntéseit.

 

Both the Hungarian born Roman Catholic scholar Sándor Gánóczy (1928–) and the Presbiteraian Thomas Torrance (1913–2007) published book on Calvin’s hermeneutics. Their works are careful and

comprehensive examinations of Calvin’s methods and principles, which define his way of reading the Scriptures. In addition to giving a short summary of the monographs, this essay tries to give answers to a few questions that arise when we get a broader view of Calvin’s hermeneutics based on the two aspects: What are the central questions that guide Gánóczy and Torrance during their inquiry? Or is there even a principle that is common to the two approaches, which turns out to be an essential aspect of the reformer’s explicatory work? As a conclusion of the comparison, it is shown that an epistemological background can be revealed behind Calvin’s considerations, which defines his exegetical decisions as well, according to the authors.


Kiss Jenő
Megbékélés, exoneráció, megbocsátás

A tanulmány arra a kérdésre keres választ, hogy hogyan bánjunk a vétek valóságával a lelkigondozásban az imago Dei relacionális interpretálásának az alapján. Ez az értelmezés állítja, hogy minden ember egzisztenciálisan össze van fonódva a másik emberrel, és csak úgy képes élni a szó tulajdonképpeni értelmében, ha személyes kapcsolatban van vele. A bűn, a vétek éppen a kapcsolaton üt komoly rést. A tanulmány e teológiai antropológiai nézet és bűnértelmezés alapján úgy látja, hogy a lelkigondozásnak az az elsődleges feladata, hogy segítse az új megbízhatóság felépítését az emberek között, illetve, hogy mérsékelje a vétek relacionális következményeit. Ezért elsősorban az emberek közötti megbékélésért fáradozik. Ha erre (már) nincs lehetőség, akkor segédkezik a vétkes mentesítésében (exonerálásában). Ha ez az eshetőség is bezárult, akkor támogatja a megsebzett embert a megbocsátásban.

 

Dieser Aufsatz sucht nach einem adäquaten Umgehen mit der Realität der Schuld in der Seelsorge. Dabei geht er von dem relationalen Verständnis der Imago Die aus. Diese Deutung behauptet, dass jeder Mensch lebensnotwendig verflochten ist mit dem anderen Menschen. Die Beziehung mit dem Anderen bedingt das eigene Dasein. Die Schuld schlägt eine ernsthafte Lücke in diese existentielle Beziehung. Aufgrund dieser anthropologischen Grundlage sowie dieses Schuldverständnisses wird in dem Aufsatz behauptet, dass die primäre Aufgabe der Seelsorge darin besteht, den Wiederaufbau der zwischenmenschlichen Zuverlässigkeit zu fördern, bzw. die relationalen Folgen der Schuld zu verringern. Aus diesem Grund bemüht sich die Seelsorge in der ersten Reihe um die zwischenmenschliche Versöhnung. Wenn dies nicht (mehr) möglich ist, dann hilft sie dem Opfer beim Exonerieren des Täters. Sollte auch diese Möglichkeit verschlossen bleiben, steht sie dem Verletzten in dem schwierigen Prozess der Vergebung bei.


Peleskey Miklós Péter
Thomas F. Torrance feltámadás-értelmezése

Thomas F. Torrance a 20. század második felének egyik legjelentősebb rendszeres teológusa. Ebben a tanulmányban írásaira támaszkodva a feltámadás értelmezéséről kapunk összefoglaló képet. Először bibliai igehelyek tükrében láthatjuk, hogy a feltámadás hogyan jelenik meg az Ó- és az Újszövetségben. Ezek értelmezéséhez Torrance a tudomány objektív módszerét választja, szemben egyfajta modern dualista magyarázattal. Az Újszövetség Jézus Krisztus személyét, az inkarnációt és a keresztet is már a feltámadás felől szemléli. A feltámadás is csak Jézus Krisztus igaz ismerete által válik érthetővé, a kettős természet nézőpontjából. Torrance különbséget tesz Krisztusnak a feltámadásban betöltött aktív és passzív szerepe között, melyek komplementer kapcsolatban állnak. Erre kapunk magyarázatot a reformátori teológia kiváló képviselőjétől.

 

Thomas F. Torrance is one of the most significant theologians of Christian Dogmatics in the 2nd half of the 20th century. In this study, based on his writings, we present a description of his interpretation of Christ’s resurrection. Firstly, relying on biblical verses, we can see how the resurrection appears in the Old and New Testament. Instead of modern dualistic conceptions Torrance uses the objective methods of sciences. The New Testament considers Christ’s person, the Cross and the Incarnation from the perspective of resurrection. The resurrection can only be understood by the true knowledge of Jesus Christ, that is, from the view of His dual nature. Therefore, Torrance distinguishes between the active and the passive role of Jesus in the resurrection. These two roles are complementary. This is what he makes clear through the freedom of reformation theology.


Ormóshegyi Zoltán

Evangélium és Törvény a Barmeni Hitvallásban

Tanulmányommal a 83 éve született Barmeni Teológiai Nyilatkozatra kívánok emlékezni. Az örökérvényű üzenetét kutatom. Mit jelent a mai egyház, tudományos teológia és a jogtudomány számára hogy „Jézus Krisztus Istennek ígérete és igénye egész életünkre”? A tanulmány első részében a Nyilatkozat történeti hátterét mutatom be. Kitérve a status confessionis helyzet bemutatására, valamint a Német Hitvalló Egyház tevékenységére. A Nyilatkozat szövegezői közül különös figyelmet fordítunk Barth Károly profétikus látásmódjára. A második fő részben az evangélium és a törvény egymáshoz való viszonyát mutatom be a Nyilatkozat 2. tétele alapján. Hogyan jelennek meg a Nyilatkozatban a lutheri-kálvini klasszikus tételek, hogyan jutnak konszenzusra a különböző beállítottságú és hitvallású teológusok? Végül a Nyilatkozat mai üzenetére kívánunk fókuszálni. Mit üzen ma a 21. század egyházának és a tudományos teológiának, valamint az interdiszciplináris kutatás számára?

 

In my paper I wish to remember the 83th anniversary of theThe Barmen Declaration. I research the eternal and present-day message of the Declaration. What does it mean for the modern church and for the academic world as well as for the study of Law that “Jesus Christ is God’s promise and also God’s mighty claim upon our whole life?” In the first part of my paper I am describing the historical background of the Declaration. What is the Status Confessionis? How did the Confessional Church try to do its missionary work? Special consideration will be given to the authors of the Declaration, especially Karl Barth’s prophetic point of view. In the second main part I am dealing with the connection between the Law and the Gospel based on the second thesis of the Declaration, how the different theological views and creeds just like the Calvinist and Lutheran ones appear in the Declaration and how they make a compromise in it. Finally, I want to focus on the present-day message of the Barmen Theological Declaration. What this Declaration wants to say to the church of the 21st century and for the academic theological world as well as for interdisciplinary research?


Fekete Csaba
Kátészemle

 

Ezt a felülvizsgált – 2013 nyarán kiadott – fordítást az egyes egyházkerületek által megválasztott bizottság készítette. Vannak olyan helyek a Heidelbergi Káté szövegében, ahol az új szövegezés nyelvi problémákat vet fel, mind a Biblia új magyar fordításához, mind a mai magyar teológiai nyelvhasználathoz képest. Más helyeken a teológiai jelentés nem világos és nem ihletett módon fejeződik ki a szóhasználat, vagy egyszerűen csak helytelen interpunkciót lehet megállapítani. A jelenlegi áttekintés felsorolja azokat a helyeket, ahol a helyesbítés szükségesnek tűnik, valamint azokat a javaslatokat, amelyek a további munkafolyamatokat segíthetik.

 

This revised translation was produced by a comitee of delegate members, elected by each of the church districts, and published by the Reformed Church in Hungary during the summer of 2013.There are places in the text, where the new wording raises linguistic problems as for the Hungarian and/or theological usage, or compared to the new Hungarian version of the Bible. At other places the theological meaning is not expressed in a clear or inspired way, missused is the word order, or simply incorrect interpunction can be ascertained.The present review listed most places where correction seems necessary, and also collects the most obvious suggestions for the further working process.

 

Letölthető Theologia Szemle - 2017/3 pdf

 

 Letölthető Theologia Szemle: 2017/3  pdf

 

 

 

Felvidéken mutatták be a Theologiai Szemle ünnepi számát

2017. október 19., csütörtök 

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának folyóiratának a reformáció 500. évfordulója alkalmából összeállított tematikus lapszámát mutatták be október 17-én, először Komáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, majd Pozsonyban.

A most megjelent jubileumi szám különlegessége, hogy a magyar mellett angolul és németül is olvashatóak benne a publikációk. A lap negyedévente jelenik meg, az egyik rovatot, a Taníts minket Urunkat a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lektorálják, véleményezik. 


Az idén 92 éves Theologiai Szemle történtét Kádár Zsolt, a szerkesztőségi bizottság elnöke ismertette. Elmondta, hogy az első világháború után a trianoni seb okozta fájdalom idejében, református teológusok közösen az evangélikusokkal azon gondolkodtak, hogy a teológiai munka elmélyítése érdekében szükséges lenne egy olyan tudományos fórum elindítására, amely egyrészt megszólalási lehetőséget adna az akkori tudós teológusoknak, másfelől pedig tájékoztatásként szolgálna a majdani olvasóinak, s amely mellesleg reménység szerint eljutna minden magyar nyelven igét hirdető protestáns lelkészhez.

1925-ben Csikes Sándor debreceni professzor Varga Zsigmond professzorral, akikhez kapcsolódott egy soproni evangélikus teológiai professzor, elindították a Theologiai Szemlét, amelyek akkor még az Országos Magyar Református Lelkészegyesület folyóirataként jegyeztek. Elmondta, hogy még az anyagi nehézségek sem gátolták a lap megjelenését, a lelkipásztorok a saját pénzükből tartották el. A Theologiai Szemle hosszú időn keresztül szolgálata a magyar protestantizmusnak a teológiai és tudományos igényét, lehetőséget adva mindenkinek, főleg a lelkészeknek és teológiai tanároknak, hogy ismertessék a legújabb teológiai irodalmat, felfedezéseiket, és kutatási eredményeiket.



A Theológiai Szemle 1944-ig jelent meg, majd a háborús években egy ideig összevont lapszámot vehettek kezükbe az olvasók, vagy körlevél formájában adták közre a publikációkat. 1949-ben betiltották, éppen az 1956-ot követő konszolidációs időszakban indulhatott el ismét a kiadatása, az akkori Állami Egyházügyi Hivatal engedélyezésének köszönhetően. „A Theologiai Szemlének az élete, a hányattatása, a sokféle nehézsége önmagában is mutatja, hogy mit jelent az Isten kegyelmében bízni, aki nem hagyja el az övéit akkor sem, amikor szorult és nehéz helyzetben voltak és vannak. Hisszük azt, hogy a Theologiai Szemlében megjelent cikkek gazdagítják majd az itteni teológiai munkát is" – mondta Kádár Zsolt.

Bóna Zoltán főszerkesztő a tematikus lapszámmal kapcsolatban elmondta, ebben a klasszikus teológiai diszciplínák mentén vizsgálták meg, hogy hogyan hatott a 16. századi reformáció a Biblia- és társadalom tudományra, a gyakorlati és rendszeres teológiára, valamint a gyakorlati teológia különböző ágaira egészen a liturgikáig és a himnológiáig. Az egyes írásokon keresztül azt is megvizsgálták, hogy a reformáció milyen hatással volt ez az egyes felekezetekre, a református és az evangélikus egyháznak a kialakulásában, de a kisebb egyházak, a baptista, metodista és a pünkösdi egyháznak a létrejöttébe.

„Próbáltunk nagyvonalúak lenni, az adventistáktól is megkérdeztük, hogy miként hatott rájuk a reformáció, de a nyitottságot folytatva a bécsi ortodox főpap, a bécsi metropolita véleményére is kíváncsiak voltunk a reformációval kapcsolatban, de egy nagytekintélyű katolikus teológust is felkértünk" – mondta a főszerkesztő. Hozzátette, az írásokból kiolvasható, hogy a reformációnak nemcsak az egyházban van létjogosultsága, hanem egyfajta feladat is, hogy a reformáció mentén felülvizsgáljuk a mindennapi és mindenkori gyakorlatunkat az egyházban, van-e korrektív szerepe a reformációnak és a református gondolkodásnak, értékrendnek.

A bemutató körút Prágában, Wittenbergben és Bécsben folytatódik.

Forrás: reformata.sk

http://reformatus.hu/mutat/14275/



A főszerkesztő jegyzete - 2017/3

A Theologiai Szemle

 

92 esztendős pályafutása során – természeténél fogva – nem vágyott különleges eseményekre, és nem is járt be látványos magasságokat. Mindenkori legnagyobb sikere abban állt, ha megjelent. Talán még nagyobb, ha színvonalas volt, és ha ezt még lehetet fokozni, az az volt – vagy lett volna – ha színvonalának megfelelő érdeklődő és értő olvasókra talált. 

Mélypontokat, lejtőket, zuhanásokat és végveszélyeket azonban – aktuális színvonalától függetlenül – külső kényszerek nyomán átélt. Az 1940-es években a háború tette foghíjassá a megjelenését, az 1950-es években pedig a hazug, diktatórikus és boldogtalan közállapotok ítélték némaságra. 1958-tól ugyan szélesedett az ökumenikus kontextusa, de a lelki/szellemi diktatúra cenzúrája tartotta szűken a textusát. Persze nem jobban, mint általában a sajtóét és azon belül az egyházi sajtóét, de annyira bizonyára. Továbbá a rendszerváltozás elmúlt harminc évének olyan pozitív változásai is, mint például a külföldi forrásokhoz való könnyű hozzáférés, hasonló karakterű médiumok megjelenése, a papíralapú források háttérbe szorulása, anyagi forráshiányra való hivatkozások etc. szintén teherként nehezedtek a Szemlére.

Mindezeket az Úr kegyelméből túlélte a Theológiai Szemle. A gondviselést újra említve, például azzal, hogy kihasználta az olyan lehetőségeket/jelenségeket, mint a nyitás a „segédtudományok felé” el egészen az interdisciplinaritásig, mint a nyitás a katolicizmus az ortodoxia és a neo-protestantizmus felé, mint a doktoranduszi publikációs elvárások, mint a szerkesztőbizottság „szerkesztők – olvasók” találkozásai. És persze nem utolsó sorban azzal, hogy továbbra is magas színvonalú tudományos írások szerzőit sikerült megnyerni, ami kiegészül fontos népszerű, kitekintő írásokkal és érdemes könyvszemlékkel. Így jutottunk el a Reformáció 500. évfordulójához.

Most pedig, Isten iránti hálával, a szerzők, szerkesztők, fordítók, lektorok és financiális támogatók iránti köszönettel és még mindig bizonyára egy kis szerénytelenséggel kimondom, hogy hullámzó életének sosem látott hegycsúcsára ért most a Theologiai Szemle. Mivel? A 3/2017 tematikus lapszámával és az ahhoz kapcsolódó misszióval. Tehát azzal, hogy

-bevezeti az olvasót annak ismeretébe, hogy mit jelentett a 16. századi reformáció az egyes teológiai diszciplínák számára a biblikumtól a himnológiáig;

-megismerteti az olvasóval, hogy mit jelentett és jelent a 16. századi reformáció az egyes felekezetek számára a reformátustól az ortodoxiáig;

-bepillantást ad a 400. évforduló és a jelen ünnepségeibe, reflexióiba;

-érdemes könyvekre hívja föl a figyelmet;

-mindezt ökumenikusan széles hazai és külföldi szerzői gárdával teszi;

-számos hazai helyszín mellett egyházi, akadémikus és társadalmi kontextusban mutatja be és terjeszti e tematikus számot Révkomáromtól, Pozsonyon, Prágán, Wittenbergen keresztül Bécsig;

-megszerkeszteti a Szemle repertóriumának hiányzó éveit;

-befejezi az 1925–2015 közötti teljes Szemle anyag digitalizálását.

A Reformáció 500. évfordulóját nagyon helyénvaló módon sokan sokféleképpen ünneplik. Ugyanakkor nem vitatható, hogy az egyházi reformáció általában és a 16. századi reformáció konkrétan és elsősorban teológiai, azon belül krisztológiai reflexió, eszmélődés (volt). A Szemle feladata sem más, mint teológiai reflexió és eszmélődés természetesen a tudományosság és a publicisztika műfaji sokszínűségével. A Reformáció ünnepe tehát a Theologiai Szemlének is ünnepe. A szerkesztők a fentiekben felsoroltakkal és a következők bemutatásával csatlakoznak az évforduló megünnepléséhez. 


Soli Deo Gloria

 

Hogy mit adott a Reformáció?


– az egyháznak, a világnak, az egyénnek és a közösségnek, arról nagyon sokat és nagyon sokfélét mondhatunk és mondunk is annak függvényében, hogy kik vagyunk és melyek a szempontjaink, értékeink, esetleg érdekeink. Egészen szélsőségesen ellentmondóak is lehetnek a válaszok az értékítélet műfajában.

Ugyanakkor nem vitatható, hogy van egy teológiai, szociológiai és főleg történeti minimum-objektivitás, ami legalább a történelem fő sodrában és az emberek többsége számára érvényes a Reformációval, és így a feni kérdéssel kapcsolatban is. És ennek a minimum-objektivitásnak a szerénytelen igényével én is bátran mondok egy választ. A Reformáció a maga csattanásával, de a megelőző jelenségeivel és a követő gyötrődéseivel együtt is a közvetlen istenhitet adta vissza az embereknek. Más szóval elvette az emberek lelke, vágya és gondolatai elől azt a kárpitot, amelyet cirka másfél évezred alatt az egyház, a hivatal, a hatalom, az érdek, a hiúság és ezek ilyen olyan kooperatív kombinációja odarakott a Teremtő és a teremtett világ, vagy egyszerűen az Isten és az emberek közé. És ez az egyszerű mondatban megfogalmazott tett akkora jelentőségű volt, hogy hatása alól nem vonhatta ki magát a keresztyén világ parányi szegmense sem.

Amint a neve is mondja, sikeresen fordította vissza a társadalom arcát és lelkét az emberhez odaforduló, kegyelmes Istenhez, aki Jézus Krisztusban megmentő társa lett az embernek. És ez radikális egyháztársadalmi változásokat hozott. Helyére került sok minden.

– Az ember marad bűnös, de/és éppen ezért a Reformáció után már nem árulhat/osztogathat bocsánatot. Azt immáron csak reménységgel kérheti és alázatosan hirdetheti.

– Az ember marad az ismeretek teljességének híjával, de/és éppen ezért a Reformáció után örök igazságoknak nem gazdája, nem mestere. Viszont szabadon kutathat, kereshet, kérdezhet a tudomány és a pietás területén egyaránt. Sőt olyan bölcsességre is szert tehet, hogy tud megválaszolatlan kérdésekkel nyugodtan élni.

– Az ember marad vallásos a maga teremtettségének hiányérzetével, de/és éppen ezért a Reformáció után elismeri, hogy kínosan kell ügyelnie a bálványimádás kísértésére, veszélyére. Immáron tudja, hogy a vallási igyekezetet az szenteli meg, ha mustármagnyi hittel jobban vágyik a kegyelemre, mint a megismerésre.

– Az ember marad a teremtmények között az első, de/és éppen ezért a Reformáció után tudja, hogy nincsen teremtői, megváltói hatalma és dicsősége. Nincsen üdvhivatal, de van meghívás az üdvösségre Krisztus által.

– Az ember marad reménykedő, de/és éppen ezért a Reformáció után érzékenyen

védekezik az illúziókkal szemben. 

Aki ezzel a reformációs erővel él, az mindig mindennel szemben kritikus, magával szemben önkritikus. Sokszor keresi az igazságot és a jobbat, ezért azt is vállalja, hogy olykor elégedetlennek, vagy meggyőzhetetlennek tűnik. Nem felszínes, sőt elítéli a felszínességet. A látszattal nem hagyja magát becsapni, a valóság mélysége és magassága vonzza, s ezért ha kell, konfliktust is vállal. Így nem lesz áldozata semmilyen ideológiának és semmilyen praktikának sem, de a Lélek kairoszában megérinthető lesz a végső kinyilatkoztatással Jézus Krisztusban.

Ennek a csodának van most a félévezredes évfordulója. És ilyesmi megújító élményre van szükségünk a következő félévezredre is. Marana Tha, Jöjj Uram Jézus!

Bóna Zoltán

 

 

Editorial

So What Has the Reformation Given?

– To the church, to the world, to the individual, and to the community – we can say, and we do say a lot and very different things about this, depending on who we are and what our aspects, values, or, possibly, interests are. The answers can also be extremely contradictory in terms of each person’s judgement of values. At the same time, it cannot be disputed that there is a minimum of objectivity in theology, sociology, and mainly in history, which is valid for the mainstream of history and for the majority of people concerning the Reformation, including the above question. With the immodest claim of that minimum of objectivity, I am also boldly telling you an answer. The Reformation, with its bang, but also with its antecedents and accompanying tribulations, gave direct faith in God back to the people. In other words, it took away the curtain from the souls, thoughts, and desires of the people, which had been hung up between the Creator and the creation or, simply, between God and the people, by the church, office, power, interest, and vanity – or any of their co-operative combinations – during the preceding approximately one and half millennia. This act was of such importance that no tiny segment of the Christian world could withdraw itself from its influence.

The Reformation, as its name implies, could successfully turn back the face and the soul of society to the gracious God, who turns His face towards men, being the saving fellow of humankind in Jesus Christ. This has brought radical changes in church and society. Many

things were put in their place.

– Man continues to be a sinner but/and just because of that he cannot sell or distribute forgiveness after the Reformation. He can only ask for it with hope and preach it with humility.

– Man continues to lack the fullness of knowledge but/and just because of that he is no longer the owner or master of eternal truths. However, he can freely search, investigate, and ask questions – both in the fields of science and piety. Moreover, he can acquire the wisdom of being able to live calmly with unanswered and unanswerable questions.

– Man continues to be religious with the feeling of want due to his createdness but/and just because of that, after the Reformation, he has to meticulously take care of the temptation and danger of idolatry. Now he knows that religious devotion is sanctified if he longs more for grace, even if with the faith of a mustard seed, than for knowledge.

– Man continues to be the first among the creatures but/and just because of that he really knows after the Reformation that he has no creating or saving power or glory. There is no office of

salvation but there is a call for salvation by Christ.

– Man continues to be hopeful but/and just because of that, after the Reformation, he is sensitive to protecting himself from illusions. 

He, who lives with this reformatory power, is always critical of everything and self-critical. He searches for truth and good, therefore, he appears to look sometimes dissatisfied or inconvincible. He is not superficial, but condemns superficiality. He does not allow himself to be misled by appearances, he is attracted by the height and

depth of reality and, therefore, if needed, he also gets into conflicts. So, he shall not become the victim of any ideology or practice, but in the kairos of the Spirit, he shall be touchable by the final revelation in Jesus Christ. 

Now is the half-millennial anniversary of this miracle. We are in need of such a renewing experience for the next half millennium, too. Marana tha! Come my Lord Jesus!

Zoltán Bóna

 

Editorial

So, was hat die Reformation gegeben?



Die Reformation hat der Kirche, der Welt, dem Individuum und der Gesellschaft den unmittelbaren Gottesglauben zurückgegeben – davon schreibt der Chefredakteur des Theologiai Szemle, Zoltán Bóna in seinen üblichen Anmerkungen zur aktuellen Ausgabe der Zeitschrift.

Die Reformation hat von den Seelen, Wünschen und Gedanken der Menschen den Vorhang weggenommen, der während anderthalb Jahrtausenden durch die Kirche, das Amt, die Macht, das Interesse, die Eitelkeit und ihre kooperativen Kombinationen zwischen den Schöpfer und der geschaffenen Welt, oder einfach, zwischen Gott und den Menschen gehängt worden war. Diese in einem einfachen Satz formulierbare Tat war von solcher Bedeutung, dass sich kein wichtiges Segment der christlichen Welt ihrer Wirkung entziehen konnte.

Die Reformation hat das Gesicht und die Seele der Gesellschaft dem sich dem Menschen hinwendenden, gnädigen Gott zurückgewendet, der in Jesus Christus zum Mitretter des Menschen geworden ist. Das hat radikale kirchliche-gesellschaftliche Veränderungen mitgebracht.

– Der Mensch bleibt Sünder, trotzdem/deshalb kann er nach der Reformation keine Sündenvergebung verkaufen oder verteilen. Er kann nur in Hoffnung um sie bitten und sie demütig verkünden.

– Der Mensch bleibt im Mangel der Vollkommenheit der Kentnisse, trotzdem/deshalb ist er nach der Reformation kein Eigentümer, kein Meister mehr von ewigen Wahrheiten. Er kann aber frei forschen, fragen, suchen sowohl auf dem Gebiet der Wissenschaft als auch auf dem der Pietät.

– Der Mensch bleibt religiös mit dem Mangelgefühl seines Gesschaffenseins, trotzdem/deshalb erkennt er nach der Reformation an, dass er peinlich auf die Versuchung und Gefahr der Götzenverehrung achten muss.

– Der Mensch bleibt der erste unter den Geschöpfen, trotzdem/ deshalb weiss er nach der Reformation, dass er keine schöpferische und erlösende Macht und Ruhm hat. Es gibt kein Heilsamt, aber die Einladung zum Heil durch Christus.

– Der Mensch bleibt Hoffnungsträger, trotzdem/deshalb hütet er sich nach der Reformation empfindlich gegen Illusionen. 

Wer mit dieser reformatorischen Kraft lebt, ist allem gegenüber kritisch und sich gegenüber selbstkritisch. Er sucht oft die Wahrheit und das Beste, deshalb nimmt er in Kauf, manchmal als unzufrieden oder unüberzeugbar zu erscheinen. Er lässt sich durch den Anschein nicht betrügen, er ist von der Tiefe und Höhe der Wirklichkeit angezogen, und kann deshalb, wenn nötig, auch Konflikte unternehmen. So wird er nicht zum Opfer irgendeiner Ideologie oder Praxis, aber im Kairos des Geistes wird er durch die letzte Offenbarung in Jesus Christus ansprechbar.

Dieses Wunder hat jetzt seine 500-jährige Wiederkehr. Wir brauchen ein solches Erlebnis der Erneuerung auch für das nächste halbe Jahrtausend. Marana Tha! Komm, o Herr Jesus!

 

TARTALOM - 2017/3

 

 

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

Bóna Zoltán:

Hogy mit adott a Reformáció? . . . . . . . . . . . . . . 130

Zoltán Bóna:

So What Has the Reformation Given? . . . . . . . . 131

So, was hat die Reformation gegeben? . . . . . . . . 131

 

SZÓLJ, URAM!

Gáncs Péter:

Reformáció 500 – Solus Christus! . . . . . . . . . . . 132

Steinbach József:

Reformáció 500 – Solus Christus! . . . . . . . . . . . 132

Péter Gáncs:

Reformation 500 – Solus Christus! . . . . . . . . . . . 133

József Steinbach:

Reformation 500 – Solus Christus! . . . . . . . . . . . 133

Reformation 500 – Solus Christus! . . . . . . . . . . . 134

 

TANÍTS MINKET, URUNK!

Karasszon István:

A Reformáció jelentősége

biblika-teológiai szempontból . . . . . . . . . . . . 135

István Karasszon:

The Significance of Reformation

from the Point of View of Biblical Studies . . 137

István Karasszon:

Die Bedeutung der Reformation

aus biblisch-theologischer Sicht . . . . . . . . . . . 139

Főszerkesztői elismerések, tájékoztatások! . . . . . 141

Reuss András:

A Reformáció jelentősége

rendszeres teológiai szempontból . . . . . . . . . . 142

András Reuss:

The Importance of the Reformation

for Systematic Theology . . . . . . . . . . . . . . . . . 144

Die Bedeutung der Reformation unter

dem Aspekt der systematischen Theologie . . 146

Mészáros Kálmán:

A Reformáció jelentősége

társadalometikai szempontból . . . . . . . . . . . . 147

Kálmán Mészáros:

The Importance of the Reformation

from Social Ethical Aspect . . . . . . . . . . . . . . . 150

Die Bedeutung der Reformation

vom sozialethischen Aspekt her . . . . . . . . . . . 153

Editor-in-Chief’s Acknowledgements

and Announcements . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154

Kocsev Miklós:

A Reformáció jelentősége

homiletikai szempontból . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

Miklós Kocsev:

The Importance of the Reformation

from Homiletical Aspect . . . . . . . . . . . . . . . . 158

Die Bedeutung der Reformation

aus homiletischem Aspekt . . . . . . . . . . . . . . . 161

Fekete Károly:

A Reformáció jelentősége

liturgikai szempontból . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162

Károly Fekete:

The Importance of the Reformation

from Liturgical Aspect . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

Die Reformation unter liturgischem Aspekt . . . . 167

Danksagungen und Mitteilungen

des Chefredakteurs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168

Fekete Csaba:

A Reformáció jelentősége

himnológiai szempontból . . . . . . . . . . . . . . . . 169

Csaba Fekete:

The Importance of the Reformation from

Hymnological Aspect . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171

Die Bedeutung der Reformlation aus

hymnologischem Aspekt . . . . . . . . . . . . . . . . 172

 

KITEKINTÉS

Békési Sándor:

A 16. századi reformáció jelentősége

a református egyház létrejöttében

és hatása mindenkori szolgálatára

a semper reformari debet jegyében . . . . . . . . 174

Sándor Békési:

The Importance of 16th-century

Reformation for the Establishment

of the Reformed Church and Its Impact

on Her Service at All Times

under the Sign of Semper Reformari Debet . . 177

Die Bedeutung der Reformation des 16.

Jahrhunderts für die Entstehung

der Reformierten Kirche und ihre Wirkung

auf ihren jeweiligen Dienst

im Zeichen der semper reformari debet . . . . . 180

Korányi András:

A Reformáció öröksége evangélikus szemmel . . 181

András Korányi:

The Reformation Heritage through

Lutheran Eyes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183

Das Erbe der Reformation

mit lutherischen Augen . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

Bacsó Benjámin:

Az anabaptisták és a habánok,

valamint reformációs hagyományuk

Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

Benjámin Bacsó:

The Struggle of Anabaptists, Habans

and Their Reformatory Heritage in Hungary . 189

Die Kämpfe der Anabaptisten, Habanen

und ihr reformatorisches Erbe in Ungarn . . . . 192

Szuhánszky Gábor:

A Reformáció metodista szemmel . . . . . . . . . . . 193

Gábor Szuhánszky:

The Reformation through Methodist Eyes . . . . . 195

Die Reformation mit methodistischen Augen . . 198

Pataky Albert:

A 16. századi reformáció jelentősége

a pünkösdi mozgalom létrejöttében

és hatása mindenkori szolgálatára

a semper reformari debet jegyében . . . . . . . . 198

Albert Pataki:

The Significance of the 16th-century

Reformation in the Development

of the Pentecostal Movement

and Its Influence on the Service

in Terms of Semper Reformari Debet . . . . . . 200

Die Bedeutung der Reformation

des 16. Jahrhunderts beim Zustandekommen

der Pfingstbewegung und ihre Wirkung

auf ihren jeweiligen Dienst im Zeichen

des semper reformari debet . . . . . . . . . . . . . . 203

Szigeti Jenő:

A Reformáció és az adventisták

a semper reformari debet jegyében . . . . . . . . 204

Jenő Szigeti:

The Reformation and the Adventists

in the Light of Semper Reformari Debet . . . . 206

Die Reformation und die Adventisten im Zeichen

des semper reformari debet . . . . . . . . . . . . . . 208

Kránitz Mihály:

A 16. századi reformáció jelentősége

a 21. század római katolikus egyháza számára 209

Mihály Kránitz:

The Significance of 16th-century

Reformation for the Roman Catholic Church

in the 21st Century . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212

Die Bedeutung der Reformation

des 16. Jahrhunderts

für die römisch-katholische Kirche des 21. . . 214

Arszeniosz:

Ortodoxia és Reformáció

– az egység útjainak keresése . . . . . . . . . . . . . 216

Arsenios:

Orthodoxy and Reformation

– Seeking Ways to Unity . . . . . . . . . . . . . . . . 217

Arsenios:

Orthodoxie und Reformation

– Wege zur Einheit suchen . . . . . . . . . . . . . . . 218

 

ÖKUMENIKUS SZEMLE

Czente Miklós:

Száz éve így emlékeztek eleink

a 16. századi reformációra . . . . . . . . . . . . . . . 220

Miklós Czente:

How Our Fathers Commodore-ral

the 16th Century Reformation 100 Years Ago 224

Vor hundert Jahren wurde

der Reformation so gedacht . . . . . . . . . . . . . . 226

A Reformáció 500 ünnepségei!

Heidelberg – Lund

Olav Fykse Tveit:

A reformáció jubileuma – ökumenikus? . . . . . . . 227

Celebrations

of the Reformation’s 500th Anniversary

Heidelberg – Lund

Olav Fykse Tveit:

The Jubilee of the Reformation – ecumenical? . 233

Feierlichkeiten des 500 jährigen

Reformations jubiläums

Heidelberg – Lund

Olav Fykse Tveit:

Das Reformationsjubiläum

– ein ökumenisches Ereignis? . . . . . . . . . . . . 238

Ferenc pápa megünnepli a Reformációt . . . . . . . 245

The Pope Commemorates the Reformation… . . 246

“Großartiges Zeichen” zum Jubiläum . . . . . . . . . 247

Közös Nyilatkozat

a Reformáció 500. évfordulója alkalmából . . 248

Joint Declaration

for the 500th anniversary of Reformation . . . . 249

Die Ökumenische Erklärung von Lund . . . . . . . 250

Megtartotta éves plenáris ülését

a Doktorok Kollégiuma . . . . . . . . . . . . . . . . . 252

Academics Spark Discussion in Debrecen . . . . . 253

Tagung des Collegium Doctorum in Debrecen . 254

 

KÖNYVSZEMLE

Steinbach József:

Az élet teljessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254

József Steinbach:

The Fullness of Life . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 255

Die Fülle des Lebens . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256

Kodácsy Tamás:

Walter Kasper:

Luther – Az ökumené jegyében

Fordította: Martos Levente Balázs . . . . . . . . . 256

Tamás Kodácsy:

Walter Kasper:

Martin Luther – An Ecumenical Perspective

Translated by William Madges . . . . . . . . . . . . 258

Tamás Kodácsy:

Walter Kasper

Martin Luther – Eine ökumenische

Perspektive . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 259

Szebik Imre:

Protestáns hősök

Gondolatok egy jubileumi reformációs könyv

recenziója kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260

Imre Szebik:

Protestant Heroes

Some Reflections

on a Reformation Jubilee Book . . . . . . . . . . . 263

Protestantische Helden

Gedanken zu einen Buch zum

Reformationsjubiläum . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265

 

EPILÓGUS

Kádár Zsolt:

Post Scriptum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266

Zsolt Kádár:

Post Scriptum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 267

Zsolt Kádár:

Post Scriptum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 268