Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

TARTALOM - 2017/2

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
Bóna Zoltán: Megint a Reformáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!
Pataky Albert: A Szentlélek reformációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
Nagy Gábor: Ézsaiás prófétai elhívása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   . . . . . 68
Hodossy -Takács Előd: Isten elveszett háza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74
Szabados Ádám: A történelem hazatérése?
– Kritikai észrevételek N. T. Wright Jesus and the Victory of
God című könyvéhez . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
Kozák Péter: Tillich ontológiai szabadságfogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
Szakács Tamás: A természettudomány-teológia párbeszéd
néhány szemléletének szinopszisa . . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  . . . 95
Sitku Tibor: A kitérésfolyamat értelmezése a fowleri
hitfejlődés elméletének kontextusában . .  . . . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . .  106

KITEKINTÉS
A Reformáció 500. évfordulóján
Fekete Károly : Sorsközösségben egymással és a Krisztus-történettel . . . . . . .  114
Soltész Miklós: Belső vizsgálatra indító kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
Papp László: Tisztelettel köszöntöm Önöket Debrecenben . . . . . .. . . . . . . .  . . 117

ÖKUMENIKUS SZEMLE
Szigeti Jenő: Tallózgatás teológus szemmel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . 118
Záró nyilatkozat az üldözött keresztyének védelmére tartott világtalálkozón
Fordítás/Forrás: Békefy Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

KÖNYVSZEMLE
Peleskey Miklós Péter: Világnézetek kihívásai és a protestáns teológia . . . . . . 122
Molnár Krisztina: Dionísziosz Tácisz: „Légy elrejtett ember!”
Szemelvények XX. századi görög ortodox atyák tanításaiból . . . . . . . . . . . . . . . 125
Ötvös László: Balogh Ferenc professzor edinburghi naplója . . . . . . . . . . . . . . . 126

 

 

Absztraktok 2017/02

Nagy Gábor
Ézsaiás prófétai elhívása

A tanulmány Ézsaiás próféta könyvének 6. fejezetével, az un. elhívás történettel foglalkozik. A tanulmány első harmada a vízió és a komisszió kapcsolatának mélyebb feltárására koncentrál, a fejezet két egymástól jól elkülönülő részének exegetikai vizsgálata során chiasztikus szerkezet, szópárok, ellentétpárok és egyedi kifejezések elemzésén keresztül. A második harmadban a prófétai üzenet kerül előtérbe, a próféta és a nép megtisztítása, mely utóbbi a szent mag képében teljesedik be, miközben a mennyi lények és a földi nép közötti távolság megmarad. Az utolsó harmad a 6. fejezet és az előző öt fejezet kapcsolatának vizsgálatával foglalkozik. Ez az összehasonlítás a tematikus kapcsolat és az irodalmi műfajok összevetésének módszerével történik. Ez alapján kimutatható, hogy a tematikus és a szemantikus hasonlóság nem mindig kapcsolható össze egymással. Az első és hatodik fejezet között szoros kapcsolat áll fenn, az előbbi előrevetíti az elhívás történet látomását. Az első öt fejezet, mintegy bevezetésként szolgál, mely nélkülözhetetlen a 6. fejezet megértéséhez. A Sodoma és Jeruzsálem közötti párhuzamban nemcsak a hasonlóság, hanem a különbség is fontos szerephez jut, különösen ami JHVH közbelépését illeti. A 6. fejezet perspektíváját a szentség és szentségtelen közötti feszültség adja, csak így értelmezhető ennek a fejezetnek a látomása és a missziói parancs része is.

The paper deals with the Book of Isaiah Chapter 6, the so-called prophetic call narrative. The first part of the paper focuses on a deeper exploration of the relationship between vision and commision. Upon discussing the exegetical examination of the two distinct parts of the chapter, chiastic structure, pairs of words, opposite words and unique expressions were analyzed. The second part of the paper approaches the prophetic message particularly the cleansing of Isaiah and God’s people. The latter is accomplished through the image of the holy seed, while the distance between the heavenly beings and terrestrial people remains the same. The third, and last part of the paper is concerned with the relationship between Chapter 6 and the preceding 5 Chapters. This comparison is made by comparing thematic relations and literary genres. This method revealed that the thematic and semantic similarities can not always be interconnected. A close relationship can be observed between the first chapter, which foreshadows the vision of the calling story, and the sixth chapter. The first five chapters serve as an introduction and are essential in understanding Chapter 6. In the parallel between Sodom and Jerusalem, not only similarity, but also difference plays a key role, especially in regards to JHVH’s intervention. The perspective of Chapter 6 is defined by the tension between holy and unholy. Mission and vision is only comprehensible from this aspect.


Hodossy-Takács Előd
Isten elveszett háza
Jeruzsálem vaskori temploma

Sok rom megragadja az ember fantáziáját. Egy-egy valószínűtlen szirten épült vár vagy erdő mélyén megbújó kolostor maradványai közt különleges érzés keríti hatalmába a látogatót. De mi a helyzet akkor, ha a romnak sem maradt nyoma? Ha csak olvasunk egy hajdanvolt dicsőséges épületről és annak környezetéről? Salamon templomának, a bibliai kronológia mai állása szerint a tizedik században épült „első” szentélynek (nem számítva esetleges előfutárait) nincsenek meg egykori felszerelési tárgyai, díszei, nem maradtak fenn kövei – még körvonalai sem. Bármennyire is meglepő, vagy esetleg kellemetlen a bibliaolvasó, Biblián tájékozódó keresztyén ember számára, de ilyen összefüggésben a történeti kutatás csak azt állapíthatja meg, hogy az épületnek irodalmi lecsapódása van, építészeti-régészeti nyoma azonban nincs. A ház: elveszett.

We do not have any direct archaeological evidence of Solomon’s temple. The possible Bronze Age predecessors of the building are also unattested. In the meantime in the Southern Levant some excavated Iron Age Temple buildings show similar features to the Biblical description of the house of the Lord. In the paper we evaluate the relevant Biblical texts and the cultic buildings of Tell Ta‘yinat, ‘Ain Dara, Tel Moza and Tel Arad. On the basis of the available data we can state that although the Iron Age Temple of Jerusalem is lost from our sights, but its described architectural features are physically well attested in the region.



Szabados Ádám
A történelem hazatérése?
Kritikai észrevételek N. T. Wright Jesus and the Victory of God című könyvéhez

A tanulmány N. T. Wright Jesus and the Victory of God című Jézus-monográfiáját teszi kritikai vizsgálódás tárgyává. Az anglikán történész-teológus a történeti Jézus-kutatások harmadik hullámával azonosulva kísérli meg, hogy a keresztény ortodoxia és a kritikai történetszemlélet között helyreállítsa a kapcsolatot. Ez a tanulmány pedig azt vizsgálja meg, hogy Wright kísérlete sikerrel járt-e. A cikk első fele a Wright által használt „tékozló fiú” metafora segítségével mutatja be a könyv tézisét. A történelem a „tékozló fiú”, mely visszatér a teológia „atyai házába”. A cikk második felében a szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy Wright kreatív tézisével a történelem valóban hazatért-e, vagyis hogy Wright sikeresen közelítette-e a kritikai történelmet a keresztény ortodoxiához.

This study is a critical examination of N. T. Wright’s Jesus and the Victory of God. Identifying with the Third Quest for the Historical Jesus, the Anglican historian-theologian makes an attempt to restore the broken relationship between critical history and Christian theology. The purpose of this study is to examine whether Wright’s attempt has been successful. The first part of the article uses the metaphor of the prodigal son (that Wright himself applies) to present the thesis of the book. History is the „prodigal son” who returns to the father’s house, i.e. orthodoxy. The second part of the article seeks to answer the question if Wright’s creative thesis managed to successfully bring about the return of the prodigal, i.e. the reapproachment between critical history and Christian orthodoxy.


Kozák Péter
Tillich ontológiai szabadságfogalma

A szabadság fogalmáról adott ontológiai elemzésében Paul Tillich öt, markáns megállapítást tesz. Először is, az emberi szabadságot a szabadság és sors személyes kategóriában (ontológiai polaritásában) kell értelmezni, s nem a dologi létszinthez tartozó esetlegesség-szükségszerűség fogalompárjának segítségével. Másodszor, a keresztyén teológia hagyományosan az emberi akarat problémájaként tárgyalja a szabadságot, e helyett azonban a teljes ember szabadságát kell figyelembe venni. Harmadszor, a szabadság és a sors nem egymást kizáró, hanem interdependens kapcsolatban állnak egymással, ami egyúttal az emberi felelősség forrása is. Negyedszer, Tillich kiemeli az emberi szabadság végességét Isten végtelen szabadságához képest. Végül, az emberi szabadság alapját és lényegét az absztrakció és a nyelv képessége adja. A tanulmány az utolsó fejezetben a tillichi szabadságfogalom erős és gyenge láncszemeit próbálja meg beazonosítani.

Paul Tillich makes five, strong statements in his ontological analysis of the concept of freedom. First of all, human freedom needs to be interpreted in personal categories, such as the ontological polarity of freedom and destiny, and not in the categories of contingency and necessity, which belong to the ontological level of things. Secondly, the Christian theology generally focuses on the will, instead of the whole man in the discussion of human freedom. Thirdly, freedom and destiny are not mutually exclusive ideas but go hand in hand, and their interdependent connexions are the foundation and source of human responsibility. Fourthly, Tillich emphasises the finiteness of human freedom compared to the infinite freedom of God. Finally, the kernel of human freedom consists in the abilities of abstraction and language. In the last chapter, the study meekly tries to identify the strong and weak links of the Tillichian concept of freedom.


Szakács Tamás
A természettudomány-teológia párbeszéd néhány szemléletének szinopszisa

Jelen tanulmány a természettudomány és teológia kapcsolatának többféle felfogását veti össze a szerző által korábban publikált modellek fényében: egyrészt a természettudomány ill. a teológia „izomorf modelljei”, másrészt a transzcendens „monitor-modellje” fényében. A vizsgálat tárgya, hogy mennyiben, mely pontokon egyeztethető össze a különféle szerzők felfogása e három modellel, miként tudják kezelni a két diszciplína hasonlóságait és különbségeit.
A vizsgálat másik eredménye pedig az, hogy utat nyit a modellek módosítása előtt a tekintetben, hogy azok a lehető legtöbb szempontot kielégítővé váljanak. A két tudományterület kapcsolatára vonatkozó szemléletek emellett abba az irányba is mutatnak, hogy az ellenérveket is alaposan megfontolva a későbbiekben megvizsgáljuk, termékenyítően hathat e a természettudomány és teológia párbeszédére az ellentétkontraszt és korrespondencia mellett egy komplementaritás kategória bevezetése ill. a lutheri teológia (főleg a theologia crucis) paradoxonjainak vizsgálata.

This study compares perceptions in the relationship between science and theology in the light of the models previously published by the author. On the one hand in view of the ‘isomorphic models’ of science and theology respectively, on the other hand, in view of the ‘monitor model’ of the transcendent. The subject of the study is the compatibility of the three models in the concept of several authors, how can they handlethe similarities and differences of the two disciplines.
An unexpected result of the study is that it opens the possibility to change these models satisfying most of the aspects. Another question is risen by these approaches. Would it be productive to the science-theology dialogue, considering carefully the counterarguments as well, to introduce complementarity as a category along with contrast and correspondence, and to examine the paradoxes of the Lutheran theology (especially Luther’s theology of the cross)? These questions are to be examined later on.


Sitku Tibor
A kitérésfolyamat értelmezése a fowleri hitfejlődés elméletének kontextusában

Ahogy változunk, a hitünk is velünk együtt változik. Hitünk változásai krízishelyzetekhez vezethetnek, melyekben egyesek végül elfordulnak a kereszténységtől. Ez a tanulmány azt a folyamatot kívánja bemutatni, ami a hitehagyást, vagy más szóhasználattal a kitérést jellemzi. A kitérésfolyamatot egy másik folyamat, a James W. Fowler által felállított hitfejlődési stádiumok kontextusában is szemlélem, valamint a tanulmány zárásaként igyekszek a lehetséges prevencióról is szót ejteni.

Our life is changing, and so is ourfaith. The changes in faithcan lead tocrises and may eventually cause some people to turn away from Christianity. The purpose of this study is to describe the process of apostasyor, using a different phrase, “deconversion”. I try to examine deconversion in the context of another process: James Fowler’s faith development theory. In the closing part of my study I’ll write about the possibilities of prevention.



 

A WASHINGTONI WORLD SUMMIT DOSSZIÉ HITELESÍTŐ PECSÉTJE (VI.)

A WASHINGTONI WORLD SUMMIT DOSSZIÉ HITELESÍTŐ PECSÉTJE (VI.)
ZÁRÓ NYILATKOZAT
 



ZÁRÓ NYILATKOZAT
 
AZ ÜLDÖZÖTT KERESZTYÉNEK VÉDELMÉRE
 
TARTOTT VILÁGTALÁLKOZÓN
 
Washington, DC/USA, 2017. május 10-13.
 
„Szeretteim, a szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
 
 
Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok” (1Péter 4,12-14).
 
URUNK ÉS ÜDVÖZÍTŐNK, JÉZUS KRISZTUS azért jött a mennyből a Földre, hogy megváltson minket kereszthalálával. A világ Megváltójának tudatos véráldozata, amit értünk hozott, az emberi bűn elfedezéséért történt. 2000 évvel ezelőtti csodálatos feltámadása pedig új életet támasztott, és nyomában megszületett az Úr Jézus Krisztus szeretett egyháza.
 
ÉVSZÁZADOKON ÁT az Ő egyházának, ami megváltott férfiakból, nőkből és gyermekekből épült fel, akik egyedül Őbeléje vetették hitüket és bizodalmukat, meg kellett birkóznia konfliktusokkal, elnyomással, brutalitással, sőt halállal is, amit azok keze okozott, akik semmibe vették Isten Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, és ellenségesen viseltettek az Ő evangéliumával szemben. Az egyház célja mégis az, hogy az igazság fényét, világosságát árassza bele a korrupt világba.
 
A FENSÉGES ÜZENET ÁTHATOL a sötétségen és mindenkit arra hív, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg Krisztushoz, elfogadva Isten megbocsátását, és azt az üdvösséget, ami Isten kegyelme által egyedül az Őbenne bízó hit által lehet a miénk, úgy, hogy Krisztus iránti engedelmességben élünk, és Őt szolgáljuk Mesterünkként és Urunkként. Történelmileg tekintve, ez az erőteljes bizonyságtétel Krisztusról gyakran vezetett az Ő gyermekeinek üldözéséhez.
 
JÉZUS INTETTE TANÍTVÁNYAIT: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt… Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak…” (János 15,18.20). A Hegyi Beszédben pedig így fogalmazott: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek” (Máté 5,11-12).
 
A SZENT IGÉT TANULMÁNYOZVA, teljesen világos előttünk, hogy a Jézus Krisztus nevéért elszenvedett üldözés megerősíti és növeli az Ő egyházát. Az üldözés másokat is, olykor még az üldözőket is üdvösségre vezethet, így juttatva az egyháznak és az örök mennyei hajléknak lelkeket, akiket az Ő Országa számára lehet megnyerni. Ez egyértelműen az egyház győzedelmes reménysége. Maga Krisztus ígérte: „…Én  ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Máté 16,18).
 
PÁL APOSTOL, AKI MEGTÉRÉSE ELŐTT ÜLDÖZTE A KERESZTYÉNEKET, megtapasztalta, talán jobban, mint más apostolok, hogy milyen hatalmas Krisztus megbocsátása, és azoké, akik a Krisztusba vetett hit által testvéreivé lettek. Ezért is írta: „Tehát, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Galata 6,10).
 
A SZENTÍRÁS AZT TANÍTJA A KERESZTYÉNEKNEK, hogy az Ő nevéért türelmesen viseljék el a hátratételt: „Mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldözni fogják” (2Timóteus 3,12). „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap…de mindezekben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róma 8,36-37).  A Biblia pedig mindnyájunkat arról is biztosít, hogy Jézus soha el nem hagy, és el nem marad tőlünk (Zsidókhoz írt levél 13,5).
 
A KERESZTYÉNEK ELLEN ELKÖVETETT KEGYETLENKEDÉSEK, amelyek a 21. század elején szerte a világon tapasztalhatók, hoztak össze minket itt Washingtonban. A World Summit in Defense of Persecuted Christians lényegileg azért jött létre, hogy szív szerint átöleljük azokat, akik „hitünk házanépeként” feláldozták magukat Krisztusért. Több, mint 130 országból gyülekeztünk egybe különféle felekezeti háttérrel, de teljesen elkötelezve Jézus Krisztusnak és az Ő Igéjének, hogy kifejezzük mélységes aggodalmunkat az üldözöttek miatt. Azt kérjük Istentől, hogy az imádság és a magasztalás segítségével oltalmazza hitünket. Őneki adunk hálát azért, hogy üldözött testvéreink Krisztusról valló bizonyságtétele segítségével is tovább terjedhet az evangélium a föld végső határáig és ez is az Ő dicsőségét szolgálhatja.
 
ALAPOSAN MEGRÁZTAK MINKET AZOK A BIZONYSÁGTÉTELEK, amiket azoktól hallottunk, akik folyamatos üldöztetésben éltek, és sok esetben még most is fájó sebeket hordoznak. Elkötelezett és hitvalló példájukkal inspirálták és biztatták azokat, akik a legelnyomóbb társadalmakból érkeztek közénk. 
 
A NYUGATI ORSZÁGOKBAN A KERESZTYÉNEK MA GYAKRAN TAPASZTALNAK kisodródást a társadalom peremére, gúnyt és a vallásszabadság veszélyeztetését. A világ más részein a keresztyének bántalmazást, tömeges kivégzést élnek át, és tanúi a történelmi keresztyén egyházak eltörlésére irányuló törekvéseknek. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában bekövetkezett katasztrófákban keresztyéneket és családjaikat arra kényszerítettek, hogy hagyják el ősi földjüket. Ők Krisztusban fivéreink, és nővéreink, testvéreink. Áldozatuk a mi ügyünk. A
 
 
Szentlélek erejével felszerelkezve, eltökélten mondjuk Pállal: „Én Jézus bélyegeit hordozom a testemen!” (Galata 6,17). 
 
KRISZTUS KÖVETŐIKÉNT KÖTELESSÉGÜNK IMÁDKOZNI, bátorítani és oltalmazni is hittestvéreinket. Nem dőlhetünk kényelmesen hátra és tétlenül maradni nehézségeik láttán. „Ne feledkezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, a gyötrődőkről, mint akik magatok is testben vagytok” (Zsidókhoz írt levél 13,3). Amikor Pétert igazságtalanul börtönbe vetették Krisztusról szóló prédikálásáért, az egyház a hívők rendelkezésére álló „fegyvertárból” a leghatékonyabbhoz nyúlt – a mennybéli Istenhez kiáltottak. Miközben könyörögtek, egyszer csak Péter bekopogtatott hozzájuk. Válaszként a buzgó imádságra, kiszabadult.
 
VALLJUK MEG HŰSÉGÜNKET azok iránt, akik Krisztus nevéért súlyos áldozatokat hoznak, és kötelezzük el magunkat a következők mellett:
-          MEGÍGÉRJÜK, HOGY ELŐSEGÍTJÜK a tájékozódást a világszerte üldözött keresztyénekről és hatékonyan segítjük őket a szükség óráiban;
-          MEGÍGÉRJÜK, HOGY IMÁDKOZUNK lankadatlanul, és a világ minden részén élő hívő testvéreinket is buzdítjuk könyörgésre azokért, akik üldöztetést szenvednek el, hogy épségben maradjon meg lelkük, elméjük és testük (1Thesszalonikai levél 5,17,23-24);
-           MEGÍGÉRJÜK, HOGY GYAKORLATI TÁMOGATÁST nyújtunk az üldözött egyháznak, ahol ez csak lehetséges (Filippi 2,4);
-          MEGÍGÉRJÜK, HOGY EGYÜTTMŰKÖDÜNK minden személlyel, szervezettel, kormányzati hellyel annak érdekében, hogy ők is védelmezőként léphessenek fel a Krisztus Jézusba vetett hitük miatt üldözött keresztyének érdekében (Nyisd meg szádat a némáért, a mulandó emberek ügyéért! – Példabeszédek 31,8-9); 
-          MEGÍGÉRJÜK, HOGY HŰSÉGESEN KÖVETJÜK bibliai mandátumunkat, megbízatásunkat, aminek értelmében egymást vigasztaljuk és építjük, s így példázzuk, mutatjuk meg Krisztus szeretetét és ennek átformáló erejét, a legsúlyosabb viszonyok között és ellenére is (1Thesszalonikai levél 5,11); 
-          MEGÍGÉRJÜK, HOGY MEGERŐSÍTJÜK az egyház bizonyságtételét világszerte a bibliailag ránk testált evangelizáció segítségével, s hogy ezt határozottan, megtorpanás és kompromisszumok nélkül végezzük (Márk 16,15; Római levél 1,16). 
 
Az üldözés növekszik, de az egyház bizonyságtelét a Jézus Krisztusról szóló üdvözítő, szabadító evangéliumról soha nem lehet elfojtani. Imádkozunk keresztyén hittestvéreinkért, bárhol is élnek. Sürgetjük Krisztus Királyságnak megvalósulását, s könyörgünk azért a megígért napért, amelyen az egyik gyönyörű hitvalló himnusz szerint „a győzedelmes egyház majd Urával egyesül és békessége beteljesül”.
 
„Mert mi nem test és vér ellen harcolunk, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve, megállhassatok” (Efézus 6,12-13).
 
(Fordítás: Dr. Békefy Lajos, internetes tudósító)

 

A főszerkesztő jegyzete - 2017/1

A Reformáció


mint teológiai és történeti jelenség, valamint szükségszerűség – sok más eseménnyel/ jelenséggel ellentétben – eo ipso csak folyamatában értelmezhető. Még a lutheri reformáció 1517. október 31. köthető eseménye, amelynek a konkrét dátum okán van egy erős punktuális eleme is, csak a kontinuális reformációval szoros összefüggésben, bár annak egyik legjelesebb történeti pontja/pillanataként érthető és vizsgálható. És ennek bibliai, teológiai gyökerei egyaránt vannak. Jézus Krisztus sokszor, sokféleképpen beszél a megújulásról, az újjászületésről, az új borról és az új foltról, az új teremtésről. És ugyanezt találjuk az apostolok irataiban is. Ugyanakkor a megújulás nála sem légüres térből és még csak nem is a most pillanatából, vagy az önmagára mutatásból indul a jövő felé, hanem valamihez való visszafordulást feltételez. A Hegyi beszédben a törvényt magyarázza, és ahhoz képest beszél az újról, és nem azzal ellenkezve. A Nagyparancsolatban a prófétákra is hivatkozva buzdít a kettősegy szeretetre. A spirituális újjászületésnek – ahogy az egyértelmű a Nikodémussal való beszélgetésben – az a Szentlélek az alapja, aki már a teremtéskor is kreatíve „lebegett a vizek felett”. A forradalomnak ugródeszkája van a ma tűrhetetlenségében, a reformációnak pedig biztos alapja van a múlt vagy az örök isteni rendben. Ezt az alapot pedig a bölcsesség, a szeretet, a kegyelem és az áldozat jellemzi. S ez igaz az egyház történelmében végbemenő reformációs folyamatra is. E folyamatban – vagy primer vagy szekunder módon – a reformálódás mindig az evangéliumban dokumentált Krisztushoz való (vissza)térést jelenti. Pál apostol leveleitől kezdődően az apologéták iratain át az ökumenikus zsinatok hitvallásáig ez történt, már akkor is, amikor az evangélium formálisan nem állt a maihoz hasonlóan rendelkezésre. Pál levelei a legtöbb esetben reformatív reakciók ilyen vagy olyan spirituális, vagy praktikus deformációkkal szemben. Az apologéták ugyanezt teszik, amikor védekeznek a félremagyarázó vádaskodásokkal szemben. A zsinatokon visszatérve Krisztus szavaihoz, ön-propagációihoz, parancsaihoz fogalmazták meg például a Szentháromságtant (Nicea 325) és Krisztus egy-lényegben való kettős természetét (Kalcedon 451). A középkor teológusai és szentjei közül – legalábbis sokak és az én megítélésem szerint is – azok a nagyok és szentek, akik szintén ezt tették: például Augustinus és Ferenc. A monasztikus mozgalmat is ez a reformációs szükség és készség hatotta át Benedektől a Cluny-i reformig. És innen már csak egy ugrás az elő-reformátorok sora Wiclif-től, prágai Jeromos-on át Husz Jánosig. S ez mind hordozza magán a reformáció ismérveit, ami elvezetett a 16. századi Reformációhoz, a nagy egyéniségekhez, mint Luther, Zwingli, Kálvin és a meghatározó hitvallásokhoz, mint az Ágostai, a Heidelbergi és a 2. Helvét Hitvallás. Ennek a nagy eseménynek van most a 21. században félévezredes történelmi évfordulója. Ami oda vezetett, és ami abból következett a máig, annak pedig kétezer évet meghaladó, ma is élő története van. Ez utóbbinak nincs (év)fordulója, csak folyamata van, amely egyszerre jelent lehetőséget és feladatot. S ha e kettőt bölcsen és hűségesen megragadjuk, akkor áldást is Krisztus egyháza és a Krisztusban teremtett és megtartott egész világ számára. „Ecclesia semper reformanda est”. Karl Barth nevéhez kötődik ez a közismert mondás, aki olykor, de nem mindig a „reformata” jelzőt is közbeiktatta. A fenti bibliai és történeti gondolatok alapján tehát elmondhatjuk: mivel a reformáció teológiai értelemben visszatérést jelent Krisztushoz, ez Krisztus egész népének mindenkori nagy lehetősége és áldásos feladata.


Bóna Zoltán

 

 

 

TARTALOM - 2017/1

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLT ÁN: A Reformáció ............................. 2


SZÓLJ, URAM!

PAPP JÁNOS: Valami új született!  ........................ 3
TANÍTS MINKET, URUNK!
SZŰCS FERENC: A II. Helvét Hitvallás aktualitása .............. 4
FEKETE CSABA: Igazán hiszen-é? ........................... 9
HELLA FERENC: Ifjúsági szervezetek  a Csurgói Református Gimnáziumban  ...... 18 HAJNAL PIROSKA: Segélyszervezetek  a jugoszláviai háborúban  és a konszolidációban  ................... 27


KITEKINTÉS

MOLNÁR ANDREA: Ama felülről jövő bölcsességről Jakab levele alapján ..................... 32 URBÁN GEDEON: A Magyarországi Baptista Egyház  szórványhelyzete  . . . . . . . . . . . . . 35


ÖKUMENIKUS SZEMLE

PUNGUR JÓZSEF: A diaszpóra egyház felé .................... 45


KÖNYVSZEMLE

NÉMETH ÁRON: Manfred Oeming–Joachim Vette: Das Buch der Psalmen Psalm 90–151........ 48
GAÁL BOTOND: A teológia 20. századi reformációja ........... 50
SZIGETI JENŐ: Tallózgatás teológus szemmel................ 59

 

 

Absztraktok 2017/01

SZŰCS FERENC
A II. Helvét Hitvallás aktualitása


A II. Helvét Hitvallás aktualitása az egyházban mindig a jézusi kérdés: „Ti kinek mondotok engem?” (Mk 8,29) A II. Helvét Hitvallás 16. századi aláírói ragaszkodtak a katolikus (egyetemes) hithez, ezért az óegyházi herézisek elítélésén túl inkább konszenzus szövegnek és nem egy felekezeti jelleg hangsúlyozásának tekinthetjük. A II. Helvét Hitvallás legfőbb jellegzetessége a helyes Írás értelmezés (hermeneutika), amelyet az I–II. fejezet tárgyal. Egyedülálló itt a szeretet szabályának (regula charitatis) kiemelése. A II. Helvét Hitvallás különbséget tesz a fő és mellékes dolgok közt, így pl. a liturgiai egyformaságot nem tekinti az egység kritériumának. A hit bizonyosságának erősítése még az olyan fejezetben is látható, mint a kiválasztás és predestináció tana (X. fejezet), a II. Helvét Hitvallás itt mellőzi az elvettetés kifejtését.


The actuality of the confession in the church is always the question of Jesus: “Who do you say that I am? (Mark 8,29) The subscriber pastors of the Second Helvetic Confession were devoted to the Catholic (universal) faith so besides the damnation of the heresies of the ancient church, the confession can be regarded a consensus script rather than an emphasis of a denominational statement. Its main characteristic is the right explanation of the Scripture (hermeneutics) which is expounded in chapters I. and II. It is very unique in mentioning the rule of love (regulacharitatis) along with the rule of faith. The Confession differentiates between the main and secondary items e. g. the liturgical uniformity is no criteria of the unity of the church. The strengthening of the certainity of faith can be seen in subjects like election and predestination (X. ch.). The Confession disregards election to eternal damnation.


FEKETE CSABA
Igazán hiszen-é?


Úrvacsorai kérdéseink valós (azaz gyónó) funkcióját és történetét is régóta vastag feledés borítja. 1985-ös és 1998-as Istentiszteleti rendtartásunk alkotói mellőzték az alapkutatást, a filológiai tisztázást, pedig ugyanakkor az illető kor teológiatörténeti és kritikai áttekintése elkezdődött a Studia et Acta köteteiben. Szükségszerűen elvétésekre és téves értelmezésre vezetett a hiányos feltárás. Az elhanyagolt és torzult liturgikus helyzetet körvonalazza az alábbi néhány szemelvény, nevezetesen a kérdések nyomtatásban megjelent változatai (1819, 1866, 1916, 1921). Ezekhez járul néhány kéziratos változat (1671-ből, 1787. és 1800 közötti időből). Eközben új és jellemző teológiai hangsúlyok is fölbukkantak. Szaporodtak a szavak és kérdések. A 20. században nehezen kezdődött el, meg is feneklett a szemléleti megújulás, az élő vizekhez visszakanyarodás és eszmélés. Ennek érzékeltetésére a Melius Juhász Pétertől megmásítva idézett kérdéseket is idéznünk kell, illetve ezek hagyományának részleges folytatódását a 19. század előtti öröklött ágendákban.


A unique feature of the Hungarian Reformed order of celebration of the Lord Supper is, that the questioning from the Saturday evensong of the Calvinist Pfalz – as to confession of sins of men, redeeming act of God, and thankful life of those being saved – became transposed to the sunday morning service between the sermon, and the communion. Later the meaning was lost, and the questioning tended to be complicated and elongated. See detailes in my earlier study in Theologiai Szemle 2015/2. Further detailes are quoted here from liturgy books published in 1819, 1866, 1916, 1921; and manuscripts dated from 1671, than between 1787. and 1800. These are connected with and involves as well complex theological problems. The number of the probation question was raised from three to four, even six and also tended to duplicate examination imbedded into the rite of confirmation. Renewal of liturgical thinking and theology is vital today for the future of the Reformed Church in Hungary. So we have to distinguish between original cofessional function of elements of service and later mixed up addition from the era of rationalistic, liberal and revivalist ideas. To compare the degree of alterations we also have to consider the original 16th century questions by Péter Juhász Melius and their partial survival up to the end of the 18th century.


HELLA FERENC
Ifjúsági szervezetek  a Csurgói Református Gimnáziumban


Tanulmányommal tisztelegni kívánok a 2017-ben 225 esztendős Somogy „első oskolája” embert-formáló szolgálata előtt, bemutatva hat olyan ifjúsági szervezet tevékenységét, amelyek a gimnáziumban működtek az 1948-as államosításig. Az ifjúsági szervezetek elindításában és a gimnázium életében nagyon komoly mérföldkő volt Csokonai Vitéz Mihály Csurgóra (1799. május 26.) érkezése. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy volt-e hatása az ifjúsági szervezeteknek az iskolában folyó munkára. Látható, hogy a diákság nagy része tagja volt több ifjúsági szervezetnek, és tevékenyen vettek részt a munkában. Így lehetőség adódott arra, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb területet. Megvalósulhatott a identitástudat erősítése, a jellemformálás, egy olyan kitartó, Istenben bízó erős hitű generáció indulhatott útjára a gimnáziumból, akik felnövekedve is mindig tudták, hogy Kihez tartoznak, milyen értékek mentén kell éljék az életüket.


With this essay I would like to pay my respects to the service of the 225 years old first school of Somogy district, by presenting the activity of six youth organizations that worked in the grammer school until the nationalization of 1948. In the life of the school, as well as in the starting of these organizations, the arrival of Csokonai Vitéz Mihály had a great impact. In my research I am trying to find out if these organizations had any influence on the work in school. The majority of the students were members of these organizations and were very active, so each of them could fulfil their roles. In this way their personality could develop, their identity could strengthen and a generation with a strong belief in God could emerge from this grammer school, always knowing what the real values in life were.


HAJNAL PIROSKA
Segélyszervezetek a jugoszláviai háborúban  és a konszolidációban


Ötven esztendővel a II. világháború befejezése után a volt Jugoszlávia területén még dúló véres háború humanitárius vészhelyzetet idézett elő, melynek enyhítésében, majd a daytoni békeszerződést követő konszolidációs folyamatban a rendszerváltás éveiben szerveződött magyar segélyszervezetek jelentős szerepet vállaltak. A dolgozat – a teljesség igénye nélkül – áttekinti a MÖSZ és a Máltai Szeretetszolgálat Boszniában végzett tevékenységét, valamint a békekötés után megalakult Caritas Bosnia-Hercegovina erőfeszítéseit. A dolgozat részletesen foglalkozik a háborúban meggyalázott asszonyok rehabilitációjával, melyet az Egyházak Világtanácsának égisze alatt működő Ecumenical Women’s Solidarity Fund végez (jelenleg is) boszniai szervezetekkel együttműködve. Hangsúlyt kap a Bosznia-Hercegovinában tevékenykedő szervezetek munkájának vallásközi jellege: a szeretetszolgálat sem határokat, sem vallási hovatartozást nem ismer.


Fifty years after the end of WW2 humanitarian catastrophy threatened the West Balkans where millions of people suffered in a brutal war. The suffering and needy received help and support from all over the world, including Hungarian Charity Organizations (Ecumenical and Roman Catholic) organized shortly after the political changes in 1989/1990. This paper is a – not in the least full – survey of the efforts of the Hungarian Ecumneical Charity Fund and the Hungarian Malteser Charity. This is followed by a brief description of the work of Caritas Bosnia-Herzegovina. The second half of the study is devoted to the suffering and the possibility of rehabilitation of women abused by soldiers during the war. These women are receiving social, medical and psychological help from women helpers of the Ecumenical Women’s Solidarity Fund. BosniaHerzegovina sets a great example to emphasize the inter-religious character of caritas.


 

A főszerkesztő jegyzete - 2016/4

Elég!

Márai Sándor sokat idézett sora szimbolikus jelszavává lett az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60 éves évfordulójának: „Mert egy nép azt mondta: »Elég volt.«”. Elég volt a megelőző minimum 8 esztendő igazságtalanságaiból, rettegéseiből, hazugságaiból, ellentmondásosságából, terrorjából.

Ezt az eleget persze nemcsak nemzeti kontextusban és politikai dimenzióban lehet érzékelni, hanem egyénileg is, lelkileg is, fizikailag is, amikor az ember egyénileg vagy közösségileg elérkezik tűrőképességének határára. Annál is inkább hangsúlyos e kifejezés, ha belegondolunk, hogy mi minden vágyott jóság, igazságosság, békesség, tisztesség hiányával élünk és ezek helyén vannak azok a dolgok, amit egy pont után már tűrni nem tudunk. Az emiatti legitim önsajnálatnak csak az szab határt, hogy mi magunk is – természetünknél fogva – nemcsak elszenvedői, hanem „aktivistái” is vagyunk olykor annak, ami keserűséget és végső elkeseredettséget okoz másnak és magunknak is. Olykor elegünk van magunkból is, és ennél csak az a rosszabb, ha másnak van elege belőlünk. Amikor pedig ennek a keserves elégnek az érzése eléri a krízist, a válaszutat, akkor döntenünk kell: a pozitív változás és változtatás felé mozdulunk, vagy a pusztulásig kitartunk a tűrhetetlen mellett.

1956-ban, 60 évvel ezelőtt egy nép azt mondta elég volt, és e népnek a jobbik fele – vérét is áldozni készen – elindult a jó irányba, a változtatás felé. S hogy ezt vérbe, börtönbe, emigrációba és társadalmi kirekesztésbe fojtották nem változtat azon, hogy a status quo-val, a természetesnek, megváltoztathatatlannak és bálványimádóan örökkévalónak kikiáltott hazug világgal – tiszteletet parancsolóan – szakítani akartak.

S 60 évvel a magyar forradalom és szabadságharc után kontinentális és globális méretekben tapasztalunk valami hasonló nagy „elég volt” kiáltást! Nagy-Britannia és az USA választóinak a döntését is költőien lehet egy ilyen elég kiáltásnak tekinteni. Elég volt abból a 70 évből, amelyben egyre inkább a kevesek gátlástalan gazdasági érdeke, a széles tömegek életét általában nem szolgáló eszmék, politikai korrektségnek nevezett tendenciózus kliséi, a kétes gazdasági érdekeket kiszolgáló média befolyása és sok minden más szempont vált uralkodóvá és – ismét – bálványimádó módon megváltoztathatatlannak kikiáltott örök igazsággá. Így idén két nép mondta azt elég volt!

És ez az elég hangossá tette a közbeszédet a csodálkozásnak, az értetlenkedésnek, sőt a vádaskodásnak és becsmérléseknek a szavaival. Ez a nagy csodálkozás önmagában mutatja, hogy a demokrácia élharcosaiként megszólaló hangadóknak mennyi közük van a demokráciához, ha egy választási eredmény általuk váratlan kimenetelekor így tudnak csodálkozni a választók akaratán és egy választás kimenetelének eo ipso kétesélyességén!?

Mennyivel jobb lenne pedig, ha a csodálkozás helyett ezek az események: a mi szabadságharcunk, annak évfordulója, az idei választások eredményei és még sok más tanulságos (világ)jelenség a dolgok mélysége és magassága felé vezetne bennünket.

S ha ez a tűnődés elég őszinte és elég alázatos lenne, akkor elvezetne bennünket Jézusnak a szavához, aki nekünk is mondja, amikor telve vagyunk gyarlóságainkkal, a körülöttünk lévő világ gyarlóságaival, amikor elegünk van magunkból és másokból, hogy van egy másik elég is: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.”

Bárcsak az „elég”-et kiáltó, és emiatt csodálkozó nemzetünk és a nagyvilág is ennek a csodának, ennek a karácsonyi, nagypénteki és húsvéti csodának a hatása alá kerülne.

Bóna Zoltán

 

 

 

TARTALOM - 2016/4

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN: Elég ................................... 194


SZÓLJ, URAM!

GÁNCS PÉTER: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek” ................ 195


TANÍTS MINKET, URUNK!

KUSTÁR ZOLTÁN:

A tudományos írásmagyarázat szükségessége . ……………………… 196

LÁSZLÓ EMŐKE: Arminius és Gomarus predestinációról folytatott vitájának teológiai háttere  ...…210

IFJ. LÁSZLÓ GÁBOR: Baptista Trianon, baptista revízió  ……........... 221

SIBA BALÁZS: A gyülekezet és a lelkészcsalád kapcsolata – rendszerszemléleti megközelítésben ………229

FISCHL VILMOS: 

Az egyház és állam működése ma és a reformátorok szemszögéből .......... 238


KITEKINTÉS

BÉKÉSI SÁNDOR: 

Az antikvitás jelentősége a teológiában ....... 242

SÜMEGINÉ TÓTH PIROSKA: Költő a szószéken ........................ 246


ÖKUMENIKUS SZEMLE

PUNGUR JÓZSEF: Teológiai megújhodásról .................. 251


KÖNYVSZEMLE

HUSZÁR PÁL: Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a református államférfi .................. 253

KALLÓS LILLA KATALIN: Peres Imre: Pillantások a végidőkbe  .................................. 254

 

 

 

Absztraktok 2016/4

Kustár Zoltán:
A tudományos írásmagyarázat szükségessége

A tanulmány az ószövetségi írásmagyarázat alapvető teológiai, hermeneutikai és tudományelméleti kérdéseit tárgyalja. Miért kell magyarázni a Bibliát, és miért kell ezt tudományos alapon végezni? E kérdések után a szerző a történeti-kritikai exegézis fogalmát tisztázza, hogy azt a Biblia értelmének feltárásában továbbra is a legmegfelelőbb módszerként mutassa be, miközben a strukturalista, olvasóközpontú vagy „izmusos” eljárások szerepét a már feltárt értelem homiletikai feldolgozásában látja. A szerző tisztázza az írásmagyarázat és az igehirdetés közötti határokat, hogy végül a történeti-kritikai exegézis és a hit pozitív kapcsolatának teológiai alapjait mutassa fel.

 

Der Aufsatz behandelt die theologischen, hermeneutischen und wissenschaftsgeschichtlichen Grundfragen der Bibelexegese. Warum bedarf die Bibel eine Interpretation, und warum soll das wissenschaftlich sein? Nach diesen Fragen wird die historisch–kritische Exegese definiert, es als die weithin geeignetste Methode für die  Auslegung von biblischen Texten aufgezeigt und die Rolle der strukturalistischen, leser-zentrierten und adjektivischen Methoden auf das Feld der Homiletik zugewiesen. Nach der Klärung der Unterschiede zwischen Exegese und Predigt(schreiben) stellt der Aufsatz die theologischen Grundlagen einer positiven Beziehung zwischen historisch–kritischen Exegese und christlichen Glauben vor.

 

László Emőke:
Arminius és Gomarus predestinációról folytatott vitájának teológiai háttere

A Dordrechti Kánonok tanítását az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb érdeklődés övezte a magyar református egyházi körökben. Ehhez nagyban hozzájárult a kánonok szövegének magyar nyelvű megjelenése. Kevéssé ismert azonban az J. Arminius és Fr. Gomarus között zajló akadémiai vita, amely közvetetten elvezetett a dordrechti zsinat összehívásáig és a kánonok szövegének megfogalmazásáig. A vita megértéséhez elengedhetetlen megismerni azokat a dogmatikai strukturális hangsúlyokat, téziseket és következtetéseket, amelyek annak hátterét képezték. Jelen tanulmány Arminius teológiai gondolkodását kívánja bemutatni a nyilvános és magán disputák vizsgálata révén, majd a predestinációs vita kibontakozásának tárgyalására tér át, megismertetve az olvasót Gomarus és Arminius érveivel.

 

The teaching of the Canons of Dort has been followed by an increasing attention in the Hungarian Reformed Church. The publishing of the Hungarian translation has greatly contributed to this. However, the academic debate between J. Arminius and Fr. Gomarus, which directly led to the Synod of Dort and the darfting of the text of the Canons, is lesser known. In order to understand the debate it is inevitable to get to know the structural emphases, theses and conclusions, which constitute its background. This study intends to present Arminius’ theological thinking by examining the public and private disputes, then it elaborates on the  unfolding  discussionon  predestination,  letting  the  reader  know  on  the  arguments  of  Gomarus  and Arminius.

 

Ifj. László Gábor:
Baptista Trianon, baptista revízió (1920 –1944)

A  trianoni  békediktátum  a  baptista  gyülekezetek  és  a  felekezeti  tagság  kétharmadát  elcsatolta Magyarországtól. A szomszédos országok polgáraivá váló baptistáknak nemcsak az új keretekhez igazodó, saját struktúráik, intézményeik kialakításának és jogi helyzetük rendezésének kihívásaival kell megküzdeniük, hanem meg kellett találniuk törvényesen elismert és törvényesen el nem ismert frakcióik egyesítésének módját is. A kellő erőforrások hiányának, a vegyes nemzetiségű gyülekezetek nagy arányának és a vissza-visszatérő  elnyomásnak,  üldöztetésnek  felróhatóan  e  feladatok  megoldása  összetett  és  elhúzódó  folyamatnak bizonyult. Mindeközben a maradék Magyarország baptizmusa sem maradt érintetlen, Trianon mellékhatásaként a patrióta értékek mind erőteljesebbé váltak a közösség vallásosságában.

A területi revízió átmeneti sikerei nyomán a nagyszámú baptista gyülekezet visszatérése Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától szintén jelentős kihívásokat hordozott magában. Vallásgyakorlatuk szabadságának biztosítása érdekében mielőbb integrálni kellett ezeket a közösségeket a magyarországi felekezetigazgatási struktúrába és egyházjogi keretrendszerbe, miközben az eleve meglévő finanszírozási nehézségek és a lelkészhiány mértéke megsokszorozódott. A problémákat 1943-ra sikerült nagyjából-egészében megoldani, s az újraegyesített közösséget a gyarapodás és fejlődés közös pályájára állítani.

 

The Treaty of Trianon had separeted two third parts of the Baptist churches and Baptist people of Hungary. Those who became the citizens of the neighboring countries had to rebuild their own structures, institutes and settle their legal status, and also had to find the way to unify the divided groups of recognized and  not  recognized  churches.  Due  to  the  lack  of  resources,  the  many  multi-ethnical  churches  and  the occasional repression, these tasks proved to be difficult and time consuming. Meanwhile, as an effect of Trianon, patriotism became a more and more characteristic element of the Baptist piety in Hungary.

As  the  temporary  success  of  the  revision  brought  back  Baptist  churches  from  Czechoslovakia, Yugoslavia and Romania, yet another series of challenges occured. To guarantee their freedom of religion, the returned churches had to be integrated into the Hungarian administrative structure and legal framework, while the problems of financing and the lack of pastors have multiplied. The problems were more or less solved by 1943, and then the whole denomination could profit from the new situation.


Siba Balázs:
A gyülekezet és a lelkészcsalád kapcsolata – rendszerszemléleti megközelítésben

Szerkesztőségünk – eltérve íratlan, de általában követett szabályától, amely szerint nem közlünk sorozatot – egy bizonyára nagy érdeklődésre számító, négy olyan tanulmányt jelentet meg az ez évi négy számban, amelyek „szociológiai és szervezeti” sajátságainak szempontjából vizsgálja a református egyházat, illetve a református lelkészeket. A kutató munka 33 református lelkipásztor gondolatait, érzéseit dolgozza fel. Az első tanulmány a pénz világáról szólt, és az első számban közöltük. A második tanulmány a lelkész szerepének hatalmi dimenzióját vizsgálja, és a második számban jelent meg. A harmadik tanulmány a lelkész szerepének spirituális dimenzióját vizsgálja. A jelen tanulmány a lelkész és családja lelki egészségének kérdéseivel foglalkozik, azzal a fókusszal, hogy a munka-magánélet közti határtartás hogyan valósul meg a lelkészek életében. (a szerkesztő)

Ebben a tanulmányban a református lelkészi elhívást abból a szempontból vizsgálom meg, hogy 33 lelkipásztorral készült interjú tükrében a lelkész és családja mentálhigiénés-lelki egészségének kérdéseivel foglalkozunk, azzal a fókusszal, hogy a munka-magánélet közti határtartás hogyan valósul meg a lelkészek életében. A lelkész lelki és testi egészségének hosszú távú megőrzése szempontjából fontos, hogy a családi rendszeren  belül  és  a  gyülekezeti közösségben  is  a  növekedés  lehetőségét  megélje.  Rendszerszemléleti megközelítésben, a gyülekezeti család krízisei hatnak a lelkész személyes családjára és viszont, a lelkész családjának krízisei tovább gyűrűz(het)nek a gyülekezeti közösség rendszerében. Isten határtalan szeretetének és határozott igazságának hirdetése egy határok nélküli világban külön feladat elé állítja a lelkészt, miközben a saját és családja határait is tiszteletben kell tartania és védenie kell. Az egyéni és családi élet egészségének védelme sokféle módon valósulhat meg, függ a lelkész személyiségétől, habitusától és a lehetőségeitől is. Ami viszont a lelkészinterjúkból kiderül az az, hogy valamiféle tudatosságra és keretekre szükség van ahhoz, hogy jó sáfárai lehessünk a ránk bízott kincseknek, beleértve a családunkat és a saját életünket is.

 

In der vorliegenden Studie werden Fragen der mentalen Gesundheit des Pastors und seiner Familie behandelt, es wird die Berufung des Pastors im Spiegel von 33 Interviews aus dem Aspekt unter die Lupe genommen, welche Grenzeffekte zwischen Privatem und Beruflichem im Leben des Pastors spürbar werden. Aus der Sicht der langfristigen  Erhaltung der geistigen und körperlichen Gesundheit des Pastors ist wichtig,  dass  er  innerhalb  des Systems  der  Familie  wie  auch  im  Rahmen  der  Kirchengemeinschaft  die Möglichkeit des Wachstums erlebt.Im systemischen Ansatz lässt sich behaupten, dass sich die Krisen der Kirchengemeinschaft auf die Familie des Pastors auswirken und umgekehrt, die Krisen der eigenen Familie können sich auf die große Familie der Kirche auswirken. Die Botschaft über Gottes endloser Liebe und definiter Wahrheit zu vermitteln bedeutet für den Pastor in einer Welt ohne Grenzen eine besondere Herausforderung, bei der er seine eigenen Grenzen und die Grenzen seiner Familie respektieren und beschützen muss. Ein gesundes individuelles Leben und die Gesundheit der Familie können je nach Persönlichkeit, Habitus und Möglichkeiten des Pastors auf verschiedensten Weisen geschützt werden. Deutlich wird aus den Interviews allerdings, dass es eines gewissen Bewusstseins, eines gewissen Rahmens bedarf, mit den uns anvertrauten Schätzen, wie unser Leben und das Leben unserer Familie richtig zu wirtschaften.


Fischl Vilmos:
Az egyház és állam működése ma és a reformátorok szemszögéből

A tanulmány célja, hogy felvázolja az egyház és állam működését Luther Márton és Kálvin János szemszögéből kiindulva, és megvizsgálja azt, hogy a reformátorok milyen módon gondolkodtak az egyház és állam kapcsolatáról. A két modell alapján felvázolja az akkori történelmi viszonyokat, és arra a következtésre jut, hogy Luther radikálisabban választja szét az egyház és az állam feladatát, míg Kálvin a kettő szorosabb kapcsolatát emeli ki. A szerző ezen két modell bemutatásán keresztül tesz megállapításokat az egyház és állam korrelációjára vonatkozóan az adott kor viszonyait figyelembe véve és rávilágít napjaink egyház-állam viszonyának változékony és kérdéses nehézségeire. 

 

This study aims to outline the church and state operation starting from Martin Luther to John Calvin’s perspective and looks at the ways in which Reformers thought about the relationship between church and state. It is based on the two models outlines the historical conditions at that time and comes to the conclusion that Luther radically separated church and state duties, while Calvin had a closer relationship between two and it is highlighted. The author of this essay makes statements through the presentation of the two models taking into account the correlation of church and state relations for under the given age and highlights of today’s church-state relationship in question and changeable difficulities.

 
 

A főszerkesztő jegyzete - 2016/3

Azt gondolnánk,
hogy a nyugati liberalizmus és a keleti fundamentalizmus homlokegyenest különböznek. E kettőnek köze nem lehet egymáshoz, hiszen alapjaiban eltérőek. A liberalizmus fölülemelkedik a törvényeskedésen, sőt olykor a törvényeken, az írott vagy íratlan elvárásokon, a betű hatalmán, a tekintélyelvűségen, az erkölcsi elvárásokon, a társadalmi konvenciókon, sőt még a szokásokon is. Általában rugalmas, nem általánosít, ítéleteiben a konkrétumhoz alkalmazkodik. Ennek van pozitív és negatív megnyilatkozása, következménye egyaránt. A fundamentalizmus pedig, mint a liberalizmus ellentéte ragaszkodik nemcsak a törvényekhez, hanem a törvény betűjéhez is, követi az évszázados szokásokat és elvárásokat, a tekintélyelvűség mentén szervezi a közösségi életet, morálisan és minden tekintetben a rugalmatlanságig következetes. Van ennek is pozitív és negatív megnyilatkozása egyaránt. Ezeknek a jellemzőknek a mérlegelése, adott helyzetekben a hatásuk elemzése szinte vég nélküli disputának adna lehetőséget. Természetesen a példáknak is hosszú a sora, amikor a liberalizmus és a fundamentalizmus inherens különbözősége a valóságban konfliktusként aktualizálódik. Ezek közül az egyik legtragikusabb példa a Charlie Hebdo tevékenysége, és a szerkesztőségükben történt vérengzés. Vagy, hogy egy ártalmatlanabb és mai témát is említsek, ilyen a francia törvényhozás „küzdelme” a burkini ellen. Itt csak mellesleg jegyzem meg, hogy milyen szabadelvűség az, ami még azt is szabályozni akarja, hogy ki, milyen öltözetben strandoljon.
Most azonban arra a jelenségre kívánok rámutatni, hogy e két fogalom valahol mégiscsak tud találkozni. Miben érthet egyet a nyugati liberalizmus és az iszlám fundamentalizmus, legalábbis annak dzsihadista változata? A válasz egyszerű: a keresztyénség és a keresztyének üldözésében, az ellenük való széles skálán mozgó fellépések megvalósításában.
A napi híreinket uraló migráció is úgy kezdődött, hogy az iszlám államok némelyikében, illetve bizonyos iszlám környezetekben ellehetetlenült a keresztyéneknek nemcsak a vallásszabadsága, hanem a puszta biztonsága is. A szinte kilátástalannak tűnő afrikai vérengzések mögött is legtöbbször a keresztyének üldözése áll. Nem kell nagy erőfeszítést tenni, hogy az iszlám fundamentalizmus keresztyénellenességére példát találjunk a lefejezésektől kezdve a bebörtönzésen át, a kevésbe brutális, de valóságosan negatív diszkriminációig. A módszerek ugyan radikálisan mások, de a motiváció és a cél hasonló azokban a jelenségekben, amelyek a nyugati szekularizáció természetes térhódításán túl, az önmagában is ellentmondó liberális szekularizmus propagál és valósít meg. A tűz és a víz a keresztyénellenességben mintha találna egy közös pontot.
Eszünkbe juthat Heródesnek és Pilátusnak, tehát az elnyomott zsidó királynak és az elnyomó pogány birodalom képviselőjének a barátsága, amelynek alapja Jézus Krisztus volt. Persze a Bibliában feljegyzett történet sokkal enyhébb, mert nem a direkt krisztusellenesség hozta őket össze. Amit ők éreztek, az inkább csak ignorancia, értetlenség, közömbösség volt. Tehát nem az volt a közös bennük, hogy Jézus elpusztítására törekedtek, hanem egy fokkal enyhébb, az, hogy nem törekedtek eléggé Jézus megmentésére. Tehát a különböző elveknek, érdekeknek és kultúráknak a szimbolikus találkozására Heródes és Pilátus barátságában egy nagyon enyhe példa, szemben azzal a jelenséggel, amellyel a nyugati liberalizmus és a dzsihadista fundamentalizmus a közös ellenségként „tekint” – ha csak tekintene – a keresztyénségre.
A történelem mégiscsak ismétli magát? – kérdezhetjük a 16. századi emlékeinkkel. Akkor is két pogány szorításában voltunk. Az egyik keletről, a másik nyugatról jött. A Gondviselésbe vetett evangéliumi hitünk, és az ebből vett bátor bizonyságtételünk kimentett e szorításból.
A Gondviselésben nyilván most is bízunk. Az evangéliumi hitünk tanúságtétele azonban mintha váratna magára?!

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2016/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

Bóna Zoltán
Azt gondolnánk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

SZÓLJ, URAM!

Steinbach József:
Az egyházról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

TANÍTS MINKET, URUNK!

Szakács Tamás:
Természettudomány és teológia
izomorf modelljei, rejtett paraméterek,
és a transzcendens monitormodellje
Alapvetés természettudomány és teológia
párbeszédének egy lehetséges módjához . . . . . 132

Kodácsy Tamás:
Paul Tillich tengerpartja,
a végtelen és a vízimajmok
„Határt szabott a vizeknek ott,
ahol a világosság találkozik a sötétséggel.” . 143

Fábián Balázs , Bugán Antal :
A vallásos/spirituális élmények
pszichológiai vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . 149

Siba Balázs:
Spirituális útkeresés és a református lelkiség
– lelkészinterjúk fényében . . . . . . . . . . . . . . . 158

KITEKINTÉS

Violentia et Agressio
(előadások a konferenciáról)

Békési Sándor:
Az erőszak és az áldozat
René Girard mimétikus vágyelméletének
teológiai reflexiója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

Mészáros Kálmán:
Az erőszakosság
Krisztus egyháza történetében . . . . . . . . . . . . 172

Kránitz Mihály:
Keresztény válasz
a világban tapasztalható erőszakra . . . . . . . . . 183

ÖKUMENIKUS SZEMLE

D. Szebik Imre:
A Bibliatársulatokról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186

KÖNYVSZEMLE

Cziczka Katalin:
Napjaink dilemmái
– Protestáns válaszok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

Egeresi László Sándor:
Krause, Martin: Hebräisch
Biblisch-Hebräische
Unterrichtsgrammatik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

 

Absztraktok 2016/3

Szakács Tamás
Természettudomány és teológia izomorf modelljei, rejtett paraméterek, és a transzcendens monitormodellje

Alapvetés természettudomány és teológia párbeszédének egy lehetséges módjához. E tanulmány célja, hogy szemléltetésül felvázoljon két izomorf modellt a természettudomány, ill. a teológia működésére. A modellek révén a két diszciplína egy szinten kerülhet egymás mellé anélkül, hogy bármelyiknek fel kellene adnia saját metodikáját a másik terület felől érkező igények miatt. Se egyik, se másik tudományágat nem kell, hogy bárki alsóbbrendűnek tartsa. Modellt állítok a transzcendens szemléltetésére is, jelezve, hogy a (keresztyénségben elengedhetetlenül jelen levő) spirituális elem elfogadása nem feltétlen okoz még a racionalitás számára sem ellentmondást. E modellek alapot nyújthatnak a későbbiekben természettudomány és teológia kapcsolatának a megszokottól némileg eltérő alapon álló vizsgálatára.

This study aims to outline two isomorph models of the working of sciences and theology as an illustration. These two models serve to illustrate that the two disciplines can be put on the same level. Neither science nor theology should give up their own methodology for requirements coming from the other area. Not one or the other disciplines should be held inferior. We build a model to illustrate the transcendent as well, indicating that the adoption of the spiritual element, crucial to Christianity, not necessarily causes contradiction even for the ratio. Upon further considerations to come, the relationship between science and theology can be investigated slightly different from the usual way provided by these models.


Kodácsy Tamás
Paul Tillich tengerpartja, a végtelen és a vízimajmok
„Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.”
(Jób 26,10)

Paul Tillich „halála előtt két évvel azt mondta, hogy a »végső érintettség« kifejezése abból fakadt, hogy látta a tengert, és időről időre megnézte az óceánt, és találkozott a végtelennel.” A végső érintettséghez tehát nemcsak egy egzisztenciális szorongásra, egy önmagába forduló tapasztalatra volt szükség, hanem arra, hogy a tengerparton találkozzon a végtelennel. A végső határa nem egy üresség, nem is egy fal, hanem a végtelen. Itt nem csupán egy regényes tengeri élményről van szó, hanem a teremtés harmadik napjának vonaláról: amikor „elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek”. Ebben a tanulmányban két kérdésre fókuszálok: 1) Mennyiben több ez a tapasztalat mint egy érzés, és hogyan érhető ez tetten az antropológiában? 2) A véges és végtelen kapcsolatát megközelíthetjük-e úgy a teológiában, amely nem a véges kapacitásából indul ki, mint az infra Lutheranum-ban és extra Calvinisticum-ban?

Paul Tillich „stated that the idea of what he called ‘ultimate concern’ for authentic religiosity was conceived and confirmed time and again in his encounters with the ocean”. Formulation of „ultimate concern” needed not only existential anxiety or self-oriented experience, but it required an encounter with infinity at the seaside. The margin of finite is neither an emptiness, nor a wall, but the infinity. This is more than a romantic experience of sea, it is about the line of the third day of creation, when God „called the dry land Earth, and the waters that were gathered together he called Seas”. In this paper I would like to focus on two questions: 1) How much more of this experience of ocean as a feeling, and how can this be reflected in anthropology? 2) Is it possible to approach the relationship between finite and infinity in theology, that is not based on the capacity of finite as in infra Lutheranum and extra Calvinisticum?


Fábián Balázs, Bugán Antal
A vallásos/spirituális élmények pszichológiai vizsgálata

A vallásos/spirituális élmények vizsgálata pszichológiai és hittudományi szempontból is fontos témának tekinthető. Noha a vallással és a spirituálissal kapcsolatos tudományos vizsgálatok száma az utóbbi időben egyre nő, az élményekkel kapcsolatban eddig komolyabb magyarországi kutatás még nem készült. Ezért vizsgálatunkban megkíséreltük feltárni a vallásos/spirituális élmények legfontosabb jellemzőit, prevalenciáját, valamint az élményekkel potenciálisan összefüggő vallásos/spirituális tevékenységekkel kapcsolatban is felmérést végeztünk. Eredményeink szerint a vallásos/spirituális élményeknek 15 fő kategóriája létezik, amelyek három dimenzióba – kapcsolódás, távolodás és szenzoros – rendezhetőek. Az élmények dimenziónkénti prevalenciájában eltéréseket találtunk az egyes felekezetek között, illetve az imádság és a meditáció is szoros kapcsolatot mutatott az élmények egyes dimenzióival.

The research of the religious/spiritual experiences could be considered as an important subject of the theology and the psychology. Even though the number of the scientific surveys about religion and spirituality is increasing, in Hungary has been made no study about the religious/spiritual experiences yet. Therefore in our study we made an attempt to analyze the most important aspects- and the prevalence of the religious/ spiritual experiences and those religious/spiritual behaviors which could have significant connection with the experiences. Our results indicated that the religious/spiritual experiences have 15 main characteristics which can be sorted into three different dimensions: connection, remoteness and sensory. The prevalence of the experiences showed significant differences in different denominations; additionally prayer and meditation had close relationship with certain dimensions of the experiences.


Siba Balász
Spirituális útkeresés és a református lelkiség – lelkészinterjúk fényében

Szerkesztőségünk – eltérve íratlan, de általában követett szabályától, amely szerint nem közlünk sorozatot – egy bizonyára nagy érdeklődésre számító, négy olyan tanulmányt jelentet meg az ez évi négy számban, amelyek „szociológiai és szervezeti” sajátságainak szempontjából vizsgálja a református egyházat, illetve a református lelkészeket. A kutató munka 33 református lelkipásztor gondolatait, érzéseit dolgozza fel. Az első tanulmány a pénz világáról szólt, és az első számban közöltük. A második tanulmány a lelkész szerepének hatalmi dimenzióját vizsgálja, és a második számban jelent meg. A harmadik tanulmány a fenti címmel, a lelkész szerepének spirituális dimenzióját vizsgálja.

(a szerkesztő)

Ebben a tanulmányban, annak járunk utána, hogy egyes református lelkészek hogyan látják hitük alakulását, lelki életük változásait a szolgálat ideje alatt. A 33 lelkipásztorral készült interjú során a lelkészek mint útkereső hívő emberek vallottak spirituális növekedésükről és a református lelkiség megéléséről a mindennapokban. A lelkészi szerephez kapcsolódik az, hogy a gyülekezeti közösség tanítást, útmutatást vár a lelkésztől, illetve az, hogy a hit útján a lelkész előrébb járjon, mint a közösség tagjai. Ezzel a szerepelvárással együtt látni kell, hogy a lelkész is úton van és a lelki növekedésében az életkora, a neveltetése, a kegyességi elköteleződése nem hagyható figyelmen kívül. A hit útján ugyanúgy keresők és otthontalálók a lelkészek is, mint a többi hívő ember, a lelkészi szerepük azonban egy fontos aspektusa lelki növekedésüknek. A növekedést az Isten adja, és azon a szinten, olyan keretek között szólít meg bennünket, ahol épp tartunk. Van, amikor ez a növekedés keresést, van, amikor ez új vagy számunkra megújult régi keretek közötti otthonra találást jelent. Minden lelkész életútja más. E tanulmányban nem is akarunk általánosítani, csak a lelki út kapcsán szeretnénk pár vallomást egymás mellé tenni, hogy mozaikszerűen bár, de kirajzolódjon egy kép a református lelkiség megéléséről a mai magyar kontextusban.

In dieser Studie wird erforscht, wie einige Pastoren während ihrer Dienstzeit die Entwicklung ihres Glaubens und Wandlungen ihres geistigen Lebens sehen.Bei den Interviews äußerten sich 33 Pastoren, als Weg suchende Gläubige über ihre spirituelle Entwicklung und dazu, wie sie die Geistigkeit im Alltag erleben.Die Kirchengemeinde möchte vom Pastor gelehrt und beraten werden, er soll auf seinem persönlichen Glaubensweg den Mitgliedern der Gemeinde voran sein. Dabei muss man sehen, dass der Pastor selbst auf dem Wege ist und bei seiner spirituellen Entwicklung sein Alter, seine Erziehung und seine Frömmigkeit nicht außer Acht gelassen werden dürfen.Auf dem Glaubensweg sind Pastoren Suchende und Heimfindende, genau so wie alle anderen Gläubigen, ihre Rolle als Pastor ist aber ein wichtiger Aspekt ihrer geistigen Entwicklung. Das Wachstum im Glauben kommt von Gott selbst, er wird uns auf der Ebene und unter den Umständen ansprechen, wo wir uns befinden. Manchmal bedeutet die Suche selbst das Wachstum, manchmal bedeutet das Wachstum ein Heimfinden in neuen oder für uns erneuerten. alten Rahmen. Jeder Pastor hat seinen eigenen Lebensweg. In dieser Studie möchten wir daher auch auf keinen Fall verallgemeinernde Aussagen machen, wir möchten nur einige Äußerungen an einander reihen, damit sich – wenn auch mosaikartig – ein Bild über das Erleben der Spiritualität im heutigen ungarischen Kontext zeichnet.


A főszerkesztő jegyzete - 2016/2

A mélység és a határhelyzet


fogalmak – sok más kifejezéssel együtt – Paul Tillich, német/amerikai teológus ajkán és tollából lettek teológiai kulcsfogalmakká a 20. század első felében. A kora és korunk teológiai gondolkodását, eszmélődését és diskurzusát meghatározó teológus/filozófus óriási energiát fektetett abba, hogy a 20. század embere számára értelmezhető kifejezésekkel helyettesítse a – meggyőződése szerint – jelentését és így jelentőségét vesztett klasszikus/hagyományos teológia/spirituális fogalmakat. Ennek jegyében „nevezte” például a kegyelembe vetett hitet az elfogadtatás tudatának az elfogadhatatlanságunk ellenére. Hogy a neves teológus mennyiben érte el célját az általa „használt” német vagy angol nyelven és különösen műveinek fordításában a hitre vágyó, vagy a hitét vesztett 20. század értelmisége számára, az enyhén szólva is kérdéses. De az minden vitán felül áll, hogy életműve felmérhetetlen inspiráló erő és forrás mind a mai napig a teológusok számára.
A halálának 50. évfordulója kapcsán az elmúlt évben és az idén is sokat emlegetett/ hivatkozott teológusról, egy konkrét aspektusból a következő számban mi is megemlékezünk. Most e sorokkal csak a fent említett két fogalomra kívánok utalni, nem titkolva azt az érzésemet, hogy ezek évtizedünk, sőt mindennapjaink kihívásaiban segítségünkre lehetnek.
Tillich számára a végtelen mélység, mint létünk végső alapja maga Isten.
Azt vallja, hogy aki nem mondja, hogy az élet csak felszínes és az életnek nincs mélysége, annak van Isten-tudata, mert mindenek végtelen mélysége és alapja maga az Isten. A kopernikuszi fordulat óta a mélység és magasság térbeli jelentése meglehetősen viszonylagos, de szimbolikusan a különbségtétel lehet a következő: ami tőlem magasabbra van, az kívül van rajtam és nem vagyok vele határos. A magasságos Isten így határtalanul elérhetetlen számomra. Ezt mindannyian valljuk, bizonyára Tillich is. Viszont ő bevezette a mélységem fogalmat, ami nem rajtam kívül, hanem bennem van. Ebből a mélységből nemcsak fölfelé tudok kiáltani (Zsolt 130), hanem lefelé elérhetem azt a határhelyzetet, ahol elfogy minden lehetőségem, mentségem, és ebben az állapotban, ott az összekötő
határon megérezhetem az Isten megmentő kegyelmét. Talán ezen mélységes/ kegyelmes határon járt Ady Endre, amikor ezt írta: Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten.
A „tillichi mélység” aktualitását nem az évforduló adja számomra, hanem sokkal inkább az a látványos, sokoldalú globális válság, amelynek sokszor csak egymásnak feszülő, olykor kontraproduktív tüneti kezelését, de nem a mélységeket globális összefogásban mérlegelő, felelős „gyökérkezelését” látjuk. A puszta megélhetés küzdelmében élő millióknak, a konkurencia által szorongatott pénzvilágnak és a választási ciklusokba kényszerült politikának nehéz
a felszíni jelenségek világától elszakadni és a valóság és megoldás mélységei felé elmozdulni. De, akiknek megadatott, hogy az emberi állapot felszínéről és mélységéből a kegyelem mélységét és magasságát is lássák, azoknak mindenki más számára fáradhatatlanul e megváltó mélység felé kell mutatniuk.

Bóna Zoltán

TARTALOM - 2016/2

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A mélység, és a határhelyzet . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!
KHALED A. LÁSZLÓ:
Pünkösd utáni útravaló: a szeretet hármas szabálya 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
KUSTÁR GYÖRGY:
A ki nem mondható margójára
A Bultmann-iskola, különösen Ernst Fuchs
szeretetfelfogása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

KOVÁCS ÁBRAHÁM :
Evolúció, evangelikalizmus és liberális teológia
Henry Drummond „Természeti törvény
a szellemi világban” című
könyvének hazai protestáns fogadtatása . . . . . 77

KOCSEV MIKLÓS:
A hallgatóság mint a felkészülést befolyásoló
tényező . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 88

SIBA BALÁZS:
Az egyházi kultúra és a lelkészszerep . . . . . . . . . 95

KITEKINTÉS
VÉGH LÁSZLÓ:
Az atomerőművek és az emberiség jövője . . . . . 105

VICTOR ANDRÁS:
Az atomenergia
környezeti vonatkozásai . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

BÉRES TAMÁS:
Az atomenergia kockázatetikai
perspektívájának alapszempontjai . . . . . . . . . 111

FAZAKAS SÁNDOR:
Az erkölcsi értékítélet kialakításának
módszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115

ÖKUMENIKUS SZEMLE
ULRICH KÖRTNER:
Több felelősséget, kevesebb érzületet
Fordította: Ódor Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . 120

KÖNYVSZEMLE
HELLA FERENC ISTVÁN:
Tomka János–Bőgel György:
Vezetés egykor és most
– A Biblia és a menedzsment
Megéri jónak lenni?
– A Biblia és a menedzsment II. . . . . . . . . 122

LÁSZLÓNÉ AGOD ANETT:
A szembenállástól a közösségig
Evangélikus–római katolikus
közös megemlékezés
a reformációról 2017-ben . . . . . . . . . . . . . . . . 123