Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A főszerkesztő jegyzete - 2015/1

A migrációról

tervez konferenciát a Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága, és ezzel a konferenciával is ünnepelni kívánja a szakfolyóirat alapításának 90. évfordulóját. Ilyenkor mindig gyorsan el kell mondani azt is, hogy a lap megjelenésében ugyan voltak kimaradások a háború és a kommunista diktatúra okán, de ez nem változtat azon, hogy 1925-ben alapíttatott, ami 90 évvel ezelőtt történt.
E kilenc évtized során a szerkesztők mindig törekedtek egyrészt arra, hogy a klasszikus, bibliai teológiára épülő tudományosságot képviseljék, másrészt pedig arra, hogy a lap reflektáljon a mindenkori aktuális társadalmi és társadalometikai jelenségekre. A reflexió sosem maradt el, bár annak tartalmi üzenetével természetesen minden korban és minden utókorban lehet és szabad vitatkozni.
A migráció, az emigráció és az immigráció sosem hiányzott teljesen a világból és hazánkból, de a 21. században ismét olyan méreteket ölt, amely statisztikailag, kulturálisan és gazdaságilag is a birodalmakat elsodró és történelmi korszakokat váltó népvándorlásokhoz hasonlítható. Tehát a globális és a magyar társadalmi aktualitás okán is készülünk e konferenciára május hónapban a migráció témakörével. E sorok nem is kívánnak a tartalmi kérdésekkel most foglalkozni, mert az ez évi harmadik szám teljes terjedelmében közölni fogja a konferencia előadásait.
Viszont a konferenciát megelőzően elkerülhetetlenül fontos utalni a 20–21. századi népvándorlás mögött lévő okokra: a vallási köntösbe öltözött és vallási frázisokkal is motivált agresszív és terrorisztikus cselekedetekre, mint az Iszlám Állam, vagy az afrikai törzsi háborúk, amelyek mögött szintén felfedezhető vallási feszültség általában és az iszlám türelmetlensége konkrétan. De ott van az okok mögött a gazdasági, társadalmi igazságtalanság, vagy egyszerűen a gazdasági válság okozta munkanélküliség, valamint a még Európán és az Európai Unión belül is nyilvánvaló esélyegyenlőtlenség és a kohéziós folyamat „cammogása”. Az események és jelenségek összekuszálódtak. Még húsz évvel ezelőtt is viszonylag pontos distinkciót lehetett tenni a menekültek és a migránsok között. Az egyiket politikai üldözés és fegyveres fenyegetettség okozta, a másikat a munka hiánya és a megélhetés nehézsége. Ma a helyzet sokkal komplexebb, bár e komplexitás nem relativizálja Jézus szavát: „…jövevény voltam és befogadtatok.” Az viszont nem kis értelmezési kérdés, hogy ki meríti ki a jézusi értelemben vett „jövevény” fogalmat.
A kérdések tisztázását, az ősokok megszüntetését, a terrorizmus és agresszió hatékony kezelését azonban nagyon sürgetik az olyan események, mint a keresztyének lefejezése, a kurdok elevenen való elégetése, a szinte heti gyakoriságú európai terrorcselekmények, valamint a folyamatos érvényű keresztyénellenes terrorfenyegetések.
A kialakult helyzet orvoslásának bizonyára elkerülhetetlen eleme az, hogy se vallás, se quasi-vallás, se ideológia, se filozófia, se semmi ne abszolutizálhassa önmagát. Ehhez azonban ismerni és elismerni kell az egyetlen abszolútumot, az Istent, akihez képest minden viszonylagos, tehát semmi sem lehet kizárólagos. Ebbe beletartozik minden vallási misszió, minden politikai vagy gazdasági ambíció, de beletartoznak olyan emberi jogok is, mint a vélemény kifejezésének szabadsága. Mert aki a mindenható Istent nem hiszi, az előbb-utóbb elkezd isteníteni valakit vagy valamit, és innen már csak egy lépés, hogy harcoljon érte ceruzával, fegyverrel, megfélemlítéssel. S ez elindítja, összekuszálja és tönkreteszi az emberiséget.
Hisszük-e, hogy Akinek minden hatalom adatott mennyen és földön, Annak van hatalma ennek legyőzésére is?

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2015/1

A FÕSZERKESZTÕ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A migrációról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  2
    
SZÓLJ, URAM!
FEKETE KÁROLY:
Az önérzetre ébredés zarándokútja . . . . . . . . . . . . .  3

TANÍTS MINKET, URUNK!
WALTER BRUEGGEMANN:
Az engedelmesség és dicsõítés kötelékében: A Zsoltárok könyve mint kánon
Fordította: Czövek Tamás .................  4
JUHÁSZ ÁBEL:
A történelmi kálvinizmus nyomai Erdélyben . . . .  15
LISA E. DAHILL:
Isten hangjának rezgését
az élõk világában visszahallani
Fordította: Verebics Ilka . . . . . . . . . . . . . . . . .  20
BÖLCSFÖLDI ANDRÁS:
Dunántúli házasságkötési prédikációk
vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  29
NAGY PÉTER:
Dósa Elek életérõl és egyházi munkásságáról . . . .43

KITEKINTÉS
IZSÁK NORBERT:
Fundamentalizmus vagy evangelikalizmus?  . . . .  49
TATAI ISTVÁN:
Kálvin és a zsidóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  52

ÖKUMENIKUS SZEMLE
DR. NILS BERTIL PERSSON: Ma megélni a holnap egyházát
Fordította: Kozma Krisztina és Széles Tamás .  55
VAKLES ATTILA:
Az isteni igazság megismerése
a keleti szláv egyházban Tomas Spidlik
teológiai kutatásai alapján . . . . . . . . . . . . . . . .  58

KÖNYVSZEMLE
BORSI ATTILA:
Heinrich Bedford-Strohm, Etienne de Villiers:
Prophetic Witness
An Appropriate contemporary Mode of
Public Discourse?  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  61
KOCSEV MIKLÓS :
Immink, F.G.: A szent történés
A protestáns istentisztelet gyakorlata,
teológiája és hagyománya . . . . . . . . . . . . . . . .  63

 

Absztraktok 2015/1

Walter Brueggemann
Az engedelmesség és dicsőítés kötelékében:
A Zsoltárok könyve mint kánon

A Zsoltárok könyve formájával kapcsolatban felvetődik a kanonikus szándék kérdése. Ez a tanulmány három szempontból vizsgálja a Zsoltárok könyve formáját, felépítésének és sorrendjének teológiai szándékát: a) az 1. és 150. zsoltár szabja meg ezen irodalmi korpuszban a hit határait az engedelmességben és dicsőítésben; b) panaszok és dicsőítések nyújtják azt a dinamikát, melyben az 1. zsoltár egyszerű Tórakegyessége veszélybe és kérdések kereszttüzébe kerül, míg végül győzedelmeskedik. A 25. és 103. zsoltár a Tóra-kegyességen túllép; c) a 73. zsoltár különleges és döntő helyet tölt be a panasz és meggyőződés nagy drámájában. Ez arra utal, hogy a 73. zsoltárt olvashatjuk az 1. zsoltár fényében és attól függetlenül. A Zsoltárok kanonikus felépítése meghatározza Izráel hitét és Isten hűségével, hűségéért és hűsége elleni küzdelmét.

Recent studies of the Psalms have posed the question of canonical intentionality concerning the shape of the Psalter. The present paper explores three facets of the shape of the Psalter and the way in which the placement and sequence of Psalms make a theological assertion: a) Psalms 1 and 150 set the boundaries for faith in this literature in terms of obedience and praise; b) laments and hymns provide the movement where in the simple Torah-piety of Psalm 1 is jeopardized, questioned and resolved. Psalms 25 and 103, respectively, are considered as a movement beyond Torah-piety. c) Psalm 73 appears to occupy a peculiar and crucial position in the larger drama of protest and affirmation. Such a notion indicates that Psalm 73 can be read both in relation to Psalm 1 and as a departure from it. The large sequence of the Psalms defines Israel’s faith as a struggle with, for and against God’s fidelity.

Walter Brueggemann
   Fordította: Czövek Tamás

Juhász Ábel
A történelmi kálvinizmus nyomai Erdélyben

A történelmi kálvinizmus  mint teológiai irányzat Erdélyben a liberális teológia és a dialektikateológia közé ékelődik be,  szellemi kibontakozását  és  virágkorát  a  két világháború  közötti időszakra tehetjük. Magyarországon a történelmi kálvinizmus körvonalai szépen kirajzolódnak Sebestyén Jenő professzor és a köréje csoportosuló lelkipásztorok, tudósok munkáján keresztül, akinek teljes teológiai munkásságát a kuyperi irányvonal szabja meg, mintegy  lobogó fáklyája volt a magyar neokálvinizmusnak. Ezzel szemben az erdélyi reformátusság körében ennek az irányzatnak nincsen ilyen kiemelkedő vezéralakja. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az erdélyi teológiatörténetből  hiányzik ez az irányzat, sőt annak ellenére, hogy nem beszélhetünk kiemelkedő vezéralakról, a két világháború közötti időszakban a kolozsvári teológia néhány meghatározó személyiségének munkásságában kimutathatunk hosszabb-rövidebb korszakokat, amire a történelmi kálvinizmus volt a jellemző. Kutatásaim alapját a Református Szemle című egyházi tudományos folyóirat évfolyamai képezik a századfordulótól a második világháborúig.

Der sogenannte „historische Calvinismus” in Siebenbürgen ist eine theologischen Richtung, die zeitlich und inhaltlich  zwischen  liberaler  Theologie  und dialektischer   Theologie  platziert  werden  kann. Seine Verbreitung und „Blütezeit” war die Periode zwischen den beiden Weltkriegen. In Ungarn war der historische Calvinismus eine wohl konturierte Richtung, gezeichnet durch die Tätigkeit von Pfarrern und Theologen im Wirkungskreis um Professor Sebestyén Jenő. Er, dessen Theologie ganz und gar unter dem Einfluss von Abraham Kuyper stand, kann ein  „lodernder  Fackel“ des ungarischen Neucalvinismus genannt werden. Dagegen hat diese Richtung in Siebenbürgen, unter den reformierten Pfarrern keine Führergestalt. Ungeachtet dieser Tatsache  ist diese  theologische  Richtung  in der  siebenbürgischen  Theologiegeschichte  wohl vorhanden. Eine Führergestalt  dieser Richtung gab es  nicht, aber man kann in der Tätigkeit  einiger tonangebenden Männern der Theologischen Fakultät in Klausenburg kürzere-längere Perioden unterscheiden,  in  denen  sie dem historischen   Calvinismus  huldigten.  Das  Gebiet  meiner  Untersuchungen  bilden  die Jahrgänge der kirchlichen  Zeitschrift Református  Szemle in der Zeit zwischen 1908 (Lancierung  der Zeitschrift) und dem Zweiten Weltkrieg.


Lisa E. Dahill
Isten hangjának rezgését az élők világában visszahallani


Ebben az esszében a kérdést három lépésben fogom kifejteni: először kibontom Boenhoeffer az ima s keresztyén élet egyéb, Isten a világtól való elkülönültségének megnyilatkozásai révén létrejött „elvonatkoztatásra” irányuló állítását. Majd azt mutatom be, hogy ezek a kategóriák – „Isten” a „világtól”  való elválasztása – miként  találkoznak össze a szabadban elmondott  imában – mind szó szerinti, mind átvitt értelemben. Végezetül pedig arra vonatkozó vélekedésemet osztom meg az olvasóval, hogy az ilyen, szabadtéri imák miként alakíthatják az egyént vagy közösségeit, s a következményt: életünkben Isten zengő hangjának az élő világért mondott imában való visszahallását.

What does it mean to pray when the Earth – the fabric of our bodies' lives, and indeed of the incarnation itself – is profoundly endangered from human action? What would Christian prayer look like that was not "losing track of nature" but following its tracks, physically and spiritually immersed in the actual, present, threatened and wild life of the more-than-human world? Using categories outlined by Dietrich Bonhoeffer in his Ethics, this essay asserts that prayer and worship that take place entirely within the wall-, speech-, and screen-mediated bubble of anthropocentrism risk becoming an abstraction. The essay explores this assertion in three moves: first, it delineates Bonhoeffer's assertion of the "abstraction" created by forms of Christian life in which God is conceived in separation from the World. Next, it shows how these categories – "God" and "world" – come together in prayer outdoors, understood both literally and metaphorically.  And finally, it proposes how prayer outdoors  might  take shape for individuals or communities:  a bio-theoacoustics  of prayer for the life of the world.

Lisa E. Dahill
Fordította: Verebics Ilka

Bölcsföldi András
Dunántúli házasságkötési prédikációk vizsgálata

Milyen  képeket, illusztrációkat  használnak a 21. század elején a református  lelkipásztorok  esküvői prédikációkban? 68 dunántúli házasságkötési  igehirdetés illusztrációinak  elemzése a „Szenvedjétek el egymást szeretetben” című kötet alapján. A cikk vizsgálja és összehasonlítja a prédikációk textusait, majd a különböző illusztrációkat csoportosítja és elemzi. Itt különböző kategóriákat állít fel különválasztva a műfajokat. Képet kaphatunk arról, hogy milyen vers, próza, közmondásszerű  idézet, filozófiai gondolat, rövid történet, bibliai illusztráció használata gyakoribb, és hogy milyen gazdag az irodalomnak és teológiának a tárháza. A különböző hasonlatok vizsgálata a házasságkötési prédikációk képi gazdagságát igazolja.

What pictures, what kinds of illustration were used in wedding sermons by Calvinist pastors at the beginning of the 21st century? Analysis of illustrations in 68 wedding sermons that appeared in “Bear with each other”. The article first compares Bible verses the sermons were based upon then groups and analyses illustrations used, setting up categories according to genre. The result is a picture of trends as to what kinds of poems, other literature, proverb/saying, philosophic  quotations, stories or Biblical illustration appear in such sermons; it also presents the richness of relevant literature and theology. Examination of the various parallels applied gives proof.


Nagy Péter
Dósa Elek életéről és egyházi munkásságáról

Dósa Elek jogtudós, a marosvásárhelyi református kollégium tanára, a makfalvi alapítványi iskola és a marosi református egyházmegye  főgondnoka, Marosvásárhely  képviselője, az országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés kodifikációs bizottságának elnöke, számos bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt. Erdély nagyhatású református jogtudósának egyik legfontosabb egyházi célja Erdély és Magyarország református egyházainak egyesítése volt. Egész életében az oktatás és a tudomány művelését tartotta legfontosabb  feladatának.  Az elsők között volt, aki református egyházjogot  tanított.  Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana című könyve egyedülálló, roppant nagy munka volt, mely a Magyar Tudományos Akadémia dicséretében részesült.

Elek Dosa, Doctor of Law, was teacher of the Reformed College in Marosvasarhely,  chiefwarden of the Foundation School in Makfalva and the Maros Reformed Dioceseas well as the vice president of the House of Representatives, the president of the Codification Committee of the Parliament, and the Honorary Member of the Hungarian Academy of Sciences. Being a powerful jurist of Transylvanian Reformed Church, one of his most important quests was to unite the Hungarian and Transylvanian Reformed Churches. He dedicated his life to education and science. He was one of those who first educated Calvinist canon law. His unique book, The Transylvanian Home Evangelico-Reformed Church Law was an outstanding work which was praised by the Hungarian Academy of Sciences.

 

A főszerkesztő jegyzete - 2014/4

Vasárnap vagy vásárnap?
 

A magyar politikai közéletben vissza-visszatérő téma a kereskedelmi egységek vasárnapi nyitva tartásának szabályozása. E témával kapcsolatban számos ideológiai, morális, vallási, teológiai, szociális, gazdasági és gyakorlati érvet hallhattunk az elmúlt hetekben pro és kontra. 

Szemantikai segítség aligha áll rendelkezésre bármely oldalnak, szemben sok más nyelvvel. Mindazonáltal talán az a köztes teória is hordoz igazságelemeket, amely szerint e szó nem a pogány magyarok korába vezet, hanem azokba a századokba, amelyekben a már letelepedett magyarok az úgynevezett templomos településeken, az istentisztelet után vásári élményt is szerezhettek. A vasárnapi "plázázás" korlátozásának ellenzői évszázadokra visszanyúló történelmi és tradicionális gyökerekre meggyőzően aligha hivatkozhatnak. Arról nem is beszélve, hogy bizonyára senki nem örülne annak, ha a portyázó, vagy épphogy letelepedett eleink életstílusának más elemeit is be kívánnánk vezetni. 

Vannak kultúrák és nyelvek, amelyek szerencsésebb módon választottak elnevezést e napnak. A latinban, illetve az abból kialakuló nyelveken például a vasárnapot az Úr napjának tekintik –. domingo, domenica, dimanche, duminica. A szláv nyelvekben pedig kifejezetten a feltámadás napjának nevezik, tehát minden vasárnap Krisztus feltámadására, Húsvét vasárnapjára emlékeztet. 

Az etimológiai és kulturális érvelések közepette nem feledkezhetünk meg az újkori bálványimádás realitásról sem. Elgondolkodtató és elszomorító, hogy azt kell látnunk, hogy az Úr napja és a vásár napja a társadalom egy jelentős része számára már azonosultak. Vajon sokak számára a vasárnap nem éppen az a nap, amelyet minősítetten saját „uruknak” szentelnek? A vásárlásnak, azaz a vagyontárgyainknak már-már rituális felhalmozása és kereskedelme nem minősül bálványimádó istentiszteletnek? Némi keserű cinizmussal kimondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a vasárnap ismét „úr nappá” vált. Nem azért, mert újra megtaláltuk atyáink Istenét és életünk Urát, hanem mert új urak és bálványok lettek az imádat tárgyává. 

A jognak számos feladata között ott van az is, hogy a társadalom tagjait terelje, nevelje és hozzájáruljon boldogulásukhoz. A demokrácia szempontjából azonban az is fontos kérdés, hogy a nép vezetőinek mi a feladatuk. Mérlegelés nélkül végrehajtani a többség pillanatnyi akaratát, vagy a rábízott emberek hosszú távú érdekét képviselni?! Az emberek érdekének meghatározása szempontjából pedig nincs szilárdabb mérce, mint a hitbéli/etikai meggyőződés. Egy magát kereszténydemokratának tartó polgár okkal teheti fel a kérdést, hogy keresztyénként az emberek testi, lelki és szellemi szolgálata, vagy demokrataként a nép akarata fontosabb. Igen komoly dilemma ez, amelyet számos egyéb tényező még tovább komplikál.  

Az istentiszteletet sokak számára felváltotta a fogyasztás bálványozása, ahogy a családi körben elfogyasztott finom ebédet és együttlétet sokan önként helyettesítik a gyorséttermekben elköltött egészségtelen és „lelketlen” ételekkel. E javaslatnak reális, közvetlen célja nem az, hogy az embereket visszasegítse a templomba és az Istenhez. De az igen hogy az embereket a vasárnap különlegessége visszasegítse önmagukhoz, családjukhoz és emberi méltóságukhoz. Hogy ismét minél többen megélhetnék a kreatív otthonlét áldását, a családi és baráti együttlétek örömét és a természet gyönyörűségét. Ez már önmagában óriási társadalompolitikai siker lenne, amit már csak tetéz az a meggyőződés, miszerint saját emberségünk keresése közelebb visz minket ahhoz a vágyhoz, hogy Isten ajándékát kérjük, várjuk és elfogadjuk.

 

TARTALOM - 2014/4

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

Bóna Zoltán:
Vasárnap vagy vásárnap? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194

SZÓLJ, URAM!
Bartal K. Tamás O. Praem:
Adventi és karácsonyi gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . 195

TANÍTS MINKET, URUNK!
Ittzés Gábor:
Somnus mortis imago
Az alvás mint a halál metaforája
a 16. század második felének
német evangélikus teológiájában . . . . . . . . . . . . . . 196
Ferencz Árpád:
Kontextusok és érdekek változása a kortárs
teológiai gondolkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205
Somodi Imre:
Pierre Teilhard de Chardin
evolúciós krisztológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212
Vassányi Miklós:
Mire tanít minket Maximos
mint mystagógos?
A Mystagógia értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
Szakács Sándor:
Az istentisztelet fókusza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219
Tóth János:Szegényes szegénység-megközelítések
és a bibliai szegénység
társadalomtudományi relevanciája . . . . . . . . . . . . . 223

KITEKINTÉS
Orosz Gábor Viktor:
A megkülönböztetés nem azonos a szétválasztással
Szabad egyház, a szabad államban . . . . . . . . . . . . . 232

ÖKUMENIKUS SZEMLE
Gánóczy Sándor:
Kálvin és a pápaság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233
Christine Lienemann-Perrin:
„Világkeresztyénség”
– új fogalmi kihívás a „katolicitás” számára
Fordította: Szentpétery Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238
Tatai István:
Magyar protestáns megszólalás
az Izrael-kérdésről 1956-ban
Izrael és az Egyház magyar dokumentum
ismertetése és mai üzenete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 245

KÖNYVSZEMLE
Kádár Zsolt:
Owe Wikström: A kápráztató sötétség
Szempontok a lelkivezetéshez . . . . . . . . . . . . . . . . . 249
Szathmáry Sándor:
Dr. Nagy Antal Mihály: Az Ó- és Újszövetség
bibliai teológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250
Oláh Róbert:
Zvara Edina: Nyugat-dunántúli protestáns lelkészek
könyvei a késő humanizmus korában . . . . . . . . . . . 251
Borsi Attila:
Hans-Joachim Eckstein: Hit-kapcsolat
Isten emberi valóságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253


Absztraktok 2014/4

ITTZÉS GÁBOR
SOMNUS MORTIS IMAGO
Az alvás mint a halál metaforája a 16. század második felének német evangélikus teológiájában

A tanulmány**  az alvásmetafora kora újkori teológiai alkalmazásait vizsgálja. A számos szöveget érintő elemzés középpontjában Andreas Musculus Gelegenheit / Thun vnd Weſen der Verſtorbenen (1565) című traktátusa és Moses Pflacher Die gantze Lehr Vom Tod vnd Abſterben des Menſchen (1581) című prédikációciklusa áll. A  16. századi szerzők számára nem a tapasztalat játssza a legfontosabb szerepet, hanem a Bibliából igazolható hittételnek tekintik a metaforát, amely szerint a halál alvás.  A tételt analógiásan ki is terjesztik, és így az alvás számos olyan jellemzőjét viszik át a halálra, amely az utóbbi esetében tapasztalatilag nem igazolható, vagy éppen ellentmond a tapasztalatnak. A metafora egyszerre szolgálja a feltámadáshit igazolását és – a lélekalvással szemben – a lélek halhatatlanságának tételezését.


The paper offers an analysis of the theological uses of the sleep metaphor in the early modern era. With several texts examined, the discussion focuses on Andreas Musculus’ 1565 tract Gelegenheit / Thun vnd Weſen der Verſtorbenen and Moses Pflacher’s 1581 sermon cycle Die gantze Lehr Vom Tod vnd Abſterben des Menſchen. Experience does not play the central role for sixteenth-century authors. They rather consider the metaphorical identification of death with sleep a biblically based truth. They extend the thesis analogically and transfer numerous characteristics of sleep to death that are not empirically applicable to the latter. The metaphor thus serves not only to verify belief in the resurrection of the body but also to prove, against any 
notion of soul sleep, the conscious existence of an immortal soul after the death of the body.
 


FERENCZ ÁRPÁD:
KONTEXTUSOK ÉS ÉRDEKEK VÁLTOZÁSA A KORTÁRS TEOLÓGIAI GONDOLKODÁSBAN

A dolgozat arra kérdésre reflektál, hogy milyen érdekek, értékek és teológiai döntések határozzák meg a kortárs teológiai helyzetét. Ezt annál is fontosabb számvetésként is megtennünk, mert a modern és posztmodern, vagy helyesebben posztszekuláris világ protestáns teológiai gondolkodásunkat folyamatos kihívások elé állítja. Ezek a kihívások sürgető kényszerrel emlékeztetnek minket azokra a feladatokra, amelyeket nem lehet és nem szabad teológiai látszatmegoldásokkal elkendőzni. A teológiai gondolkodás sajátosságait szabad és kell is nekünk a maga gazdagságában felmutatnunk. A tanulmány ezt célt annak a szellemtörténeti örökségnek a katalógusszerű felmérése által végzi, amelynek kérdésfelvetései a mai teológiai problémáinkat is meghatározzák. A teológiának, Karl Barth szerint, meg kell maradnia elgondolkozásra, továbbgondolásra és önálló gondolkodásra ösztönző tudománynak, s ennél az igénynél kevesebbel ma sem érhetjük be.
 

ÄNDERUNGDER KONTEXTE UND INTERESSEN IN DEN ZEITGENÖSSISCHEN THEOLOGIE

Die Arbeit bietet eine Antwort auf die Frage welche Werte und theologische Entscheidungen die zeitgenössische theologische Diskurse bestimmen. Dies ist umso wichtiger, weil die postmoderne, postsaekulare Welt uns und unser theologisches Denken immer wieder und aufs Neue vor neuen Herausforderungen stellt. Diese Herausforderungen erinnern uns doch dringlich an die Probleme, die nicht mit theologischen Scheinproblemen zu lösen sind. Wir dürfen die Freiheit haben das ganze Reichtum des theologischen Denkens und Sichtweise in ihrem Reichtum aufzuzeigen. Die Arbeit geht diesem Ziel nach, mit der Aufstellung eines Katalogs von den geisteswissenschaftlichen Schätzen, deren Fragestellungen auch unsere zeitgenössischen theologischen Entscheidungen bestimmen. Die Theologie, als Wissenschaft, soll, um Karl Barth zu zitieren, zum Mitdenken, Nachdenkens und Selberdneken animieren und mit wenigem können wir uns auch heute nicht zufrieden geben.

 

SOMODI IMRE:
PIERRE TEILHARD DE CHARDIN EVOLÚCIÓS KRISZTOLÓGIÁJA

Pierre Teilhard de Chardint (1881–1955) sajátos világszemlélete a 20. század egyik legkiemelkedőbb filozófusává, teológusává és misztikusává tette. Ez a világszemlélet Teilhard természettudományos érdeklődéséből nőtt ki, és központi eleme az evolúció. Teilhard „víziói” (Teilhard nem érvel, akár egy filozófus, hanem láttat, akár egy próféta) a teremtett világról egy fejlődésben lévő univerzumot tárnak elénk. Egy olyan világban, amelynek fő szervező elve a fejlődés, Krisztus megváltó művét is az evolúció folyamatába ágyazva kell értelmeznünk. Teilhard krisztológiája ezért evolúciós krisztológia. Jelen rövid írás ezen sajátos krisztológia bemutatására törekszik Teilhard de Chardin három jelentős krisztológiai témájú írására alapozva.

 

THE EVOLUTIONARY CHRISTOLOGY OF PIERRE TEILHARD DE CHARDIN

Pierre Teilhard de Chardin (1881–1955) was become one of the most prominent philosophers, theologians and mystics of the 20th century by his peculiar world view. This world view originates from Teilhard’s scientific interest and its core is the theory of evolution. Teilhard’s ’visions’ (he does not argues like a philosopher but reveals like a prophet) about the created world unfold a universe which is in progress. In a world which is organized by the evolution we must interpret the redeeming work of Jesus Christ in the context of the evolution. Therefore Teilhard’s christology is an evolutionary christology. This short paper tries to present this specific christology based on three remarkable christological essays of Teilhard de Chardin.


VASSÁNYI MIKLÓS:
MIRE TANÍT MINKET MAXIMOS MINT MYSTAGÓGOS? A MYSTAGÓGIA ÉRTELMEZÉSE 

A tanulmány Hitvalló Maximos (†662) Mystagógia (628 és 630 között) című művét kísérli meg értelmezni. Fő kérdésünk az, hogy pontosan mit kell érteni az istentisztelet szimbolizmusán. Szimbólum és valóság viszonyát úgy határozhatjuk meg, hogy a szimbólum előzetes (üdvösség előtti) racionális ismeretet fejez ki Istenről. Ezen ismeret fő tartalma az, hogy az ember megváltására és istenné tételére (theósis) irányuló szándék Isten lényegéből fakad. A theósis Istennel való egyesülés, amit az tesz szükségessé, hogy az emberi természet gyökeres megromlása máshogyan nem orvosolható. E morálteológiai séma eredetét Ál-Areopagita Szt. Dénes Az egyházi hierarchiáról című művében keressük, és megpróbálunk rámutatni sajátosságára.


The present paper investigates St. Maximus the Confessor’s (†662) Mystagogy (written between 628 and 630). Our main question is how the symbolism of the eucharist is to be interpreted in Maximus’ text. It seems that for him, the divine symbols convey antecedent natural knowledge about the divine nature. This knowledge consists in that the divine intention to save man resides in God’s innermost essence, and in that the act of saving man (theosis) is his unification with God. God chooses this remedy because no other will help. Admitting man back into God is an idea which Maximus may have learnt – among other possible sources – from Denys the Areopagite’s Ecclesiastic Hierarchy. As we point out this, we also try to pinpoint some theological peculiarities of his moral theological scheme.


SZAKÁCS SÁNDOR:
AZ ISTENTISZTELET FÓKUSZA

A 2010-ben megjelent, „Reformátusok a kegyelem trónusánál” címet viselő füzet egyik kijelentése szerint „két központ köré szerveződik istentiszteletünk”. A „két középpont” kifejezés félreértésekre adhat okot, jóllehet egyértelmű célja a „hallható ige” és a „látható ige” egyenértékű voltának hangsúlyozása. Jelen tanulmány az istentisztelet dinamikus volta felől közelíti meg a felvetett problémát. E szemlélet alapját a Sinai-hegyi teofánia, illetve a Jézus Krisztus művében beteljesedett kijelentés képezi. Ezek szerint Isten élő igéje Jézus Krisztus, az istentisztelet egyetlen középpontját, ám ez az Ige mint misztérium van jelen. Ez azt jelenti, hogy jellegét Jézus Krisztus teljes műve határozza meg: a jelen lévő lelki valóság a szavak és cselekmények elválaszthatatlan egységében mint „hallható ige” és „látható ige” jut kifejezésre egy sajátos dinamikával ruházva fel az istentisztelet egészét.


According to one of the statements in the paper „Reformátusok a kegyelem trónusánál” (Calvinists at the Throne of the Grace) published in 2010, „our liturgy is organized around two focuses”. The term „two focuses” gives rise to misunderstanding though its purpose is to emphasize the parity of the „audible Word” and the „visible Word”. The present study approaches this problem from the dynamic aspect of the liturgy. The base of this approach is constituted by the Sinaitic theophany and the revelation fulfilled in the paschal work of Jesus Christ. According to this God's living Word, the person of Jesus Christ is the only focus of the liturgy, however this Word is present as Mysterium. It means that it is characterized by the whole work of Jesus Christ: the present spiritual reality is represented by the inseparable unity of words and acts as „audible Word” and „visible Word”, giving specific dynamics to the whole liturgy.


Tóth János:
SZEGÉNYES SZEGÉNYSÉG-MEGKÖZELÍTÉSEK ÉS A BIBLIAI SZEGÉNYSÉG TÁRSADALOMTUDOMÁNYI RELEVANCIÁJA

Noha a nyugati keresztény teológia; főként a késői modernitástól kezdődően számos gesztust tett a (szekuláris) társadalomtudományok felé, utóbbiról még napjainkban sem mondható el, hogy megkísérelt volna profitálni a keresztény teológia és bölcselet tanulmányozásából. E tanulmány célja, hogy egy intellektuális többlet megalkotásának formájában és általában „szegénység”-ként értett jelenségek teológiai keretezéssel történő rekategorizálásával felvázolja egy ilyen megnyitás lehetőségeit, valamint, hogy bemutassa egy olyan alapkutatás eredményeit, melyben a hiány centrikus szegénység megközelítéseket a biblikus szegénység multi dimenziós és többpólusú normái alá rendeljük.  


Although western Christian theology has made several gestures, especially since late modernity toward (secular) social sciences, the same can not be said of the latter, as it has made no attempt to benefit from studying the results of Christian theology and philosophy, not even in recent times. The aim of the present paper is to line out possibilities for such an overture in the form of creating an intellectual plus through recategorizing phenomena generally understood as „poverty” with a theological framework, and to present the results of a basic research in which we subsume deficit-centered approaches of poverty under the multidimensional and bipolar norms of biblical poverty.
 


A főszerkesztő jegyzete - 2014/3

A keresztyénüldözés


újra központi helyet foglal el a világhírekben. Hitte volna valaki, hogy a 21. században ez ismét napirendre kerül? Ha igaz, hogy az emberi szabadságjogok lakmuszpapírja a vallásszabadság, akkor a 21. század világjelensége azt mutatja, hogy újra sérülnek az emberi jogok, méghozzá nemcsak a korlátozások szintjén, hanem brutális üldöztetésekben is.
A vallás- és egyházüldözést illetően legtöbben a kommunista diktatúra egy- ház- és vallásüldözésére gondolunk. Az elmúlt évtizedekben bizonyára sokan arra is gondoltak, hogy a vallásüldözés világviszonylatban is megszűnik. Most pedig az idevonatkozó rosszhírek eszembe juttatják Paul Tillichnek, a 20. század egyik meghatározó protestáns teológusának vissza-visszatérő gondolatát, amely szerint „csak egy vallás tagadhat egy másik vallást”. Ennek kapcsán jutott arra, hogy az ateizmus is egyfajta vallás, quasi-vallás. A posztmodern Európában természetesen az ateista quasi-vallás, sőt a 20. század szekuláris vallástalansága is új értelme- zést nyer, de a vallás – a kultúrával és moralitással együtt – továbbra is az ember alapvető „életfunkciója” (P. Tillich) marad. Ez az életfunkció azonban – szemben a szélsőséges liberális állítással – nem a másik vallás meghaladását és híveinek bántalmazását munkálja, hanem az ember önmeghaladását, az „abszolút” felé való irányultságát, nyitottságát adja. Ebből fakadhat dialógus, az igazság és valóság akadémikus keresése, vagy egyszerű hitvita, de nem fakadhat az üldözés és gyilkosság semmilyen formája. Tagadható az egyik vallás igazsága a másik vallás igazságára való hivatkozással, de nem támadható az egyik vallás híve a másik vallás híve által. Amikor ez történik, akkor már nem a vallás szakrálisan vertikális életfunkciója, hanem egy bálvány/eszme/érdek véresen horizontális dühöngése zajlik. Ezek a motivációk nem nevezhetők vallásinak. A kommunikáció egyszerű címkézéssel a legmarkánsabb, de egyben a valóság elferdítésével jár.
Persze a fentiek sovány vigaszt jelentenek az üldözötteknek, legyilkoltaknak, bebörtönzötteknek és családtagjaiknak, a vallási fanatizmus minden áldozatának. Mindazonáltal a vallási fanatizmus nem „életfunkció”, hanem „halálfunkció”, amely nem az Abszolút felé vágyakozik, hanem magát abszolutizálva tombol. A gyilkos és öngyilkos tettek mellett ugyanakkor világos példák mutatják, hogy azok az iszlámhívők, akik számára a hit az isteni parancsok követése, akiknek legfontosabb hitbéli üzenetük a békesség fizikai, társadalmi és spirituális értelemben, ők – minden buzgóságuk és elkötelezettségük ellenére is – képesek a békés párbeszédre Európában és világszerte. Még ha igaz is, hogy az iszlám-dominált országokban nem könnyű keresztyénként élni, különösen a keresztyén hitet közösségben meg- élni, abból sem következhet, hogy valakiknek az élete egyénileg és közösségileg végveszélybe kerülhet a keresztyén hitük vagy eltérő vallásuk miatt.
Napjainkban a világ számos országában a keresztyének véresen brutális üldözése olyan méreteket ölt, amelyet nem nézhetnek a keresztyén értékekre épülő euroatlanti és más országok külön-külön sem, és szövetségi rendszereikben sem szótlanul. Ígéretes, bár egyelőre nem elégséges, hogy az Európai Unió Néppárti frakciójából a szolidaritás hangjai, nemzeti kormányzatokból, elsősorban hazánkéból pedig a határozott fellépés indítványai szólnak.
Szavak és tettek legyenek hatékonyak az élet védelme és a békesség megteremtése érdekében. Krisztus egyetemes egyháza tagjaiként pedig ne szűnjünk meg imádkozni hittestvéreinkért általában, üldözött sorsú hittestvéreinkért pedig különös odaadással.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2014/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: A keresztyénüldözés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   130

SZÓLJ, URAM!
HÁLÓ GYULA: A nosztalgia örök veszélye . . . . . . . . . . . . . . . . .  131

TANÍTS MINKET, URUNK!
MOLDVÁN EDIT ESZTER: A Pentateuchos-kutatás jelenlegi állása.
Kutatástörténeti áttekintés ………………………………………….132

MAGYAR BALÁZS DÁVID: Házasság és válás a kora-újkori Genfben
Betekintés a Konzisztórium, mint házassági bíróság működésébe Antoine Calvin
és Anne Le Fert válópere alapján . . . . . . . . …………………….. .  141

FAZAKAS SÁNDOR: Ami elmúlik, és ami megmarad
− Barmen előtt és után… Mennyire időszerű vagy korhoz kötött
a 80 éves Barmeni Teológiai Nyilatkozat?  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156

CZÖVEK TAMÁS: Gyülekezeti dicsőítés:
gondolatok régi és új énekeinkről . . . . . .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  160

KITEKINTÉS
MATUS JÁNOS: Az első globális háború  . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  170

MIHAI BRIE: Ioan I. Papp püspök, a nyugat-erdélyi
román egyházzene előmozdítója . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . .  172

FEKETE CSABA: A gyülekezeti énekeskönyv szerkezete
és az angolszász örökség . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  173

KULCSÁR ÁRPÁD: „Építs, és plántálj”
A gyülekezetépítés Csiha Kálmán lelkipásztori szolgálatában  . . .  . .  179

ÖKUMENIKUS SZEMLE
BLÁZY ÁRPÁD: A Barmeni Hitvallás egykor és ma (1934–2014) .   186

KÖNYVSZEMLE BALLA IBOLYA: Prófétakutatás és prédikálás
W. Brueggemann: The Practice of Prophetic Imagination,
Minneapolis: Fortress Press, 2012 . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  188

KOVÁCS ENIKŐ HAJNALKA:
A panaszzsoltárokban előforduló váratlan hangulatváltásról . . . . . . . .  190

 

Absztraktok 2014/3

MOLDVÁN EDIT ESZTER:
A Pentateuchos-kutatás jelenlegi állása. Kutatástörténeti áttekintés

Jelen tanulmány azon főbb elméletek, iskolák munkásságát kívánja ismertetni, melyek a Pentateuchos-kutatás irányait a kezdetektől kijelölték, s hatástörténetük napjainkig kimutatható. Az első fejezet a mózesi szerzőség forrásaira és a Pentateuchos-kritika 18. századi előfutáraira tér ki vázlatosan, majd a második fejezetben kerül bemutatásra az irodalomkritikai iskola (korábbi dokumentum-hipotézis, töredékelmélet, kiegészítő elmélet, Wellhausen új dokumentum-hipotézise, továbbá a legújabb dokumentum-hipotézis/ek/). A formatörténeti iskola képviselői, H. Gunkel és G. von Rad elméletét taglalja a harmadik, M. Noth hagyománytörténeti megközelítését pedig a negyedik fejezet, majd az ötödik fejezet az 1970-es évektől az 1990-es évek végéig tekinti át az újabb megközelítési módszereket. A dolgozat e jól ismert előzmények után magyar nyelven még nem olvasható mélységben és részletességgel mutatja be a hatodik fejezetben az ezredfordulótól napjainkig a Pentateuchos-kutatás legújabb, angolszász területen jelentkező tendenciáit. Összegzésében a szerző megállapítja, hogy napjainkban egyetlen, széles körben elfogadott elméletről nem beszélhetünk, azonban egyrészt a forráskritikai, az irodalomkritikai és redakciótörténeti módszer alkalmazása (diakrón módszer), másrészt a szövegek végső formájának vizsgálata (szinkrón módszer) is jelen van a tudományos kutatások terén.

The aim of the present paper is to review the results of the main theories and scholarly schools, which have designated the way of Pemtateuchal-research  from the beginning and the history of their impact can be demonstrated until these days. The first chapter sketches in the roots of the Mosaic authorship and the forerunner of Pentateuchal-criticism  in 18th century, then in chapter two the literature critical school has been presented  (former  document-hypothesis, fragment-theory, supplementary-theory, Wellhausen’s new document-hypothesis,  furthermore the recent document-hypothesi(e)s). The third chapter construes the conception of H. Gunkel and G. von Rad (form-historical school), the fourth chapter demonstrates  M. Noth’s tradition-historical theory, then the fifth chapter surveys the recent methods of approach from the 70’s until the end of 90’s. After the well-known antecedents the study reviews in the six chapter the recent Anglo-Saxon tendencies of the Pentateuchal-research from the millenium until present in details and deeply what have not been accessible in Hungarian yet. In the summary the author sets out that in these days there is not any single, widely accepted theory nevertheless on the one hand the use of the source critical, the literature critical and the redaction historical method (diachronic method), on the other hand the analysis of the final form of the texts (synchronic method) appears in the field of scholarly research.


MAGYAR BALÁZS DÁVID:
Házasság és válás a kora-újkori Genfben Betekintés a Konzisztórium, mint házassági bíróság működésébe Antoine Calvin és Anne Le Fert válópere alapján

Strasbourgi visszatérését követően Kálvin János két tanácsadó testületben is komoly szerepet vállalt. Tette mindezt annak érdekében, hogy a genfi egyház és a városállam irányítása új alkotmányos renden nyugodjék. A reformáció elfogadásának, valamint a függetlenségi harcok sikerének köszönhetően a város 14. századi törvényeinek korszerűsítése elengedhetetlenné vált, hiszen az egykori hercegi és katolikus elöljárók helyét a Tanácsban immár választott képviselők vették át.
Az Ordonnances Ecclèsiastiques de l’Église de Genève (1541) tervezetének kimunkálásával a reformátor sikeresen újította meg a keresztyén teológiát, a családi és házassági életet, valamint a szexualitásra vonatkozó törvényeket. A protestantizmus legfontosabb eredményeire építve Kálvin egy olyan új teológiai pozíciót, illetve ehhez igazodó törvényi rendszert alkotott meg, amely a családi élethez kapcsolódó területeket – a házassági együttélés és válás, a gyermekek nevelése és gondozása, a családok támogatása, illetve a különböző szexuális bűnök üldözése – a világi felsőbbség és az egyházi vezetés közös feladatává emelte. Nem véletlen tehát, hogy a reformátor eredményes fellépésének köszönhetően a genfi Konzisztórium és a városi Tanács „kreatív szövetségre lépett”, majd hozzálátott a polgárság erkölcsi életének legmélyrehatóbb megújításához. A különféle házassági és családi ügyek kivizsgálása kitűnő lehetőséget adott Kálvin és kollégái számára, hogy a gyakorlatban is alkalmazzák ezt az új teológiai látásmódot.  Éppen így történt ez Kálvin Antal és Anna Le Fert válóperében is. Anna a pletykák szerint házasságtörést követett el a Kálvin család házában. Antal és János közös háztartásban élt, ezért a reformátor számára egyre nyugtalanítóbbá volt ez az incidens. Annak érdekében, hogy elkerüljék a nagyobb botrányt, Kálvin János és testvére a házasság felbontását kérte a  Konzisztóriumtól és a városi Tanácstól, amelyre végül 1557-ben került sor. A jogerős ítéletet követően mindkét fél új családot alapított.

Upon his return to Geneva, Calvin sat on two committees to draft rules to govern Geneva’s church and a  secular constitution to govern the city-state. The constitution was an updated version of the city’s fourteenth-century  charter. It  replaced ducal, episcopal, and cathedral powers with elected appointed magistrates.  This transformed the city from a prince-bishopric  into an independent city-state.
By the initial  draft of the Ordonnances Ecclèsiastiques de l’Église de Genève (1541), John Calvin reformed the Western theology and law of sex, marriage, and family life. Building on a generation of Protestant reforms, Calvin  constructed a comprehensive new theology and law that made marital formation  and dissolution, children’s nurture and welfare, family cohesion and support, and sexual sin and crime essential concerns for both church and state. He drew the Consistory and Council of Geneva into a creative new alliance to guide and govern the reformation of the intimate domestic sphere. Calvin and his colleagues applied and adapted this new theology in hundreds of marriage and family cases  that went before the Consistory each year. For instance the case of Antoine Calvin and Anne Le Fert. It concerned alleged sexual misconduct  in the very house in which the great reformer lived, misconduct that clearly upset him very much personally. John Calvin acted as counsel for his brother throughout this case. It led to a divorce of the modern sort in 1557, after which both parties married once more, althought in different communities.


FAZAKAS SÁNDOR:
Ami elmúlik, és ami megmarad − Barmen előtt és után…
Mennyire időszerű vagy korhoz kötött a 80 éves Barmeni Teológiai Nyilatkozat?

A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 80 évvel korábban elfogadott Barmeni Teológiai Nyilatkozat 6 tétele mennyiben időszerű az egyház szolgálatára és társadalomban betöltött szerepének meg- fogalmazására nézve, és mennyiben korhoz kötött. Nyilván, a teológiai felismerések, mint reformátori alapigazságok ma is normatív jelleggel bírnak – de az a kontextus, amelyre a nyilatkozat anatémái, hamis tanítást visszautasító megállapításai vonatkoznak, merőben más, mint az egyház mai társadalmi helyzete.  Ez nem jelenti azt, hogy a Nyilatkozat ne lenne időszerű – de nem a mai és egykori történelmi helyzet egymásnak való kritikátlan megfeleltetése, vagy a 80 évvel ezelőtt felismert igazságok mai helyzetre való ráolvasása által. E helyett alapos elemzés tárgyává kell tenni az egyház mai társadalmi, politikai, kulturális környezetét, és ennek alapján keresni a reformátori alapigazságok érvényességét.  Viszont a Barmeni Nyilatkozat nemcsak a külső környezet kritikus vizsgálatára indít, hanem az egyház őszinte önvizsgálatára is: mennyiben felel meg az egyház mai rendje és formája a bibliai-reformátori mértéknek?  Végül a tanulmány a Nyilatkozat elfogadásának reális körülményeit, hiányosságait és utótörténetét vizsgálja, a legújabb kutatás fényében.

Die Studie behandelt die Frage, wie aktuell die Thesen der vor 80 Jahren angenommenen Barmer Theologischen   Erklärung   sind.   Sie   fragt  danach,  inwiefern   die   Thesen   heute  noch  als   normative Orientierungshilfen  für die reformatorischen  Kirchen – in der Wahrnehmung ihres Dienstes und Auftrages in den jeweiligen Gesellschaften – gelten oder inwieweit sie in ihrer Zeit gebunden bleiben. Dabei wird festgestellt, dass die sechs reformatorischen Grundwahrheiten nach wie vor Gültigkeit besitzen.  Die Anathemen aber – die falsche Lehre zurückweisende  Verwerfungen – haben ihren Ort in dem zeitgeschichtlichen Zusammenhang. Die Aktualität  der Theologischen Erklärung  findet sich  nicht in einer Suche  nach  Entsprechung der verschiedenen  damaligen Kontexte mit heutigen.  Vielmehr ist die Kirche darauf angewiesen, die heutigen politischen, wirtschaftlichen und kulturellen Rahmenbedingungen  tiefgehend zu analysieren und aufgrund dieser Analyse, den Inhalt ihrer Botschaft und ihre Gestaltungsmöglichkeiten  neu zu formulieren.  Die Barmer Theologische  Erklärung bezieht sich aber keineswegs nur auf die äußeren Kontexte – sie will  zu einer selbstkritischen Wahrnehmung der Kirche bezüglich ihrer Ordnung und Struktur hinleiten. Schließlich wird im Lichte der neueren Forschung auf die zeitgeschichtlichen Rahmenbedingungen, auf die Mängel sowie auf die keineswegs heroische Wirkungsgeschichte der Barmer Theologischen Erklärung  hingewiesen.


CZÖVEK TAMÁS:
Gyülekezeti dicsőítés: gondolatok régi és új énekeinkről

A tanulmány teológiailag és nyelvileg vizsgálja újabb és hagyományosabb énekkincsünket. Újabb, dicsőítő énekeink túlnyomórészt gyakran individualista szemléletűek, élményalapúak, és sekélyes mondanivalójúak. Hagyományos énekeinkre ezzel szemben inkább jellemző a közösségi szemléletmód és a gazdag teológiai mondanivaló. Ugyanakkor az élmény szempontjából az újabb énekek hiányt töltenek be. A cikk végül néhány javaslatot fogalmaz meg a fentiekkel, valamint a panasz istentiszteleti szerepével kapcsolatban.

This paper examines “worship songs” as well as more traditional hymns from a theological and linguistic perspective.  It argues that worship songs tend to be individualistic, emotion-based  and superficial regarding theological elaboration. As opposed, traditional hymns are characterized by a communal/ecclesiastic outlook and a rich theological message. At the same time, one may benefit emotionally from worship songs to a higher degree. The paper concludes with some suggestion concerning these aspects and the place of lament in worship.

 

A főszerkesztő jegyzete - 2014/2

Viribus unitis – Vis unita fortior!


Az első latin mondás talán egy kicsit ismerősebb, a másik kicsit idegenebb a fülünknek. I.Ferenc József jelmondataként jegyzi a történelem a viribus unitis kifejezést, amely egyben egy neves monarchiabeli hadihajónak is nevet adott. E hajót, sok nyertes csata után olasz katonák 1918 őszén – naprakész információ hiányában, cca. 400 emberáldozatot követelve – felrobbantották, elsüllyesztették. Ez a felírás egyébként mind a mai napig arany betűkkel díszíti a Nyugati pályaudvar királyi fogadótermének bejáratát, amelynek ritkán látható barokk eleganciája is a K. u. K. letűnt világa hangulatát sugallja. Természetesen e kifejezés, latinul vagy magyarul, ma is számos civil szervezetnek adja a nevét. Egységben az erő, hangzik a népszerűbb, de pontatlan és statikus hangulatot sugárzó fordítás, és Egyesült erővel, hangzik a helyes és dinamikus hangulatot sugalló fordítás. A latin eredeti és mindkét magyar fordítás is vitathatatlan tapasztalati igazságot hordoz, amely teológiai és filozófiai alapokon nyugszik, és érvényes üzenettel bír az élet minden területe számára.
Az egységnek és egységtörekvésnek pozitív jelentése van általában és a teológiában is, hiszen az ördög szétdobál, a Szentlélek pedig egységet teremt. Ennek legaktuálisabb példája a pünkösdi történet, amelyben a Lélek még a „nyelveket is egyező hitre” segíti. E teológiai szakfolyóirat kilenc évtizede fáradozik a „hit és egyházszervezet” egységéért a maga sajátos módján. Valamint közéletünkben és közbeszédünkben – az idén különösen is a háromszori választással – sokat hallunk a nemzet egységéről, Európa egységéről, mint szükséges jóról, vagy ez egység hiányáról, mint sokféle rossz dolog természetes forrásáról. Sokszor elhangzik a viribus unitis egyik-másik magyar változata.
Az pedig nem annyira a nyelv gyarlósága, mint az ember gyarlósága, hogy a bűn és kárhozat mentén is lehet egységet munkálni. Sok-sok gaztettet követtek el a történelemben, ahol a bűnös érdekek és nem az üdvös értékek mentén egyesültek az erők. A bűnszövetkezet jogi kategóriának bőven van morális, sőt teológiai változata is. Ez utóbbira egyszerű bibliai példa Heródes és Pilátus „barátsága” (Lk 23,12).
A  címben idézett másik latin mondás, amely több országnak, városnak és  sportegyesületnek  lett  a  jelszava,  szintén  kétféleképpen  fordítható.  Az egyszerűbb így hangzik: az egyesült erő erősebb. A kicsit szabadabb így: egységben erősebb az erény. Erre a fordításra az bátoríthat, hogy a vis, viris – legalábbis a szó gyökerét illetően – erényt is jelent, ld.: virtus. Ez a mondás ebben a formájában egyértelmű, és kizárólag pozitív tartalma van. Egységtörekvéseinkben bizonyára áldásos, ha ezt mindig szem előtt tartjuk s hitünkből, hálánkból fakadó törekvéseinkhez ennek jegyében keresünk hatékonyságnövelő társakat. A közelmúltban ünnepeltük Debrecenben a Magyar Református Egyház 5 éves születésnapját. Újra felidéztük az egyesülés krisztológiai mottóját, ami így hangzik: Krisztus a jövő, együtt követjük Őt! Az együtt szó egészen személyessé teszi az egyesült elkötelezettségünket. Ti és mi, együtt, tehát egyesült erővel követjük Krisztust, mert tudjuk, hogy együtt, egymás hite és példája által erősödnek erényeink is.
Adja a Mindenható, hogy ez a fajta egységtörekvés jellemezze Krisztus egész népét, Európa nemzeteit és magyar nemzetünk tagjait.

Bóna Zoltán


TARTALOM - 2014/2

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: Viribus unitis – Vis unita fortior!  . . . . . . . . . . . .  66

SZÓLJ, URAM!
BOGÁRDI SZABÓ ISTVÁN: Pünkösdölő. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  67

TANÍTS MINKET, URUNK!
PECSUK OTTÓ: Megjelent a revideált új fordítású Biblia . . . . . . .  68

NÉMETH TAMÁS: Kálvin etikája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  71

KOVÁCS ÁBRAHÁM: Az egyházias kálvinizmus, mint az új ortodoxia folytatása
a debreceni teológiai tanárok hitvalló munkásságában  …………………….... . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  77

KOCSEV MIKLÓS: Találkozási pontok Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiája és az
úgynevezett gyakorlati teológia között . .  86

KITEKINTÉS
LÁBADI ZSOMBOR: Radikális ortodoxia és a posztmodernség  . . . . .  102
FÖLDVÁRI  ISTVÁN: A hit és a természettudományok  . . . . . . . . . .  .  106

ÖKUMENIKUS SZEMLE
REUSS ANDRÁS: A II. vatikáni zsinat protestáns értékelése . . . .  112

KRÁNITZ MIHÁLY: Keresztény példaképek? Roncalli és Wojtyła a „szentek között”
Életszentség a szavak és a tettek tükrében . .  119

KÖNYVSZEMLE
EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:
H. Shanks (ed.): Frank Moore Cross – Conversations
with a Bible Scholar Washington: The Biblical Archaeology
Society, 1994; e-book formátumban ingyenessé feltéve
a világhálóra: 2013. . . . . . . . . . . . . . …. . . . . . .  124

LOVAS ANETT CSILLA:
Vigasztaló ismeret
Tanulmányok a Heidelbergi Káté teológiájáról
Szerkesztők: Fekete Károly, Ferencz Árpád
– Budapest, Kálvin Kiadó, 2013. 151 oldal ……. 125

 

 

Absztraktok 2014/2

Pecsuk Ottó:
Megjelent a revideált új fordítású Biblia

Az új fordítású Biblia, amelyet főként a magyarországi protestáns és ortodox felekezetek használnak,1975-ben jelent meg, lezárva egy közel harmincéves folyamatot, amelyben a protestáns egyházak igyekeztek egy újabb Károlyi-revízió elkészítésével megfelelni annak az elvárásnak, hogy Isten igéjét aktuális magyar nyelven adják közre. A munka záró fázisában fordult meg a cél, és készült el egy immár Károlyi-fordítástól független új bibliafordítás.  Ennek első revíziója 1990-ben jelent meg,1 2014-ben pedig a második. Cikkünkben ennek a legutóbbi bibliarevíziónak a kiváltó okaival (1. a bibliatudomány fejlődése, 2. a nyelv folyamatos változása és 3. társadalmi változások, amelyek új missziói  helyzetet teremtenek az egyház számára) foglalkozunk. Először felvázoljuk a revízió hátterét, majd az előkészítő munkálatokat. A revíziós munka elvi kérdéseinek és gyakorlati nehézségeinek számbavétele után az új bibliakiadás könyvészeti és digitális jellemvonásaival zárjuk ismertetésünket.


The New Translation Bible which  is mainly  used by protestant  and orthodox  churches  was first
published in 1975, closing a period of almost 30 years when the Protestant Churches in Hungary were taking every effort  to renew  the traditional  Károli  Bible and to communicate  the Word  of God in present-day Hungarian. It was in 1990 when the first revision of this new translation has taken place. In 2014 the latest revision of the New Translation came out. This article deals with the three main reasons of a Bible revision (1. advancements in Biblical studies, 2. constant transformation of the language and 3. social changes that often make the Christian Churches face
new situations in their mission)  and their application in the latest revision of the Protestant New Translation Bible, both in terms of theory and practice. First we place the new revision in its historical setting, then we deal with the preparation of the work. After the theoretical implications and the main goals of the revision work, we clarify some of the main practical challenges of the work. We conclude with the main characteristics of the new edition as far as its main audience and its non-print media features are concerned.


Németh Tamás:
Kálvin etikája

Kálvin János (1509–1564) nem írt etikát, de főművében, az Institutio-ban és bibliamagyarázataiban kitér a felvetődő etikai kérdésekre. Szól az ember általános felelősségéről a teremtett világgal szemben ugyanúgy, mint az újjászületett emberről (homo renatus), aki a Szentlélek munkája által képessé lett arra, hogy szabadon és örömmel tegye a szeretet cselekedeteit. Ez a tanulmány Kálvin halála után 450 évvel, etikai gondolatainak aktualitására szeretne rámutatni.


Johannes Calvin (1509-1564) selbst hat keine Ethik geschrieben, aber in seinem Hauptwerk, Institutio Christianae Religionis und in seinen Bibelauslegungen auftauchende ethische Fragen beantwortet. Calvin spricht über die allgemeine menschliche Verantwortung für die Schöpfung genauso wie über den neugeborenen Menschen (homo renatus), der durch die Wirkung des Heiligen Geistes fähig ist die Taten der Liebe duchzuführen, um Gott zu dienen und zu preisen. Der Christ tut, was von Christus für ihn vorbereitet ist, tut es freiwillig und selig. Dieses Essay will auf die Aktualität der etischen Gedanken Calvins nach 450 Jahren seines Todes hinweisen.


Kovács Ábrahám:
Az egyházias kálvinizmus, mint az új ortodoxia folytatása a debreceni teológiai tanárok hitvalló munkásságában

A debreceni új ortodoxia szerepe rendkívül meghatározóvá vált az által, hogy a jó szándékú, de néha szélsőséges teológiai liberalizmus állításait kritikusan szemlélte az 1860-as évek végétől. Nem meglepő, hogy a tübingeni történetkritikai, leideni modern teológiai és hasonló irányzatokkal lassan szembehelyezkedett. A magyar tradicionális teológiát megtestesítő debreceni új ortodoxia ezzel egyidejűleg ismét ráébredt saját hit- vallási iratainak fontosságára, és ennek eredményeként meg is jelentette a híres Debreceni Hitvallást 1875-ben. A liberális teológiával folytatott  vitának köszönhetően Debrecenben nemcsak a hitvallásos  élet indult meg, hanem a skót református  evangelikál és német, valamint holland pietista hatásoknak köszönhetően a lelki ébredés csírái is megfogantak. A tanulmány az új ortodoxiából kinövő egyházias kálvinizmus kialakulásában szerepet játszó debreceni teológiai tanárok munkásságán keresztül azt kívánja bemutatni hogyan is vitte tovább  a fiatal tanár generáció a sajátos  debreceni teológiai  szemléletet, amely a hazai és a nyugati református teológiai hatásokat sikeresen ötvözte.


The role of New Orthodoxy of Debrecen became really decisive through its critical stance directed towards extreme theological liberalism from the end of 1860s in Hungary. It came as no surprise that it began to form an opposition to that movement imported from historical critical school of Tübingen, the ‘moderne theologie‘ of Leiden and the like. As a result of the debate traditional Reformed theology as represented by New Orthodoxy was made aware of the importance of the confessions of the Reformed church. To reconfirm its ties with the ancient doctrines expressed in the Nicean and Athanasian creeds, new theologians produced the famous statement named “Debrecen Confession” in 1875. Owing to the debate with liberal theology not only a practical Christian life with reverence for confessions and creed started its theological journey but the seed of a spiritual revival were sown through the impact of Reformed evangelicalism of Scotland and pietism from Germany and the Netherlands. The current study intends to demonstrate through the life and work of the new generation of theologians in Debrecen how the characteristic theological views of new orthodoxy were developed further by the successive new trend named ‘ecclesiastic  Calvinism’ which  successfully combined Hungarian and western European Reformed theological traditions.


Kocsev Miklós:
Találkozási pontok Böszörményi-Nagy Iván kontextuális terápiája és az úgynevezett gyakorlati teológia között

Böszörményi-Nagy Iván a kontextuális (család) terápia kidolgozójaként vált ismerté a pszichoterápiás gyógyítás szakmai köreiben a 20. század közepétől kezdve. Munkássága elismerést váltott ki a hasonló, pszichoterápiás területen dolgozó szakemberek között az Egyesült Államokban (ahol élt és dolgozott) ugyanúgy, mint onnan átkerülve, elsősorban Hollandiában és Belgiumban, ill. az elmúlt évtizedekben, hazánkban is. Az ő kontextuális (pszicho)terápiára épülő elmélete inspirálta a gyakorlati teológia területén H. Meulink-Korf és A. van Rhijn lelkigondozás-értelmezését. Így váltak ők Hollandiában a kontextuális lelkigondozás elméletének megteremtőivé, amelyben az ő rendszert kidolgozó érdemük vitathatatlan.  A magam részéről kísérletet teszek ebben a munkában arra, hogy a Böszörményi-Nagy által kidolgozott kontextuális terápia ne csak a lelkigondozás kontextusával, hanem a gyakorlati teológiai elméletalkotás tágabb összefüggéseivel is találkozhasson. Mindez egy – a két különálló tudományos világ közötti – további dialógust szorgalmazó szándék. Ebben a legfontosabb célt szem előtt tartva: az ember és ember, az ember és Isten kapcsolati rendszerében a saját „összekapcsoló” szerepünk és helyünk megtalálása egy jobb és élhetőbb kapcsolat érdekében, amelyben a “jó kapcsolatnak” fundamentális értéke van.


Böszörményi-Nagy  Iván is bekend geworden  als de bedenker en uitvinder  van de contextuele  (familie) therapie in de psychoterapeutische vakkringen, vanaf het midden van de 20-ste eeuw. Zijn werk sorteerde effect en erkenning even in de Verenigde Staten, waar hij werkte, als in Nederland en België, en wat later ook in zijn geboorteland, Hongarije. Zijn (psycho)therapeutische  theorie was inspirerend op het gebied van de Praktische Theologie in Nederland. Twee praktische theologen, H. Meulink-Korf en A.van Rhijn hebben zijn theorie uitgewerkt voor de pastoraat, die onder de naam ‘Contextueel Pastoraat’ bekend is geworden. Hun bijdrage is hiermede voor de pastorale theorievorming  onuitwisbaar. Wat mijn doel betreft probeer ik in deze artikel te bewerken  en zo mogelijk  enkele verbindingen  tussen  Böszörményi-Nagy’s  kontextuele-theorie  en de ‘zogenaamd’  Praktische Theologiete  te zoeken. D.w.z.:  ik ben daarvan overtuigd  dat de kontextuele therapie  op vele lijnen  met de praktisch-theologische  theorievorming verbinden kan worden. Het zoeken van verbindingslijnen tussen deze twee – voor elkaar wereldvreemde –theorie wenst nog de verdere dialoog en uitwerking.  Wat me wel in deze twee aparte gedachtewerelden en theoriewerelden samenbind:  beide werken verbindend. Hun streven is het zoeken naar verbeterde relaties – in crisissituaties – tussen mens en medemens, tussen God en mens. In di trelatie-verbeterend proces moet een ieder zijn / haar eigen verantwoordelijkheid,  voor de betere toekomst vinden.

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2014/1

„Csatlakozz a zarándoklathoz!”

Ezzel a meghívással szólítja meg a keresztyéneket és „minden jóakaratú embert” (55. o.) az Egyházak Világtanácsa 10. nagygyűlésének záró üzenete. A Koreában tavaly megrendezésre kerülő konferencián a világszervezet 345 – protestáns és ortodox – tagegyházának és számos ökumenikus partnerszervezetnek a képviselői az „Élet Istene, vezess minket igazságra és életre!” imádságos  főtéma jegyében  tanácskoztak  és fordultak  eligazításért  az élet Urához.
A nagygyűlés záródokumentumaiból – amelyeket az Ökumenikus Szemle rovatunkban közlünk – kiderül, hogy nem akármilyen zarándoklatról van szó. Mert a zarándoklat alatt általában és hagyományosan valami olyan cselekedetet értünk, amelyben az ember, illetve emberek közössége valamilyen cél érdekében: gyógyulásért, bűnbocsánatért, lelki békéért, a Szenttel való közvetlen(ebb)  találkozásért  etc. – szekulárisabb  értelemben  – lelki,  szellemi élményért, felüdülésért egy speciális útra vállalkozik. Ezért egy időre otthagyja a megszokott, kényelmes, de valamiért mégis elégtelen életútját. Arról egy kicsit letér, hogy oda aztán valamelyest jobb állapotban térjen vissza.
Az EVT meghívása nem ilyen zarándoklatra invitál. Nem arra biztat, hogy hogyan juthatunk sokféle krízisünkből és kihívásunkból egy kis megkönnyebbülésre, amivel később jobban álljuk a krízis sarát, hanem arra a felfedezésre hív, „hogy milyen drága ajándéka is a feltámadott Úrnak a reménység!” Ezen a zarándoklaton „Gazdasági, ökológiai, politikai, társadalmi és lelki kihívásokkal szembesülünk.” (56. o.), de nem magunkra hagyva, hanem az Urat követve.  Ez a zarándoklat nem Istenhez, vagy az Ő egyik, másik szent helyéhez visz, hanem Vele jár. Ez a zarándoklat a missio Dei-hez, az Isten missziójához való csatlakozás.  A zarándoklatnak ezt az értelmezését nyugodtan nevezhetjük paradigmaváltásnak.
Továbbá, ha missio Dei-ről beszélünk – méghozzá genitivus subiectivus értelemben, márpedig így tesszük – akkor kettős paradigmaváltást kell érzékelnünk a missziót illetően is. Egyrészt tudomásul vesszük, hogy a missziót maga a Szentháromság Isten végzi, Ő az alanya a missziónak, a világ gyógyításának, újjáteremtésének salvatio-jának. Másrészt – üzenik a nagygyűlés által elfogadott záró dokumentumok – ez a misszió a hagyományos értelmezéssel és gyakorlattal szemben, a társadalom perifériájától halad a centrum felé. Ennek alapját a próféták (szociális) igazságosságot elváró szavai adják, de Jézus is azt hirdette, hogy „a lélek van őrajta, hogy a szabadulást hirdesse a foglyoknak, a vakoknak szemük megnyílását és hirdesse az Úr kedves esztendejét (Lk 4,16–19). (46. o.) Eszerint a misszió, amely a perifériáról, a marginalizáltaktól indul a társadalmi centrum felé „arra hívja az egyházat, hogy a missziót újra Isten Lelkének ajándékaként tekintse „mert Ő azon munkálkodik, hogy az élet mindenki számára kiteljesedjen.” (46. o.)
Ehhez a missziós zarándoklathoz nem kell messzire utaznunk.

Bóna Zoltán



TARTALOM - 2014/1

TARTALOM

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN: „Csatlakozz a zarándoklathoz!” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

SZÓLJ, URAM!
UNGVÁRI CSABA: A teológus számonkérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

TANÍTS MINKET, URUNK!
SOMODI IMRE: Nicolaus Cusanus szentháromságtana „more geometrico”A tudós tudatlanság első könyve alapján . . . . . . . . 4
HORVÁTH ORSOLYA:
Bultmann reflexiói a nemzetiszocializmusra marburgi prédikációiban . . . . . . . . . . . . .  9
SITKU TIBOR:
A fowleri hitfejlődés stádiumai a zsoltárok szövegeiben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
FEKETE CSABA: Beythe korabeli kiskáté . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .23

KITEKINTÉS
FEKETE ÁGNES: Fél kézzel osztott áldás  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  34

ÖKUMENIKUS SZEMLE
Isten ajándéka és elhívása az egységre – és a mi elkötelezettségünk – Fordította: Ódor Balázs . .  . . . . . . . . . . . . . . .  . 40
Együtt az élet felé: misszió és evangelizáció egy változó világban. Az Egyházak Világtanácsa Missziói és Evangelizációs Állásfoglalása. Fordította: Kóczián Viktória és Iszlai Endre, Lektorálta: Gonda S. László . . . . .  43
Záróüzenet Puszanból – Fordította: Ódor Balázs. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .55

KÖNYVSZEMLE
HORVÁTH GERGŐ: Létre nyílt lehetőség Ismeretelmélet és metafizika Aquinói Szent Tamás és Duns Scotus filozófiájában . . . . . . . . .  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .   56
SZATHMÁRY SÁNDOR: „Holta után is beszél” Horváth Barna: Koinónia. Teológiai tanulmányok. Szerkesztette és kiadta: Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2013. (Horváth Barna életműsorozata 3) 248. o.  . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .60
EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR: Gordon Wenham: Psalms as Torah Reading Biblical Song Ethically.   . . . . . . . . . . . . . 62