Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A Theologiai Szemle "lektorált folyóirat"-ként került regisztrálásra.

A Theologiai Szemle 2012. szeptember 14-től a Magyar Tudományos Művek Tárában "lektorált folyóirat"-ként kerül regisztrálásra.
Ez a szakfolyóiratunknak egyrészt a tekintélyét fejezi ki, másrészt pedig azzal a következménnyel jár, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások a tudományos fokozat megszerzésének folyamán kredit pontokat nyernek. A Szemle rovatainak a tartalmi természetéből is következik, hogy a lektorálási kötelezettség és az ezzel járó előnyök csak a tanulmányi rovatban megjelenő írásokra vonatkoznak.

Régi indokolt elvárásnak tesz eleget ez a regisztráció.
 

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2019/1

 

Üldözik Krisztus követőit!

Méghozzá nem is akármilyen intenzitással. 80 országban több mint 200 millió olyan keresztyén testvérünk él, akik puszta hitük miatt vannak életveszélyben, börtönben, hátratételben, hátrányos megkülönböztetésben és sokféle megpróbáltatásban. Minden tizedik keresztyén ember üldöztetésnek van kitéve. 
Jézus Krisztus utalt arra, hogy tanítványainak olykor osztozniuk kell nemcsak a győzelmes sorsában, hanem a próbatételeiben, a keresztjében is. Gondtalanságot sosem ígért, bár azt igen, hogy az ő igája boldogító és megnyugtató. De ez az ígéret sem zárja ki a szenvedést, inkább azt mondja, hogy aki vele egy igában szenved az vele fog győzni is. Ugyanakkor a legnagyobb és legdurvább cinizmus volna, ezzel vigasztalni az üldözötteket, arra pedig még csak nem is gondolhatunk, hogy ez mentsége lehet az üldözőknek, vagy akárcsak magyarázata az üldözésnek. Korunk Júdásainak, Pilátusainak, és „a feszítsd meg korszerű megfelelőit”, üdvöltő, suttogó vagy sugalló tömegeknek sincs mentségük, mint az archetípusaiknak sem volt. 
De az e-téren néma cinkosoknak sincs, akik egyébként a 21. század megmondó hangadói, s akik mentén korunk bőszen hirdeti, sőt követeli az emberi és szabadságjogok sokféle formáját. Listájuk pedig annál érthetetlenebb és szégyenletesebb minél inkább nélkülözi a kulturális, lelkiismereti/vallási és a nemzeti/nemzetiségi kollektív jogokat. 
És itt máris értetlenkedő szomorúsággal meg kell jegyeznünk a nyugati világ „emberi jogi élharcosainak” a keresztyének üldözésével kapcsolatos teljes hallgatását, a jelenség tökéletes ignorálását, és az iránta való vérlázító közömbösségét. Anélkül, hogy sok bizarr példát emlegetnénk programjukból, nehéz szó nélkül hagyni „a férfiak jogát a menstruációhoz, vagy a szüléshez”, az anya jogát, hogy szíve alatt hordozott gyermekét a 9. hónapban is az abortusz áldozatává tegye vagy, hogy az iskola megfosztja a szülőket attól a joguktól, hogy anya és apa legyen az elnevezésük. Mindeközben nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a hitük miatt lefejezettekért, elítéltekért, bebörtönzöttekért, megalázottakért, megkínzottakért, üldözöttekért nincs egy árva, csöndes szavuk sem. Ráadásul irritálják őket a tantermek, a templomtornyok, sőt mi több a privát ékszerek, jelvények keresztyén szimbólumai is. A vallási, ideológiai vagy politikai fanatizmusból a keresztyének rovására elkövetett gaz- és rémtettek nem érik el a ”politikailag korrekt” Nyugat-Európa hangadóinak ingerküszöbét. 
Az ez évi Ökumenikus Imahét bibliai mottója így hangzik: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”(5 Mózes 16,18–20) Hiszem, hogy aki az igazságra törekszik, az előbb utóbb az igazságosságra is törekedni fog és ezzel éli meg társadalmi felelősségét általában és az emberi jogok területén konkrétan. Sokszor dugjuk homokba fejünket. Sokszor egyszerűbb nem tudni a dolgokról, tragédiákról, de ez nem méltó a keresztyén emberhez. A testvériség, vagy, ahogy azt a társadalom/politika nyelve mondja, a szolidaritás krisztusi parancs. 
Jó, ha azok a keresztyének, akik egyéni és közösségi jogaikkal élve zavartalanul gyakorolhatják hitüket, napi imádságukban hordozzák azokat, akiknek áldozatot kell hozni, vagy életükkel kell áldozni hitük gyakorlásáért. Az pedig még áldottabb, ha megtaláljuk akár a legszerényebb módját az üldözöttek megsegítésének. 
Kormányzatunk – Európában, de talán globálisan is – egyedülálló módon egy önálló Államtitkárságot hozott létre annak érdekében, hogy e küldetésből részt vállaljon: dr. Azbej Tristan államtitkár vezetésével működik az Üldözött Keresztények Megsegítéséért és a Hungary Helps Program Megvalósításáért Felelős Államtitkárság. Emlékezzünk, hogy mi is partnerei lehetünk e szolgálatnak imádságunkkal, adományunkkal, önkéntes munkánkkal és puszta érdeklődésünkkel is.

Bóna Zoltán

 

Tartalomjegyzék 2019/01

 

A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:
Üldözik Krisztus követőit! . . . 2

SZÓLJ, URAM!
CSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR:
Az Istennek tetsző böjt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

TANÍTS MINKET, URUNK!
LEGÉNDY KRISTÓF: A valóságos ember . . . . . 4
SITKU TIBOR:
A kételkedés, mint lehetőség a hit számára . . . . . . 9
CSŰRÖS ANDRÁS:
A Vallásügyi Likvidáló Hivatal . . . . . . . . . . . . . . 14
BÉKÉSI SÁNDOR: Mátyás király sírja . . . . . . . 20

KITEKINTÉS
REUSS ANDRÁS:
A Theologiai Szemle 1958-ban indult
új folyamának első évtizedei . . . . . . . . . . . . . . 28
PETŐ BALÁZS ZSOLT:
Prédikációelemzés és -ismertetés . . . . . . . . . . . . . 30

ÖKUMENIKUS SZEMLE
Tízéves az Augsburgi Közös Nyilatkozat
SZABADI ISTVÁN:
Both Antal (1875–1963) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
REUSS ANDRÁS:
A Közös Nyilatkozat története
és evangélikus értékelése . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
KRAKOMPERGER ZOLTÁN:
A Közös Nyilatkozat története
és római katolikus értékelése
– breviter, sed bene . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
KRÁNITZ MIHÁLY:
A Közös Nyilatkozat:
elôzmények és ami még hátra van . . . . . . . . . . 49
PÁL LÁSZLÓ:
A Közös Nyilatkozat
és a Református Egyházak Világközösségének
csatlakozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
KÁDÁR ZSOLT:
70 éves az Egyházak Világtanácsa . . . . . . . . . . . . 56

KÖNYVSZEMLE
HALÁSZ ZSOLT:
Tom Wright:
Az én evangéliumom
– Mit mondott Pál apostol valójában? . . . . . . . 59
SZEBIK IMRE:
Protestáns hősök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
JAKAB BÁLINT MIHÁLY:
A ház emlékezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

 

 

Absztraktok 2019/01

 

Legéndy Kristóf:
A valóságos ember

– Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
– Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
– De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?
– Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.
Anthony de Mello (1931–1987)

Az atlanti kultúra és gondolkodásmód szerint a tények objektívek, az értékek szubjektívek. Mivel az objektív tény mindenki számára létezik (mint jelenség), ezért, a nyugati neoliberális és relativista eszmékre épülő társadalmak erőteljesen abból az íratlan axiómából építkeznek, hogy az objektív létező fontosabb és valahogy lényegesebb módon van, mint a szubjektív érték; végső soron az objektív az, ami igazából van – a többi csak felvetés, vagy tudománytalan képzelgés, valamiféle magánügy lehet. Emberi valóságunkat mégis az értékelés határozza meg. Az értékektől megfosztott önmagában létező tárgyi világ a személyes valóság számára tökéletesen értéktelen, semmi segítséget, semmi vigaszt nem nyújthat az élete értelmét kereső
ember számára. A személynek csak egy másik személy, egy értékítéletre képes másik személyes valóság adhat választ. Rövid dolgozatomban három nagy témakör bemutatásával kívánom áttekinteni a modern, ill. posztmodern nyugati felfogásra jellemző főbb mozzanatokat, és igyekszem rámutatni, hogy a közgondolkodás revideálására milyen nagy szükség van.

According to the Atlantic culture and ways of thinking, facts are objective, whereas values are
subjective. Since the objective facts exist for all (as a phenomenon), the societies built on western neoliberal and relativistic ideas are being constructed at full speed upon the unwritten axiom, that, the objective reality is more important and somehow more essential than the subjective value. Ultimately, the objective is what truly exists, the rest are just theories, unscientific fantasy, or are some form of personal affairs. Our human reality is defined by associating values. The self-existent material world, stripped of all its values, is completely valueless for the personal reality and does not provide help, nor consolation, for the person searching for their meaning of life. Only another could provide a person the answer to a personal reality capable of judging values. In my short dissertation I wish to, through the introduction of three major themes, survey the main movements specific to the modern and postmodern western perceptions, and I will attempt to identify how crucial it is to revitalize thinking.


Sitku Tibor
A kételkedés, mint lehetőség a hit számára

A tanulmány a kételkedés potenciális lehetőségeivel foglalkozik. Először a kételkedés természetét határozzuk meg, majd ezután a hit fejlődésével foglalkozó elméletek keretében szemügyre vesszük, hogy a kritikus látásmód és az azzal együtt járó kétségek hogyan képezik részét az ember életének. Végül megpróbálunk választ adni arra a kérdésre, hogyan reagálhat építő módon a keresztyén gyülekezet a hívő ember kétségeire.

This study deals with potential opportunities of doubt. First, we define the nature of doubt. Then, we consider how critical viewing and the associated doubts are part of human life in the context of faith development theories. Finally, we try to answer the question of how the Christian church can respond constructively to the doubts of the believer.
Csűrös András 
A Vallásügyi Likvidáló Hivatal

A centenárium és a 21. századi keresztyénüldözés valóságának okán egyaránt érdemes a Tanácsköztársaság, vagy ahogy két generációnak tanították a „Dicsőséges 133 nap” egyházpolitikájára, legalábbis az egyházakkal kapcsolatos, nem egészen homogén, intézkedéseire egy pillantást vetni. A szándék már a Hivatal elnevezéséből is egyértelmű. Ezért teljességgel érthetetlen, hogy – az ellenállók és áldozatok mellett – szinte minden felekezetben voltak olyan egyházi emberek, lelkészek, teológusok, akik őszintén remélték, várták, hogy az „Isten országának” kibontakozása felé viszi a magyar történelmet e „márciusi fordulat”. A kommunista diktatúra éveinek visszaemlékezéseiben és az akkori oktatásban használt elnevezés pedig már önmagában is blaszfémia/bálványimádás, hiszen „Egyedül Istené a Dicsőség”. Az alábbiakban Csűrös András írása szerint alkothatunk tanulságos képet e dicstelen korszakról.
Szolgáljon ez történelmi-távlatos okulásunkra. (a főszerkesztő)

A tanulmány a Vallásügyi Likvidáló Hivatal működése előtt a Károlyi-korszak egyházpolitikai intézkedéseit, állami működését, tevékenységét tekinti át. A Likvidáló Hivatalnak már a neve is bizonytalan volt, de biztosak lehetünk benne, hogy az anyagi ellehetetlenítésen túl az egyházak megszüntetésén dolgozott. A hivatal vezetője az egykori piarista szerzetesnövendék,
Faber Oszkár volt. Az apparátus áttekintését követően a helyi, regionális és országos hivatalok
közötti feszültségre, sokszor ellentmondásokra keressük a választ. A Tanácsköztársaság egyházpolitikája nem koncepciózusan zajlott, nem stratégiai, inkább taktikai megoldásokról szólt. A likvidálás a templomok és a kegytárgyakon kívül mindenre kiterjedt, de a likvidálás helyenként változó intenzitása, illetve a nem konkretizált eljárási folyamat sok bizonytalanságra, néhol feszültségre adott okot. A tanulmány végén, hipotetikus módon visszük tovább a múlt nem létező jövőjébe a Tanácsköztársaság egyházpolitikáját, megkísérelve vázolni, hogy milyen lett volna a folytatás.

My elaboration – before the analysis of the activities of the Liquidating Office on Religious Affairs – examines the ecclesial-political functioning of the Károlyi-era. The meaning of the title of this particular Office is already obscure, but we can be sure, that her ultimate intension was to eliminate the churches in Hungary. The leader of the Office was a former pupil of the Piarist Order, named Oszkár Fáber. After having been examining the Organization we seek for the answers of the contradictions and tensions among her units in different places. The ecclesial politics of the so called Sovietrepublic (Councilrepublic) was not built on a clear principle, it did not have a strategy, rather it was acting on short-term tactical considerations. The target of the liquidation included everything related to the churches, or to a particular parish/congregation except the church buildings and the devotional objects, but the implementation of the liquidation had different intensity in different places. The procedures were not regulated either harmonized. At the end of the study we hypothetically ponder upon, what it would have been developing to if it had had longer time in history.


Békési Sándor
Mátyás király sírja

Tekintettel arra, hogy ebben a rovatban általában primér teológiai dolgozatok kerülnek közlésre, főszerkesztőként szükségesnek érzem, hogy – elébe menve az esetleges kérdésnek – elmondjam, hogy Békési Sándor írásának egyrészt a teológiai konnotációkat sem nélkülöző témája, másrész a szellemesen és precizen tudományos előadása, harmadrészt pedig nagy királyunk születésének (575.) és megkoronázásának (560.) tavalyi, quasi kerek évfordulói indokolják számomra a szerkesztésnek ezt a formáját. (a főszerkesztő)

A székesfehérvári koronázó templomban eltemetett magyar királyok maradványainak azonosítása még mindig megoldatlan. Pedig van olyan csontvázlelet, amelynek feltárt sírhelye és embertani jellegzetessége kizárólag csak egy konkrét személyhez köthető. Az I/9. számot viselő csontvázlelet épületrégészeti elhelyezkedése és antropológiai vizsgálata a fennmaradt humanista szemtanúk leírásával összevetve, I. Mátyás király földi maradványát valószínűsíti. A sír helyszínének megtalálását Bonfini és Tubero szövegeinek újraértelmezése, az embertani jellegzetességet pedig ugyanezen forrásoknak az antropológiai vizsgálatokkal történő egybevetése segítette elő. Ennek eredményeképpen a sírhely nem a bazilika megnagyobbított szentélyében keresendő – mely vélemény mindezidáig tartja magát, noha azon a helyen királyi sírboltot soha nem találtak –, hanem az északi mellékhajó bővítésében épült gótikus oldalkápolnában. A csontváz Hunyadi Mátyás testével való azonosságát pedig a szemtanú Bonfini leírása és az antropológiai vizsgálatok eredményeinek egybecsengése igazolja.

Die Identifizierung der irdischen Überresten der ungarischen Könige, die in der Krönungskirche von Székesfehérvár begraben sind, ist noch immer ungelöst. Aber es gibt ein Knochengerüst, dessen freigelegte Grabstätte und anthropologische Eigentümlichkeit kann ausschließlich an eine konkrete Person gebunden sein. Nach dem Nebeneinanderstellen die archäologische, anthropologische Untersuchungen und die zeitgenössische Augenzeugen kann man den sogenannten I/9. Knochenfund höchstwahrscheinlich mit dem irdischen Überrest des Königs Matthias des Ersten identifizieren. Die Neuauslegung der humanistischen Texte des Bonfinis und Tuberos hat das Auffinden der Grabstätte und die anthropologische Identifizierung zur Folge gehabt. Infolgedessen gegenüber dem alten Gutachten ist die Grabstätte nicht in der vergrößerten Apsis der Basilika, sondern in der gotischen Nebenkapelle des nordischen Seitenschiffs gefunden. Das Vergleichen der wissenschaftlichen Resultate der anthropologischen Untersuchungen mit der Beschreibung des Augenzeuge Bonfini kann das Knochengerüst als den Körper des Königs Matthias bestätigen.

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/4

Gróf Tisza István


mártírhalálának centenáriumán számos előadás, megemlékezés, tanulmány foglalkozott személyiségével és közéleti szereplésével. Halála után 100 esztendővel – sok-sok hazugság, méltánytalanság, történelemhamisítás után – tudományos és társadalmi megítélése helyreállni látszik. Persze a „mi lett volna, ha…? – kérdésre ma is sokféle választ lehet adni, akár a tudományosság igényével is. Szóval a diskurzus ma is folyik, ami önmagában egyáltalán nem baj. Ugyanakkor a történelem interpretációja és különösen is a történelmi jelentőséggel bíró személyek interpretációja bizonyos természetes szabadsággal bír, amely életben tartja a meglepetés esélyét. Nota bene, szabadság: Tisza Istvánnak talán éppen a szabadelvűsége –, ami a maga korában még liberalizmusnak is neveztethetett – inspirálja, sőt provokálja a különböző interpretációkat. Ezek sorában én is kérek néhány karakternyi helyet.

Gróf Tisza István szabadelvűsége bizonyosan köszönő viszonyban sincs azzal a 21. századi liberalizmussal, amely az egyén szabadságának korlátlan, gátlástalan, sokszor morbid és végül már irracionális abszolutizálását műveli. Az ő liberalizmusa sokkal inkább egyfajta ideológiamentes szabadság egy közösség, például a nemzet önzetlen szolgálatára. Tisza István liberalizmusát, szabadelvűségét, egyrészt a hazaszeretete motiválta és egyben meg is szelídítette, másrészt pedig a református hite minősítette és tartotta kordában.

Nagy elődeihez, Bethlen Gáborhoz és Bocskai Istvánhoz hasonlított, akik szabadok voltak arra, hogy még a törökkel is „paktáljanak” a haza érdekében, Tisza kitartott a Habsburg dualizmus struktúrája mellett az évszázados protestáns Habsburg-gyűlölet öröksége ellenére is, mert tudta, hogy korában éppen ez biztosítja Magyarország integritását, sőt a régió békességét. A liberalizmus nem célt, főleg nem öncélt jelentett számára, hanem eszközt a haza javára.

Szabadelvűségének másik szellemi/lelki határát az a hite, meggyőződése adta, amely szerint, amikor az ember eléri intellektuális/tudományos fölismerésének és további távlatainak határát, akkor vagy főt hajt a Mindenható Isten előtt, vagy pedig ideológiákat, rosszabb esetben idolokat gyárt, amelyek illúziókba, például politikai illúziókba kergetik. Ő főt hajtott a Szentháromság Isten előtt atyái hite szerint, szemben azokkal, akiknek fanatizmusa Intervencióhoz, Trianonhoz és két diktatúrához vezetett. Egyéb-ként szabadelvűsége bátorította az egyházak kritizálására is amiatt, hogy hosszú évszázadokon keresztül a keresztyén szellemiség uralta az egyén és a társadalom életét, és még mindig milyen űr tátong Krisztus tanítása és a társadalom berendezkedése között: „Hová lett a krisztusi szellem, a felebaráti szeretet az egyházból?” (TI: A szocializmus és az egyház). E költőien kritikus kérdését persze nem válaszolja meg, de markáns meggyőződését bátran vallja: „Egy nemzet annál erősebb, annál boldogabb mentül több szellemi és mindenekfölött erkölcsi erő él annak tagjaiban.” (TI. Vallás a modern élet küzdelmeiben.) A szellemi és erkölcsi erő őrködött liberalizmusa felett.

 

Tragédiája a nemzet tragédiája lett. Az vált valóra, ami ellen egész életében küzdött. Mindazonáltal talán egyre többen vannak azok, akik együtt tűnődnek a kortárs Sigmund Freuddal, a lelkek tudósával, aki a magyarokról naplójában ezt jegyezte föl: „a sok gróf közül a legokosabbikat meggyilkolják, a legbutábbikat pedig megteszik miniszterelnöknek.” Lehet, hogy ennek a talánynak akkor és most is az a magyarázata, hogy sokak számára vonzóbbak a kontrollálatlan utópiák és tetszetősen üres illúziók, mint a hit és hazaszeretet ölelésében született áldozatok.  

 
Bóna Zoltán

Tartalomjegyzék 2018/4

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:

Gróf Tisza István szabadelvűsége .  .  .  .  .  .194


SZÓLJ, URAM!

GÁNCS PÉTER: Az írástudók felelőssége  .  .195


TANÍTS MINKET, URUNK!

CSABAI ÁGNES: Jezábel és halála  .  .  .  .196

EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:

A Tel Ábel Béth-Maakáh pecsét

– egy új magyarázat  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .202

SEBJÁN FARKAS ZSOLT:

A Szentírás mint „a másik”:

Jacques Derrida dekonstrukció elméletének

egy alkalmazása az evangéliumi teológiában206

PETROV ANITA:

A debreceni újortodoxia második generációja

Márk Ferenc teológiai gondolkodása  .  .  .213

KATONÁNÉ VARGA OLGA:

Pákozdy László Márton munkája

az igehirdetést segítô szaklapokban  .  .  .  .222


KITEKINTÉS

RITOÓK ZSIGMOND:

Két kevéssé ismert „előreformátor”  .  .  .  .  .228

BOGNÁR GERGELY:

Szüksége van-e

a teológiának a természettudományokra? .  . 232


ÖKUMENIKUS SZEMLE

KÁDÁR ZSOLT:

Tanulságkeresés a Reformáció 500

katolikus recepciója alapján  .  .  .  .  .  .  .233

ÍRÓ SÁNDOR:

Humanitárius szervezetek együttműködése

a belügyi szervekkel, valamint

a katonasággal a Római Katolikus Egyház

szempontjából .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .  .237


KÖNYVSZEMLE

BÉKÉSI SÁNDOR:

A kereszt teológiája a kultúra szövetében

A lutheri reformáció 500 éves öröksége .  .243

KARASSZON ISTVÁN:

Kutatástörténet arcképekben  .  .  .  .  .  .  .  . 245

KARASSZON ISTVÁN:

Az Őstörténet – újrafogalmazva  .  .  .  .  .  .247

KARASSZON ISTVÁN:

Hatos Pál: Szabadkőművesből



Absztraktok 2018/04

Csabai Ágnes
Jezábel és halála  

A tanulmány az izraeli királynőre kirótt súlyos büntetéssel újszerűen foglalkozik (2Kir 9). Először is a Jezábel név magyarázata a deuteronomiumi teológia véleményét tükrözi, ami elítélte az izraeli vallást ért külföldi befolyásokat. Az Illés próféta által megjósolt büntetés vizsgálata aztán az ókori Kelet átok-formuláinak hátterén történik. Végül a júdai temetkezési szokások mutatják meg, hogy mi a 2Kir 9 üzenete: a gonoszt ki kell irtani Izraelből. Jezábel halálának története tehát több, mint egy egyszerű elbeszélés: példa a szent nép számára.

The study interprets the harsh punishment of the Israelite queen (2Kgs 9) in a new way. First, the explanation of the name displays the theology of the Deuteronomistic History Writing which condemns the foreign impact in the religion of Israel. The punishment predicted by the prophet Elijah is then explained against the background of ancient Near Eastern curses. Finally, a comparison with Judahite burial practices show that the message of 2Kgs 9 makes clear: the evil is extirpated in Israel. So the narrative of Jezebel’s death is more than a simple story: it is a paradigm for the holy people.

 

Egeresi László Sándor
A Tel Ábel Béth-Maakáh pecsét – egy új magyarázat

A tanulmány a Tel Ábel Béth-Maakán mostanában elkezdett ásatás méltatásával kezdődik. A hely annak a térségnek az egyik központja, ahol Izráel, az arámi királyságok és Főnícia kulturálisan és történelmileg és érintkezett. A pecsétnyomat mozgó figurákat ábrázol, amit hipotetikusan táncjelenetként ételmeznek, bár a tárgy készítésére nem találtak indokot. A cikk egy új értelmezést ajánl, amely szerint egy vőlegény és meny-asszony, valamint köztük egy áldást osztó pap jelenetét látjuk. Mivel az ókori izraeli esküvőről csak szórvá-nyos ismereteink vannak, az értelmezés segíthet jobban megérteni az ókori Izráel szociológiáját, ill. háttérinformációt nyújthat egy bibliai vers jobb megértéséhez.

Der Artikel beginnt mit der Würdigung der Ausgrabungen in Tel Abel Beth-Maakah: Es handelt sich um eine archäologische Stätte, die sich im Dreieck von Israel, Aram und Phönizien befindet, und als solche für das Beieinander-Sein dreier Staaten Zeugnis ablegen kann. Der Stempel, der eine Bewegung darstellt, wurde hypothetisch öfter als eine Szene vom Tanz erklärt, aber es ist unklar, aus welchem Anlass die Szene dargestellt wird. Der Artikel argumentiert mit Hilfe von Vergleich ähnlicher Bewegungen auf Stempeln von Tel Rehov, Ramat-Rachel und En-Gedi, dass es sich um einen Brauttanz handelt. Da die Umstände der Eheschließung im alten Israel sehr lückenhaft beschrieben sind, ist der untersuchte Stempel wichtig in der Soziologie des biblischen Israel.

The article starts with the valuation of the recently started digging of Tel Abel Beth-Maacah. The place is a center of a region where Israel, Aramis kingdoms and Phoenicia had cultural, historical connections. The seal depicts moving figures, hipothetically thought to be a round-dance movement, though without unknown reason of manufacturing the object. The article offers a new interpretation that a bride and a groom and a center blessing priest can be seen in the scene. Since our knowledge from ancient Israelita wedding ceremony is far from deep the seal and its interpretation can help better understanding of the sociology of biblical Israel.

 

Sebján Farkas Zsolt
A Szentírás mint „a másik”: Jacques Derrida dekonstrukció elméletének egy alkalmazása az evangéliumi teológiában

Jacques Derrida a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa. Az általa kifejlesztett dekonstrukció elmé-let, melynek célja az volt, hogy felborítsa a nyugati filozófia alapelveit, széles körben elterjedt és megjelent a mindennapi nyelvhasználatban, csakúgy, mint különféle tudományos munkákban, kihívást jelentve ezzel a keresztény világnézet számára. A jelen disszertáció tézise az, hogy a dekonstrukciónak létezik egy olyan alkalmazása, mely hasznos lehet az evangéliumi teológiában, és amit a főbb evangéliumi szerzők még nem tárgyaltak részletesen írásaikban. A dekonstrukció fő motivációja, nevezetesen tisztelet „a másik” iránt, nagyon jól alkalmazható a teológiában, ugyanis a teológiai rendszerek hajlamosak arra, hogy elnyomják és kiszorítsák a Szentírás azon részeit, melyek megbontanák annak rendezettségét. A dekonstrukció evangéliumi változata viszont éppen az ilyen erőszakos elnyomás megszüntetésére törekszik, így segíthet a teológiai rendszerek tökéletesítésében.

Jacques Derrida is one of the most prominent philosophers of the twentieth century. His notion of déconstruction, which has aimed to overturn the fundamental assumptions of Western philosophy, has become popularized and found its way into everyday language as well as into scholarly discussions, posing a challenge to the Christian world-view. The thesis of this work is that there is an application of déconstruction that could be fruitful in evangelical theology but has not been thoroughly utilized by major evangelical figures in their works. Derrida’s main motivation behind déconstruction, a respect for the “other,” is a tremendously helpful idea because theological systems can become tyrannical by repressing and excluding those parts of Scripture that would disrupt the neat structure of the particular system. However, evangelical déconstruction works against tyrannical repression, thus it can help in improving theological systems.

 

Petrov Anita
A debreceni újortodoxia második generációja
Márk Ferenc teológiai gondolkodása

Az 1800-as évek végi egyházi sajtót olvasva azzal szembesülhetünk, hogy a kor különböző kérdéseit illetően nemcsak a jól ismert nevek, mint Balogh Ferenc, Ballagi Mór, Szabó Aladár, Erőss Lajos, Forgács Gyula vagy Csiky Lajos foglaltak állást, hanem olyan számunkra kevésbé ismert személyek is, mint Márk Ferenc, aki a debreceni újortodoxia második generációjához tartozott. Ebben a tanulmányban szeretnék arra rávilágítani miképpen is formálódott a 19. század szülöttjének, Márk Ferencnek teológiai gondolkodása a hazai és a külföldi kegyességi irányzatok hatására. Ebben első helyen szeretném kiemelni külföldi ösztöndíjas útja-it, melyek során olyan tapasztalatokkal gazdagodhatott, amelyek egy életen át elkísérték, s formálták különfé-le kérdésekben alkotott véleményét. Ezt követően bemutatom miképpen vélekedett a liberális és közvetítő teológiáról. Végül három dogmatikai téma alapján bemutatom teológiai felfogását: miként gondolkodott az Igéről, az egyházról (ekléziológia) és az isteni gondviselésről.

When studying topics about mission, ecclesiology, and renewal in ecclesiastical periodicals published at the end of the 1800s in Hungary, we can see that not only well-known names such as Ferenc Balogh, Mór Ballagi, Aladár Szabó Gyula Forgács, or Lajos Csiky, but we also encounter people who are less familiar to the reader like Ferenc Márk. In this paper, I would like to present how the theological thinking of Ferenc Márk, who was born in 19th century, evolved. He was part of the second generation of theologians which is called ‘new orthodoxy of Debrecen’. In the first place, I would like to emphasize how profoundly he was shaped by the experience he encountered during his studies in Western Europe. These experiences had escorted him for a lifetime and formulated his views on various issues. Subsequently, I would like to show you how he thought about liberal and mediating theology. Finally, I will highlight three issues that represent his theological thinking: Word, ecclesiology and divine providence.

 

Katonáné Varga Olga
Pákozdy László Márton munkája az igehirdetést segítő szaklapokban

Pákozdy László Márton tudományos munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar teológia tudomány műveléséhez. A teológia több területén megmutatkozott jártassága és szaktudása. Ebben a dolgozatban ezek közül egy szeletet emelek ki, azt a részt, amelynek szolgálatába állított minden mást, a tiszta Ige hirdetését. A szaklapokban megjelenő cikkeinek és igehirdetéseinek rövid foglalatával bemutatom a homiletikában máig helytálló alapelveit és a lelkipásztorok felé való követelményeit. Művein keresztül kitűnik, hogy ô saját magával szemben is alkalmazta ezeket. Igehirdetéseiben megtalálható a tudományos igényesség, melyben kiemelte a reformátori elveket és a Szentlélek munkájának az egyensúlyát.

László Márton Pákozdy significantly contributed to the development of the Hungarian Theology with his academic work. His expertise and competence appeared in many areas of Hungarian Theology. In this composition I intend to highlight one of these, the segment he subordinated all the others; the evangelization of the clear Word. I demonstrate that his homiletical principles and his assumption towards pastors are relevant even today, by short summary of his articles and preachings that appeared in theological journals. His writings reveal the fact that he applied them in practice as well. In his preachings we can find his scientific exaction in which he highlighted the principles of the reformers and the harmony in the labour of the Holy Spirit.

 
 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/3

Kerek évfordulókból és megemlékezésekből

 

ebben az esztendőben a megszokottnál is több van megítélésem szerint. Csak példaként említek néhányat: a Tordai országgyűlés, az 1848-as Forradalom és Szabadságharc, a Nagyháború vége, gróf Tisza István mártírhalála, a Szárszói konferencia, a Kommunista hatalomátvétel, Wass Albert születése és halála, a MEÖT megalakulása, az EVT megalakulása, s nem utolsósorban említem a Theologiai Szemle 1958-as újraindulását.

A visszaemlékezés nem egyszerűen szükségszerű intellektuális vagy emocionális automatizmus, hanem bibliai parancs. Sokféle helyzetben rendeli Isten népének az emlékezést és az emlékeztetést. Ebből bizonyosan tudhatjuk, hogy az emlékezés nem öncélú. Nem narcisztikus tűnődés, vagy nosztalgikus elvágyódás, nem is eszkapista túlélés, hanem számbavétele az isteni jelenlétnek a múltban általában és a magunk vagy mások múltjában konkrétan.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,2–3)

E parancs alapján három dolgot mindenféleképpen észre kell vennünk az életünkben és a történelemben. Mert, ha a történelem az élet tanítómestere, akkor a saját élettörténetünk egy-egy szakasza a saját magántanárunk/magánhitoktatónk aki/ami arra tanít(hatna) meg bennünket, aminek tudatában bölcsebben élnénk életünk újabb szakaszaiban. Az emlékezés tehát előremutat, hogy a múlt istentapasztalata az ígéret földje felé vigyen. Töredékesen az időben, és a kegyelem feltétlenségével az örökkévalóságban.

A hívő visszaemlékezés három tanulsága a következő: a) az Úr vezet, sőt hordoz, ha hagyjuk; b) a próbatételekben vizsgázunk engedelmességből, hitből; c) az Úr egyaránt táplál holnapra tartó kenyérrel, és örökkévalóságra mentő mannával. Ezt a három dolgot kell keresnünk minden visszatekintésben, mert ennek alapján lesz tovább a beteljesedésig, egyébként csak tovább lesz az elmúlásig.

Az évfordulók sorában sokunk számára jeles esztendő az 1988 is. Akkor egy nagy változás bontakozott ki megállíthatatlanul. Tekintettel a kommunista hatalomátvételtől eltelt időre, akkor sokan gondoltak allegorikusan arra, hogy most járt le nemzetünk 40 éves pusztai vándorlása. Ez ellen akkor tiltakozott bennem valami, és arra gondoltam 32 évesen, hogy most kezdődik – bár talán rövidebb lesz – hiszen most indulunk a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia és a jólét felé. Az első három kétségtelenül és viszonylag gyorsan megvalósult. A negyedik jelenbeli állapotáról objektíve és szubjektíve is megoszlanak a vélemények. Viszont a 21. századi olyan feladatok, mint a migráció, az ökológiai kihívások, a fenntartható fejlődés, a hagyományos biblikus értékek megkérdőjelezettsége etc. radikálisan komplikálhatják reményteljes vándorutunkat, egyéni, nemzeti és globális történelmünket. Ráadásul voltak, vannak és lehetnek gyarló kitérőink és aranyborjús kalandjaink.

Éppen ezért kell emlékeznünk és ezzel tudatosítanunk most is, hogy volt elegendő fürjünk a mához és mannánk a továbbhoz. Tehát számba kell vennünk az isteni jelenlétet az elmúlt 30 évben is, hogy tovább teljesedjék egyéni és nemzeti létünk, és hogy méltók és alkalmasak legyünk a töredékes, de valóságos ígéret földjére az időben és

Krisztus kegyelméből az örökhazára is.

Bóna Zoltán



Tartalomjegyzék 2018/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE


BÓNA ZOLTÁN:

Kerek évfordulókból és megemlékezésekből . . . 130


SZÓLJ, URAM!

PAPP JÁNOS:
De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! .. 131


TANÍTS MINKET, URUNK!


KOCSIS PÉTER:

Lehetséges-e a teológiai béke

az iszlám és a kereszténység között? . . . . . . . 132


FEKETE CSABA:

A Második Helvét Hitvallás új fordítása . . . . . . 138

 
NJERI ANNE WAGANA:

A krisztológia helyzete Afrikában:

Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj

Fordította: Ambrózy Gábor . . . . . . . . . . . . . . 148


MÁRKUS TAMÁS:

A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit,

a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában 152


HELLA FERENC:

Papmarasztás a Dési Egyházmegyében . . . . . . . 158


KITEKINTÉS


Konferencia-előadások


GUDOR KUND BOTOND:

A Tordai Egyezmény háttere . . . . . . . . . . . . . . . 163


MÉSZÁROS KÁLMÁN:

A Tordai Vallásbéke

és az anabaptisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169


SZEBIK IMRE:

Az ökumené kezdete

Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177


BÓNA ZOLTÁN:

Ami megelőzi, kíséri és inspirálhatja

az egyházi ökumenét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179


KHALED A. LÁSZLÓ:

Az egységtörekvés globális megjelenése . . . . . . 180


KRÁNITZ MIHÁLY:

Az egységkeresés intézményes kialakulása

és fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184

BLÁZY ÁRPÁD:

A feledésbe merült 94 tantétel . . . . . . . . . . . . . . 186


KÖNYVSZEMLE


ÖTVÖS LÁSZLÓ:

Puskás Julianna és Kovács Ábrahám:

Amerikai magyar református lelkészek életútja

adattári rendszerben 1891–2000 . . . . . . . . . . . 188


KÁDÁR ZSOLT:

Pünkösdiek Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . 189


HELLA FERENC:

Új Utak az Egyházban

Konferenciakötet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191



Absztraktok 2018/03

Kocsis Péter
Lehetséges-e a teológiai béke az iszlám és a kereszténység között?

A hívő muszlim aligha folytathat érdemi párbeszédet más vallások képviselőivel, mert csak saját vallásának változások nélküli megőrzése és terjesztése lehet a célja. A hitterjesztés útja a dzsihád, az „Allah … útján való hadakozás” (Korán 9,24). Mohamed medinai (i. sz. 622–632) korszakának harci eseményei és az ekkor keletkezett, sok korábbi, békés tanítást hatályon kívül helyező erőszakos, 29 szúra írja le a hívő muszlimok számára követendő magatartást. A keresztény teológiának az egyistenhitre alapozott azon törekvése, hogy összhangot teremtsen a két vallás között, hibás és veszélyes. A keresztény és a muszlim Istene számszerűleg azonos (egy), de a teremtésben megjelenő szándékuk szerint és erkölcsi parancsaik alapján jelentős részben egymás ellentétei. Valódi párbeszéd csak e vallások belső identitása felolvadásának árán lenne elérhető. Minden probléma ellenére azonban békére kell egymással törekedni.

Faithful Muslims can hardly engage in critical discourse on Islam for their true objective cannot be other than the preservation and expansion of their religion. The way of the expansion is a so-called Djihad, the striving in His way (Quran 9.24). The military history of Muhammad’s Medina period (626–632 AD) together with the 29 violent Medina surahs abrogating much of the peaceful teaching of Mecca define the model behavior for the faithful. The intention of Christian theology to harmonize the two religions based on their monotheism is mistaken and dangerous. The God of Islam and the God of Christianity are numerically identical (one), but their purpose in creation and their moral commandments are in great part diametrically opposed. True discourse between these religions could only be achieved if the identity of at least one of them withered away. But in spite of all problems peace must be strived for between each other.

 

Fekete Csaba
A Második Helvét Hitvallás új fordítása


Fordította és jegyzetekkel ellátta Buzogány Dezső, kiadta a Kálvin Kiadó, Budapesten 2017-ben. Olvashatósága és stílusa jobb az új fordításnak a korábbiaknál. Öröklött kiadástörténeti és ajánlási adat maradt helyesbítetlen. Néhány nyelvújítási szó használata nem szerencsés. Tárgyilagosak a végjegyzetek, de rövidítéseket és bibliográfiát nem tartalmaznak. Sákramentális szóhasználatunk modernizálása, a keresztelés leöntéssel való kizárólagos azonosítása kérdéses, az aktuális megteológizálás példája.

This translation has been prepared by professzor Dezső Buzogány, than solemnly authorized by the General Synod. The first translation in Hungarian appeared in 1616. Some data, as to the exact date and dedication of this first Hungarian text should be corrected in latter reprints, as these are based on the incomplet information of the 2nd Latin edition, 1568, Zurich, and taken over in the preface of the 1755 edition.

At most places the new translation is much easier to follow than the one used since 1954, also for lay people. Previously a new translation appeared in 1968 and another in 1999. Wording and style now is fluent. Keep up with modern usage. However a few expressions does not fit perfectly into the old context. These apply mostly words coined in the 19th century.

Some terms, also used in the todays translation of the Hungarian Bible, seems not full succes from the linguistic point of wiew. For example the word for justification. In connection with the practice and theological sense of the Baptismal service the translator try to avoid the problem of immerson, because of the Baptist and the Orthodox churches. So the right meaning in Greek and Latin is explained to be pour down, rins, or sprinkle, though earlier use was lotion, soak, dip, and first of all submerge (immergere, abluere vel lavare). This problem is connected with the recent interenst in submergion in different ecclesiastical circles, as many adult has been baptised in Hungary since the end of the 20th century.

Furher steps are proposed in order to ensure extended use of this new translation in theology, congregations and Reformed catechism.

 

Njeri Anne Wagana
Fordította: Ambrózy Gábor
A krisztológia helyzete Afrikában: Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj


Afrikai lelkészként és afrikai teológusként a keresztény hitem mélyen a tapasztalataimból és világnézetemből táplálkozik. Az afrikai emberek – éljenek az afrikai kontinensen, vagy szétszórva a világ más tájain – kifejezésre juttatják világnézetüket olykor szándékosan, olykor a szándékosság igénye nélkül. Az utóbbi időben afrikai értelmiségiek és egyéb vezetők aggodalmaiknak adnak hangot, miszerint a kereszténység és a modernitás, a kulturális bomlás eszközei, és így komoly kihívást jelentenek a hagyományos afrikai kultúra és filozófia, közgondolkodás számára. Jelen esszé azt vizsgálja, az afrikai emberek számára Krisztus mely arcai, mely megjelenései azok, melyben felfedezhetők és továbbélnek az afrikai emberek kereszténység előtti világnézeti sajátosságai. A dolgozat az afrikai krisztológia megjelenésének kezdetétől vizsgálja, hogy hasonló, vagy közös motívumok miképpen lettek átemelve a kelet-afrikai kultúrába, illetve milyen elemek származnak onnan.

As an African Pastor, and African theologian, my Christianity is very much rooted in my experience and worldview. African people in the continent and diaspora also express their worldview in what they do both intentionally and subconsciously. Lately the concern of African intellectuals and leaders is that Christianity as well as modernity are a vehicle for cultural erosion, as they tend to challenge the cultural and philosophical heritage of the African. The essay looks at how the image of Christ in Africans shows ways in which they have retained their pre-Christian worldview in their new found Christian faith. The paper is on aspects of African Christology with its point of departure being, how common themes transpose in East African Culture and/or vice versa. The themes and concepts are from various communities, and the paper covers more than the two stated in the title, with the first part being from mainstream academia and the latter being from women’s interpretations of Christ.

 

Márkus Tamás
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit, a vízkeresztségés a kézrátétel kontextusában


kapcsolatos gondolatait szeretném bemutatni, illetve azt, hogy a bibliai beszámolók vizsgálata és a teológiai történeti adalékok miként ábrázolják a Szentlélek ajándékában való részesedést a hit, a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában. A vizsgálódásunkat J. Rodman Williams rendszeres teológiájára alapozzuk, egy presbiteriánus-református hátterû, de karizmatikus szemléletû teológiai mûre. Elôször áttekintjük a Lélekkeresztséggel kapcsolatos hagyományos pünkösdi és református nézôpontokat, beleértve a sajátságos terminológiai különbségeket is, majd Williams érvelését foglaljuk össze. Megvizsgáltuk a referenciaként szolgáló bibliai passzukat tekintve azt, hogy a „Lélek vételét” miként elôzi meg a hit, majd a Szentlélek vételéhez kapcsolódó külsô eszközök milyen relációban lehetnek az általunk tárgyalt pneumatikus tapasztalattal (a vízkeresztség és a kézrátétel). Majd megnézzük, hogy e pneumatikus tapasztalathoz az ember részérôl milyen diszpozíció szükséges. Végül J. Rodman Williams a korai egyházatyák témánkkal kapcsolatos fejtegetéseit vizsgáló, teológiai történeti tanulmányának megállapításait tekintjük át.

In the following study, I would like to present the idea of receiving the Holy Spirit. I would like to examine how the biblical accounts and theological historical additions depict the share of the gift of the Holy Spirit in the context of faith, baptism and laying on of hands. This work is based on the systematic theology of J. Rodman Williams, who wrote the first systematic theology in a Presbyterian-Reformed, but also a charismatic approach. First, we review the traditional Pentecostal and Reformed views of the Spirit baptism, including the specific terminological differences, and then summarize Williams’ arguments. We have examined how the “reception of the Holy Spirit” is preceded by faith, and then what external devices connected to the reception of the Holy Spirit can be related to our pneumatic experience (baptism and laying on of hands). After that, we look at what kind of disposition need to be for a person to get this pneumatic experience. Finally, we examine J. Rodman Williams thesis’s on his theological history studies on the topic of the early Church fathers.

 

Hella Ferenc
Papmarasztása Dési Egyházmegyében


A egyházunkban a reformációt követően, a gyülekezetek kialakulásától kezdve a lelkipásztorokat nem életfogytiglan, hanem csak egy évre választották meg, és amikor letelt az egy év döntöttek, hogy marasztják-e a papot vagy elbocsájtják. A papmarasztás intézményét az egyháztörténészek nagyon ellentétesen ítélték meg. Az egyháztörténészek nagy része ennek a gyakorlatnak csak a negatív hatását emeli ki. Az adatok alapján a jelen tanulmányban bemutatásra kerül, hogy ha a papmarasztás intézményét objektív módon közelítjük meg, akkor észre kell vennünk, hogy ennek a gyakorlatnak pozitív hatása is volt. Konkrét példák és számok tükrében kerül bemutatásra, hogy a papmarasztás, mint a változás lehetősége módot adott arra, hogy a lelkipásztor megtalálja a neki megfelelő gyülekezetet, a gyülekezet számára pedig megadatott a lehetősége annak, hogy megtalálja azt a lelkipásztort, akinek a vezetése mellett a legjobban épülhetett.

Na de Hervorming is in onze kerk – vanaf het ontstaan van zelfstandige calvinistische gemeenten – was de predikant niet meer voor levenslang gekozen. Hij werd slecht voor één jaar gekozen en na het afloop van het jaar kon de gemeente beslissen of ze de predikant aan te houden of sturen ze hem weg. Het bemoedigen van de predikant om te blijven – als een soort institutioneel gewoonte – werd door de kerkhistorici verschillen beoordeeld. Velen hebben daarvan alleen maar de negatieve kant benadrukt. Als we deze gewoonte via een objectieve weg benaderen – hoe dat in dit artikel voorgesteld wordt – dan moeten we toegeven dat deze gewoonte ook een positieve kant had. Via concrete voorbeelden wordt voorgesteld, dat door deze gewoonte de betrokken predikanten de gelegenheid kregen om de meest passende gemeente te vinden en ook de gemeente kon dan groeien door het meest passend dominee.



 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/2

Tanúságtétel, Igazságosság, Vendégszeretet


témakörök jegyében tartotta aktuális nagygyűlését az Európai Egyházak Konferenciája Újvidéken 2018. 05. 31–2018. 06. 06. között. A közel 60 éves ökumenikus szervezet létrejötte mögött az a szándék állt, hogy a vasfüggönyön átívelően vagy azon rést ütve párbeszéd jöjjön létre Kelet és Nyugat Európa egyházai között a hidegháborús éra közepette és annak enyhítése érdekében. A Nagygyűlés programjába a hétvége erejéig kapcsolódtam be. Úgy, mint a Szemle főszerkesztője és egy kicsit a személyes nosztalgia okán is hiszen az 1986-es Stirlingi Nagygyűlés óta minden nagygyűlésen ilyen-olyan minőségben jelen voltam. Óhatatlanul előjöttek a régi emlékek és ezek érdekes déjà vu érzéssé álltak össze. Az „érdekes” jelző fontos, mert a jelenség hasonló, de a szerepek változtak. A diktatúra idején a kelet-európai egyházak, egy „politikailag inkorrekt” miliőből érkezve annak bizonyos korlátozó befolyással bíró terhét hordozták, szemben a nyugati egyházak totális szabadságával. Ez nem lehetetlenítette el, de megnehezítette a kötetlen dialógust. Most valami hasonlót éreztem, de úgy, hogy a kelet-európai egyházak által képviselt gondolatokra való őszinte és hatékony nyugati válaszokat szinte ellehetetlenítette a Nyugat-Európát uraló, „politikailag korrekt” jelzővel kifejezett, értékrend/ideológia/reflex. Tehát miközben nem vitatom a legőszintébb és teológiailag is megalapozott párbeszédre való szándékot, ez nem tudott kiteljesedni egy felhőtlen, „teológiailag korrekt” párbeszédben. Például olyan kelet-európai felvetések, mint a krisztiánofóbia, vagy a „keresztyén értékek” fogalmi tisztázásának igénye, vagy a migráció jelenségére reflektáló – legalábbis párhuzamos – alternatív reakciók javaslata gyakorlatilag nem válhatott a plenáris diszkusszió tárgyává. A vendéglátó országnak, városnak és egyháznak tett gesztus is helyénvalóan illeszkedhetett volna a programba. Jó szívvel mentem én is a Duna parti emlékműhöz, ahol a „Hideg napok” áldozataira emlékeztünk. Az sem kifogásolható, hogy ott megjelent a „magyar hadsereg” néven nevezése. Ugyanakkor ez így a sebek gyógyulásához – véleményem szerint – kevés, sőt… Mégpedig azért, mert a történelem nem állt meg 1942-ben. 1944–1945-ben ennek megtorlásával folytatódott, ami több tízszeres magyar áldozatot követelt. Erről nem esett szó. A valósághűen, tehát történelmileg is korrekten és így gyógyítóan
szervezett megemlékezés annál is inkább könnyen megtehető lett volna, mert Szerbia és Magyarország törvényhozása és vezető politikusai között már megtörtént nyilvános, megbékítő főhajtás. A fentiek ellenére a Nagygyűlés újabb mérföldkő a CEC/EEK életében, amelyre érdemes odafigyelni. E figyelem jegyében a Szemle megelőző száma foglalkozott Európával, e szám meditációja az egyik legfontosabb témába ad biblikus bepillantást, és bizonyára a következő számok is visszatérnek az Európa jelenét és jövőjét hitünk szerint pozitívan érintő ökumenikus tevékenységre.

BÓNA ZOLTÁN

 

Tartalomjegyzék 2018/2



A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

1. BÓNA ZOLTÁN: Tanúságtétel, Igazságosság, Vendégszeretet                66

SZÓLJ, URAM!

2. KODACSY TAMAS: Cselekedettel és igazsággal                        67

TANÍTS MINKET, URUNK!

3.1 REPELIK GÁBOR: Egy ószövetségi nép és annak története:
      Arám királyságok a Szíro-Palesztin térségben                        68
3.2 NAGY GÁBOR: Isten hatalma a teremtett világ fölött Kálvin teológiájában
3.3 MÁRKUS TAMÁS: Szentlélekkeresztség                            89
3.4 BALOGNÉ VINCZE KATALIN: A KHAR-tövű szavak  újszövetségi
      referenciavizsgálta a boldogságkérdés kontextusában                    96


KITEKINTÉS

4.1 Zsugyel János: Lesújt-e ránk a babiloni átok?                        101   
4.2 Laborczi Pál: Az érett középkortól napjainkig és tovább!                103
4.1 ORSZÁGH ISTVÁN: Az egyházi intézményesülés szerepe
       a gyülekezetépítésbe                                    108
4.2 HORVÁTH ORSOLYA: Bultmann                                113

KÖNYVSZEMLE
 
6. 1 FÖLDVÁRI ISTVÁN: Arthur Peacocke Arthur: Theology of a Scientific Age,        119
6. 2 SZIGETI JENŐ: Tallózgatás teológus szemmel                         124

 

 

Absztraktok 2018/02

REPELIK GÁBOR
Egy ószövetségi nép és annak története:
Arám királyságok a Szíro-Palesztin térségben

Jóllehet az Ószövetség gyakran tesz utalást Arámra mint Izráel egyik szomszédjára, történetéről és kultúrájáról a bibliai forrásokból csak töredékes ismereteket szerezhetünk. A rendelkezésünkre álló Biblián kívüli írásos, valamint az archeológiai források mind azt mutatják, hogy a Szíro-Palesztin térségben – a földrajzi sajátosságokból fakadóan – több, kisebb-nagyobb entitás jelent meg és vált jelentős gazdasági-politikai tényezővé a vaskor kezdetén (Kr. e. 12–11. század), melyeket a nyugat-sémi nyelvcsaládhoz tartozó arámi nyelv mellett – a tulajdonnevekben is visszatükröződő – erős törzsi kötődés kapcsolt össze. Az arámok történetének és Izráel népéhez való kötődésének tárgyalása tehát nem szűkíthető le csupán egyetlen területre vagy arám királyságra. Ezért dolgozatomban az Ószövetségben szereplő valamennyi jelentős arám városállamot nagyító alá helyezek, történetük ismertetésébe bevonva a biblián kívüli írásos forrásokat, archeológiai eredményeket és a témában megjelent legújabb tudományos felismeréseket.

Although the Old Testament often refers to Aram as one of the neighbors of Israel, from the biblical sources we could gain only fragmentary information about their history and culture. The available non-biblical materials along with the recent archaeological evidences, however, point out that in the Syro-Palestinian territory – due to, in part, its geographical nature – numerous larger or smaller Aramean entities emerged and became major economic and political factors at the beginning of the Iron Age (12th–11th century BCE). These Aramean policies, though they existed separately, were linked together by their west-Semitic language called Aramaic, and by their strong tribal structures which is reflected for example in the use of ethnicons. Due to this complexity, the discussion of the history of the Arameans and their relationship with the people of Israel cannot be limited to a single territory or to a single Aramean kingdom. In this paper, I put all the major Aramean city-states appearing in the Old Testament under the magnifying glass to give an insight into their history involving non-Biblical sources, archeological results and the latest scientific discoveries on the subject.



NAGY GÁBOR
Isten hatalma a teremtett világ fölött Kálvin teológiájában

Kálvin tanítása az egyház és az állam kapcsolatáról legalább annyira jelentős, mint úrvacsoratana vagy az eleve elrendelés kérdése. A tanulmány először a világi hatalom kérdésköréről értekezik: szükséges-e egyáltalán, a világi kormányzat honnan nyeri legitimitását, melyik lenne a kívánatos államforma, miért gondolja Kálvin, hogy a világi kormányzat Isten uralmának egyik módja, és hol vannak a földi uralomnak a határai, korlátai. A világi és a lelki hatalom közötti összefüggés és szétválasztás vizsgálatánál megállapítható, hogy Kálvin megkülönbözteti egymástól a kettőt, funkciójuk, szerepük, céljuk más, de ugyanakkor össze is tartoznak, egymást kiegészítik, sőt kölcsönösen feltételezik egymást. Az engedelmesség és ellenállás kérdése Kálvinnál Krisztus felől értelmezendő, és ez megengedő a zsarnokkal való szembenállás vonatkozásában, de a lázadásra nem jogosít fel. Az utolsó két rész a keresztyén államról szól, amely Kálvin értelmezésében olyan földi állam, melyben jobban érvényesül a szeretet törvénye, így elveti a politikai millenarizmust.

Calvin’s doctrine on the relationship of church and state is at least as important as is his doctrine on communion or predestination. This paper first addresses the question of the power of the state; is it necessary at all? What is the legitimacy of government rooted in? Which would be a desirable form of government? Why does Calvin believe that government is one form of the reign of God and where do the boundaries of this worldly power/reign lie? It can be stated, upon examining the connection and correlation of worldly and spiritual power, that Calvin distinguishes between the two: their functions, roles, goals are different, at the same time though, they are connected, they complete one another, moreover, they suppose the existence of the other. The question of obedience and resistance in Calvin’s theology can only be understood based on Christ; it allows to resist the tyrant, but does not allow rebellion. The last two parts deal with the Christian state which, according to Calvin, is a state/goverment on earth in which the law of love rules, hence objects political millenarism.



MÁRKUS TAMÁS
Szentlélekkeresztség
A Lélekkeresztség és az újjászületés kapcsolata a református teológián belül

Dolgozatomban a Szentlélekkeresztség teológiatörténeti értelmezését vizsgálom. Először megnézem, hogy mikortól válik igazán jelentőségteljessé a fogalom. Ez a kor 19. század. Néhány fontos, egyébként többségében eredetileg kálvinista háttérrel rendelkező szerzőt és azok művét említem, akik nagy hatást gyakoroltak később a szárnyát bontogató pünkösdizmusra. A felsorolásomban előkerül többek között Reuben Archer Torrey és Dwight L. Moody. Ezek után a Lélekkeresztség mai, általános református értelmezésére utalok R. C. Sproul alapján, majd pedig arra térek rá, hogy vajon ennek a felfogásnak mik lehetnek a gyökerei. Ennek érdekében megvizsgálom Kálvin Lélekkeresztség értelmezését a releváns igehelyek rövid elemzésével. Ezek után térek rá a református rendszeres teológus Karl Barth és James Dunn, a Church of Scotland kötelékébe tartozó neves újszövetséges Szentlélek keresztséggel kapcsolatos fejtegetéseire, majd pedig arra, hogy az Assemblies of God vezető teológusa, Frank D. Macchia a Lélekkeresztségről írt monográfiájában hogyan értékeli az előbb említett két teológus állításait.

In this essay I write about the theological interpretation of the Spirit Baptism (=Baptism of the Holy Spirit). At first, I was searching for the times when the concept really becomes notable. This is the 19th century. I mention some important authors and their works, most of them originally from Calvinist backgrounds which later had a great impact on Pentecostalism. My list includes among others, Reuben Archer Torrey and Dwight L. Moody. After that, I refer to today’s general Reformed Interpretation of the Spirit Baptism by R. C. Sproul, and then I examine what the roots of this concept may be. At the end, I examine the interpretation of Calvin’s sentence by a brief analysis of the relevant bible passages. After that I come to the theses of the reformed theologians Karl Barth and James Dunn who is a New Testament scholar from Church of Scotland, and then how the leading theologian of Assemblies of God, Frank Macchia discusses the subject in his monograph on Spirit Baptism according to the the statements of the aforementioned two theologians.


BALOGNÉ VINCZE KATALIN
A khar-tövű szavak
Újszövetségi referenciavizsgálat a boldogságkérdés kontextusában

A boldogságkérdés transzcendens vonatkozásait kutatva felmerül a kérdés: lehetséges volna, hogy a szenvedések ellenére is erőt adó és eltörölhetetlen, Krisztusban való örvendezést, mintegy a keresztyén boldogság kulcsaként fogjuk fel? A kérdés megválaszolásának előfeltétele az újszövetségi utalások vizsgálata. Kézenfekvő lehetőség az újszövetségben számos alkalommal megjelenő χαρ-tövű szavak szemügyre vétele, hiszen így az öröm, a kegyelem, a hála és ezek származékainak közös gyökeréhez kötődve egészen tág spektrumon kapcsolódhatunk a boldogság-problematikához. Az újszövetségi referenciák táblázat segítségével történt vizsgálatának köszönhetően a referenciák számszerűségén és elhelyezkedésén túl az adott szó aktuálisan betöltött szerepével kapcsolatban is megállapításokat tehetünk. A vizsgált kifejezések közös nevezőjét a megajándékozottság témakörében találjuk meg. A tanulmány tehát egy, a teológia több területén felhasználható biblikus alapkutatás részeredményeit mutatja be.

Auf transzendete Züge der Glücksfrage beziehend taucht die Frage auf: Wäre es möglich, die unzerstörbare, zwischen Leid und Verfolgung verstärkende christliche Freude, als Schlüssel zu einer christlichen Glückskonzept zu verstehen? Beantwortet kann die Frage nur nach einer gründlichen Forschung der neutestamentlichen Züge. Es liegt auf der Hand neutestamentliche Wörter wie Freude, Gnade, Dank und ihre Derivative mit dem gleichen Stamm χαρ- zu erforschen. Mit Hilfe einer Referenz-Tabelle bekommt man eine gründliche Übersicht von der Referenzen mit ihren aktuellen Rolle. Der gemeinsame Nenner dieser Begriffe ist: beschenkt zu sein. Präsentiert werden also theologisch mehrfach relevante Teilergebnisse einer biblischen
Grundforschung.


 

A főszerkesztő jegyzete - 2018/1

A Reformáció 500. évfordulója


világszerte és figyelemreméltóan hazánkban is megmozgatta a fantáziákat, az elismerési és hálaadási készséget, a továbbgondolási képességet, a munkás és anyagi áldozatkészséget, a tenni, kifejezni és ünnepelni akarást. Mindennek az eredménye megjelent grandiózus központi rendezvényekben impozáns kormányzati és egyházvezetői reprezentációval, tudományos 
rendezvényeken a „szakma” kiválóságaival, emelkedett spiritualitású istentiszteleteken, vagy lelkes iskolai vetélkedőkben, még lelkesebb koncertekben, sportos, zarándoklatos megmozdulásokban. A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága sem tétlenkedett és sok-sok segítőtársat felkérve, meggyőzve, megalkotta és lebonyolította a maga sajátos programsorozatát. Csak a fölsorolás szintjén említem a leglényegesebbeket: Konferencia a Reformáció 500 jegyében; Háromnyelvű ünnepi szám szerkesztése, kiadása; Zarándoklat a „Reformáció 500” ünnepi számmal a reformáció történeti és tudományos helyszínein: Komárom, Pozsony, Prága, Drezda, Wittenberg, Bécs. Mindeközben e viszonylag látványos és a médiában is megjelenő eseményeknél nem kevésbé fontos munka folyt a háttérben. Anélkül, hogy versenyeztetném az eseményeket, ki merem mondani, hogy e láthatatlan háttérmunka gyümölcse, eredménye az, ami a legmaradandóbban és a legszélesebb ölelésben szolgálja a teológiai tudományos életet. Két ilyen sikeresen befejezett, korszakos és hiánypótló munkáért kell hálát adnunk a bennünket megszólító Istennek és köszönetet mondanunk a szorgalmat, türelmet igénylő munka elvégzőjének: Szép Sándor református lelkipásztornak. Mert Szép Sándor, „tudós tiszteletesünk” a somogyudvarhelyi parókián egyrészt azzal tisztelgett a reformátorok és a Reformáció előtt, hogy digitalizálta a Szemle 1925–2015 közötti évfolyamait, és csak azért nem napjainkig, mert a laptulajdonos a terjesztés okán ezt kérte. Másrészt pedig elkészítette a Szemle repertóriumát a hiányzó időszakra, 2010–2017. Mindkét mű elérhető mind a MEÖT, mind pedig a Theologiai Szemle honlapján.

Ami a repertóriumot illeti, immáron elmondhatjuk, hogy 1925–90 között két vaskos kötetben, azután pedig három részben digitálisan napjainkig rendelkezésünkre áll. És van még egy hírünk. Lelkipásztor testvérünk fölajánlotta, hogy digitalizálja az első 65 év repertóriumát is. Mindezért méltó a köszönete mindazoknak, akik tudják, hogy a Szemle elmúlt 92 évébenmicsoda kincsestárat gyűjtött össze, aminek az elérhetősége, kezelhetősége így korszerűen leegyszerűsödött. E kincsestár pedig az „Evangélium és a Törvény” megértését hívatott elősegíteni annak érdekében, hogy életünk mindennapos és hosszabbtávú döntéshelyzeteiben Annak a dicsőségére tudjunk dönteni és választani, Aki kegyelmesen minket Magának kiválasztott. Soli Deo Gloria!


Bóna Zoltán