Nyomtatás

 

Absztraktok 2021/01

Homoki Gyula:
Az Ószövetség használata a montanista vitában

 A bibliai szövegekkel foglalkozó kutatók már régóta rávilágítottak arra, hogy az ó- és újszövetségi iratok keletkezése és szerkesztése mögött nem elhanyagolható mértékben találkozhatunk olyan prófétai hangokkal, amelyek Isten üzenetének aktualizálását tűzték ki célul a saját közösségükön belül. Ebben a folyamatban a próféta nem pusztán a régi hagyományok ismétlőjeként jelenik meg előttünk, hanem e hagyományok kreatív felhasználásával a kortársak számára teszi jelenlévővé az isteni iránymutatást. A második század második felétől kibontakozó óegyházi prófétai mozgalomban – amely önmagát csak Új Próféciaként nevezte meg – fel-lépő próféták (Montanosz, Maximilla, Priszkilla és az ő utódaik) hasonló elv mentén fogalmazták meg kijelenté-seiket a kortárs nagyegyház számára. Jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy három főbb területen bontakozott ki éles vita köztük és az „orthodox” nagyegyház képviselői között az ószövetségi szent szövegek igaz interpretálásáért folytatott küzdelemben: a Lélek kitöltetéséről szóló jóeli prófécia beteljesülésének kérdésében, az ószövetségi alakok eksztatikus magatartásának érvényességében és a kiemelkedő bibliai női próféták szere-pének természetében. A két tábor képviselői közötti mindhárom törésvonal eltérő hermeneutikai-exegetikai alapállást tükröz, melynek részletes kifejtésére vállalkozik az írás.

It is a commonplace among biblical scholars to state that behind every biblical text we find certain prophetic voices which aimed at actualizing God’s message in their respective communities. In this process the prophet does not merely repeat the tradition but through the creative use of this tradition makes the guidance of God real for his/her contemporaries. The prophets of the New Prophecy movement (Montanus, Maximilla, Priscilla and their successors) formulated their own message along this line. In this paper I argue that three main areas can be discerned in the debate between the adherents of the New Prophecy and the representatives of the “orthodox” churches over the true interpretation of Old Testament texts: the question of the fulfilment of the prophecy of Joel concerning the outpouring of the Spirit, the validity of the ecstasy of certain Old Testament figures and the nature of the role of some biblical female prophetesses. Between the members of the two parties a different hermeneutical-exegetical standpoint can be discovered which is presented in the paper in detail.

 

Erbach Viola:
A római törvények és az apostoli egyház

 A római birodalomban érvényes törvények és jogszabályok kiváltképp hatással voltak a korai keresztyén gyülekezetek életére és mindennapjaira. Tanulmányomban épp ezeknek a római törvényeknek az apostoli egy-házra gyakorolt hatását vizsgálom, különös figyelmet szentelve az Újszövetség nyelvezetében felhasznált görög, illetve római jogi fogalmaknak. Kutatásom során megvizsgálásra kerül az örökbefogadásnak a római, illetve görög gyakorlata, s annak a Pál apostoli használata; valamint a római polgári jog típusai és azzal járó privilégiumai, és a fogalom megjelenése Pál apostol tanításában. Külön fejezetben foglalkozom a kora keresztyén gyülekezetek és a korabeli önkéntes egyesületek közötti hasonlóságokkal és különbségekkel.

Both the statutes and the legal procedures of the Roman empire had a lasting strong impact on the day-to-day life of the early Christianity. In my research I examine the effect there roman laws had on the apostolic church, specifically in regard to the Roman legal phraseology that was later used in the writings of the New Testament. My research focuses particularly on the Greek and Roman practice of adoption and its usage by Apostle Paul; as well as on the question of Roman citizenship (its types and the privileges given with it) and the appearance of the legal term is the teachings of Apostle Paul. The similarities and the differences between the Roman voluntary associations and the early Christian congregations is also discussed in a separate chapter.


Hubai Péter:

Caspar Tauber a reformáció osztrák protomártírja és az ő Mentsége

A tiszteletreméltó patriciust 1524. szeptember 17-én lovaskocsival kivitték Bécsen kívülre, ott a hóhér lefejezte, testét máglyán megégették. A protestáns hitvalló mártiriumát szinte azonnal megfogalmazták, és a Német-Római Birodalom több városában ki is nyomtatták. Öt kortárs forrás maradt ránk, ezek közül a Verantwortung Caspar Taubers címűnek egy példányát a közelmúltban a Fejérmegyei Levéltárban is megtalál-ták. Ennek a fordítását alább közöljük. Mindazonáltal még a legjobb forrásunk (Eyn warhafftig geschicht) – ami Tauber inkviziciós tárgyalásának a hivatalos jegyzőkönyvét tartalmazza, az ő elmondandó (de el nem mondott) bűnvallását, és az eseményekről szóló beszámolót – az is egy olyan mártiriológium, amit kritikusan kell olvas-nunk. A Verantwortung egyrészt az állítólagos börtönbeli öngyilkosságának a cáfolata, másrészt egy jellegzetes protestáns prédikáció.

The venerable patrician 17th September 1524 was taken by a horse carriage out of Vienna, decapitated and burned by the executioner. The martyrdom of the protestant confessor has been formulated almost immediately and printed in different towns of the Holy Roman Empire. We possess today five different contemporary sources of the events. A copy of the Verantwortung Caspar Taubers (The Apology) has been discovered recently in the Archive of Fejér County; this document has been translated into Hungarian here for the first time. Even our most eminent source (Eyn warhafftig geschicht), which contains the official minutes of the Inquisition, Tauber’s confession to be read and the account of the judgement procedure is a martyriology, that should be evaluated critically. The Verantwortung is both a refutation of his alleged suicide while in prison and a typical protestant sermon.