Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Absztraktok 2014/1

Somodi Imre:
Nicolaus Cusanus szentháromságtana „more geometrico”
A tudós tudatlanság első könyve alapján

A reneszánsz gondolkodó, Nicolaus Cusanus (1401–1464) felfogása szerint Isten az ellentétek egybeesése (coincidentia oppositorum).  Erre vonatkozó nézeteit A tudós tudatlanság (De docta ignorantia, 1440) cí­mű főművé­nek el­ső könyvében fej­ti ki. Cusanus sze­rint az em­be­ri gon­dol­ko­dás­ban je­len­lé­vő el­len­té­tek nem vonatkoztat­ha­tók Is­ten­re, mi­vel Is­ten az el­len­té­tek fö­lött áll, meg­elő­zi azo­kat. A ke­resz­tény­ség szá­má­ra Is­ten nem­kü­lön­ben  „coin­ci­den­tia oppositorum”  Is­ten  egy­ség  és  há­rom­ság,  aki­ben egy­ség és há­rom­ság egy­be esik. Ép­pen ezért említett mű­vé­ben Cusanus szent­há­rom­ság­ta­ni kér­dé­se­ket is fe­sze­get, leg­több­ször geo­metri­ai ana­ló­gi­ák­kal kö­ze­lít­ve a Szent­há­rom­ság­hoz. Je­len írás Cusanus­nak A tu­dós tu­dat­lan­ság el­ső köny­vé­ben  kifejtett szent­há­rom­ság­ta­ni spe­ku­lá­ci­ó­it igyek­szik szisz­te­ma­ti­ku­san tár­gyal­ni.


In the renaissance philosopher’s,  Nicholas of Cusa’s (Nicolaus Cusanus, 1401–1464)  view God is the coincidence of the oppositions. He explicated his opinion about it in the First Book of his masterwork titled On Learned Ignorance (De docta ignorantia, 1440). As Cusanus conceived, the oppositions that are present in the human thinking can not refer to God because God is over the oppositions,  he precede all of them. The Christianity also teaches that God is the coincidence of the oppositions: God is unity and trinty and in God unity and trinity coincide.  That is why Cusanus examined the questions of trinitology in his book mentioned above. He used mostly geometric analogies to approach the mystery of the Holy Trinity. This papertries to discuss systematically Cusanus’ trinitological speculations that he stated in the First Book of the On Learned Ingorance.


Horváth Orsolya
Bultmann reflexiói a nemzetiszocializmusra marburgi prédikációiban

A dolgozat Bultmann 1936–1950 között elhangzott prédikációival foglalkozik, amelyek később, 1956­ban, Marburger Predigten címmel jelentek meg. A tanulmány állásfoglalása szerint Bultmann szövegei  teljességgel apolitikusak, miközben számos utalást fedezhetünk fel bennük a nemzetiszocializmusra. Bultmann beszél az egyház, a vér, a nép, az erőszak, sőt a zsidóság és a Führer témájáról is. A prédikációk azonban csupán annyiban foglalkoznak a nemzetiszocializmussal, amennyiben az betör az ember mindennapi, privát életébe, és így akadályt képez a látható és a láthatatlan világ közötti döntés előtt.

Die vorliegende Arbeit beschäftigt  sich mit den Predigten, die Bultmann zwischen 1936  und 1950 gehalten hatte, und die später, im Jahr 1956, mit dem Titel Marburger Predigten veröffentlicht wurden. Nach der  These  dieser  Studie  sind  diese  Texte  völlig apolitisch,  während  zahlreiche  Hinweise  auf den Nationalsozialismus darin entdeckt werden können. Bultmann spricht über das Thema Kirche, Blut, Volk, Gewalt, sogar Judentum und Führer. Diese Hinweise richten sich auf den NS nur als Wirklichkeit, die ins alltägliche, private Leben des Menschen einbricht und auf dieser Weise ein Hindernis bei der Entscheidung zwischen der sichtbaren und unsichtbaren Welt bildet.


Sitku Tibor
A fowleri hitfejlődés stádiumai a zsoltárok szövegeiben

A teológus és pszichológus James W. Fowler szerint az ember hite egész életében fejlődik. Fowler ezt a folyamatot hét lépésben határozta meg, amit Stages of Faith című könyvében részletesen leírt. A tanulmány Fowler lépéseinek mintázatait keresi a Zsoltárok könyvében úgy, hogy összehasonlítja Walter Brueggemann tipológiájával. Végül a cikk azzal is foglalkozik, hogy az eredményeket hogyan lehet felhasználni a pasztoráció során.

According to the theologian and psychologist James W. Fowler, man’s faith develops throughout his  lifetime.  Fowler  determined  this  process  in  seven  steps,  which  he  describes  in  detail  in  his  book  Stages  of  Faith. This essay is a search for the patterns of Fowler’s steps in the book of Psalms, comparing them with Walter­ Brueggemann’s  typology.  Finally, this  article  also  elaborates  on  how  the  results  can  be  used  in  the­pastoral ministry.


Fekete Csaba
Beythe korabeli kiskáté

Beyte István, a hajdani lutheránus és református superattendens könyvei között található egy colligatum, amely megőrzött egy katekizmus kéziratot. A ferences rend burgenlandi történetét kutató Magyar Arnold (O. M. F., Graz) ezt, a Revista Historica Hungara folyóiratban (117–139. o.) 1971­ben Buenos Airesben megjelentette. Nem­ minden részletbe menően megfelelő gondossággal elemezte és ezért kálvinistának sorolja. Ez helytelen. A kézirat Luther Kis katekizmusának, valamint részben a Nagy katekizmusnak a kivonata és 1555­nél korábbi másolat. Összehasonlítva a 16. század első felének kódexeivel megállapítható, hogy az 1540­es években írhatták és másolhatták.  Ez a relikvia tehát, Luther magyarra fordított kátéjának a legkorábbi példája.  Megelőzte legalább egy évtizeddel Heltai,1550-es nyomtatásban megjelent magyar fordítását.

Among the books of the rev. István Beythe superattendent to the Lutheran and the Reformed there is a colligatum  (pamphlet volume, Sammelband)  which  preserved  a  short  manuscript  Catechism  in  Hungarian. Arnold Magyar (O. M. F., Graz) published  it in Hungarian Historical  Review – Revista Historica  Hungara, Buenos Aires, 1971, 117–139, not in every detailes with due care, and classified as Calvinist. That is a missjudgement. The manuscript is an excerpt of the Catechismus minor by Luther (and partly also Catechismus major). It must be earlier than the proposed date of beeing copied, i. e. 1555. Comparision with codices from the first half of the 16th  century have revealed, that it must have been written or copied about the 1540-ies. So this  relic is the earliest example of Luthers’Catechism in Hungarian, which has preceeded at least a decade the first Hungarian translation in print of 1550, by Heltai (Caspar Helt).



A főszerkesztő jegyzete - 2013/4

A „Historia est magistra vitae”… 


Cicero-i igazságot sokan valljuk saját élettapasztalatainkkal is megerősítve. De a visszaemlékezésre, a tapasztalatok, ismeretek, tanulságok és élmények átadására, életben tartására hív – olykor parancsszerűen – a Szentírás is.
Mózes, halála előtt, mintegy végrendeletszerűen hívja népét az emlékezésre, a tanítás és a személyes tapasztalat megismertetésére a fiakkal és az unokákkal is. „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel lát- tál; ne vesszenek el emlékezetedből egész életedben! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is; azt a napot, amelyen ott álltál Istened, az Úr előtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem az Úr: Gyűjtsd össze a népet, hogy meghallgassa igéimet és tanuljanak meg félni engem mindig, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.” (5Móz 4,9–10) A Törvény magyarázata után arra hívja népét, hogy ne feledje azt a tanító gondoskodást, amelyben a negyvenéves vándorlás alatt részesült az Úrtól. „Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened…” (5Móz 8,2–7) Mert ezen a visszaemlékezésen múlik a nép sorsa a jövendőben. Ha a múlt tapasztalatai és a múltban kapott törvények szerint él, akkor élvezni fogja a „jó föld” minden áldását. „De ha mégis elfeledkezel Istenedről, … menthetetlenül elvesztek.” (5Móz 8,19)
Jeremiás prófétán keresztül pedig ezt a parancsot kapta a szabaduló nép: „Állíts magadnak jelzőoszlopokat, rakj le útjelzőket …” (Jer 31,21/a) Az emlékeztető jelzőoszlopok az utánunk jövőket hivatottak eligazítani. Sokszor nem élünk ezekkel a lehetőségekkel és az atyák tévútjait ismételgetjük. Az ünnepélyes, tudatos, módszeres visszaemlékezések a múlt segítő üzenetét hozzák a jelenbe. Az évfordulók pedig e segítő visszaemlékezéseknek kínálnak jó alkalmakat.
Ez az esztendő is bővelkedett tanulságos, a jelen és a jövő számára egyáltalán nem közömbös, jelzőoszlop-értékű évfordulókban és megemlékezésekben. A teljesség igénye nélkül reflektálunk ezekre egy-egy előadás vagy tanulmány közlésével.
– 1700 évvel ezelőtt mondták ki a Milánói Ediktumban a szabad vallásgyakorlás jogát a Római Birodalom területén. Ez a dokumentum a mai napig őstípusa, kiindulópontja a vallásszabadságot célzó törekvéseknek. Megrázóan sajnálatos, hogy a jelen keresztyénüldözései okán, a 21. században e dokumentumnak még mindig van praktikus aktualitása.
– 475 éves a Debreceni Református Kollégium. Majd félévezredes oktatói-nevelői szolgálatával a magyar oktatás, azon belül a magyar református lelkészképzés és teológiai tudományosság élő fellegvára.
– 450 évvel ezelőtt fogalmazták meg a Heidelbergi Kátét, amely a világ reformátusai többségének mind a mai napig meghatározó hitvallási irata.
– 40 éve alakult meg a Collegium Doctorum, a Magyarországi Református Egy- ház tudományos testülete, amely elsősorban a teológiai tudományok református művelőinek a közössége, de helyet biztosít az úgynevezett segédtudományoknak és más felekezetek tudósainak is.
– Több mint két évszázados története van hazánkban az evangélikus és református szószék és úrasztali közösségnek. Ennek ellenére, nagy jelentősége van az ökumené és a misszió számára a Leuenbergi Konkordiának, amely 40 éve azért jött létre, hogy a 16. századi reformációban gyökerező egyházak számára biztosítson teológiai fórumot.
Hogy e történelmi események punktuális és kontinuális jelentéséből és jelentőségéből ki-ki mennyit tanult az évszázadok során, azt nem lehet megítélni. Két szerény megállapítást azért tehetünk: bizonyára tanulhattunk volna többet is, de még most sem késő, s ezt is szolgálják e szám hasábjai!

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2013/4

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A „Historia est magistra vitae”…  . . . . . . . . . . .  194

SZÓLJ, URAM!
BÖLCSKEI GUSZTÁV:
Egyetlen reménységünk . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  195

TANÍTS MINKET, URUNK!
PATAKI ANDRÁS DÁVID:
„Ti tehát halljátok meg…”
Kettős üzenet Máté evangéliuma
13. fejezetének példázataiban . . . . . . . . . . . . .  196
MIRCZIK BÁLINT:
„Szent produktivitás”
Munka, szegénység, és vallásos lelkület
kapcsolata a késő középkorban
Péter a szántóvető története nyomán . . . . . . .  204
SZENTPÉTERY PÉTER–SZALAI ANDRÁS:
Világethosz, párbeszéd, egyezkedő szó,
széles távlatok és szűk korlátok . . . . . . . . . . .  212

KITEKINTÉS
FEKETE KÁROLY:
A Heidelbergi Káté teológiai jelentősége
és mai aktualitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  220
SZŰCS FERENC:
A Heidelbergi Káté legújabb
magyar nyelvű magyarázatai . . ..... . . . . . . . . . .  222
GYŐRI L. JÁNOS:
A 475 éves debreceni Református Kollégium
művelődéstörténeti jelentősége  . . . . . . . . . . .  227
DIENES DÉNES:
Negyvenéves a Doktorok Kollégiuma . . . . . . . .  232
RISKÓ JÁNOS:
Gyülekezeti konfliktusok megoldásának segítése 235

ÖKUMENIKUS SZEMLE
KALOTA JÓZSEF:
Edictum Mediolanense . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .  243
FAZAKAS SÁNDOR:
Merre tart az ökumené a jubileumok idején?
40 éves a Leuenbergi Konkordátum . . . . . . . .  246

KÖNYVSZEMLE
EGERESI LÁSZLÓ:
Hershel Shanks (ed.): Frank Moore Cross –
Conversations with a Bible Scholar . . . . . . . .   251
VÁRADY ENDRE:
Iszlám – kívülről, belülről … . . . . . . .



Absztraktok 2013/4

Az alábbiakban a lektorált tanulmányi rovat írásainak absztraktjait közöljük két nyelven s így adunk bepillantást e szám teológiai munkáinak tartalmába.


Pataki András Dávid:
„Ti tehát halljátok meg…”
Kettős üzenet Máté evangéliuma 13. fejezetének példázataiban

David Wenham nagyívű kiazmusként írja le a Mt 13-ban olvasható példázatos tanítás szerkezetét. Az alábbi tanulmány, e megközelítés értékelése után, a fejezet nyolc példázatának egységes szerkezetére támaszkodva azok összefüggő teológiai üzenetét keresi. Rámutat, hogy erőteljes hangsúlybeli különbség van aközött, ahogy Jézus előbb a hitetlen sokaságnak, majd hűséges követőinek szól a mennyei királyságról. A vele szemben állókat és a közömbösöket példázatai arra intik, hogy személyében rejtetten, de valóságosan jelen van az ország uralkodója, éppen ezért elvetése ítéletet hordoz. Tanítványai számára viszont uralkodásának kivételes gazdagságát hirdeti Jézus. A két csoportot a Jézus személyéhez való viszony választja el egy- mástól, ezt világítják meg a fejezet kiemelt pontjain olvasható párbeszédek.

David Wenham describes the parabolic teaching in Mt 13 as an elaborate chiasm. After evaluating this approach, the present study explores the coherent theological message of the eight parables, leaning on their integrated structure. It claims a forceful difference of emphasis between Jesus’ words about the heavenly kingdom to the unbelieving crowd and later to his faithful followers. His parables warn the adversary and the unconcerned that in his person the sovereign of the kingdom is secretly but truly present, therefore, their rejection results in their judgement. For his disciples, on the other hand, Jesus preaches the extraordinary richness of his reign. The dialogues at the turning points of the chapter illustrate that the two groups are separated by their opposed relation to Jesus.

 

Mirczik Bálint:
„Szent produktivitás”
Munka, szegénység, és vallásos lelkület kapcsolata a késő középkorban Péter a szántóvető története nyomán

„Egy nyári napon, mikor melegen sütött a nap, bozontos gyapjúköpenybe öltözve, mintha csak pásztor volnék, ruhám, mint csavargó remetéké, útra keltem, hogy szerte a világban csodákat lássak.” – Így kezdődik Péter a szántóvető története; az a magyar szakirodalomban kevéssé ismert, késő-középkori angol utópisztikus költemény, mely főhőse, egy szentéletű szántóvető férfi mennyei látomásain keresztül vezet a 14. száza- di Anglia gazdasági, társadalmi és vallási kérdései felé. Mindezek mögött az örökké aktuális problémát, a társadalmi szegénység jelenségét vizsgálja, s alakít ki egy olyan szemléletet, mely véleményem szerint határozottan a mintegy másfél évszázaddal később artikulálódó protestáns munkaetikában fogalmazódik meg. Tanulmányomban azt vizsgálom,  miként  és miért  változott  meg  a szegénységhez fűződő   „középkorias” viszony, s nyitott utat egy a szegénységet mélyebben értő, optimistább szemlélet felé.

„In a summer season, when soft was the sun, I clothed myself in a cloak as I shepherd were, habit like a hermit’s, unholy in works, and went wide in the world, wonders to hear. This is how the story of Piers the Ploughman begins; an utopistic English poem poorly, if ever mentioned in Hungarian works, one from the late medieval ages that, through the visions of Piers a holy ploughman, investigates the issues of economy, society and religion in 14th century England. Beyond all these, it reveals important observations about the ever actual problem, poverty. The attitude the poem formulates, in my view, clearly points towards the so called protestant work ethics, articulated about one and a half centuries later. The purpose of this essay is to investigate how and why did the „traditional”  view of poverty changed and thus opened a gate towards a more understanding and optimistic attitude on the issue.

 

Szentpétery Péter-Szalai András:
Világethosz, párbeszéd, egyezkedő szó, széles távlatok és szűk korlátok

A tanulmány három fő részből áll. Az első a Hans Küng nevéhez kötődő projekt ismertetése, a második a kritikája, a harmadik rész pedig a 138 muszlim tudós által 2007-ben aláírt Egyezkedő szó című nyílt levélen mutatja be a projekt erősségeit és gyengeségeit. Küng már 1984-ben lerakta az alapokat. Világunk problémái miatt a különböző vallások híveinek össze kell fogniuk.  Ehhez a közös etikai alapot a többé-kevésbé közös parancsok adják: Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj, tiszteld az ősöket. Összefoglalásuk az aranyszabály, ill. a humánum fogalma. A kritikusok fő kifogása, hogy a vallásokat a keresztyénség és a felvilágosodás talaján kialakult humánum fogalma alapján értékeli, kiragadva az etikai alapelveket eredeti összefüggésükből.  Az ember attól nem lesz erkölcsösebb, humánusabb, mert más vallásokban is találhatók hasonló követelmények. A közös értékek és fellépés keresése nem felesleges, „csak” józanságra int. A tanulmány nagyobbik felét kitevő harmadik rész a maga nemében páratlan „Egyezkedő szó”-val  foglalkozik. Közvetlen oka XVI. Benedek pápa 2006-ban elmondott regensburgi beszéde volt. II. Abdullah jordán király már 2004-ben elindította az „Ammani üzenetet”, hogy a muszlimok és mások számára tisztázzák, mi az iszlám. Az Egyezkedő szó a Korán 3,64-ből kiindulva keresi a közös pontokat, az Ó- és az Újszövetségre is hivatkozva. A gondot az jelenti, hogy a verset (több máshoz hasonlóan) az összefüggésből (hatalmi helyzetben elhangzott felszólítás) kiragadva kívánja a párbeszéd alapjává tenni. A párbeszédkészség mindenképpen üdvözlendő, de kérdés, hogy ez a szemlélet mennyire (lesz) tartós és általános. Az emberi méltóság, a humánum nem lehet vita tárgya.

Der Aufsatz besteht aus drei Hauptteilen. Das erste ist die Beschreibung des Projekts, gebunden an den Namen von Hans Küng, das zweite ist seine Kritik, und das dritte stellt die Stärken und Schwächen des Projekts an den im Jahre 2007 von 138 muslimischen Gelehrten unterschriebenen offenen Brief „Gemeinsames Wort“ dar. Küng hat die Fundamente schon 1984 gelegt. Wegen der Probleme unserer Welt müssen sich die Gläubigen der verschiedenen  Religionen  zusammenschliessen.  Die gemeinsamen  ethischen  Grundlagen werden dazu durch die mehr oder weniger gemeinsamen Gebote geliefert: Du sollst nicht töten, nicht stehlen, nicht ehebrechen, nicht lügen und du sollst die Ahnen ehren. Sie werden in der Goldenen Regel oder im Begriff des Humanum zusammengefasst.  Der Haupteinwand der Kritiker ist, dass die Religionen aufgrund des auf dem Boden des Christentums und der Aufklärung gebildeten Humanumsbegriffs gewertet und die ethischen Grundlagen  aus ihrem  ursprünglichen  Zusammenhang herausgerissen  werden.  Der Mensch  wird bloss dadurch nicht sittlicher, humaner, dass ähnliche Forderungen auch in anderen Religionen auffindbar sind. Die Suche  nach  gemeinsamen  Werten  und gemeinsamem  Auftreten  ist nicht überflüssig, bloss mahnt  zur Nüchternheit. Das dritte Teil, die grössere Hälfte der Studie befasst sich mit dem in seiner Art beispiellosen „Gemeinsamen  Wort“,  dessen direkter Grund die Rede von Papst Benedikt XVI in Regensburg, 2006 war. König Abdullah II von Jordanien hatte schon 2004 die Botschaft von Amman auf den Weg gesetzt, um für die Muslime und andere zu klären was der Islam ist. Das Gemeinsame Wort, ausgegangen aus Sure 3,64 sucht nach gemeinsamen Punkten, während es sich auch auf das Alte und Neue Testament beruft. Dabei ist aber problematisch,  dass es den Vers (ähnlich  zu mehreren anderen) aus dem Zusammenhang (ein Aufruf  in Machtposition)  herausreisst und auf diese Weise zur Grundlage des Dialogs machen will. Die Bereitschaft zum Dialog ist auf jeden Fall zu begrüssen, es ist aber zu fragen, wie allgemein und dauerhaft diese Sicht ist/ bleibt. Die Menschenwürde, das Humanum dürfen nicht zur Debatte stehen.



A főszerkesztő jegyzete - 2013/3

Most tehát miért késlekedsz?


Ezzel az exhortációs, provokációs és exmissziós erővel bíró kérdéssel Pál apostolnak Damaszkuszban kellett szembesülnie a „Saulusból Paulusba vezető lelki utazásán”. Az eszmélődésében egy Anániás nevű „kegyes férfi” volt a segítségére. Pál nem késlekedett tovább. Ment „Jeruzsálembe”, aztán „a pogányok közé”. (ApCsel 22,1–22) S ezzel a kérdéssel, a kérdés hasonló jellegével és súlyával szembesül a küldetéstudattal élő egyház, azóta is – egyéneiben és közösségeiben egyaránt. Az elmúlt 2000 év alatt sokféle elvi és gyakorlati válasz született e kérdésre, de aktualitását nem veszítette.
Ezt az aktualitást ismerte el az Európai Egyházak Konferenciája az által, hogy a közelmúltban Budapesten tartott Nagygyűlésének vezérigéjéül, bibliai mottójául a fenti kérdést választotta. Ebben megjelenik az önkritika és a szolgálatkészség egyaránt, s ez egyszerre örvendetes és ígéretes.
E kontinentális ökumenikus szervezet 1959-ben jött létre a dániai Nyborg nevű tengerparti kisváros hasonló nevű szállodájában. Néhány éve az 50 éves évforduló megünneplésének is ugyanez a hotel adott helyett. A történelmi hitellesség kedvéért kell megemlíteni, hogy téves az a széles körben elterjedt információ, amely szerint az alapítás egy Bornholm nevű hajón történt. A valóság az, hogy ezen a hajón 1964-ben tartottak nagygyűlést a Balti-tengeren azért, mert a kelet-európai egyházak képviselőinek egy része – olykor bizonyára okkal és joggal – nem kapott beutazási vízumot pl. Dániába.
A szervezet létrehozásának célja nyilván az volt, hogy a hidegháború korában Krisztus európai egyházai számára lehetőséget teremtsen a megbékélés munkálására, a közös teológiai munkára, a közös imádságra, s nem utolsó sorban a keresztyén szolidaritás ilyen-olyan megélésére. Az akkori téma így hangzott: Európai keresztyénség a mai szekularizált  világban. Az alapító téma a 14. Nagygyűlésen hatványozottan érvényes. Talán ezért is indokolt az apostoli kor sürgető kérdését napirendre tűzni.
1959-ben a történelmi protestáns egyházaink az alapítók között voltak. A magyar teológusok mindig igyekeztek aktívan részt venni a szervezet munkájában, amely nem kis szerepet vállalt a teológiai párbeszéd művelésében, a különböző segélyezésekben, s olyan társadalmi kérdések tárgyalásában, mint például az emberi jogok, a helsinki folyamat, az európai integráció és a fenntarthatóság.
1986-tól  személyes  tapasztalatokat  szerezhettem  a  EEK  hat  évenkénti nagygyűlésein: Stirling, Prága, Graz,  Trondheim, Lyon, Budapest, valamint az ún. európai ökumenikus nagygyűléseken: Bázel, Graz, Nagyszeben. Ezen túlmenően két hat éves ciklusban szolgálhattam a szervezet Egyház és Társa- dalom Bizottságában. Talán remélhetjük, hogy az elmúlt több mint fél évszázad alatt – minden gyarlósága és „késlekedése” ellenére – olykor áldott eszköz tudott lenni a történelem Urának kezében.
Mi több azt is reméljük, hogy a budapesti nagygyűlés után, Pál apostol készségével és engedelmességével, valamint a Lélek vezetésével, „késlekedés” nélkül segíti az európai egyházakat küldetésük betöltésében, az evangélium hatékony hirdetésében saját köreikben, „Jeruzsálemben és a pogányok között” (ApCsel 22,17–21) egyaránt.

Bóna Zoltán

TARTALOM - 2013/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Most tehát miért késlekedsz? . . . . . . . . . . . . . . . .130

SZÓLJ, URAM!
TARR ZOLTÁN:
Mire vársz még? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .131

TANÍTS MINKET, URUNK!
CZÖVEK TAMÁS:
Biblia és kijelentés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .132
HUBAI PÉTER:
Egy gnosztikus motívum nyomában
János evangéliumában . . . . . . . . . . . . . . . . . . .142
CZAGÁNY GÁBOR:
Az interkommunió elméletének és gyakorlatának néhány szempontja protestáns
és római katolikus megközelítésből . . . . . . . . .155

KITEKINTÉS
SZÉCHEY BÉLA JÓZSEF:
Éljünk már ma a holnap Egyházában . . . . . . . . . .167

ÖKUMENIKUS SZEMLE
STEINBACH JÓZSEF:
Most tehát miért késlekedsz?
(CEC nyitó istentisztelet) . . . . . . . . . . . . . . . . .168
ÁDER JÁNOS:
Köztársasági elnöki köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . .171
ERDŐ PÉTER:
A bíboros, CCEE elnök
köszöntő szavai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .171
TARLÓS ISTVÁN:
Főpolgármesteri köszöntő . . . . . . . . . . . . . . . . . . .172
GUY LIAGRE:
CEC főtitkári beszámoló . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .173
Az Európai Egyházak Konferenciájának stratégiai terve
a 2013–2017 közötti időszakra . . . . . . . . . . . . .179
Az Európai Egyházak Konferenciája
14. nagygyűlésének üzenete minden
tagegyházhoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .184

KÖNYVSZEMLE
SZIGETI JENŐ:
Tallózgatás teológus szemmel. . . . . . . . . . . . . . . .185
NÉMETH ÁRON:
A. Molnár Ferenc – Oszlánszki Éva: Szenci Molnár Albert zsoltárainak
szöveghagyományozódásáról … . . . . . . . . . . .189

 

Absztraktok 2013/3

Az alábbiakban a lektorált tanulmányi rovat írásainak absztraktjait közöljük két nyelven s így adunk bepillantást e szám teológiai munkáinak tartalmába.

Czövek Tamás:
Biblia és kijelentés!


A cikk először amellett érvel, hogy a „kijelentés” fogalma a Bibliában nem szakkifejezésként használt, mint ahogy a teológiában vagy egyházi használatban. Ezért a „kijelentés” fogalmának használata nem problémamentes, és a Bibliáról alkotott téves képzetekhez vezet. Másodszor, James Barr „kijelentés”-kritikája, valamint John Goldingay irodalmi műfajokon alapuló négy bibliai modelljének ismertetése után, javaslatot tesz a „kijelentés” korlátozott és átgondolt használata mellett ezek használatára.

This paper argues, first, that the concept „revelation” in the Bible is much more limited and less specific than in theological or church usage. Therefore, the use of „revelation” is quite problematic and leads to unwarranted ideas about the Bible or biblical-theological concepts. Second, after reviewing James Barr’s criticism of „revelation” and John Goldingay’s four models of Scripture, based on literary genres, it proposes, in addition to a circumspect use of „revelation”, to appropriate those models.



Hubai Péter
Egy gnosztikus motívum nyomában

A gnosztikus Júdás evangéliumban Jézus kineveti a tanítványokat, akik bármennyire igyekeznek is, megnemértésük miatt az üdvösséget nem érhetik el. A János írása szerinti evangéliumban sokszor tűnnek fel mind a tanítványok, mind (az evangélium sajátos szóhasználata szerint) „a zsidók” úgy, mint akik nem értik meg, vagy félreértik Jézus szavait, cselekedeteit. E jelenség hasonlósága fölveti a János evangéliuma és a gnózis kapcsolatának kérdését. A lehetséges ellenvetések egyike a negyedik evangélium legkorábbi szövegtanújának a második század elejére datált keletkezése. A cikk erre is reflektál, valamint kitér a hit és a megértés jánosi teológiai tartalmára is.

Im  gnostischen Judas-Evangelium  lacht Jesus über die  Jünger, die  trotz ihres, von Missverständnissen erfüllten Bemühens das heilbringende Wissen nicht erwerben und so das Heil auch nicht erlangen können. Seit langem macht man die Beobachtung, dass im Johannesevangelium sowohl die Jünger, als auch „die Juden“ Jesu Worte und Taten oft missverstehen, eine allgemein anerkannte Erklärung dieses Phänomens existiert jedoch nicht. Die Ähnlichkeit der Missverständnisse in beiden Evangelien wirft die Frage der Beziehung des Johannesevangeliums zur Gnosis auf. Ein übliches Gegenargument – die heute kaum mehr haltbare Frühdatierung des P52, als erstem Zeugen des Johannesevangeliums – wird auch kritisch behandelt und zum Schluss wird die Bedeutung von Glauben und Verstehen bei Johannes reflektiert.



Czagány Gábor:
Az interkommunió elméletének és gyakorlatának néhány szempontja protestáns és római katolikus megközelítésből


Ebben a tanulmányban az úgynevezett interkommunió kérdésének legfontosabb jellegzetességeit foglalom össze. Az interkommunió különböző felekezetek tagjai között megvalósított közös eukarisztiai (úrvacsorai) szertartást jelent. E tekintetben az egyik legnagyobb különbség a római katolikus és protestáns eukarisztiai teológiában van, hiszen amíg a katolikusok hisznek az ostya átlényegülésében és Jézus fennmaradó jelenlétében a szertartás után, addig a protestánsok nem osztják ezt a hitet. Megint más kérdés, hogy ki lehet a liturgiát vezető személy. Van bármi esély arra, hogy túllépjünk ezeken a különbségeken? Hogyan találhatnának a különböző felekezetek egy közös úrvacsorai liturgiát? E tanulmányban ezekre a kérdésekre mindkét keresztény tradíció oldaláról megpróbálok feleletet adni. Kulcsszavak: intekommunió, eukarisztia, úrvacsora, ökumenikus mozgalom, liturgia, II. vatikáni zsinat.

In this article I  would like to summarize the most important aspects of the so called intercommunion, which is the possibility of communion service among members of different denominations. One of the biggest difference is between Roman Catholic and Protestant eucharistic thology. While Roman Catholics believe the transubstantiation of the host and in the continued divine presence of Jesus after the celebration of the Mass, Protestant faiths do not share in this belief. Other question is the adequate person of the liturgical leader of communion. Is there any possibility to overstep these differences? How can different denominations find a common euharistic thology? In this artice I try to answer these question from the side of both Christian tradition. Keywords: intercommunion, Eucharist, Lord’s Supper, ecumenical movement, liturgy, II. Vatican Council.


A főszerkesztő jegyzete - 2013/2

70 év a teológia és az ökumené szolgálatában


A teológiának és az ökumenikus törekvésnek egyaránt van elméleti és gyakorlati aspektusa, megjelenési formája. Az igehirdetés, a lelkigondozás, a hitoktatás, az istentisztelet elemeinek meghatározása és alkalmazása, az egyházszervezés, az egyházigazgatás és egyházvezetés mind olyan egyházi tevékenységek, amelyek teológiai alapvetésekre épülnek, illetve teológiai igazságokat, meggyőződéseket megjelenítve kívánják az Isten dicsőségét és az emberek javát szolgálni. S amikor mindezeket felekezeti határokat átívelve igyekeznek végezni, akkor sem elkerülhető a megalapozó, bár felekezetileg olykor eltérő, teológiai megfontolások összevetése, mérlegelése és követése.
Ezen túlmenően, nem vitás, hogy az ősegyház teológiai eszmélődésének szent helyeit, az egyetemes zsinatokat a maguk vitáiban nevezhetjük a felekezetközi párbeszéd őstípusainak, bár akkorra vonatkoztatva még nem beszélhetünk a felekezeti elkülönülés mai értelemben intézményes formáiról. A zsinatok eredményeit, a konszenzusokat pedig ökumenikus hitvallásnak is mondhatjuk. Ilyen kettős értelemben illeti ezeket a máig ható teológiai vitákat és megegyezéséket az ökumenikus jelzõ. S ez a teológiai diskurzus – bár nem egyenlő intenzitással – azóta is folyik mind a mai napig felekezetközi viszonylatban is. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan és sokkal látványosabban valósul meg az úgynevezett gyakorlati ökumené, amely szociáletikai, istentiszteleti
és missziós programokkal, akciókkal, gyűjtésekkel, nyilatkozatokkal kívánja szolgálni a Teremtőt és a teremtett világot.
Az ökumenében tehát megjelenik a teológiának mind a (hit)elvi, dogmatikai, mind pedig a praktikus, gyakorlati aspektusa. Az újkori ökumenében ez eleinte, ha nem is élesen, de nyilvánvalóan elkülönült az úgynevezett
Faith and Order – Hit és Egyázszervezet –, valamint a Life and Work – Élet és Munka – mozgalmakban. Az Egyházak Világtanácsának létrejöttével azonban létrejött e két megközelítés intézményes egysége. Az EVT helyet és teret biztosított mindkettőnek.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa 70 évvel ezelőtt, annak okán is, hogy az EVT létrehozására alakult Nemzeti Bizottságból nőtte ki magát, de a háború ütötte „egyetemes sebek” gyógyítása körüli fáradozása miatt is, és nem utolsó sorban a debreceni és a pannonhalmi teológusok között kialakuló beszélgetések kapcsán is a kezdetektől fogva magán hordta e kettősséget. E hagyományához hűen ma is elkötelezett fóruma az elmélyült
teológiai munkának, az ökumenikus miliőben megélt spiritualitásnak és természetesen a társadalmi igazságosság legpraktikusabb szolgálatának is.
A Theologiai Szemle e 70 esztendő nagyobbik felében, mint a MEÖT saját folyóirata primer módon kívánta szolgálni mind a felekezetközi teológiai dialógust, mind pedig a társadalmi kérdések iránt is érzékeny ökumenikus spiritualitást.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2013/2


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
70 év a teológia és az ökumené szolgálatában . . . . . . . 66

SZÓLJ, URAM!
FISCHL VILMOS:
Váratlan küzdelem – reménnyel megtelve . . . . . . . . . . 67

TANÍTS MINKET, URUNK!
(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
ZSENGELLÉR JÓZSEF:
A megbocsátás, mint exegetikai megoldás:
A Bír 17,1–5 elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68
SÁNDOR BALÁZS:
Kegyes Frigyes hitvallása
– a magyar reformátusok hitvallása
A heidelbergi Káté története, szerkezete,
teológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75
NÉGYESI ADRIENN:
A kórházi igehirdetés időszerűsége napjainkban . . . . . . 83
KOCSEV MIKLÓS:
Interkulturális bibliaolvasás
– mint átformáló lehetőség az Ige
és egymás jobb megértéséhez – . . . . . . . . . . . . . . . . 91
PAFKÓ TAMÁS:
Ihletettség és hitelesség Zrínyi Miklós műveiben . . . . . 94

KITEKINTÉS
ZALATNAY ISTVÁN:
Keresztyén útkeresés – dialógusban –
Vályi Nagy Ervinnel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103


ÖKUMENIKUS SZEMLE
TEOLÓGIA – ÖKUMENÉ – ÖKUMENIKUS TANÁCS
OLAV FYKSE TVEIT:
Ökumenikus kihívások a következő évtizedben
Fordították: Fordították: Visontai Dóra,
Ódor Balázs, Szentpéteri Péter, Fischl Vilmos . 108
THOMAS WIPF:
Tûz – nem hamu; jelen és jövő – nem múlt
Fordította: Ódor Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
KRÁNITZ MIHÁLY:
Meglepetés és öröm Ferenc pápa megválasztása . . 116
IOANNÉS (ZIZIOULAS):
Az Egyház misztériuma az ortodox hagyományban
Fordította: Toókos Péter János . . . . . . . . . . . . . 118
ELNÖKI VISSZAEMLÉKEZÉSEK
VICZIÁN JÁNOS:
Elnöki szolgálatom emlékei (1991–1992) . . . . . . . 122
MÁRKUS MIHÁLY:
Ökumené a 20–21. század fordulóján . . . . . . . . . . 123
D. SZEBIK IMRE:
Az Ökumenikus Tanács szolgálata
2005–2011 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
STEINBACH JÓZSEF:
Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas
Gondolatok a Magyarországi Egyházak
Ökumenikus Tanácsa 70 éves évfordulóján . . . . 125

KÖNYVSZEMLE
PECSUK OTTÓ:
Cserháti Sándor: Az Újszövetség teológiája . . . . . . . . 127

 

Absztraktok 2013/2

Az alábbiakban a lektorált tanulmányi rovat írásainak absztraktjait közöljük két nyelven s így adunk bepillantást e szám teológiai munkáinak tartalmába.

 

Zsengellér József:
A megbocsátás, mint exegetikai megoldás: A Bír 17,1–5 elemzése1

 

A Bírák 17,1–5  egy nehéz szakasz a 17–18.-ik  fejezetek egységén belül. E szakasz exegetikai problémáinak feltárásával ez a tanulmány bemutatja az exegéták és a bibliafordítók különböző megoldásait. Bizonyított tény, hogy az előző megoldások vagy a szöveg megváltoztatását igényelték, amit más szövegértelmezők vagy vallási feltételezések nem támasztanak alá sem a szövegben szereplő időt illetően, sem az írások keletkezésének idejét illetően. Egyszerű megoldást nyújt a „megbocsájtani”-ként történő fordítása az WNb,yvia}-nak mindenféle szövegbeli változtatás nélkül. Ez a fordítás nemcsak a történetmondást oldja meg, de helyreállítja a szöveg vallási hátterét is.
 

Judges 17,1-5 is a difficult  passage in the large unit of chapters 17-18.  Discussing the exegetical problems of the passage this ar ticle presents the different solutions of exegetes and Bible translators.  It is demonstrated that these previous solutions required either changes of the text not supported by other textual witnesses, or suppositions of religious conditions not present either in the time implied in the text or in the time when texts was written. A simple solution is presented by translating the word WNb,yvia} as “forgive it”, without any change in the text. This translation solves not only the problem of the storytelling, but restores the religious background of the text.

 

Sándor Balázs:
Kegyes Frigyes hitvallása – a magyar reformátusok hitvallása
A heidelbergi Káté története, szerkezete, teológiája
 

A Heidelbergi Káté a második reformáció  eredményeként keletkezett összegzése a helvét irányú reformáció tanításának. Keletkezése idejére a reformáció  első nemzedékének többsége már elhunyt. Ursinus Zakariást életútja és tanulmányai alkalmassá tették arra, hogy saját kora számára – és az utókornak  is maradandó módon foglalja össze a Kálvin neve által fémjelzett tanítást. Ebben Olevianus Gáspár és Kegyes Frigyes mellett számos teológiailag is művelt munkatárs segítette. A Heidelbergi Káté szerkezete, teológiája mögött felismerhető a reformáció tudósainak számos jeles munkája. Az évfordulóra készülve mind külföldi, mind hazai egyházi körökben konferenciák, publikációk és gyülekezeti rendezvények mutatják a Káté mai megbecsülését is. Hazánkban a 80. kérdés-felelet körül kialakult vita számos félreértésre adott okot, és emberi indulatokat szabadított el. Ez a cikk ezeket igyekszik összegezni.1
 

Der Heidelberger Katechismus  ist die Summe  der calvinistischen  Reformation. Zum Zeitpunkt der Entstehung des Heidelberger Katechismus, war die Mehrheit der Reformatoren der ersten Generation bereits verstorben. Sein Lebenslauf und seine Studien befähigten Zacharias Ursinus seiner Zeit und der Nachwelt die Lehren  Calvins  zusammengefasst  und bleibend  darzubieten.  Neben  Caspar  Olevian  und Friedrich  dem Frommen halfen ihm eine Reihe von theologisch ausgebildeten Mitarbeitern. Im Aufbau und in der Theologie des Heidelberger Katechismus  wird die Arbeit von bedeutenden Gelehr ten der Reformation  kenntlich.  In Vorbereitung  auf das Jubiläum  2013 zeigen  sowohl ausländische  als auch inländische  kirchliche Konferenzen, Publikationen und Veranstaltungen, dass der Katechismus noch heute sehr geschätzt wird. In Ungarn ist die Antwort auf die 80. Frage Ursache vieler Missverständnisse  und Emotionen. Dieser Artikel versucht, sie zu fassen.


Négyesi Adrienn:
A kórházi igehirdetés időszerűsége napjainkban

A tanulmány először az igehirdetés időszerűségét kívánja tisztázni, szembeállítva azt az időszerűség fogalmával kapcsolatos félreértésekkel. Arra a megállapításra jut, hogy az igehirdetésben a gyülekezet az időszerű, Krisztus, az evangélium pedig állandó. Így van ez a kórházi közeg speciális gyülekezetével is. Ahhoz, hogy kórházi keretek között időszerűvé váljon az igehirdetés, az igehirdetőnek hidat kell építenie a Biblia üzenete és a gyülekezet között, vagyis: helyesen kell ismernie és alkalmaznia Isten kijelentését, valamint a meg- szólítottak külső és belső körülményeit,  miközben a Szentlélek munkájára hagyatkozik. Végül a tanulmány néhány kórházban elhangzott prédikáció elemzésével vizsgálja a kórházi igehirdetés időszerűségét.
 

The relevance of hospital preaching today – study – intends to clarify the timeliness of evangelization first, as opposed to misunderstandings regarding the notion of timeliness. It was ascer tained that the church is relevant in the preaching, although Christ, the gospel, is constant. Precisely so it is with the special church of hospital as well. If we would like the preaching to become relevant in hospital environment, the preacher have to build bridge between the message of the Bible and the congregation, that is to say the preacher must know and apply God’s revelation and the internal and external conditions of addressees, whilst the preacher relies on the Holy Spirit’s work. Finally, the paper examines the relevance of hospital sermon based on the analysis of several preachings to be.



Kocsev Miklós:
Interkulturális bibliaolvasás – mint átformáló lehetőség az Ige és egymás jobb megértéséhez

A ‘Through the Eyes of Another. Intercultural Reading Of The Bible’, projektum 1999-ben indult (www.bible4all.org). Kezdeményezője, Prof. Dr. H. de Wit (VU Amsterdam, Dom Helder Camara Intézet) egy nemzetközi tudományos bizottságot hozott létre a projekt kivitelezésére és kísérésére. A teológiai tanárok mellett
és rajtuk keresztül kapcsolódtak be a folyamatba a világ különböző részéről keresztyén bibliaolvasó körök, csoportok. Így, két szálon futott a projekt: a tudomány és praxis területén. Tudományos szinten az alábbiak voltak a fõ szempontok: Mi történik, ha ugyanazt a bibliai szakaszt a világ különböző részén spontán olvassák a bibliaolvasó csoportok? (a) Mit jelenthet ez: a kommentárírás, a hermeneutika és az egymás megértésének ökumenikus összefüggései területén? (b) Gyakorlati szinten: Milyen csoportdinamikai folyamatok indulhatnak el egy ugyanazon bibliai szakasz olvasása esetén a csoportok között? (c) A 14 éve tartó projekt eredményeiről olvashatunk az alábbiakban.


Het project ‘Through the Eyes of Another. Intercultural Reading Of The Bible’, was in 1999 gestart (www.bible4all.org). De initiatiefnemer van dit project, Prof. Dr. H. de Wit stelde een wetenschappelijke commissie op, voor het coördineren en uitvoeren van het project. Vervolgens schakelde de commissie verschillende christelijke leesgroepen uit de hele wereld in. Zo werkte het project op twee lijnen: op de wetenschappelijke en op de praktische. Op de wetenschappelijke lijn werd geconcentreerd op het volgende: Wat gebeurt er dan als dezelfde Bijbelse tekst door verschillende groepen in de wereld spontaan wordt gelezen? (a)Wat kan dit betekenen voor: Bijbeluitleg, hermeneutiek, het elkaar op oecumenisch gebied verstaan? (b) Op de praktische lijn:Wat brengt het voor groependynamische processen – tussen de leesgroepen – als ze hetzelfde tekst gaan lezen? (c) De resultaten van dit 14 jaar lang lopend project kunt u in het onderstaande bericht lezen.



Pafkó Tamás:
Ihletettség és hitelesség Zrínyi Miklós műveiben

Zrínyi szerint az képes isteni elhivatottságának betöltésére, gyakorlására, aki tudatában van inspiráltságának, és üzenetét úgy adja közre, hogy az mozgósító erővel hat az olvasóra. A költő az ősök követendő ideálját a kor saját hangján kívánja megszólaltatni, melyhez az archaizálás virtuóz megoldását alkalmazza. Az új tartalom így régi formában valósul meg, és Zrínyi szerint ez adja szövegei autoritását. Az ősi virtus és a Szentírás szavainak kettősen beágyazott hátterén értelmezi a szerző az elfeledett régit, amely így az újdonság erejével hat. Az ihletettség révén történő aktualizálás egyúttal a költői önreprezentáció célját is szolgálja. A múltbeli minta hozzá kapcsolódik, a jövőbeli célt ő tűzi ki, és a kettő közötti híd felépítésének képessége is az ő birtokában van az inspiráltság által.


According to Zrínyi, that can fulfil and practise his divine mission, who is conscious of his inspiration, and delivers his message in a way that motivates the reader. The poet intends to sound the ideal of the ancestors in contemporary terms for which he uses archaisms in a virtuoso way. Thus the new subject comes true in old form, and – according to Zrínyi – that creates the authority of his texts. The author interprets the forgotten old on the doubly implicated background of the ancestral virtue and the words of the Holy Scripture. In this way the old impresses the reader as something new. Moreover, the actualization by inspiration is one way of the self representation of the poet. The pattern of the past is related to him, he sets the aim of the future, and he possesses the ability to build the bridge between that two by the inspiration.



A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága a Vajdaságban

A több mint nyolc évtizedes múltra visszatekintő, egyik legrégibb magyar teológiai folyóirat szerkesztőbizottságának tagjai május 11-12-én látogatást tettek a délvidéki/vajdasági/szerbiai Bácsfeketehegyen és Verbászon.
Közel egy évtizede határozta el a szerkesztőbizottság, hogy kihelyezett üléseken ismerteti meg egyházi elöljárókkal, lelkipásztorokkal, teológiai hallgatókkal, presbiterekkel,  valamint gyülekezeti tagokkal a Theologiai Szemle sajátos szolgálatának történetét, felmutatva mindazon értékeket amellyel egy tudományos kiadvány hozzájárulhat az egyház küldetése még teljesebb betöltéséhez.
A szerkesztőbizottság tagjai az elmúlt években ellátogattak többek között Debrecenbe, Egerbe, Kecskemétre, Győrbe, Révkomáromba, Nagyváradra. A lap ökumenikus jellegéből adódóan minden helyszínen találkoztak a különböző egyházak, felekezetek képviselőivel, élénk eszmecserét folytatva többek között arról, hogy egy rendszeresen megjelenő ökumenikus tudományos kiadvány miképpen segítheti még erőteljesebben a lelkipásztori munkát, a lelkészképzést és a lelkésztovábbképzést. A szemle jellegből adódóan külön hangsúlyt kapott a tájékoztatásnak, reflexiók közlésének az a módja, amit a Theologiai Szemle eddigi formája és új mediális lehetősége által végez. Többször volt olyan találkozó is, főleg fiatal lelkészekkel, hittudományi karok hallgatóival, doktoranduszokkal, így többek között Budapesten, Győrben, Révkomáromban, ahol a beszélgetés során a lappal kapcsolatos értékelések mellett megfogalmazódtak a szerkesztőség és  szerzők felé tett elvárások is.
Bácsfeketehegyen, a vajdaságban szolgáló lelkészek körében, Dr. Fischl Vilmos a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára, mint a laptulajdonos képviselője szólt többek között az Ökumenikus Tanács 70 éves jubileuma kapcsán tartott ülésekről, megemlékezésekről. Kiemelte, hogy az Ökumenikus Tanács által gondozott lap elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia tudományos minősítését, s a közelmúltban az interneten is hozzáférhetővé vált. A szerkesztőbizottság elnöke, Dr. Kádár Zsolt ismertette a szemle történetét és vázolta a szerkesztési szempontokat. Kitért arra, hogy a szerkesztőbizottság a viszonylag szűk létszámú szerzőgárdát szívesen bővítené, így buzdította a szerbiai lelkészeket tanulmányok, recenziók, fordítások beküldésére. Kádár Zsolt a szerkesztőbizottság jelenlévő tagjainak bemutatásakor rámutatott arra, hogy református, evangélikus, baptista, metodista és orthodox lelkészek, teológiai tanárok dicséretes együttmunkálkodása révén áll össze egy-egy lapszám. Az alkalmon betegsége miatt nem lehetett jelen Dr. Bóna Zoltán korábbi ökumenikus főtitkár, a lap főszerkesztője. Ott volt viszont a tanácskozáson Szuhánszky T. Gábor budapesti metodista lelkész, az Evangéliumi Alliance főtitkára és Jakab László Tibor a lap olvasószerkesztője.
A többórás megbeszélés során a szerbiai lelkészek, köztük Orosz Attila esperes, Harangozó László intézetigazgató, Gyenge Károly torontálvásárhelyi lelkipásztor, Halász Sámuel hitoktató, valamint Hallgató Imre főgondnok elmondták, hogy rendszeresen eljut hozzájuk a Theologiai Szemle,amely komoly segítséget jelent a teológiai tudományos tájékozódás terén számukra. Beszéltek arról is, hogy mit jelent idegen nyelvi közegben, nagy egyháztestek szorításában, az egyre inkább érzékelhető nemzeti és felekezeti identitásvesztés, beolvadás folyamatában élve megőrizni a magyar protestáns hitbeli önazonosságot. Örömmel számoltak be viszont arról, hogy éppen a tanácskozás napjának délelőttjén nagy létszámú gyülekezetek körében ment végbe sok helyen a konfirmáció.
Több gondosan és szépen felújított templomba is ellátogatott a szerkesztőbizottság, de szívet szorító tapasztalat volt jó néhány komoly felújításra váró, igen kicsiny létszámú gyülekezetet köszöntő, hatalmas méretű templomban megállni, közös imádságban és énekben kérve Isten újat adó Lelkének kiáradását. A testvéri találkozó utolsó állomása a verbászi metodisták temploma volt. Itt a misszió és ökumenicitás beszédes jeleként az Úrasztalán a nyitott Biblia hét nyelven szólította meg a gyülekezetet. A fiatal lelkész, Fazekas Vladimir az ifjúság, a fiatal házasok és a cigányság körében végzett városi misszió áldásairól beszélt, jellemzően főképp szerbül és angolul.
A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága éves tervei között további kihelyezett ülések, ökumenikus látogatások, teológiák és teológusok felkeresése szerepel. Ezek a találkozók kölcsönösen adtak, adnak gazdag épülés.  Építettek a további építéseket szolgálva.
 

A főszerkesztő jegyzete - 2013/1


A köz- és felsőoktatás



kérdései, felvetései és eseményei szinte napi rendszerességgel jelennek meg a médiában és a közbeszédben. A témakör önmagában is fontos, de messze túlmutat önmagán. Életes példákra való hivatkozással érvelnek sokan amellett, hogy az oktatásba és a kutatásfejlesztésbe való befektetés egy nemzet gazdasági és társadalmi felemelkedésének a legbiztosabb útja. Ugyanakkor az élet számos területe azt is példázza, hogy a befektetés önmagában nem garancia semmire. Bölcs befektetésre van szükség. Úgy gondolom, hogy e bölcs racionalitásra való igénynek látjuk a jeleit abban az átalakításban, amely mind a köz-, mind pedig a felsőoktatásban zajlik. Mindkét folyamatnak ugyanakkor fontos egyházi, szellem- és oktatástörténeti vonatkozásai vannak.
475 évvel ezelőtt a Pápáról származó, protestáns hitelveket valló Bálint pap debreceni szolgálatainak első lépéseként fontos változtatásokat hozott a debreceni városi iskolában. Innen számítjuk a Debreceni Református Kollégium létrejöttét. A változtatás lényege pedig az volt, hogy az evangéliumi szeretetet és a humanista embereszményt igyekezett harmonizáltan megjeleníteni az alsóbb iskolában. Nem valami ilyesmiről van szó akkor, amikor – legalábbis az alternatív lehetőség szintjén – a hit- és erkölcstan integráns része lehet a közoktatásnak? E döntés mögött bizonyára ott van az a vágy, hogy az evangéliumban megjelenő szeretet nem marad a 45 perces óra keretében, hanem beszűrődik az iskola és az adott család egész életébe. De önmagában már az is ígéretes, ha a bevezetésre kerülő erkölcstan – a posztmodern szemléletnek megfelelően – nem „kontra evangéliumként”, hanem az értékek ideológiamentes értelmezéseként jelenik meg az oktatásban. Bár nincsen új a nap alatt, a kipróbált tartalmak és formák újraalkalmazása mégiscsak megújulást hozhat.
S ha az utca zaját is meghatározó egyetemista tüntetéseket „inspiráló” változtatásokra gondolunk a felsőoktatásban, akkor szintén eszünkbe juthat a debreceni kollégium 17. századi akadémikus életének célkitűzése, amely szerint az oktatás nem az öncélú tudásátadás vagy tudásszerzés eszköze, hanem a bibliai életszentség/életminőség fejlesztése a közélet javára. Lehet, hogy nem „kisstílű gazdasági kényszert” kellene látni abban az igyekezetben, hogy az öt év alatt megszerezhető tudás azt a közösséget szolgálja, amely ehhez a
lehetőséget biztosította, hanem egyszerűen a felsőoktatás klasszikus morális pragmatizmusát.
A köz- és felsőoktatás átalakításához gazdag példatárunk van az egyházi és azon belül a protestáns iskolai hagyományban. Ezek egyik leggazdagabbika a Debreceni Református Kollégium, amely közel fél évezredes évfordulójának megünneplésével felszínre hozza e gazdagságot. Lapunk e száma két írással is utal az augusztusi tudományos rendezvénysorozatra azzal a bizonyossággal, hogy abból sokat meríthetünk jelenünk és jövőnk oktatási rendszerének, elveinek és gyakorlatának megújításához.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2013/1


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A köz- és felsőoktatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2


SZÓLJ, URAM!

FEKETE KÁROLY:
Megszentelődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3


TANÍTS MINKET, URUNK!

(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
KARASSZON ISTVÁN:
Julius Wellhausen és Rudolf Smend . . . . . . . . . . . . . . . . 4
NÉMETH ÁRON:
Preegzisztencia és inkarnáció
– Krisztológiai tételek a Zsolt 72 óegyházi
értelmezésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
SAJTOS SZILÁRD:
„Amikor készültök az ütközetre,
lépjen elő a pap”
Az ószövetségi kultikus személyek tevékenysége
a háborúban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
SZABÓ ANDOR:
Jegyzetek a Zsidókhoz írt levélhez . . . . . . . . . . . . . . . . 25
KOVÁCS GERGŐ:
Thomas F. Torrance úrvacsoratana . . . . . . . . . . . . . . . . 27
FEKETE KÁROLY:
A Debreceni Református Kollégium nagy korszakai
az akadémiai tagozatok megerősödéséig . . . . . . . . . 33


KITEKINTÉS

FAZAKAS SÁNDOR:
A lelkészi szolgálat körülményeinek változásai
és a lelkésztovábbképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
RISKÓ JÁNOS:
A gyülekezetépítés megalapozása 11 lépésben . . . . . . . 48


KÖNYVSZEMLE

SZATHMÁRY SÁNDOR:
„Leszek, amivé Veled leszek”
George A.P. Knight: Az Ószövetség
keresztyén teológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
KÁDÁR ZSOLT:
Az európai egységépítés új összefüggései
A Trianon-seb gyógyulása felé
– Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 23. szám . . . . . . 60
FABINY TAMÁS:
Betetőzés
Cserháti Sándor: Az Újszövetség teológiája . . . . . . 61
Készülő kiadványok a Debreceni
Református Kollégium 475. évfordulójára . . . . . . . . 63

 

 

Absztraktok 2013/1

Az alábbiakban a lektorált tanulmányi rovat írásainak absztraktjait közöljük két nyelven s így adunk bepillantást e szám teológiai munkáinak tartalmába.

 

Karasszon István:
Julius Wellhausen és Rudolf Smend


A tanulmány célja az, hogy az Ószövetség kutatását ne csupán jelentős témák vizsgálatával mutassa be,  hanem  személyeken  és  tudós  életutakon  keresztül  is illusztrálja,  hogyan  haladt  előre  a  tudomány. Wellhausen és Smend között a közös pont éppenséggel az, hogy Rudolf Smend a 20. század legnagyobb Wellhausen-kutatója,  aki ugyanakkor új iskolát is alapított,  az általa kutatott  Wellhausenhez  hasonlóan:  az irodalomkritika után az redakciókritika újabb irányzatát indította el R. Smend. Ugyanakkor különbségek is vannak kettejük között: Wellhausen hatalmas könyveket ír t, R. Smend pedig inkább „akupunktúrát”  végez az időközben terebélyes ószövetségi kutatás területén. Az általa alapított göttingeni iskola oly nagy tudósokat mond- hat tagjainak, mint Walter Dietrich ny. berni professzor, ill. az időközben elhunyt Timo Veijola volt helsinki professzor.


The  study intends  to present,  alongside  with a  subject-oriented  development  of Old  Testament research, an illustration of the same development through biographies of scholars. J. Wellhausen and R. Smend are similar in that the latter is the greatest researcher of the former in the 20th  century. In the same manner, however, Smend also managed to establish a school of Old Testament research: Wellhausen is often referred to in literary criticism;  Smend launched a new direction in redaction criticism.  However, there are differences also: Wellhausen produced large books, R. Smend instead cures the body of Old Testament research with the help of acupuncture. The Göttingen School which was founded by him includes excellent scholars like Walter Dietrich, professor em. of Bern (Switzerland), and the late Timo Veijola, former professor of Helsinki (Finland).

 

Németh Áron:
Preegzisztencia és inkarnáció – Krisztológiai tételek a Zsolt 72 óegyházi értelmezésében
 
Jelen tanulmány a Zsolt 72 óegyházi recepciójába kíván betekintést adni. Megvizsgálva a zsoltár idézését és alkalmazását az egyházatyáknál kitűnik, hogy e zsoltár értelmezésekor az óegyházi szerzők közül többen is különösen sokat foglalkoznak Krisztus preegzisztenciájának és Krisztus inkarnációjának témájával, az- az Krisztus két természetének eredetével, amely a korszak talán egyik legfontosabb tisztázandó teológiai kérdése a keresztyénség körében. Az egyházatyák olvasata szerint a Zsolt 72 kozmikus-természeti  leírásában mind a világ felett álló preegzisztens Krisztus (Zsolt 72,5.17a),  mind pedig a világunk részévé vált inkarnálódott Krisztus (Zsolt 72,6) felismerhető. Ez utóbbihoz kapcsolódva még Krisztus születésének eseményei is megelevenedni látszanak (Zsolt 72,10.15)  a zsoltárban.

 
Der vorliegende Aufsatz bietet einen Einblick in die patristische Rezeption von Ps 72. Die Zitation und Anwendung des Psalms durch die Kirchenväter zeigt, daß bei der Interpretation dieses Psalms die Themen wie Präexistenz und Inkarnation Christi eine besondere Rolle spielen. Der Ursprung der zwei Naturen Christi gehört zu den wichtigsten  theologischen Fragen dieser Zeit. Nach der Deutung der Kirchenväter wird in der kosmischen Schilderung von Ps 72 sowohl der präexistente Christus (Ps 72,7.17a), als auch der fleischgewordene Christus (Ps 72,6)  erkennbar. Anschließend zur Inkarnation scheint auch eine typische Szene der Weihnachtsgeschichte im Psalm auch vorzukommen (Ps 72,10.15).

 

Sajtos Szilárd:
„Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap”
Az ószövetségi kultikus személyek tevékenysége a háborúban

Régi teológiai felismerés, hogy az ókori Izrael háborúi, akárcsak az ókori Kelet népei esetében, vallási jelleggel bírtak, s így az előkészületet, de magát a csata lefolytatását is szent személyek, szakrális szimbólumok és aktusok kísérték. Jelen tanulmány e felfogás vallás- és teológiatörténeti gyökereinek feltárása után (1.) a papok és próféták háborúban játszott szerepét elemzi, felmutatva, hogy szerepük elsősorban YHWH út- mutatásának megismerése volt. A (2.) fejezet a katonai vezetők és a „karizmatikus  személyek”  egymásra utaltságát és esetleges konfliktusait is dokumentálja. A (3.) fejezet a hadviseléshez kötődő kultikus cselekvéseket és eszközöket elemzi. A csata előtti áldozat bár természetes lehetett, irodalmilag az ószövetségben alig dokumentált,  szemben a szövetségláda reprezentatív eszközként való alkalmazásával, vagy YHWH megkérdezésének számos technikájával: a prófétai szó, a jóslás, a sorsvetés, és ez utóbbi lehetséges eszközei: az éfód, az urím és a tummím bemutatása után az összefoglalás előtti utolsó fejezet (3.) a harci jelzések közvetítésére való kürtök és harsonák használatát mutatja be röviden. A szerző tábori lelkészként az összegzésben (4.) a bibliai elképzelések mai továbbélését vizsgálja, és keresi az ószövetségi hitvilág mai hasznosíthatóságát.
 

It is an old theological recognition that wars of ancient Israel also of the people of ancient East were unmistakably religious in manner. Thus the preparation and fight itself was accompanied by holy persons, sacred symbols and acts. This study, after finding the roots of this theory in history of religion and theology (Chapter 1.), analyzes priests’ and prophets’ role in the war pointing to the fact that their role was primarily to recognize YHWH’s guidance. Chapter 2. evidences interdependence and potential conflicts of „charismatic persons”  and military leaders. Chapter 3. analizes warfare-related cultic deeds and tools. Though sacrifice before the battle might  have been natural, it is literary hardly documented in the Old Testament, unlike repreentative usage of the Ark of the Covenant or several methods of asking YHWH. These techniques were the prophetic word, prediction, toll and the methods of the latter one: offering an ephod, urim and tummim. Chapter 3. introduces  these above written techniques, as well as horns and trumpets  used for sending battle signals. Chapter 4. the author, that is a military chaplain, examines the continuation of biblical ideas and seeks current utilization of Old Testament beliefs.



Szabó Andor:
Jegyzetek a Zsidókhoz írt levélhez

A. Schmoller: Handkonkordanz zum griechischen Neuen Testament oldalszámain tájékozódva, legkevesebb 60 adat van arról, hogy a Zsidókhoz írt levél írójának görög nyelvi készlete ugyanaz, mint Lukácsé – az általa írt evangéliumban, valamint az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvében. Ha pedig a szerző ugyanaz, akkor nyilván beszélhetünk Lukács trilógiájáról.


Wenn man sich an den Seitenzahlen des Werkes von Alfred Schmoller: Handkonkordanz zum griechischen Neuen Testament orientiert, sind mindestens 60 Daten enthalten, dass der Verfasser des Hebräerbriefes derselbe, also Lukas sein sollte, der sein Evangelium und die Apostelgeschichte geschrieben hat. Wenn jedoch der Verfasser derselbe ist, können wir ganz klar von einer Trilogie des Lukas sprechen.



Kovács Gergő:
Thomas F. Torrance úrvacsoratana

A tanulmány Thomas F. Torrance úrvacsoratanát mutatja be krisztológiája és istentisztelet-tana alapján. Torrance azon 20. századi teológusok egyike, akiknek teológiája egyrészről mélyen a református  tradícióban gyökerezik, másrészről az úrvacsorát új megvilágításba helyezve rámutattak annak felajánlás-jellegére. Torrance számára ez azért volt lehetséges, mivel a múlt és jelen, isteni és emberi cselekedetek viszonyának meghatározásánál képes volt elkerülni a végleteket. Szerinte az úrvacsora alkalmával a múltban Isten által végrehajtott megváltás valósággá válik a jelenben, és az ember részesévé válik annak. Isten és ember olyan közösségre jut, amelyben mindkét fél léte és cselekedete teljes valóságában megmarad, mégis elválaszthatatlan kötelék köti össze őket.


The study is dedicated to the teaching of Thomas F. Torrance about the Lord’s Supper. Torrance is one of the 20th-century theologians whose theologies root deep in the Reformed tradition on the one hand and who pointed out the sacrificial character of the Lord’s Supper by a new approach, on the other hand. It was possible for him because he was able to avoid the extremes in defining relation between past and present as well as the works of God and man. According to him, in the Lord’s Supper salvation accomplished by God in the past becomes real in the present and man becomes a partaker of it. God and man got unity in which their beings and works do not lose their realities but are bonded together inseparably.



Fekete Károly:
A Debreceni Református Kollégium nagy korszakai az akadémiai tagozatok megerősödéséig


A Debreceni Református Kollégium történelmi gyökerei a reformáció idejéig nyúlnak vissza (1538). A Kollégium és partikula-rendszere segítette a kelet-magyarországi szegény parasztság tehetséges gyermekeinek a szociális mobilitását. Az iskola az erdélyi fejedelmek támogatását élvezte, és ez a támogatás sok szegény diákot hozzásegített az akadémiai vagy egyházi karrierhez. A 16–18. században természetesen a teológia volt az oktatás fő területe. A Kollégium professzorai a teológia mellett a természettudományokban és az irodalomban is jelentősen gyarapították a magyar kultúrát és oktatást. A 19. században Debrecen és a Kollégium szellemi központja volt a Habsburg-monarchia elleni szabadságharcnak. Az ún. Entwurf néven elhíresült rendelet osztrák mintára elrendelte a középiskolák átalakítását Az addig egymásra épülő középiskolai és akadémiai tagozatokat (bölcsészet, jog, teológia) elkülönítette egymástól. A későbbiekben a Kollégium három akadémiai kara – Teológia, Jog és Bölcsészettudomány – képezte a magját a magyar állam által létrehozott Debreceni Egyetemnek (1912).


Die historischen Wurzeln des Reformierten Kollegiums zu Debrecen gehen zurück in die Zeit der Reformation (1538). Das Kollegium – und seine Netzwerk der Filialschulen (particulae) waren wichtige Mittel für vertikale soziale Mobilität für aus ostungarische armem Bauerstand gestammte junge Menschen. Die Schule wurde durch den siebenbürgischen Fürsten unterstützt und diese Unterstützung hat für viele arme Studenten eine akademische oder kirchliche Karriere möglich gemacht. Die Hauptprofiel der Unterricht war natürlich Theologie, in die 16 bis 18. Jahrhundert. Neben Theologie haben die Professoren des Kollegiums auch in Naturwissenschaften und in die Literatur wichtige Beiträge an die ungarische Kultur und Bildung geliefert. In die 19. Jahrhundert Debrecen und das Kollegium war eine des geistlichen Zentrums des Freiheitskampfes gegen die Habsburg-Monarchie. Nach dem s.g. „Organisationsentwurf“ des Schulsystems in die Doppeltmonarchie am Ende des 19. Jahrhunderts die Grundschule, das Gymnasium und die Hochschule des Kollegiums begannen selbstständig zu funktionieren. Die drei akademischen Fakultäten des Kollegiums – Theologie, Rechten und Geisteswissenschaften – haben den Kern der staatlichen Universität zu Debrecen gebildet (1912).