Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa

Ökumenikus Könyvest 2018.10.09.

 

Kedves Testvérek!


A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága Ökumenikus Könyvestet tart 2018. október 9-én, kedden 17:00 órától a MEÖT Székház kápolnájában (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.).


A részvételi szándék jelzését az alábbi elérhetőségen várjuk október 6-ig:

https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScRtBuAe8F-
fLn2beMLNPohuyQ2VAqQtE2IKI-VOEVyvFp0eA/viewform?
c=0&w=1

 

Letölthető dokumentumok

Plakát letöltése

Program letöltése

 

Szeretettel hívjuk és várjuk rendezvényünkre!



Mi a helyzet a tolerancia és ökumené terén?

 

Budapest – A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Theologiai Szemle-szerkesztőbizottsága tudományos ülést tartott a tordai országgyűlés 450. évfordulója kapcsán. A konferencia fókuszában a felekezetek közötti párbeszéd és az abból következő ökumenikus nyitottság állt.

A tordai országgyűlés mind Magyarország, mind az ökumenikus mozgalom kialakulásában meghatározó töltött be – fogalmazódott meg az ökumenikus mozgalom kimagasló eseményeit bemutató tanácskozáson. A jelenlévőket Kádár Zsolt, a Theológiai Szemle szerkesztőbizottsági elnöke köszöntötte, aki beszédében kiemelte: „Valóban közelednünk kell nem csak Istenhez, hanem egymáshoz is, hogy Isten az Ő áldásával közeledhessen és közeledjen hozzánk”.

A tordai országgyűlés

A tordai egyezmény háttere címmel Gudor Botond tartott előadást. Az egyháztörténész, református esperes elmondta, hogy az 1568 januárjában ülésező tordai országgyűlés vallási toleranciát megfogalmazó határozata egyedülálló Európában. Gudor Botond a tolerancia fogalmának korszakonkénti és felekezetenkénti nézőpontján keresztül bemutatta, hogy egyes történeti időkben miként értelmezték eleink a tolerancia fogalmát. Az egyháztörténész kitért a tordai országgyűlést megelőző időszak történelmi viharaira is, vázolva azt a folyamatot, mely – többek között a felekezeti különbözőségek miatt kialakult társadalmi feszültségek által – a tolerancia megfogalmazásához és politikai érvényesítéséhez vezetett. Az előadó a tordai döntés hátteréről kiemelte, hogy „mindez a haza érdekében tett megegyezés volt. A sokszínű társadalmi viták a külső és belső vallási szabadság garanciája érdekében születtek.” A tordai országgyűlési határozat hatásáról Gudor Botond elmondta, hogy az később a két erdélyi alkotmányba is bekerült.


„A protestantizmus megerősödése éppen ehhez a döntéshez és törvényhez kapcsolódik” – fogalmazott Mészáros Kálmán. A Baptista Teológiai Akadémia docense a tordai országgyűlés hatásáról tartott előadásában nemcsak a 16. századi Magyarországról beszélt, hanem a rendelkezést összehasonlította az 1555-ben kötött augsburgi vallásbékével is. Így megláthattuk, hogy a tordai rendelkezés jelentősen több jogot és szabadságot adott, többek között a településekre bízta a felekezeti hovatartozás eldöntését. A baptista egyháztörténész Dávid Ferenc meghatározó szellemiségére és egyháztörténetileg egészében még feldolgozásra váró életútjáról is beszélt. A kezdetben katolikus pap a lutheri reformációhoz csatlakozott, evangélikus püspök lett, majd később a kálvini tanokat kezdte követni, így református püspök lett. Dávid Ferenc a gyermekkeresztséget bírálta, kötetet is jelentetett meg ebben a tárgyban. János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátoraként az unitárius nézeteket vallotta, megalapította az Erdélyi Unitárius Egyházat, melynek első püspöke lett.

Ökumené Magyarországon

Az intézményes ökumené magyarországi történetéről D. Szebik Imre tartott beszámolót. A nyugalmazott evangélikus püspök, a MEÖT volt elnöke öt pontba szedte előadását. „A Kálvin téri református templomban 1943. június 26-án ünnepi istentisztelet keretében alakult meg az ökumenikus tanács egyetemes egyháztanács magyarországi bizottsága. A református egyházat Ravasz László püspök, az evangélikus egyházat Radvánszky Albert egyetemes felügyelő képviselte. Titkárrá Wolf Lajost (később Ordass Lajos) és Pap Lászlót választották” – mondta D. Szebik Imre. Az 1949-1956 közötti időszakról a nyugalmazott püspök kifejtette, hogy „az 1948-ban történt hatalomátvétel a kommunista diktatúra kezdetét jelentette, amely az egyházak, társadalmi szervezetek és nem állami intézmények helyzetét alapvetően megváltoztatta.” Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felügyelete alá vette az egyházakat, a felekezetek tagjai csak az ÁEH engedélyével utazhattak külföldre. Az 1957-1967 közötti időszakról a MEÖT korábbi elnöke elmondta, hogy a hazai ökumené ebben az időben bővült, újraindult a Theologiai Szemle, tartottak egyetemes imaheteket, valamint számos, felekezeteket összefogó segély- és kölcsönakció valósult meg. Az 1968-1988 közötti időszakról a nyugalmazott püspök a diákmegmozdulások politikára gyakorolt hatását említve kiemelte, hogy az az egyházra is kihatott: „a fellazult politikai környezetben nagyobb mozgástér nyílott az egyházak szolgálatára”. Magyarországon új protestáns bibliafordítás jelent meg, valamint új énekeskönyvet is kiadtak, de számos, társadalmi kérdéssel foglalkozó etikai és teológiai konferencia is megvalósult. A rendszerváltás évéről és az azt követő időszakról a nyugalmazott evangélikus püspök többek között az ÁEH megszűnését, az ökumenikus tanács bővülését, az egyházak kártalanítását emelte ki.

„A reformáció az ökumenicitást és a katolicitást szolgálja” – fogalmazott Bóna Zoltán. A református lelkipásztor elmondta, hogy mindez azért lehetséges, mert a reformáció „az egyetemes felé próbál visszatérni”. A Theológiai Szemle főszerkesztője hangsúlyozta, hogy az ökumenikus törekvések szociális kérdések mögé álló civil mozgalomként indultak. Ebből kifolyólag a mai ökumenikus és felekezeti törekvéseket figyelembe véve Bóna Zoltán problémásnak nevezte, hogy míg segélyszervezetek, oktatási intézmények, különböző civil szervezetek egy-egy felekezetet képviselnek, addig a diákok, szülők, tanári karok, szociálisan rászorulók ökumenikus közösséget alkotnak. A református lelkipásztor nagyobb összefogásra, az intézményekben megjelenő, ökumenére nyitottabb szemléletre buzdította a jelenlévőket.

Az egységtörekvés útján

1948-ban Amszterdamban tartotta első nagygyűlését az Egyházak Világtanácsa (EVT). Az Ökumenikus Világtanácsként is nevezett szervezetet a II. világháborút meghatározó tolerancia hiánya hívta életre. Az EVT titkárságának genfi irodája először nem az intézményesítést tűzte ki célul, hanem ökumenikus intézetet hozott létre, hogy az ökumené gondolatában párbeszédet kezdeményezhessen – mondta el Az egységkeresés globális megjelenése című előadásában Gonda László. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense az EVT kezdeti önmeghatározásáról kifejtette, hogy az „túllép a különböző vallási közösségek toleráns egymás mellett élésének igényén, és megfogalmazza azt, hogy célja nem csupán a megbékélt különbözőségek egysége, hanem a látható egységnek a megvalósítása.” Gonda László kitért az EVT 2011-es gyűlésére is, ahol a tagegyházak Tanúságot tenni Krisztusról egy sokszínű világban címmel fogalmaztak meg egy meghatározó dokumentumot.

Khaled A. László a megosztottság és tolerancia kérdésében Jézus főpapi imádságára hívta fel a figyelmet. Ott a Messiás a tanítványi különbözőségek helyett az egységről beszélt. A metodista szuperintendens a kereszténység megosztottsága és a toleranciatörekvések kapcsán az egyháztörténet különböző időszakait felelevenítve mutatta be, hogy mikor miként voltak toleránsak vagy kimondottan elfordulók elődeink a más nézeteket vallókkal szemben. „Az egységtörekvés és a tolerancia nagyon erősen kapcsolódik a konfliktuskezeléshez” – fogalmazott a szuperintendens, aki rámutatott, hogy a 16. századi toleranciakísérletek a súlyos vallásháborúk eredményeként születtek. Khaled A. László előadásában kitért a metodista egységtörekvés állomásaira is. Megemlítette az Aliansz Magyar Evangéliumi Szövetség munkásságát is, amely 1846-ban Londonban alakult meg. Khaled A. László az amszterdami nagygyűlés eseményei közül kiemelte Karl Barth A világ zűrzavara és Isten üdvterve című meghatározó előadását, melyben a teológus többek között a felelős egyházról, a laikusok és a nők szolgálatáról beszélt.

„Az egyház intézmény volta már az evangéliumban csírájában megjelenik, amikor Jézus a tizenkét apostolt kiválasztja mint egy új közösség alapjait, és erre épül az első századok hierarchikus rendszere, a püspök-pap-diakónus rendje” – fogalmazott A globális és nemzeti ökumenikus szervezetek katolikus szemmel címmel Kránitz Mihály. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja az egységkeresést hangsúlyozva elmondta, hogy növendékeiknek ökumenikus órát is tartanak, így törekednek arra, hogy minél  alaposabban bemutassák a felekezeteket a következő papgeneráció számára. Kránitz Mihály a szervezeti egységek változásaira is kitért, hangsúlyozva, hogy a 20. század valamennyi felekezetében az intézményi oldal erősödése mutatható ki, „ami egyúttal a párbeszéd lehetőségét is biztosítja az egység érdekében”. Kránitz Mihály örömmel számolt be az ökumenikus törekvésekben meghatározó változást hozó II. vatikáni zsinatról, valamint kitért a római katolikus egyház ökumenikus direktóriumára is.

Nacsinák Gergely az ortodox egyházak sajátos helyzetét vázolta. A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusának papja elmondta, hogy a görög nyelvű teológiai képzésben az ökumené kérdésével jelenleg csak a teológiai képzés legfelsőbb szintjén foglalkoznak. „Ennek az oka, hogy az az akadémiai teológia, amely a párbeszédet tudja képviselni, az 1940-50-es évektől van jelen” – fogalmazott Nacsinák Gergely. „Az ortodox egyházak feladata az ökumené felé először az, hogy a megbékélt különbözőségek egységének az elfogadása egy szélesebb teológiai szinten is megtörténjen” – mondta az ortodox pap.

 

A Tolerancia és ökumené című konferencia előadásai a Theologiai Szemle 2018/3-as számában lesznek olvashatók.

Szöveg és fotó: Galambos Ádám
Forrás: http://www.evangelikus.hu/tolerancia-okumene-meot

 

 

Tolerancia és ökumené

 


Kedves Testvérek!

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle szerkesztőbizottsága „Tolerancia és ökumené” címmel tudományos ülést tart 2018. május 8., kedd 10:00-12:00 óra között a MEÖT Székház (1117 Budapest, Magyar tudósok krt. 3.) első emeleti Tanácstermében.

 
Szeretettel hívjuk és várjuk konferenciánkra!

 

Plakát letöltése

 

„A reformáció nem tért el a hagyománytól” – Konferenciát tartott a Theológiai Szemle


Budapest – A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Theologiai Szemle Szerkesztőbizottsága a reformáció ötszázadik évében tudományos ülést tartott. Az előadások fókuszában a reformáció kora, valamint annak hatástörténete állt.

 

Az egyik legrégebben alapított magyar nyelvű teológiai szakfolyóirat, a Theológiai Szemle, a reformáció kérdéskörét helyezi szeptemberben megjelenő ünnepi számának fókuszába. A szerkesztőbizottság döntése alapján ez a szám a különböző felekezetek teológusainak tanulmányait fogja tartalmazni. A szerkesztők most tudományos ülést tartottak, ahol a szerzők ismertették írásaikat.

A tudományos ülés Steinbach József, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) elnöke igei köszöntésével kezdődött. A református püspök Pál apostol Zsidókhoz írt levele alapján a testvéri szeretetre hívta fel a figyelmet, valamint áldást kért a szolgálattevőkre és a tudományos munkára.

Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára elmondta, hogy a konferencia anyaga három nyelven, magyarul, angolul és németül fog megjelenni a Theológiai Szemle ünnepi számában. A fordítói munkával a szerkesztőbizottság Szentpétery Pétert, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezető egyetemi docensét bízta meg.

Kádár Zsolt, a Theológiai Szemle szerkesztőbizottságának elnöke elmondta, hogy „amikor minden globalizálódik és szekularizálódik, akkor az Isten igéje az, ami áldást ad”. A konferencia levezető elnöke kitért arra is, hogy a szerkesztőbizottság az utóbbi években nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az egyes nyomtatott lapszámokat itthoni és külföldi teológiai intézményekben is bemutassák.

 

„A reformáció nem tért el a hagyománytól. A reformátorok a tradíciót folytatták” – fogalmazott Karasszon István. A reformáció jelentősége biblika-teológiai szempontból című előadásában a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára elmondta: „Tűnjön föl, hogy a reformáció gondolatai területileg különböző helyen jelentkeztek, de hasonló gondolatokkal.” Az Ószövetségi Tanszék tanszékvezetője megállapította, hogy a reformátoroknál nagy hangsúly került a bibliatanulmányra, a bibliafordításra, az oktatásra és a prédikációra. Karasszon előadásában a prédikációs műfaj változásait érintette, valamint felhívta arra is a figyelmet, hogy a reformátorok eleinte nem írtak dogmatikát. Ezzel kapcsolatban az egyetemi tanár Luthert idézte: „A spekulatív teológia a pokolba, az ördöghöz tartozik.” Karasszon ugyanakkor lényegesnek tartotta, hogy ebben a korban hitvallási iratok születtek, „amik nevelnek, valamint meghatározzák a liturgiát és az egyházfegyelmet”. A református oktató a Szentírás önmagát magyarázza (sui ipsius interpres) elvet ismertette. A reformáció korában több műnek is az a címe, hogy Loci communes, mely írások „a hittételek bizonyító helyeit gyűjtötték össze, abban a meggyőződésben, hogy a Szentírás önmagát magyarázza”.

 

Száz éve így emlékeztek eleink a 16. századi reformációra címmel Czenthe Miklós, az Evangélikus Országos Levéltár igazgatója tartott előadást. A történész elmondta, hogy 1914 előtt az evangélikusok lélekszáma úgy haladta meg az egymillió főt, hogy abba nem számolták bele a hozzávetőlegesen kétszázötvenezer fős erdélyi szász egyház tagjait. A korszakkal kapcsolatban Czente Miklós kiemelte, hogy mind az előkészületet, mind az ünnepet beárnyékolta az első világháború. „Ugyanakkor így is voltak központi és gyülekezeti ünnepek. Az Evangélikus Egyházkerületek ünnepségeket szerveztek, az iskolák, egyesületek külön-külön is megszervezték a maguk reformációi ünnepségeit” – fogalmazott. A történész elmondta, hogy a négyszázadik évfordulóra számos kiadvány megjelent, többek között a Masznyik Endre által szerkesztett hatkötetes Luther kiadás, valamint egyháztörténeti munkák és irodalmi kötet is. 1917. október 31-én a budapesti városházán tartották meg a református és evangélikus felekezetek közösen a központi ünnepséget. Itt többek között Kapi Béla volt a szónok, aki Mit adott a reformáció az emberiségnek? címmel tartott előadást.

 

„Miközben a reformáció igyekszik visszaállítani az ige helyét a kultuszba, addig nem szabad megfeledkezni arról, hogy a homiletikai törekvéseket meghatározza az adott kor” – fogalmazott A Reformáció jelentősége – homiletikai szempontból címmel tartott előadásában Kocsev Miklós. A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara Gyakorlati Teológia Tanszékének tanszékvezető professzora elmondta, hogy a reformátorok homiletikai felvetései a kor kérdéseire igyekeztek választ adni. „A reformáció célja, hogy fókuszáljon a személyes Isten megismerésére. A szubjektummal való foglalkozás, a szubjektum felelősségvállalása hangsúlyossá válik. Ilyen értelemben a protestantizmus kultúrtörténeti lépcsőnek is tekinthető” – mondta a dékánhelyettes. Az előadó kijelentette: „A reformátorok nagy lépése az, hogy a homiletikában ismét »szóba hozzák Istent«, mégpedig úgy, hogy az Isten megszólítsa a kor emberét. Aminek lesz egy különös lecsapódása is, nevezetesen hogy az igehirdetés »szakramentalizálódik«, tehát szentség-értékűvé válik.”

 

A reformáció jelentősége társadalometikai szempontból címmel Mészáros Kálmán tartott előadást. A Baptista Teológiai Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára a reformáció előzményeit bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyháztörténelem egyes korszakaiban nyomon követhető, hogy az egyházi torzulást többször is igyekeztek korrigálni. Ezt egészen Nagy Konstantintól, a keleti és nyugati egyházszakadáson át a huszita mozgalmon keresztül, a lutheri reformációig mutatta be vázlatosan az előadó. „Luther idején egész Európa nyugtalan volt” – mondta a történész. Mészáros beszélt arról is, hogy „a reformáció időszaka nem ébredési mozgalom volt, hanem annak a jele, hogy a földesúr határozta meg a felekezeti hovatartozást”. Kitért a reformáció népi irányzatára is, valamint ismertette, hogy az anabaptisták ellen milyen üldözést hajtott végre a keresztény Európa.

 

„A humanizmus és a reformáció kart-karba öltve járt. Ez a nyelv szempontjából is lényeges” – mondta Fekete Csaba, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának tudományos munkatársa. A reformáció jelentősége himnológiai szempontból címmel tartott beszámolójában az előadó kitért arra, hogy a gyülekezeti énekhez az egyes felekezeteknek milyen viszonyuk volt. Fekete Csaba elmondta, hogy a protestantizmusban nemcsak a liturgia hivatalos nyelvén szólalhatott meg a Biblia üzenete, hanem a vallásos költészetben és a népénekben is. A tudományos munkatárs 16–17. századi énekek bemutatásán és sajátosságain keresztül tárta fel a reformáció korának színes énekkincsét, valamint érintette azt is, hogy a vizsgált időszakban az énekek többsége imádság volt. Az előadó elmondta, hogy a 20–21. századi énekekből pont az imádság jelleget hiányolja, hiszen ennek van hitet erősítő szerepe.

A Theológiai Szemle szerkesztőbizottsága által szervezett konferencia előadásainak írott változata a szeptemberben megjelenő ünnepi számban lesz majd olvasható. A reformációi számban olvasható lesz még Reuss András professzor emeritus A Reformáció jelentősége rendszeres teológiai szempontból című tanulmánya is.


Forrás: http://www.evangelikus.hu/1705-theologiai-szemle
Szöveg és fotó: Galambos Ádám