Peregrináció a Theologiai Szemle ünnepi számával!

A 16. századi reformátorok mind az uralkodó (hit)tanokban, mind pedig az abból fakadó (hit)gyakorlatokban érezték a való és a kellő között tátongó űrt és tűrhetetlen feszültséget. Ezek orvoslását pedig nem utópisztikusan a jövőben, hanem realisztikusan a múltban találták meg. Szemük, szellemük, és lelkük látásával az apostolok korát, Krisztus szavát és példáját, az evangélium lényegét kutatták. Felismeréseiket onnan eredeztették. Teológiailag, azon belül krisztológiailag eszmélődtek. Mindezzel kiemelkedő csúcsát adták az olyan teológiai felismeréseknek, amelyek látensen, vagy manifeszten mindig is jelen voltak megmentő/megtartó erejükkel az egyház történetében. Az a tevékenység, amit mi a teológia művelésének nevezünk, hétköznapiságában is ebbe az eszmélődésbe áll be, és így mindig krisztológiai karakterrel bír. A maga szerény eszközivel erre törekszik az immáron 92 éves Theologiai Szemle is.

Ez a(z) (ön)tudata bátorította arra, hogy a Reformáció jeles évfordulóján jeles tevékenységre vállalkozzon. Egyrészt egy trilinguis tematikus lapszámmal jelenjen meg, másrészt pedig egy közép-európai peregrinációt szervezzen Komárom – Pozsony – Prága – Drezda – Wittenberg – Bécs – Budapest útvonalon azzal a céllal, hogy e tematikus lapszámot ismertebbé tegye és a házigazda kollégákkal teológiai diskurzust kezdeményezzen a Reformáció princípiumainak aktualitásáról.

A háromnyelvű tematikus lapszám magáért beszél. A peregrinációnkról pedig az alábbi képes beszámoló ad bepillantást. A holtig tanulni vágyó lelkészek dr. Kádár Zsolt szerkesztőbizottsági elnök, Szuhánszky Gábor szerkesztőbizottsági tag, Jakab László olvasó szerkesztő, dr. Fischl Vilmos a lapgazda MEÖT főtitkára és dr. Bóna Zoltán főszerkesztő volta

Első állomásunk a Komáromi Selye János Egyetem Teológiai Fakultása volt október 17-én délelőtt. A tantermet a Fakultás vezetői, tisztségviselői, nappalis, távoktatásos és a doktori iskola jelenlévő diákjai, környékbeli lelkészek és érdeklődő sajtósok töltötték meg. A beszélgetésből kiderült, hogy a Szemle, mint forrás és megjelenési lehetőség komoly szereppel bír az intézmény életében, amit ez a látogatás még intenzívebbé tehet konkrétan a tanulmányi munkában, de általában is fontos a Fakultás magyarországi kapcsolatainak sorában. Természetesen diskurzus folyt a Reformáció teológiai és társadalmi örökségéről is.

Még aznap este a pozsonyi református gyülekezet szép templomában, és népes érdeklődők körében folytattuk a lap bemutatását a gyülekezet lelkipásztorának – aki a Theologiai Szemlének nemcsak olvasója, hanem rendszeres szerzője is – vendégszeretetét élvezve. Nyilvánvaló, hogy az „írástudó”, de nem teológiai képzettségű hallgatóság érdeklődése külön megtiszteltetés volt számunkra, amely világosan mutatta a „hívek egyetemes papsága” reformátori elvének életszerűségét. Öröm volt számunkra a felvidéki civil szerveződés, név szerint a Szövetség a Közös Célokért érdeklődése Duray Miklós és Hideghéthy Andrea jelenlétében, és online beszámolójukban.

A peregrinációnk jeles állomása volt mind Pozsony, mind Prága a magyar nagykövetségeken tett látogatások okán is, amelyek során nemcsak a nagykövet urak és munkatársaik érdeklődősét, de szíves vendégszeretetét is élveztük. Nyilvánvaló, hogy nem egyházi képviseletben jelentünk meg, de kötetlen beszélgetés formájában napirendre került az a reformátori szellemiség, amely nemcsak a múlt évszázadaiban, hanem a jelen hétköznapjaiban is meghatározó erővel van vagy lehetne jelen nemzetünk magán- és közéletében, s lehetne erő-, remény- és bölcsességforrás egyéni és nemzeti sorskérdéseinkkel való vívódásainkban.

Látogatást tettünk a prágai Károly Egyetem Protestáns Fakultásán is, ahol természetesen átadtuk a tematikus ajándékpéldányokat, azt remélve, hogy az ezzel inspirált diskurzus újabb lendületet ad a magyar és cseh protestáns teológusok közötti évszázados kapcsolatnak. E helyen is fontos megjegyeznünk, hogy mind Luther német, mind pedig Károli magyar bibliafordítását több mint egy évszázaddal megelőzően a Prágában tanuló, majd az üldözések elől Délvidékre menekülő két teológus fordította le és a mai Újvidék déli külvárosát alkotó szerémségi Kamancon – szerbül: Sremska Kamenica, németül: Kemenitz – ki is adta az úgynevezett huszita Bibliát.
Wittenbergbe tartva természetesen megszakítottuk utunkat Drezdában és fejet hajtottunk Luther monumentális szobra előtt, majd természetesen megcsodáltuk a 2. világháborúban szinte a földdel egyenlővé bombázott, 2005-ben pedig eredeti pompájában újjáépített Frauenkirchét.

Wittenbergben az a kiváltság ért bennünket, hogy Lucas Cranach, Luther és több szász fejedelem udvari festője házából átalakított szálláson lakhattunk a város főterén. Tőlünk balra az utca végén tört az ég felé a wittenbergi Vártemplom bástyaszerű tornya, jobbra pedig cirka ugyanolyan távolságra található a valamikori Ágoston rendi kolostor, majd később Luther családi otthona. Nehéz leírni a genius loci felemelő hatását. Ezt az érzést csak fokozta a vártemplom quasi eredetinek tartott kapujának látványa. Vagy amikor Luther sírhelyétől rátekintettünk a vártemplom egyik üvegablakára, amelyről Dévai Bíró Mátyás, a magyar Luther nézett vissza. Vagy, amikor a több száz jeles személyiség Wittenberg házain elhelyezett emléktáblái sorában fölfedeztük Sylvester János nevét és belegondoltunk abba, hogy a 16. században annyi magyar diák volt Wittenbergben, hogy a nagy humanista tanító, Melanchton Fülöp rajtuk keresztül immáron nemcsak Praeceptor Germaniaennak, Németország tanítójának, hanem Praeceptor Hungariaenak is nevezhető. Felejthetetlen élmény volt az „asztali beszélgetések” asztalát látni, de nem jelentett kisebb szellemi provokációt a sok sok Luther által motivált gondolattal való találkozás sem az emlékkiállításon. A német Reformáció fővárosában a Német Protestáns Egyházak (EKD) helyi irodájának munkatársai voltak házigazdáink, s nekik adtuk át a Szemle ünnepi számait. A személyes találkozók sorában lehetőségünk volt továbbá beszélgetni a wittenbergi Luther- kiállítás igazgatójával és a Luther Márton Halle–Wittenberg Egyetem könyvtárának vezetőjével. Természetesen azzal a reménységgel adtuk át a jeles példányokat, hogy ezekben az intézetekben még valós, praktikus funkciót is betölteni.

Peregrinációnk csúcspontján e látogatással túljutottunk. Azonban még egy nagyon kedves és nagyon hasznos találkozóra került sor Bécs belvárosában, a református templom gyülekezeti termében, ahol a bécsi magyar reformátusok, evangélikusok és katolikusok ökumenikus közössége, Karvansky Mónika református lelkész vezetésével várt bennünket gazdag vendégséggel és nagy érdeklődéssel. E záró aktuson – hasonlóan az első nap programjaihoz – jelen volt dr. Szentpétery Péter evangélikus teológiai docens is, aki a tematikus szám írásainak fordítását végezte hitvesével együtt. Nagy örömöt jelentett, hogy a beszámolónk után olyan érdeklődés volt e lapszám iránt, amelynek egy részét már csak itthonról, utólagos küldeményként tudtuk teljesíteni.

Ezúton is köszönetet mondok mindazoknak, akik támogatóan vettek részt e különleges lapszám létrehozásában, a fenti peregrináció megvalósításában, és részt vesznek e lapszám további széleskörű terjesztésében, ezzel elősegítve a 92 éves Theologiai Szemle jövőbeli áldott és áldásos szolgálatát is. Soli Deo Gloria! 

Dr. Bóna Zoltán