Absztraktok 2018/03

Kocsis Péter
Lehetséges-e a teológiai béke az iszlám és a kereszténység között?

A hívő muszlim aligha folytathat érdemi párbeszédet más vallások képviselőivel, mert csak saját vallásának változások nélküli megőrzése és terjesztése lehet a célja. A hitterjesztés útja a dzsihád, az „Allah … útján való hadakozás” (Korán 9,24). Mohamed medinai (i. sz. 622–632) korszakának harci eseményei és az ekkor keletkezett, sok korábbi, békés tanítást hatályon kívül helyező erőszakos, 29 szúra írja le a hívő muszlimok számára követendő magatartást. A keresztény teológiának az egyistenhitre alapozott azon törekvése, hogy összhangot teremtsen a két vallás között, hibás és veszélyes. A keresztény és a muszlim Istene számszerűleg azonos (egy), de a teremtésben megjelenő szándékuk szerint és erkölcsi parancsaik alapján jelentős részben egymás ellentétei. Valódi párbeszéd csak e vallások belső identitása felolvadásának árán lenne elérhető. Minden probléma ellenére azonban békére kell egymással törekedni.

Faithful Muslims can hardly engage in critical discourse on Islam for their true objective cannot be other than the preservation and expansion of their religion. The way of the expansion is a so-called Djihad, the striving in His way (Quran 9.24). The military history of Muhammad’s Medina period (626–632 AD) together with the 29 violent Medina surahs abrogating much of the peaceful teaching of Mecca define the model behavior for the faithful. The intention of Christian theology to harmonize the two religions based on their monotheism is mistaken and dangerous. The God of Islam and the God of Christianity are numerically identical (one), but their purpose in creation and their moral commandments are in great part diametrically opposed. True discourse between these religions could only be achieved if the identity of at least one of them withered away. But in spite of all problems peace must be strived for between each other.

Fekete Csaba
A Második Helvét Hitvallás új fordítása

Fordította és jegyzetekkel ellátta Buzogány Dezső, kiadta a Kálvin Kiadó, Budapesten 2017-ben. Olvashatósága és stílusa jobb az új fordításnak a korábbiaknál. Öröklött kiadástörténeti és ajánlási adat maradt helyesbítetlen. Néhány nyelvújítási szó használata nem szerencsés. Tárgyilagosak a végjegyzetek, de rövidítéseket és bibliográfiát nem tartalmaznak. Sákramentális szóhasználatunk modernizálása, a keresztelés leöntéssel való kizárólagos azonosítása kérdéses, az aktuális megteológizálás példája.

This translation has been prepared by professzor Dezső Buzogány, than solemnly authorized by the General Synod. The first translation in Hungarian appeared in 1616. Some data, as to the exact date and dedication of this first Hungarian text should be corrected in latter reprints, as these are based on the incomplet information of the 2nd Latin edition, 1568, Zurich, and taken over in the preface of the 1755 edition.

At most places the new translation is much easier to follow than the one used since 1954, also for lay people. Previously a new translation appeared in 1968 and another in 1999. Wording and style now is fluent. Keep up with modern usage. However a few expressions does not fit perfectly into the old context. These apply mostly words coined in the 19th century.

Some terms, also used in the todays translation of the Hungarian Bible, seems not full succes from the linguistic point of wiew. For example the word for justification. In connection with the practice and theological sense of the Baptismal service the translator try to avoid the problem of immerson, because of the Baptist and the Orthodox churches. So the right meaning in Greek and Latin is explained to be pour down, rins, or sprinkle, though earlier use was lotion, soak, dip, and first of all submerge (immergere, abluere vel lavare). This problem is connected with the recent interenst in submergion in different ecclesiastical circles, as many adult has been baptised in Hungary since the end of the 20th century.

Furher steps are proposed in order to ensure extended use of this new translation in theology, congregations and Reformed catechism.

Njeri Anne Wagana
Fordította: Ambrózy Gábor
A krisztológia helyzete Afrikában: Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj

Afrikai lelkészként és afrikai teológusként a keresztény hitem mélyen a tapasztalataimból és világnézetemből táplálkozik. Az afrikai emberek – éljenek az afrikai kontinensen, vagy szétszórva a világ más tájain – kifejezésre juttatják világnézetüket olykor szándékosan, olykor a szándékosság igénye nélkül. Az utóbbi időben afrikai értelmiségiek és egyéb vezetők aggodalmaiknak adnak hangot, miszerint a kereszténység és a modernitás, a kulturális bomlás eszközei, és így komoly kihívást jelentenek a hagyományos afrikai kultúra és filozófia, közgondolkodás számára. Jelen esszé azt vizsgálja, az afrikai emberek számára Krisztus mely arcai, mely megjelenései azok, melyben felfedezhetők és továbbélnek az afrikai emberek kereszténység előtti világnézeti sajátosságai. A dolgozat az afrikai krisztológia megjelenésének kezdetétől vizsgálja, hogy hasonló, vagy közös motívumok miképpen lettek átemelve a kelet-afrikai kultúrába, illetve milyen elemek származnak onnan.

As an African Pastor, and African theologian, my Christianity is very much rooted in my experience and worldview. African people in the continent and diaspora also express their worldview in what they do both intentionally and subconsciously. Lately the concern of African intellectuals and leaders is that Christianity as well as modernity are a vehicle for cultural erosion, as they tend to challenge the cultural and philosophical heritage of the African. The essay looks at how the image of Christ in Africans shows ways in which they have retained their pre-Christian worldview in their new found Christian faith. The paper is on aspects of African Christology with its point of departure being, how common themes transpose in East African Culture and/or vice versa. The themes and concepts are from various communities, and the paper covers more than the two stated in the title, with the first part being from mainstream academia and the latter being from women’s interpretations of Christ.

Márkus Tamás
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit, a vízkeresztségés a kézrátétel kontextusában

kapcsolatos gondolatait szeretném bemutatni, illetve azt, hogy a bibliai beszámolók vizsgálata és a teológiai történeti adalékok miként ábrázolják a Szentlélek ajándékában való részesedést a hit, a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában. A vizsgálódásunkat J. Rodman Williams rendszeres teológiájára alapozzuk, egy presbiteriánus-református hátterû, de karizmatikus szemléletû teológiai mûre. Elôször áttekintjük a Lélekkeresztséggel kapcsolatos hagyományos pünkösdi és református nézôpontokat, beleértve a sajátságos terminológiai különbségeket is, majd Williams érvelését foglaljuk össze. Megvizsgáltuk a referenciaként szolgáló bibliai passzukat tekintve azt, hogy a „Lélek vételét” miként elôzi meg a hit, majd a Szentlélek vételéhez kapcsolódó külsô eszközök milyen relációban lehetnek az általunk tárgyalt pneumatikus tapasztalattal (a vízkeresztség és a kézrátétel). Majd megnézzük, hogy e pneumatikus tapasztalathoz az ember részérôl milyen diszpozíció szükséges. Végül J. Rodman Williams a korai egyházatyák témánkkal kapcsolatos fejtegetéseit vizsgáló, teológiai történeti tanulmányának megállapításait tekintjük át.

In the following study, I would like to present the idea of receiving the Holy Spirit. I would like to examine how the biblical accounts and theological historical additions depict the share of the gift of the Holy Spirit in the context of faith, baptism and laying on of hands. This work is based on the systematic theology of J. Rodman Williams, who wrote the first systematic theology in a Presbyterian-Reformed, but also a charismatic approach. First, we review the traditional Pentecostal and Reformed views of the Spirit baptism, including the specific terminological differences, and then summarize Williams’ arguments. We have examined how the “reception of the Holy Spirit” is preceded by faith, and then what external devices connected to the reception of the Holy Spirit can be related to our pneumatic experience (baptism and laying on of hands). After that, we look at what kind of disposition need to be for a person to get this pneumatic experience. Finally, we examine J. Rodman Williams thesis’s on his theological history studies on the topic of the early Church fathers.

Hella Ferenc
Papmarasztása Dési Egyházmegyében

A egyházunkban a reformációt követően, a gyülekezetek kialakulásától kezdve a lelkipásztorokat nem életfogytiglan, hanem csak egy évre választották meg, és amikor letelt az egy év döntöttek, hogy marasztják-e a papot vagy elbocsájtják. A papmarasztás intézményét az egyháztörténészek nagyon ellentétesen ítélték meg. Az egyháztörténészek nagy része ennek a gyakorlatnak csak a negatív hatását emeli ki. Az adatok alapján a jelen tanulmányban bemutatásra kerül, hogy ha a papmarasztás intézményét objektív módon közelítjük meg, akkor észre kell vennünk, hogy ennek a gyakorlatnak pozitív hatása is volt. Konkrét példák és számok tükrében kerül bemutatásra, hogy a papmarasztás, mint a változás lehetősége módot adott arra, hogy a lelkipásztor megtalálja a neki megfelelő gyülekezetet, a gyülekezet számára pedig megadatott a lehetősége annak, hogy megtalálja azt a lelkipásztort, akinek a vezetése mellett a legjobban épülhetett.

Na de Hervorming is in onze kerk – vanaf het ontstaan van zelfstandige calvinistische gemeenten – was de predikant niet meer voor levenslang gekozen. Hij werd slecht voor één jaar gekozen en na het afloop van het jaar kon de gemeente beslissen of ze de predikant aan te houden of sturen ze hem weg. Het bemoedigen van de predikant om te blijven – als een soort institutioneel gewoonte – werd door de kerkhistorici verschillen beoordeeld. Velen hebben daarvan alleen maar de negatieve kant benadrukt. Als we deze gewoonte via een objectieve weg benaderen – hoe dat in dit artikel voorgesteld wordt – dan moeten we toegeven dat deze gewoonte ook een positieve kant had. Via concrete voorbeelden wordt voorgesteld, dat door deze gewoonte de betrokken predikanten de gelegenheid kregen om de meest passende gemeente te vinden en ook de gemeente kon dan groeien door het meest passend dominee.