Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

A főszerkesztő jegyzete - 2013/1


A köz- és felsőoktatás



kérdései, felvetései és eseményei szinte napi rendszerességgel jelennek meg a médiában és a közbeszédben. A témakör önmagában is fontos, de messze túlmutat önmagán. Életes példákra való hivatkozással érvelnek sokan amellett, hogy az oktatásba és a kutatásfejlesztésbe való befektetés egy nemzet gazdasági és társadalmi felemelkedésének a legbiztosabb útja. Ugyanakkor az élet számos területe azt is példázza, hogy a befektetés önmagában nem garancia semmire. Bölcs befektetésre van szükség. Úgy gondolom, hogy e bölcs racionalitásra való igénynek látjuk a jeleit abban az átalakításban, amely mind a köz-, mind pedig a felsőoktatásban zajlik. Mindkét folyamatnak ugyanakkor fontos egyházi, szellem- és oktatástörténeti vonatkozásai vannak.
475 évvel ezelőtt a Pápáról származó, protestáns hitelveket valló Bálint pap debreceni szolgálatainak első lépéseként fontos változtatásokat hozott a debreceni városi iskolában. Innen számítjuk a Debreceni Református Kollégium létrejöttét. A változtatás lényege pedig az volt, hogy az evangéliumi szeretetet és a humanista embereszményt igyekezett harmonizáltan megjeleníteni az alsóbb iskolában. Nem valami ilyesmiről van szó akkor, amikor – legalábbis az alternatív lehetőség szintjén – a hit- és erkölcstan integráns része lehet a közoktatásnak? E döntés mögött bizonyára ott van az a vágy, hogy az evangéliumban megjelenő szeretet nem marad a 45 perces óra keretében, hanem beszűrődik az iskola és az adott család egész életébe. De önmagában már az is ígéretes, ha a bevezetésre kerülő erkölcstan – a posztmodern szemléletnek megfelelően – nem „kontra evangéliumként”, hanem az értékek ideológiamentes értelmezéseként jelenik meg az oktatásban. Bár nincsen új a nap alatt, a kipróbált tartalmak és formák újraalkalmazása mégiscsak megújulást hozhat.
S ha az utca zaját is meghatározó egyetemista tüntetéseket „inspiráló” változtatásokra gondolunk a felsőoktatásban, akkor szintén eszünkbe juthat a debreceni kollégium 17. századi akadémikus életének célkitűzése, amely szerint az oktatás nem az öncélú tudásátadás vagy tudásszerzés eszköze, hanem a bibliai életszentség/életminőség fejlesztése a közélet javára. Lehet, hogy nem „kisstílű gazdasági kényszert” kellene látni abban az igyekezetben, hogy az öt év alatt megszerezhető tudás azt a közösséget szolgálja, amely ehhez a
lehetőséget biztosította, hanem egyszerűen a felsőoktatás klasszikus morális pragmatizmusát.
A köz- és felsőoktatás átalakításához gazdag példatárunk van az egyházi és azon belül a protestáns iskolai hagyományban. Ezek egyik leggazdagabbika a Debreceni Református Kollégium, amely közel fél évezredes évfordulójának megünneplésével felszínre hozza e gazdagságot. Lapunk e száma két írással is utal az augusztusi tudományos rendezvénysorozatra azzal a bizonyossággal, hogy abból sokat meríthetünk jelenünk és jövőnk oktatási rendszerének, elveinek és gyakorlatának megújításához.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2013/1


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A köz- és felsőoktatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2


SZÓLJ, URAM!

FEKETE KÁROLY:
Megszentelődés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3


TANÍTS MINKET, URUNK!

(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
KARASSZON ISTVÁN:
Julius Wellhausen és Rudolf Smend . . . . . . . . . . . . . . . . 4
NÉMETH ÁRON:
Preegzisztencia és inkarnáció
– Krisztológiai tételek a Zsolt 72 óegyházi
értelmezésében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
SAJTOS SZILÁRD:
„Amikor készültök az ütközetre,
lépjen elő a pap”
Az ószövetségi kultikus személyek tevékenysége
a háborúban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
SZABÓ ANDOR:
Jegyzetek a Zsidókhoz írt levélhez . . . . . . . . . . . . . . . . 25
KOVÁCS GERGŐ:
Thomas F. Torrance úrvacsoratana . . . . . . . . . . . . . . . . 27
FEKETE KÁROLY:
A Debreceni Református Kollégium nagy korszakai
az akadémiai tagozatok megerősödéséig . . . . . . . . . 33


KITEKINTÉS

FAZAKAS SÁNDOR:
A lelkészi szolgálat körülményeinek változásai
és a lelkésztovábbképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
RISKÓ JÁNOS:
A gyülekezetépítés megalapozása 11 lépésben . . . . . . . 48


KÖNYVSZEMLE

SZATHMÁRY SÁNDOR:
„Leszek, amivé Veled leszek”
George A.P. Knight: Az Ószövetség
keresztyén teológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57
KÁDÁR ZSOLT:
Az európai egységépítés új összefüggései
A Trianon-seb gyógyulása felé
– Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 23. szám . . . . . . 60
FABINY TAMÁS:
Betetőzés
Cserháti Sándor: Az Újszövetség teológiája . . . . . . 61
Készülő kiadványok a Debreceni
Református Kollégium 475. évfordulójára . . . . . . . . 63

 

 

Absztraktok 2013/1

Az alábbiakban a lektorált tanulmányi rovat írásainak absztraktjait közöljük két nyelven s így adunk bepillantást e szám teológiai munkáinak tartalmába.

 

Karasszon István:
Julius Wellhausen és Rudolf Smend


A tanulmány célja az, hogy az Ószövetség kutatását ne csupán jelentős témák vizsgálatával mutassa be,  hanem  személyeken  és  tudós  életutakon  keresztül  is illusztrálja,  hogyan  haladt  előre  a  tudomány. Wellhausen és Smend között a közös pont éppenséggel az, hogy Rudolf Smend a 20. század legnagyobb Wellhausen-kutatója,  aki ugyanakkor új iskolát is alapított,  az általa kutatott  Wellhausenhez  hasonlóan:  az irodalomkritika után az redakciókritika újabb irányzatát indította el R. Smend. Ugyanakkor különbségek is vannak kettejük között: Wellhausen hatalmas könyveket ír t, R. Smend pedig inkább „akupunktúrát”  végez az időközben terebélyes ószövetségi kutatás területén. Az általa alapított göttingeni iskola oly nagy tudósokat mond- hat tagjainak, mint Walter Dietrich ny. berni professzor, ill. az időközben elhunyt Timo Veijola volt helsinki professzor.


The  study intends  to present,  alongside  with a  subject-oriented  development  of Old  Testament research, an illustration of the same development through biographies of scholars. J. Wellhausen and R. Smend are similar in that the latter is the greatest researcher of the former in the 20th  century. In the same manner, however, Smend also managed to establish a school of Old Testament research: Wellhausen is often referred to in literary criticism;  Smend launched a new direction in redaction criticism.  However, there are differences also: Wellhausen produced large books, R. Smend instead cures the body of Old Testament research with the help of acupuncture. The Göttingen School which was founded by him includes excellent scholars like Walter Dietrich, professor em. of Bern (Switzerland), and the late Timo Veijola, former professor of Helsinki (Finland).

 

Németh Áron:
Preegzisztencia és inkarnáció – Krisztológiai tételek a Zsolt 72 óegyházi értelmezésében
 
Jelen tanulmány a Zsolt 72 óegyházi recepciójába kíván betekintést adni. Megvizsgálva a zsoltár idézését és alkalmazását az egyházatyáknál kitűnik, hogy e zsoltár értelmezésekor az óegyházi szerzők közül többen is különösen sokat foglalkoznak Krisztus preegzisztenciájának és Krisztus inkarnációjának témájával, az- az Krisztus két természetének eredetével, amely a korszak talán egyik legfontosabb tisztázandó teológiai kérdése a keresztyénség körében. Az egyházatyák olvasata szerint a Zsolt 72 kozmikus-természeti  leírásában mind a világ felett álló preegzisztens Krisztus (Zsolt 72,5.17a),  mind pedig a világunk részévé vált inkarnálódott Krisztus (Zsolt 72,6) felismerhető. Ez utóbbihoz kapcsolódva még Krisztus születésének eseményei is megelevenedni látszanak (Zsolt 72,10.15)  a zsoltárban.

 
Der vorliegende Aufsatz bietet einen Einblick in die patristische Rezeption von Ps 72. Die Zitation und Anwendung des Psalms durch die Kirchenväter zeigt, daß bei der Interpretation dieses Psalms die Themen wie Präexistenz und Inkarnation Christi eine besondere Rolle spielen. Der Ursprung der zwei Naturen Christi gehört zu den wichtigsten  theologischen Fragen dieser Zeit. Nach der Deutung der Kirchenväter wird in der kosmischen Schilderung von Ps 72 sowohl der präexistente Christus (Ps 72,7.17a), als auch der fleischgewordene Christus (Ps 72,6)  erkennbar. Anschließend zur Inkarnation scheint auch eine typische Szene der Weihnachtsgeschichte im Psalm auch vorzukommen (Ps 72,10.15).

 

Sajtos Szilárd:
„Amikor készültök az ütközetre, lépjen elő a pap”
Az ószövetségi kultikus személyek tevékenysége a háborúban

Régi teológiai felismerés, hogy az ókori Izrael háborúi, akárcsak az ókori Kelet népei esetében, vallási jelleggel bírtak, s így az előkészületet, de magát a csata lefolytatását is szent személyek, szakrális szimbólumok és aktusok kísérték. Jelen tanulmány e felfogás vallás- és teológiatörténeti gyökereinek feltárása után (1.) a papok és próféták háborúban játszott szerepét elemzi, felmutatva, hogy szerepük elsősorban YHWH út- mutatásának megismerése volt. A (2.) fejezet a katonai vezetők és a „karizmatikus  személyek”  egymásra utaltságát és esetleges konfliktusait is dokumentálja. A (3.) fejezet a hadviseléshez kötődő kultikus cselekvéseket és eszközöket elemzi. A csata előtti áldozat bár természetes lehetett, irodalmilag az ószövetségben alig dokumentált,  szemben a szövetségláda reprezentatív eszközként való alkalmazásával, vagy YHWH megkérdezésének számos technikájával: a prófétai szó, a jóslás, a sorsvetés, és ez utóbbi lehetséges eszközei: az éfód, az urím és a tummím bemutatása után az összefoglalás előtti utolsó fejezet (3.) a harci jelzések közvetítésére való kürtök és harsonák használatát mutatja be röviden. A szerző tábori lelkészként az összegzésben (4.) a bibliai elképzelések mai továbbélését vizsgálja, és keresi az ószövetségi hitvilág mai hasznosíthatóságát.
 

It is an old theological recognition that wars of ancient Israel also of the people of ancient East were unmistakably religious in manner. Thus the preparation and fight itself was accompanied by holy persons, sacred symbols and acts. This study, after finding the roots of this theory in history of religion and theology (Chapter 1.), analyzes priests’ and prophets’ role in the war pointing to the fact that their role was primarily to recognize YHWH’s guidance. Chapter 2. evidences interdependence and potential conflicts of „charismatic persons”  and military leaders. Chapter 3. analizes warfare-related cultic deeds and tools. Though sacrifice before the battle might  have been natural, it is literary hardly documented in the Old Testament, unlike repreentative usage of the Ark of the Covenant or several methods of asking YHWH. These techniques were the prophetic word, prediction, toll and the methods of the latter one: offering an ephod, urim and tummim. Chapter 3. introduces  these above written techniques, as well as horns and trumpets  used for sending battle signals. Chapter 4. the author, that is a military chaplain, examines the continuation of biblical ideas and seeks current utilization of Old Testament beliefs.



Szabó Andor:
Jegyzetek a Zsidókhoz írt levélhez

A. Schmoller: Handkonkordanz zum griechischen Neuen Testament oldalszámain tájékozódva, legkevesebb 60 adat van arról, hogy a Zsidókhoz írt levél írójának görög nyelvi készlete ugyanaz, mint Lukácsé – az általa írt evangéliumban, valamint az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvében. Ha pedig a szerző ugyanaz, akkor nyilván beszélhetünk Lukács trilógiájáról.


Wenn man sich an den Seitenzahlen des Werkes von Alfred Schmoller: Handkonkordanz zum griechischen Neuen Testament orientiert, sind mindestens 60 Daten enthalten, dass der Verfasser des Hebräerbriefes derselbe, also Lukas sein sollte, der sein Evangelium und die Apostelgeschichte geschrieben hat. Wenn jedoch der Verfasser derselbe ist, können wir ganz klar von einer Trilogie des Lukas sprechen.



Kovács Gergő:
Thomas F. Torrance úrvacsoratana

A tanulmány Thomas F. Torrance úrvacsoratanát mutatja be krisztológiája és istentisztelet-tana alapján. Torrance azon 20. századi teológusok egyike, akiknek teológiája egyrészről mélyen a református  tradícióban gyökerezik, másrészről az úrvacsorát új megvilágításba helyezve rámutattak annak felajánlás-jellegére. Torrance számára ez azért volt lehetséges, mivel a múlt és jelen, isteni és emberi cselekedetek viszonyának meghatározásánál képes volt elkerülni a végleteket. Szerinte az úrvacsora alkalmával a múltban Isten által végrehajtott megváltás valósággá válik a jelenben, és az ember részesévé válik annak. Isten és ember olyan közösségre jut, amelyben mindkét fél léte és cselekedete teljes valóságában megmarad, mégis elválaszthatatlan kötelék köti össze őket.


The study is dedicated to the teaching of Thomas F. Torrance about the Lord’s Supper. Torrance is one of the 20th-century theologians whose theologies root deep in the Reformed tradition on the one hand and who pointed out the sacrificial character of the Lord’s Supper by a new approach, on the other hand. It was possible for him because he was able to avoid the extremes in defining relation between past and present as well as the works of God and man. According to him, in the Lord’s Supper salvation accomplished by God in the past becomes real in the present and man becomes a partaker of it. God and man got unity in which their beings and works do not lose their realities but are bonded together inseparably.



Fekete Károly:
A Debreceni Református Kollégium nagy korszakai az akadémiai tagozatok megerősödéséig


A Debreceni Református Kollégium történelmi gyökerei a reformáció idejéig nyúlnak vissza (1538). A Kollégium és partikula-rendszere segítette a kelet-magyarországi szegény parasztság tehetséges gyermekeinek a szociális mobilitását. Az iskola az erdélyi fejedelmek támogatását élvezte, és ez a támogatás sok szegény diákot hozzásegített az akadémiai vagy egyházi karrierhez. A 16–18. században természetesen a teológia volt az oktatás fő területe. A Kollégium professzorai a teológia mellett a természettudományokban és az irodalomban is jelentősen gyarapították a magyar kultúrát és oktatást. A 19. században Debrecen és a Kollégium szellemi központja volt a Habsburg-monarchia elleni szabadságharcnak. Az ún. Entwurf néven elhíresült rendelet osztrák mintára elrendelte a középiskolák átalakítását Az addig egymásra épülő középiskolai és akadémiai tagozatokat (bölcsészet, jog, teológia) elkülönítette egymástól. A későbbiekben a Kollégium három akadémiai kara – Teológia, Jog és Bölcsészettudomány – képezte a magját a magyar állam által létrehozott Debreceni Egyetemnek (1912).


Die historischen Wurzeln des Reformierten Kollegiums zu Debrecen gehen zurück in die Zeit der Reformation (1538). Das Kollegium – und seine Netzwerk der Filialschulen (particulae) waren wichtige Mittel für vertikale soziale Mobilität für aus ostungarische armem Bauerstand gestammte junge Menschen. Die Schule wurde durch den siebenbürgischen Fürsten unterstützt und diese Unterstützung hat für viele arme Studenten eine akademische oder kirchliche Karriere möglich gemacht. Die Hauptprofiel der Unterricht war natürlich Theologie, in die 16 bis 18. Jahrhundert. Neben Theologie haben die Professoren des Kollegiums auch in Naturwissenschaften und in die Literatur wichtige Beiträge an die ungarische Kultur und Bildung geliefert. In die 19. Jahrhundert Debrecen und das Kollegium war eine des geistlichen Zentrums des Freiheitskampfes gegen die Habsburg-Monarchie. Nach dem s.g. „Organisationsentwurf“ des Schulsystems in die Doppeltmonarchie am Ende des 19. Jahrhunderts die Grundschule, das Gymnasium und die Hochschule des Kollegiums begannen selbstständig zu funktionieren. Die drei akademischen Fakultäten des Kollegiums – Theologie, Rechten und Geisteswissenschaften – haben den Kern der staatlichen Universität zu Debrecen gebildet (1912).

A főszerkesztő jegyzete - 2012/4


A lektorált Theologiai Szemle tekintélye


A tekintély kérdése nagyon összetett, s újabb és újabb kérdéseket vet fel. Primér tartalma és szemantikai gyökere világos. Amire rá sem néznek, annak nincs tekintélye, amire tekintettel vannak, amit egyéb döntéseknél és
cselekedeteknél figyelembe vesznek, annak van.
A nehéz kérdések ott kezdődnek, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi a forrás, hogyan lehet azt megszerezni vagy elveszíteni, megtartani, növelni, vagy akár rombolni. Ezek között is vannak könnyebb, vagy/és nehezebb
kérdések. Például viszonylag egyszerű az eset, ha a tekintély valamiféle objektív vagy szubjektív feltételre épül, és ezek megszűnésével természetesen elvész a tekintély is. De mi van akkor, ha az említett feltételek nem szűnnek meg, a tekintély pedig ennek ellenére fakul, majd elvész, vagy fordítva. A lehetséges összes matematikai variációt nem gondoljuk végig, ehelyett csak a P. Tillich nevéhez fűződő protestáns princípium idevonatkozó tanítására hivatkozom, amely szerint a tanok, személyek és intézmények tekintélye is a relatív keretek között tartandók, egyébként a bálványimádás kísértésébe esünk. Így van ez a Hitvallásainkkal, amelyeknek a tekintélyét a Szentírásból való igazolhatóságuk és a hitvallók konszenzusa adja. Ez a tekintély, sőt maga a hitvallás is csak addig érvényes, ameddig a Szentírás alapján, meggyőző módon bizonyítottan más tanítás nem válik ismertté és elfogadottá.
A fentiek elfogadásával műveljük a teológiát általában, és így szolgáljuk a Theologiai Szemlét konkrétan. A Theologiai Szemle ennek megfelelően az igazság keresésének az alázatos szolgája és nem az igazság kinyilatkoztatásának eszköze. Ennek jegyében reméljük, hogy a Theologiai Szemlének tekintélye van a teológia és a szellemtudományok művelői között és egyáltalán a szellem és kultúra világa iránt érzékenyek között. Tekintélye
van egyebek mellett azért is, mert 1925 óta szolgálja a teológiai tudományosságot, az ökumenikus törekvéseket és az interdiszciplináris nyitottságot.
S most egy újabb elemnek örvendezhetünk, amely növeli e szakfolyóirat tekintélyét. Nevezetesen annak, hogy lapunk a Magyar Tudományos Művek Tárában, mint lektorált folyóirat nyer regisztrálást szeptember 14 óta. Ez önmagában is sokatmondó. Praktikusan pedig azt jelenti, hogy a tanulmányi rovatban megjelenő írások – amelyeket természetesen lektori véleményezés után közlünk – a szerzőknek kreditpontokat szereznek tudományos
előmenetelükhöz. Lapunknak ettől az új „tekintélyétől” azt reméljük, hogy új vonzóerőt jelent fiatal tudósok számára arra, hogy munkáikat a Szemlében publikálják. S ezzel a „tekintélyszerzésnek” egy új tulajdonságát, a kölcsönösséget is megjelenítik.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM - 2012/4


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
A lektorált Theologiai Szemle tekintélye. . . . . . . . . . . . . . . . . . 194

SZÓLJ, URAM!
KALOTA JÓZSEF:
Betlehemi örömhír . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195

TANÍTS MINKET, URUNK!
(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
KARASSZON ISTVÁN:
Walter Brueggemann teológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196
KOVÁCS ÁBRAHÁM:
Karl Barth és a vallási pluralizmus
Vallás, hit és hitetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202
FEKETE KÁROLY:
Az egyetemmé alakulás és a százéves
egyetemi rangú teológiai oktatás Debrecenben . . . . . . . . . 213
MONOK ISTVÁN:
Minister reformatus doctus
Bod Péter, és a vele kortárs református értelmiség
műveltsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218
KORÁNYI ANDRÁS:
Konok felhánytorgatás, veszélyes felejtés
vagy gyógyító emlékezés? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223

KITEKINTÉS
RÉTHELYI MIKLÓS:
Hit és tudományos közélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227
BÓNA BALÁZS:
A halálbüntetésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
PAPP GYULA†:
Emlékezzünk régiekről!
A szövetségi magyar cserkészmunka őstörténete . . . . . . . . 230

ÖKUMENIKUS SZEMLE
KRÁNITZ MIHÁLY:
50 éve kezdődött el a II. Vatikáni Zsinat (1962–2012) . . . . . . 238

KÖNYVSZEMLE
KUSTÁR ZOLTÁN:
Az ókori Izráel társadalma –Történeti bevezetés . . . . . . . . . . . 241
SZIGETI JENŐ:
A menedékvárosok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 242
EGERESI LÁSZLÓ SÁNDOR:
A bibliarevízió műhelyéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 244
HAVASI ÁGNES:
Válogatás a közelmúltban magyarul megjelent,
ortodox vonatkozású kiadványokból . . . . . . . . . . . . . . . . . 251
STEINBACH JÓZSEF:
Könyvecske a házasság és válás keresztyéni módjáról . . . . . . 255

 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2012/3


Az ökumenikus mozgalom


spontán megnyilatkozásainak tekinthetjük azokat az eseményeket, amelyekben Krisztus hívei őszinte bizalommal fordulnak egymáshoz, szolgálnak együtt egy közös ügyet bizonyos hitbéli különbözőségeik közepette és ellenére. Amikor az együttműködésnek a rendszeressége, a módszeressége és a következetessége elér egy bizonyos pontot, akkor előbb-utóbb létrejön a szervezett és intézményes ökumené. Mindkettőnek története visszanyúlik Krisztus korába, s a kettő a mai világban is együtt jár. Gondoljunk a biblikus Jeruzsálemi Zsinatra, vagy az ősegyház egyetemes zsinataira, miközben nem feledkezhetünk meg azokról a testvéri és őszinte együttműködésekről, amelyek nem csak bizonyára, hanem tapinthatóan kísérték az egyháztörténetet még a felekezetileg legfeszültebb korokban is.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy múltban és jelenben a látszólag felekezeti feszültségek és küzdelmek mögött sokszor primér módon gazdasági és politikai motivációk húzódnak. De az is igaz, hogy Krisztusban elkötelezett társadalmi, karitatív, szociális és szociáletikai szándékok ma is összehozzák az egyes felekezetek híveit. Továbbá a krisztusi egységtörekvés akkor is sikeresnek, áldottnak  mondható, ha embert szolgáló programjában, célkitűzésében tud jó szándékokat hatékonyan összpontosítani.
A magyar ökumenének ilyen, korát megelőző, a későbbieket direkte és indirekte szolgáló közössége volt a cserkészmozgalom. 1912. december 28-án, tehát száz éve mélyen hívő református és katolikus, sőt izraelita lelkészek, tanárok és a felnövekvő ifjúságért felelősséget érző értelmiségiek a gyakorlati ökumenének nagy lépését tették meg. Krisztus szeretete jegyében létrehozták a Magyar Cserkészszövetséget, amelynek első napjairól Papp Gyula – fiatal református jogász, a Cserkészszövetség első elnöke – így emlékezik: „Meg vagyok győződve arról, hogy az emberi erőfeszítés ezt az egymásra találást nem hozta volna létre soha. Ez nem volt benne a levegőben… Meg nem magyarázható másképp, mint hogy ez volt az Isten akarata a magyar ifjúsággal. Nem emberé tehát a dicsőség ennek az egységnek létrejöttében, hanem Soli Deo Gloria.” . Kovács Bálint pedig így ír a megalakulásról: „Ilyen lelki, szellemi erőfeszítés után jöttek össze 1912. december 28-án a Kálvin téri egyházi épületben a következők: Izsóf Alajos (rk.), Sík Sándor (rk.), Papp Gyula (ref.), Hámos Nándor (rk.), Megyercsy Béla (ref.), Kőhler Ferenc (rk.), Bilkey Papp István (ref.), Bing Ede (izraelita és Szöllősi István (ref.) …”
A társadalmi elkötelezettség, az emberi jó szándék, a közösségi tenni akarás ma is bizonyára egy cél köré vonzza Krisztus különböző felekezetű híveit.

Bóna Zoltán

 

 

TARTALOM - 2012/3

 

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Az ökumenikus mozgalom . . . . . . . . . . . . . . .130

SZÓLJ, URAM!
SZEMEREI JÁNOS:
Elhívatáshoz méltóan! . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
KŐSZEGHY MIKLÓS:
Bibliafordítás és ókori mezőgazdaság . . . . . . 132
VÁRADY ENDRE:
A szegénység boldogít?
A Máté 5,3 elemzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
LITERÁTY ZOLTÁN:
Személyiségre alapozott homiletikai elméletek
Az etosz szerepe
a 19. századi amerikai homiletikában . . . . . . 138
PÁLFI JÓZSEF:
Kálvin-hatások keresése
Szenci Kertész Ábrahám
váradi nyomdászatában . . . . . . . . . . . . . . . . . 145
SZIGETI JENŐ:
A döntési mechanizmus problémái
Gyülekezeti vezetéstudományi esszé . . . . . . .153
HADHÁZY ANTAL:
Kommunikációs bibliamagyarázat?
Róm 3,1-2 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159

KITEKINTÉS
TÓTH KÁROLY ISTVÁN:
Megint a népszámlálási adatokról . . . . . . . . . 174
EGYHÁZ – ÁLLAM – TÁRSADALOM
OROSZ GÁBOR VIKTOR:
Keresztény értékek a civil társadalomban . . . 178
SZÛCS FERENC:
Az egyházi státusz problémája . . . . . . . . . . .  179
BÓNA BALÁZS:
Vallásszabadság és az egyházi jogállás . . . . .181
SZÛCS FERENC:
Egyház és civil társadalom . . . . . . . . . . . . . . 182
BÉRES TAMÁS:
Az egyháztagok bátorítása a civil társadalmi részvételre . . . . . . . . 184

ÖKUMENIKUS SZEMLE
A fordítást készítették:
GÖMBÖCZ ELVÍRA és MOLNÁR LILLA
Az életet szolgáló gazdaság, mint minden ember feladata
Konferencia az Egyházak Világtanácsa
10. nagygyűlésének előkészítésére . . . . . . . . 185

KÖNYVSZEMLE
SZIGETI JENŐ:
Tallózgatás könyvek között . . . . . . . . . . . . .  189
 
 

 

A főszerkesztő jegyzete - 2012/2

 

Ünnepelni

elvileg mindenki szeret, de sajnos nem mindenkinek sikerül. A köznyelvben az ünnep az emelkedettséget, a különlegességet, a jó napot vagy legalábbis a jobb napot jelenti. Ilyenkor általában jobb az étel, szebb a ruha, választékosabb a nyelv, könnyebb a nevetés. Ennek jegyében zajlanak családi, nemzeti, vallási, egyházi, munkahelyi s más közösségi ünnepek, születés, évforduló, siker, tisztelet, megajándékozottság, elismertség etc. okán s módján. Kinek több, kinek kevesebb adatik ezekből a napokból, élményekből. Van, akinek azonban szinte semmi, mert élete megpróbáltatásai alatt elnehezedett teste, lelke az emelkedettségre. Bárcsak egyre kevesebben lennének ők. S vannak olyan „szerencsések”, áldottak, akik viszont minden nap ünnepben járnak tevékenységük, igyekezetük és vágyakozásuk kapcsán. Bárcsak egyre többen lennének ők.
Mert ők azok, akiket krisztusi teológusoknak, vagy a szellem és a lélek embereinek, az igazság és valóság fáradhatatlan kutatóinak és még sokféleképpen nevezhetünk. Ők azok, akik az üdvösség ismerete utáni vágy okán tudatosan és sikeresen el kívánnak és tudnak szakadni az immanens világ analizálható elemeitől, törvényszerűségeitől és összefüggéseitől. Ők azok, akik a totalius alius világ titkait és e titkok kegyes megnyilatkozásait kutatják. Akiket napi szinten a végső és örök értékek, alapok, valamint célok hajtanak. Azok, akik intellektuális vagy spirituális gyötrődések közepette is üdvösséges, más szóval ünnepes időket élnek meg és élnek át függetlenül az egyházilag, vallásilag, társadalmilag vagy egyénileg minősített ünnepnapoktól.
A hagyományos egyházak szóhasználata a civil naptár időszakai mellett sokszor említi az Adventtól Adventig tartó „egyházi évet”, s ennek ismeri „ünnepes és ünneptelen felét”. Az úgynevezett ünneptelen félévben járunk. E nem túl szerencsés kifejezés ellenére természetesen ünnepeljük minden vasárnap a feltámadás csodáját, valamint újra és újra az úrvacsora, eucharisztia titkát és áldását. S mi több, amikor a mélység és magasság távlatos dimenzióiba merészkedik akár a lélek, akár a szellem, akár mindkettő, az mindig ünneppel jár együtt, az mindig ünnepet hoz az embernek.
A Theologiai Szemle az úgynevezett ünneptelen félévben is erre az ünnepes élményre hívja minden kedves olvasóját.

Bóna Zoltán

 

TARTALOM – 2012/2.


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Ünnepelni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66
SZÓLJ, URAM!
PAPP JÁNOS:
Krisztus nyomdokain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67
TANÍTS MINKET, URUNK!
(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
ÁRVAI TAMÁS KRISTÓF:
A repetíció funkciója a Prédikátor könyvében . . . 68
KOVÁCS ÁBRAHÁM:
Egy elfelejtett útjelző tábla:
a vallástudomány és a keresztyén teológia
elágazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
CZÖVEK TAMÁS:
Hogyan segíthet Arisztotelész
Saul történetét értelmezni?
Poétikai esettanulmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91
VASSÁNYI MIKLÓS:
Bevezető Hitvalló Maximosz
5. Ambiguumához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100
SZŰCS FERENC:
Istentiszteletünk megújulása . . . . . . . . . . . . . . . 109
KITEKINTÉS
NAGYPÁL SZABOLCS:
A vallásközi párbeszédre fölkészülés
erkölcstana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113
ÖKUMENIKUS SZEMLE
Nemzeti, társadalmi és ökumenikus ünnepléseink,
bibliai alapvetése és gyakorlati lehetőségei . . . 121
Állami, nemzeti ünnepeink biblikus megélése
Fogalmi tisztázás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
Nemzeti, állami, helyi társadalmi, történelmi
megemlékezések bibliai alapvetése . . . . . . 123
Állami-nemzeti ünnepeink és a hitünk . . . . . 123
Szentelés – áldás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124
Felekezeti színezetű jeles napok
kölcsönös tiszteletben tartása . . . . . . . . . . 125
KÖNYVSZEMLE
NÉMETH ÁRON:
A héber Ószövetség szövege . . . . . . . . . . . . . . . 127



A főszerkesztő jegyzete - 2012/1

 

Információs társadalmunkban

szerzett ilyen-olyan tapasztalatok mondatják sokakkal, hogy ami nem jelenik meg a médiában, az nem is létezik. A híradásokban való megjelenés egyébként régi vágy és a hírforrástól függően jeleníti meg a tények megerősítését vagy éppen az állítások hitelének elbizonytalanodását. Ennek a gondolatnak a mentén juthatunk el oda, hogy az a szervezet, intézmény, közösség, program, amelyiknek nincs önálló honlapja, az vagy nem létezik, vagy ha létezik is, nincs jelentősége. Természetesen ezeket a markáns, ugyanakkor felszínes megállapításokat nem abszolutizáljuk, de megvalljuk, hogy ezek is motiválták azt a lépést, hogy mire ez a lapszám az olvasó kezébe jut, addigra a Theologiai Szemle – legalábbis a tervek szerint – önálló honlappal fog rendelkezni.
Eddig is megjelentünk az internet világában, de a laptulajdonos honlapjának egyik menüpontjaként. Természetesen ezt továbbra is fenntartjuk, de a bizottságunk úgy döntött, hogy önálló honlappal is igyekszünk elérni olyanokat, akik a hagyományos, papír alapú kiadványokat ritkábban veszik a kezükbe s olyanokat is, akiknek az érdeklődési körükbe az intézményes ökumené nem tartozik, de a teológiai tudományosság igen.
A honlapon természetesen visszatekintünk lassan kilenc évtizedes múltunkra. Ízelítőt adunk a korábbi évek írásaiból és figyelemfelhívásként megjelenítjük az aktuális számunknak a tartalomjegyzékét. A honlapot látogatók közelebbről megismerhetik a szerkesztőket, a szerkesztői célkitűzéseket, amelyek talán inspiratív erővel bírnak a Theologiai Szemlében való írásra és a Szemle olvasására is.
Hisszük, hogy nem csak a biblikus teológiának, a segédtudományoknak és az interdiszciplináris megközelítésben történő valóság- és igazságkeresésnek van jövendője, hanem azt is hisszük, hogy ennek a munkának a modern infokommunikáció eszköztárát még intenzívebben kell használni. Tudjuk, hogy a honlap elkészítése és karbantartása nem egy forradalmi tett. Mégis örömmel és reménységgel hívjuk fel rá azoknak a figyelmét is, akik a Szemle munkáját figyelemmel kísérték vagy abban aktívan részt vettek és azoknak is, akiknek látókörébe éppen a honlap által kerül be e kiadvány.
Ez a honlap hisszük sokak számára bepillantást ad a Szemle sajátos világába, „otthonába” s ugyanakkor otthonosabbá teszi a Theologiai Szemlét az internet útján elérhető gazdag tudományos források között. http://theolszemle.meot.hu

Bóna Zoltán

 

 

 

TARTALOM – 2012/1.


A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Információs társadalmunk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2
SZÓLJ, URAM!
JAKAB LÁSZLÓ TIBOR:
Reménységben folytatott élet . . . . . . . . . . . . . . . . 3
TANÍTS MINKET, URUNK!
(Ebben a rovatban csak lektorált tanulmányok jelennek meg!)
MAGYAR BALÁZS DÁVID:
„Calvinus Tyrannus?”
– Adalékok a genfi Konzisztórium
létrehozásának történeti,
teológiai és etikai aspektusaihoz . . . . . . . . . . . . 4
MARTIN HENGEL:
Fiatal teológiai tudományág – válságban
Fordította: Pataki András Dávid . . . . . . . . . . . 12
KITEKINTÉS
RISKÓ JÁNOS:
A 2011-es népszámlálás adatai elé . . . . . . . . . . . 19
HUSZÁR PÁL:
„Megigazulván azért hit által,
békességünk van Istennel, a mi Urunk,
Jézus Krisztus által.” (Róm 5,1) . . . . . . . . . . . 46
W. M. SCHINKELSHOEK:
Bernardinum Ösztöndíj (1761–2011)
Bernardinum ösztöndíjasok Budapestről
1911–1945 között
Fordította: Kocsev Miklós . . . . . . . . . . . . . . . 48
BÉKEFY LAJOS:
Szabadság – felelősséggel
Az egykori NDK-s lelkész,
Joachim Gauck az esélyes
a német szövetségi elnökségre . . . . . . . . . . . . . 50
ÖKUMENIKUS SZEMLE
SZÉLES TAMÁS:
Ókatolikus ébredés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51
MUCSI ANDRÁS:
„Istenről beszélni”
A Hollandiai Protestáns Egyház
a bizonyságtételről vitatkozik . . . . . . . . . . . . . 55
KÖNYVSZEMLE
KOCSEV MIKLÓS:
Lelkigondozás – szupervízió
– pasztorálpszichológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
SZATHMÁRY SÁNDOR:
A Darwin-szindróma
teológiai értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60