Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Látogatás a Magyarországi Metodista Egyház és Wesley Teológiai Szövetség által fenntartott oktatási centrumban


A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága látogatást tett a Magyarországi Metodista Egyház és Wesley Teológiai Szövetség által fenntartott oktatási centrumban.


 

A Magyarországi Egyházak Ö9kumenikus Tanácsa Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága öt képviselője: Dr. Kádár Zsolt szerkesztő bizottsági elnök, Dr. Bóna Zoltán a folyóirat főszerkesztője, Dr. Csepregi András, Dr. Korányi András bizottsági tagok és Dr. Fischl Vilmos a MEÖT főtitkára 2018. április 13-án látogatták meg a Magyarországi Metodista Egyház és Wesley Teológiai Szövetség oktatási intézményét. A Wesley Teológiai Szövetség jelenleg tíz wesleyánus teológiai alapozású szervezetet tömörít Magyarországon, akik között ott találjuk a Metodista Egyházat, az Üdvhadsereg Szabadegyházat, a Szabad Metodista Egyházat és a Názáreti Egyházat is. Ez utóbbi szervezet Menchester-i Egyeteme (EuNC) biztosítja a tanulmányi hátteret a felsőfokú iskolarendszerű oktatáshoz. – A Theologiai Szemle képviselői részletesen bemutatták a folyóiratot, népszerűsítve azt, kiemelve annak teológiai alapozottságát, hitelességét és ökumenicitását a népes hallgatóság előtt. A válaszokból kiderült, hogy az iskola hallgatói rendszeresen használják tanulmányaikban és munkáiknál ezt a szakirodalmi forrást. A látogatók felhívták még a jelenlevő tanárok és hallgatók figyelmét, hogy a lap az igényes teológiai írásokat, munkákat szívesen közli, hiszen wesleyánus cikkek nagyon korlátozott számban jelentek meg ez ideig. A Theologiai Szemle munkatársai és képviselői és a Wesley Teológiai Szövetség képviselői illetve a Teológiai Oktatás tanárai és diákjai ismeretekben gazdagodva örömmel vettek részt a találkozón.

 

Peregrináció a Theologiai Szemle ünnepi számával!

 

 

A 16. századi reformátorok mind az uralkodó (hit)tanokban, mind pedig az abból fakadó (hit)gyakorlatokban érezték a való és a kellő között tátongó űrt és tűrhetetlen feszültséget. Ezek orvoslását pedig nem utópisztikusan a jövőben, hanem realisztikusan a múltban találták meg. Szemük, szellemük, és lelkük látásával az apostolok korát, Krisztus szavát és példáját, az evangélium lényegét kutatták. Felismeréseiket onnan eredeztették. Teológiailag, azon belül krisztológiailag eszmélődtek. Mindezzel kiemelkedő csúcsát adták az olyan teológiai felismeréseknek, amelyek látensen, vagy manifeszten mindig is jelen voltak megmentő/megtartó erejükkel az egyház történetében. Az a tevékenység, amit mi a teológia művelésének nevezünk, hétköznapiságában is ebbe az eszmélődésbe áll be, és így mindig krisztológiai karakterrel bír. A maga szerény eszközivel erre törekszik az immáron 92 éves Theologiai Szemle is.

Ez a(z) (ön)tudata bátorította arra, hogy a Reformáció jeles évfordulóján jeles tevékenységre vállalkozzon. Egyrészt egy trilinguis tematikus lapszámmal jelenjen meg, másrészt pedig egy közép-európai peregrinációt szervezzen Komárom – Pozsony – Prága – Drezda – Wittenberg – Bécs – Budapest útvonalon azzal a céllal, hogy e tematikus lapszámot ismertebbé tegye és a házigazda kollégákkal teológiai diskurzust kezdeményezzen a Reformáció princípiumainak aktualitásáról.

A háromnyelvű tematikus lapszám magáért beszél. A peregrinációnkról pedig az alábbi képes beszámoló ad bepillantást. A holtig tanulni vágyó lelkészek dr. Kádár Zsolt szerkesztőbizottsági elnök, Szuhánszky Gábor szerkesztőbizottsági tag, Jakab László olvasó szerkesztő, dr. Fischl Vilmos a lapgazda MEÖT főtitkára és dr. Bóna Zoltán főszerkesztő volta

Első állomásunk a Komáromi Selye János Egyetem Teológiai Fakultása volt október 17-én délelőtt. A tantermet a Fakultás vezetői, tisztségviselői, nappalis, távoktatásos és a doktori iskola jelenlévő diákjai, környékbeli lelkészek és érdeklődő sajtósok töltötték meg. A beszélgetésből kiderült, hogy a Szemle, mint forrás és megjelenési lehetőség komoly szereppel bír az intézmény életében, amit ez a látogatás még intenzívebbé tehet konkrétan a tanulmányi munkában, de általában is fontos a Fakultás magyarországi kapcsolatainak sorában. Természetesen diskurzus folyt a Reformáció teológiai és társadalmi örökségéről is.    

Még aznap este a pozsonyi református gyülekezet szép templomában, és népes érdeklődők körében folytattuk a lap bemutatását a gyülekezet lelkipásztorának – aki a Theologiai Szemlének nemcsak olvasója, hanem rendszeres szerzője is – vendégszeretetét élvezve. Nyilvánvaló, hogy az „írástudó”, de nem teológiai képzettségű hallgatóság érdeklődése külön megtiszteltetés volt számunkra, amely világosan mutatta a „hívek egyetemes papsága” reformátori elvének életszerűségét. Öröm volt számunkra a felvidéki civil szerveződés, név szerint a Szövetség a Közös Célokért érdeklődése Duray Miklós és Hideghéthy Andrea jelenlétében, és online beszámolójukban.
A peregrinációnk jeles állomása volt mind Pozsony, mind Prága a magyar nagykövetségeken tett látogatások okán is, amelyek során nemcsak a nagykövet urak és munkatársaik érdeklődősét, de szíves vendégszeretetét is élveztük. Nyilvánvaló, hogy nem egyházi képviseletben jelentünk meg, de kötetlen beszélgetés formájában napirendre került az a reformátori szellemiség, amely nemcsak a múlt évszázadaiban, hanem a jelen hétköznapjaiban is meghatározó erővel van vagy lehetne jelen nemzetünk magán- és közéletében, s lehetne erő-, remény- és bölcsességforrás egyéni és nemzeti sorskérdéseinkkel való vívódásainkban.

Látogatást tettünk a prágai Károly Egyetem Protestáns Fakultásán is, ahol természetesen átadtuk a tematikus ajándékpéldányokat, azt remélve, hogy az ezzel inspirált diskurzus újabb lendületet ad a magyar és cseh protestáns teológusok közötti évszázados kapcsolatnak. E helyen is fontos megjegyeznünk, hogy mind Luther német, mind pedig Károli magyar bibliafordítását több mint egy évszázaddal megelőzően a Prágában tanuló, majd az üldözések elől Délvidékre menekülő két teológus fordította le és a mai Újvidék déli külvárosát alkotó szerémségi Kamancon – szerbül: Sremska Kamenica, németül: Kemenitz – ki is adta az úgynevezett huszita Bibliát.

Wittenbergbe tartva természetesen megszakítottuk utunkat Drezdában és fejet hajtottunk Luther monumentális szobra előtt, majd természetesen megcsodáltuk a 2. világháborúban szinte a földdel egyenlővé bombázott, 2005-ben pedig eredeti pompájában újjáépített Frauenkirchét.

Wittenbergben az a kiváltság ért bennünket, hogy Lucas Cranach, Luther és több szász fejedelem udvari festője házából átalakított szálláson lakhattunk a város főterén. Tőlünk balra az utca végén tört az ég felé a wittenbergi Vártemplom bástyaszerű tornya, jobbra pedig cirka ugyanolyan távolságra található a valamikori Ágoston rendi kolostor, majd később Luther családi otthona. Nehéz leírni a genius loci felemelő hatását. Ezt az érzést csak fokozta a vártemplom quasi eredetinek tartott kapujának látványa. Vagy amikor Luther sírhelyétől rátekintettünk a vártemplom egyik üvegablakára, amelyről Dévai Bíró Mátyás, a magyar Luther nézett vissza. Vagy, amikor a több száz jeles személyiség Wittenberg házain elhelyezett emléktáblái sorában fölfedeztük Sylvester János nevét és belegondoltunk abba, hogy a 16. században annyi magyar diák volt Wittenbergben, hogy a nagy humanista tanító, Melanchton Fülöp rajtuk keresztül immáron nemcsak Praeceptor Germaniaennak, Németország tanítójának, hanem Praeceptor Hungariaenak is nevezhető. Felejthetetlen élmény volt az „asztali beszélgetések” asztalát látni, de nem jelentett kisebb szellemi provokációt a sok sok Luther által motivált gondolattal való találkozás sem az emlékkiállításon. A német Reformáció fővárosában a Német Protestáns Egyházak (EKD) helyi irodájának munkatársai voltak házigazdáink, s nekik adtuk át a Szemle ünnepi számait. A személyes találkozók sorában lehetőségünk volt továbbá beszélgetni a wittenbergi Luther- kiállítás igazgatójával és a Luther Márton Halle–Wittenberg Egyetem könyvtárának vezetőjével. Természetesen azzal a reménységgel adtuk át a jeles példányokat, hogy ezekben az intézetekben még valós, praktikus funkciót is betölteni.

Peregrinációnk csúcspontján e látogatással túljutottunk. Azonban még egy nagyon kedves és nagyon hasznos találkozóra került sor Bécs belvárosában, a református templom gyülekezeti termében, ahol a bécsi magyar reformátusok, evangélikusok és katolikusok ökumenikus közössége, Karvansky Mónika református lelkész vezetésével várt bennünket gazdag vendégséggel és nagy érdeklődéssel. E záró aktuson – hasonlóan az első nap programjaihoz – jelen volt dr. Szentpétery Péter evangélikus teológiai docens is, aki a tematikus szám írásainak fordítását végezte hitvesével együtt. Nagy örömöt jelentett, hogy a beszámolónk után olyan érdeklődés volt e lapszám iránt, amelynek egy részét már csak itthonról, utólagos küldeményként tudtuk teljesíteni.

Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik támogatóan vettek részt e különleges lapszám létrehozásában, a fenti peregrináció megvalósításában, és részt vesznek e lapszám további széleskörű terjesztésében, ezzel elősegítve a 92 éves Theologiai Szemle jövőbeli áldott és áldásos szolgálatát is. Soli Deo Gloria!                             


Dr. Bóna Zoltán
főszerkesztő         



A Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága a Pünkösdi Teológiai Főiskolán

 

 

Közel másfél évtizede döntött úgy a Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága, hogy a szerkesztési munkát kibővítve igyekszik eleven kapcsolatba kerülni mindazokkal, akik rendszeres olvasói az egyik legrégebbi magyarországi theologia folyóiratnak. Ennek során, amint arról az egyházi sajtóorgánumok rendszeresen beszámoltak a szerkesztői feladatokat végző ökumenikus közösség ellátogatott a határon inneni és határainkon túli egyházi központokba, theologiai fakultásokra, lelkészi közösségekbe, gyülekezetekbe. Fontos, kölcsönös gazdagodást jelentő találkozásokra került sor. Új olvasók, és új szerzők tűntek fel, új észrevételekkel, szempontokkal gyarapodtak a szerkesztők.

A hazai intézménylátogatás során május 11-én a szerkesztőbizottság a budapesti Pünkösdi Teológiai Főiskolára látogatott. A gondosan előkészített program során elsőként az intézmény tanáraival és hallgatóival találkoztak a vendégek, akiket úgyis, mint a szerkesztőbizottság tagja Ungvári Csaba rektor-helyettes köszöntött.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa küldetéséről és működéséről Dr. Fischl Vilmos főtitkár adott tájékoztatást. Külön szólt az Ökumenikus Tanács bizottságaiban folyó munkáról, a Theologiai Szemle megjelentetésének és kiadásának hátteréről.

A Theologiai Szemle történetének és közelmúltbeli szolgálatának állomásairól adott áttekintést Kádár Zsolt a szerkesztőbizottság elnöke. Elmondta, hogy az egyes egyháztörténeti korszakokban miképpen adta tovább ez a folyóirat a theologia tudományának legfrissebb felismerésit, tájékoztatva, tanítva, inspirálva lelkészeket, tudósokat, híveket, mindazokat, akik számára sokszor szinte az egyetlen elérhető tudományos tárházat jelentették a megjelenő lapszámok. Utalt arra, hogy a szerkesztő bizottság az elmúlt időszakban élve a lehetőséggel olyan fórumokat, konferenciákat is szervez az Ökumenikus Tanács égisze alatt, mely konferenciákon elhangzó előadások képezik a majdan megjelenő lapszámok törzsanyagát.

A szerkesztőbizottság jelenlévő tagjai Háló Gyula baptista lelkész, Kalota József ortodox vikárius, Kodácsy Tamás református lelkész, a Szemléhez fűződő személyes élményeiket is megosztva a hallgatósággal szóltak a lap tudományos értékeiről, a kutatói munkában való kitűnő hasznosíthatóságáról, a theologiai sokoldalúságról, az ökumenicitásról, a szemle jellegből fakadó tájékoztatás igényességéről és változatosságáról.

A Pünkösdi Teológiai Főiskola tanárai, élükön Ungvári Csaba rektor-helyettessel ismertették a főiskola történetét, hivatását, a szakirányú képzések tartalmi vonatkozásait, a hallgatói összetételt, az eredményeket, kihívásokat és megtapasztalt áldásokat. Ez az intézmény, mint mondták a biblikus theologia elmélyült művelése során az Isten és ember viszonyának nagy titkát tudományos igényességgel, a Szentlélek segítségével őszinte szeretetközösségben igyekszik megismerni és megismertetni. A lelkészképzés mellett az intézményben hitoktatói, pasztorálpszichológiai, vezető képzési tanítási egységekben folyik magas színvonalú, nemzetközileg is elismert közös munka, melyben meghatározó szerepet kap a sokszor hiányolt, ám elhagyhatatlan sokszintű és témájú párbeszéd.

A Theologiai Szemléről való élénk párbeszéddel folytatódott a szerkesztők és tanárok eszmecseréje, melyet a szerkesztőbizottság tagjainak munkaértekezlete követett. Itt Bóna Zoltán főszerkesztő ismertette a reformáció 500 évében kiadásra kerülő, három nyelven megjelenő lapszám szerkesztésével kapcsolatos teendőket. A tervek szerint ezzel a lappal indulnak majd reformációs zarándokútra a szerkesztők októberben, hogy egész Wittenbergig vigyék Komáromon, Pozsonyon, Prágán, Bécsen, Drezdán keresztül a mai magyar theologusok tudományát, látását, kutatási eredményeit egy összetett folyamatról, Krisztus földi népe történetének, hitének, cselekedetének mindmáig ható és megelevenítő lelki impulzusáról: a reformációról. 

 

Dr. Kádár Zsolt

Theologiai Szemle Szerkesztőbizottság elnöke

 

„Még nem kell „farkast kiáltani”,


de egyre nehezebb az itt élők sorsa” – foglalta össze a kárpátaljai helyzetet a beregszászi külképviseletünk vezető tisztségviselője.
          A beszélgetésre annak kapcsán került sor, hogy a Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága március első hetében Kárpátalján tartotta tavaszi kihelyezett ülését. A programon Kádár Zsolt ny. református lelkész, a bizottság elnöke; Bóna Zoltán református lelkész, a lap főszerkesztője; Jakab László református lelkész, a lap olvasószerkesztője; Kalota József ortodox érseki vikárius és Szuhánszky Gábor metodista lelkész, szerkesztőbizottsági tagok; valamint a laptulajdonos Ökumenikus Tanács képviseletében Fischl Vilmos evangélikus főtitkár vettek részt.
          A Kárpátaljai Református Egyházkerület püspökével, Zán Fábián Sándorral és az Egyházkerület lelkészi karával a soros lelkészértekezlet keretében, a Beregszász közelében található Balazséron találkoztunk. Ezúton is köszönetet mondunk, hogy a lelkésztestületi ülés szoros ágendája ellenére bemutathattuk az idén 90 éves teológiai szakfolyóirat szerkesztésének aktuális szempontjait, az elérhetőség különböző lehetőségeit – és ami a legfontosabb – buzdíthattuk a lelkipásztorokat a rendszeres forrásként való használaton túl a publikációs lehetőségekre is. Az elhangzó kérdések, érdeklődések, és főleg az, hogy mire hazaértünk már egy publikálásra szánt írás meg is érkezett, „a kihelyezett, nyilvános szerkesztőbizottsági ülés” áldásos voltáról tanúskodik.
          Külön megtiszteltetés volt az ökumenikus delegációnk számára, hogy főtiszteletű Zán Fábián Sándor püspök úr egy rövid, de nagyon tartalmas, a kárpátaljai valós helyzetet megvilágító, a gyülekezetek és általában az ott élő magyarok és nem-magyarok életét, kilátásait – szívünket, lelkünket megérintően – bemutató beszélgetéssel is megajándékozott bennünket.
          Mint Kárpátalján mindig, most is megerősödhettünk abban, hogy a vendéglátás elsősorban nem anyagi kérdés, hanem a szeretet ügye. Mondhatni, hogy fejedelmi vendégszeretetét élvezhettük a Kárpátaljai Református Diakóniai Központnak és személy szerint Nagy Bélának a Központ vezetőjének, hitvesének és dolgozóinak. Szinte leírhatatlan szerteágazó szolgálatuk a reformátusság és magyarság köreit meghaladó méretekben, egész Kárpátalja javára. Fáradhatatlan odaadással gondozzák az öregeket, szegényeket, nehézsorsú gyermekeket, a roma közösségeket etc. az élet minden területén. S mindeközben szeretettel gondoskodtak rólunk, ideértve azt a türelmes tájékoztatást is, melynek kapcsán egyre tisztább képet kaptunk életükről/szolgálatukról és arról is, hogy miben, milyen módon tudnánk kifejezni a kárpátaljai testvéreink iránti krisztusi szeretetünket.
          A Theologiai Szemle és a szerkesztőbizottság ökumenikus karakteréből következik, hogy meglátogattuk a református gyülekezet mellett a magyar közösségként élő római katolikus és a magyar és ruszin, kétnyelvű közösségként élő görög katolikus egyházközségeket is.  Isten iránti hálára, és a hívek iránti elismerésre indítottak azok a beszámolok, amelyek az istentisztelet-látogatásról, az egyházhűségről, ugyanakkor az ökumenikus testvériségről, valamint a gyülekezetek szerteágazó szolgálatáról szóltak. Ez utóbbi szempontjából az egyébként is legnagyobb, református gyülekezet emelkedik ki, amelynek sok-sok önkéntese mellett 5 lelkésze és további mintegy 30 alkalmazottja van.  A szolgálati ágak sorából kiemelkedik az egész Kárpátalján hallgatható, 24 órás műsort sugárzó rádiószolgáltatás, Pulzus Rádió néven. Delegációnkat az a megtiszteltetés érte, hogy egy egyórás élő műsorban beszélhettünk a Theologiai Szemléről és általában látogatásunk okáról, céljáról, imádságos testvéri gondolatainkról.
          A látogatás során alkalmunk nyílt élénk beszélgetést folytatni Bacska József ungvári főkonzul úrral, aki a találkozás kedvéért eljött Beregszászba, és Szalipszki Endre beregszászi főkonzul úrral, aki pedig hivatalában fogadva ismertette a Konzulátus szolgálatát. Értelemszerűen ezek a beszélgetések a kárpátaljai és ukrajnai helyzet sajátos gazdasági, társadalmi, politikai aspektusait is érintették, amelyek e bonyolult összefüggésekben való eligazodást nagyban elősegítették.
          Ennek ellenére e beszámoló nem bátorkodik a helyzet mélyebb elemzésére, s e rövid, de – mind információban, mind pedig lelki élményben – nagyon gazdag látogatásra építő sommás megállapításokra sem. Azt azonban el kell mondanunk, hogy a nagyon megnehezült gazdasági és társadalmi körülmények között élő hittestvéreinkre is érvényes II. Rákóczi Ferencnek az az elismerő szava, aki egykor Kárpátalja többségi nemzetét, a ruszinokat nevezte gens fidelissimának, a leghűségesebb nemzetnek. Mi ennek analógiájára elmondhatjuk, hogy a mai kárpátaljai magyarok az egész magyarságnak mutatnak hitben, magyarságban és emberségben tiszteletet-parancsoló hűséget. Bizonyára e hűség és kitartás az oka annak, hogy „még nem kell farkast kiáltani”, de bölcs és áldozatra kész szeretettel kell követnünk mindennapjaikat.
         A hat tagú ökumenikus delegációnk nevében köszönetet mondok mindazoknak, akik ennek a tanulságos és élményekben gazdag látogatásnak szervezői, házigazdái és a beszélgetések résztvevői voltak. Kollektíve mondok köszönetet a Kárpátaljai Református Egyházkerület lelkészi karának, és nevesen is főtiszteletű Zán Fábián Sándor püspök úrnak, valamint nagytiszteletű Taraczközi Ferenc beregszászi lelkipásztor úrnak, programunk teljes körű szervezőjének.  Hasonló hálával mondok köszönetet a Kárpátaljai Református Diakóniai Központnak, és nevesen is Nagy Bélának és hitvesének. Köszönet teljes szeretettel gondolunk a beregszászi római és görög katolikus egyházközségek lelkipásztoraira, és a munkácsi református gyülekezet lelkészére. Tiszteletteljes hálával gondolunk Magyarország Kárpátaljai főkonzuljaira is.
 A 90 éves Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága a fenti élményekkel gazdagodva, elhívatásában megerősödve folytatja munkáját a teológiai tisztánlátás, az ökumenikus testvériség és a társadalmi igazságosság javára, ezzel is hirdetve a Szentháromság Isten dicsőségét.


Dr. Bóna Zoltán
           főszerkesztő