Absztraktok 2018/04

Csabai Ágnes
Jezábel és halála

A tanulmány az izraeli királynőre kirótt súlyos büntetéssel újszerűen foglalkozik (2Kir 9). Először is a Jezábel név magyarázata a deuteronomiumi teológia véleményét tükrözi, ami elítélte az izraeli vallást ért külföldi befolyásokat. Az Illés próféta által megjósolt büntetés vizsgálata aztán az ókori Kelet átok-formuláinak hátterén történik. Végül a júdai temetkezési szokások mutatják meg, hogy mi a 2Kir 9 üzenete: a gonoszt ki kell irtani Izraelből. Jezábel halálának története tehát több, mint egy egyszerű elbeszélés: példa a szent nép számára.

The study interprets the harsh punishment of the Israelite queen (2Kgs 9) in a new way. First, the explanation of the name displays the theology of the Deuteronomistic History Writing which condemns the foreign impact in the religion of Israel. The punishment predicted by the prophet Elijah is then explained against the background of ancient Near Eastern curses. Finally, a comparison with Judahite burial practices show that the message of 2Kgs 9 makes clear: the evil is extirpated in Israel. So the narrative of Jezebel’s death is more than a simple story: it is a paradigm for the holy people.

Egeresi László Sándor
A Tel Ábel Béth-Maakáh pecsét – egy új magyarázat

A tanulmány a Tel Ábel Béth-Maakán mostanában elkezdett ásatás méltatásával kezdődik. A hely annak a térségnek az egyik központja, ahol Izráel, az arámi királyságok és Főnícia kulturálisan és történelmileg és érintkezett. A pecsétnyomat mozgó figurákat ábrázol, amit hipotetikusan táncjelenetként ételmeznek, bár a tárgy készítésére nem találtak indokot. A cikk egy új értelmezést ajánl, amely szerint egy vőlegény és meny-asszony, valamint köztük egy áldást osztó pap jelenetét látjuk. Mivel az ókori izraeli esküvőről csak szórvá-nyos ismereteink vannak, az értelmezés segíthet jobban megérteni az ókori Izráel szociológiáját, ill. háttérinformációt nyújthat egy bibliai vers jobb megértéséhez.

Der Artikel beginnt mit der Würdigung der Ausgrabungen in Tel Abel Beth-Maakah: Es handelt sich um eine archäologische Stätte, die sich im Dreieck von Israel, Aram und Phönizien befindet, und als solche für das Beieinander-Sein dreier Staaten Zeugnis ablegen kann. Der Stempel, der eine Bewegung darstellt, wurde hypothetisch öfter als eine Szene vom Tanz erklärt, aber es ist unklar, aus welchem Anlass die Szene dargestellt wird. Der Artikel argumentiert mit Hilfe von Vergleich ähnlicher Bewegungen auf Stempeln von Tel Rehov, Ramat-Rachel und En-Gedi, dass es sich um einen Brauttanz handelt. Da die Umstände der Eheschließung im alten Israel sehr lückenhaft beschrieben sind, ist der untersuchte Stempel wichtig in der Soziologie des biblischen Israel.
The article starts with the valuation of the recently started digging of Tel Abel Beth-Maacah. The place is a center of a region where Israel, Aramis kingdoms and Phoenicia had cultural, historical connections. The seal depicts moving figures, hipothetically thought to be a round-dance movement, though without unknown reason of manufacturing the object. The article offers a new interpretation that a bride and a groom and a center blessing priest can be seen in the scene. Since our knowledge from ancient Israelita wedding ceremony is far from deep the seal and its interpretation can help better understanding of the sociology of biblical Israel.

Sebján Farkas Zsolt

A Szentírás mint „a másik”: Jacques Derrida dekonstrukció elméletének egy alkalmazása az evangéliumi teológiában
Jacques Derrida a 20. század egyik legjelentősebb filozófusa. Az általa kifejlesztett dekonstrukció elmélet, melynek célja az volt, hogy felborítsa a nyugati filozófia alapelveit, széles körben elterjedt és megjelent a mindennapi nyelvhasználatban, csakúgy, mint különféle tudományos munkákban, kihívást jelentve ezzel a keresztény világnézet számára. A jelen disszertáció tézise az, hogy a dekonstrukciónak létezik egy olyan alkalmazása, mely hasznos lehet az evangéliumi teológiában, és amit a főbb evangéliumi szerzők még nem tárgyaltak részletesen írásaikban. A dekonstrukció fő motivációja, nevezetesen tisztelet „a másik” iránt, nagyon jól alkalmazható a teológiában, ugyanis a teológiai rendszerek hajlamosak arra, hogy elnyomják és kiszorítsák a Szentírás azon részeit, melyek megbontanák annak rendezettségét. A dekonstrukció evangéliumi változata viszont éppen az ilyen erőszakos elnyomás megszüntetésére törekszik, így segíthet a teológiai rendszerek tökéletesítésében.

Jacques Derrida is one of the most prominent philosophers of the twentieth century. His notion of déconstruction, which has aimed to overturn the fundamental assumptions of Western philosophy, has become popularized and found its way into everyday language as well as into scholarly discussions, posing a challenge to the Christian world-view. The thesis of this work is that there is an application of déconstruction that could be fruitful in evangelical theology but has not been thoroughly utilized by major evangelical figures in their works. Derrida’s main motivation behind déconstruction, a respect for the “other,” is a tremendously helpful idea because theological systems can become tyrannical by repressing and excluding those parts of Scripture that would disrupt the neat structure of the particular system. However, evangelical déconstruction works against tyrannical repression, thus it can help in improving theological systems.

Petrov Anita
A debreceni újortodoxia második generációja
Márk Ferenc teológiai gondolkodása

Az 1800-as évek végi egyházi sajtót olvasva azzal szembesülhetünk, hogy a kor különböző kérdéseit illetően nemcsak a jól ismert nevek, mint Balogh Ferenc, Ballagi Mór, Szabó Aladár, Erőss Lajos, Forgács Gyula vagy Csiky Lajos foglaltak állást, hanem olyan számunkra kevésbé ismert személyek is, mint Márk Ferenc, aki a debreceni újortodoxia második generációjához tartozott. Ebben a tanulmányban szeretnék arra rávilágítani miképpen is formálódott a 19. század szülöttjének, Márk Ferencnek teológiai gondolkodása a hazai és a külföldi kegyességi irányzatok hatására. Ebben első helyen szeretném kiemelni külföldi ösztöndíjas útja-it, melyek során olyan tapasztalatokkal gazdagodhatott, amelyek egy életen át elkísérték, s formálták különfé-le kérdésekben alkotott véleményét. Ezt követően bemutatom miképpen vélekedett a liberális és közvetítő teológiáról. Végül három dogmatikai téma alapján bemutatom teológiai felfogását: miként gondolkodott az Igéről, az egyházról (ekléziológia) és az isteni gondviselésről.

When studying topics about mission, ecclesiology, and renewal in ecclesiastical periodicals published at the end of the 1800s in Hungary, we can see that not only well-known names such as Ferenc Balogh, Mór Ballagi, Aladár Szabó Gyula Forgács, or Lajos Csiky, but we also encounter people who are less familiar to the reader like Ferenc Márk. In this paper, I would like to present how the theological thinking of Ferenc Márk, who was born in 19th century, evolved. He was part of the second generation of theologians which is called ‘new orthodoxy of Debrecen’. In the first place, I would like to emphasize how profoundly he was shaped by the experience he encountered during his studies in Western Europe. These experiences had escorted him for a lifetime and formulated his views on various issues. Subsequently, I would like to show you how he thought about liberal and mediating theology. Finally, I will highlight three issues that represent his theological thinking: Word, ecclesiology and divine providence.

Katonáné Varga Olga

Pákozdy László Márton munkája az igehirdetést segítő szaklapokban

Pákozdy László Márton tudományos munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar teológia tudomány műveléséhez. A teológia több területén megmutatkozott jártassága és szaktudása. Ebben a dolgozatban ezek közül egy szeletet emelek ki, azt a részt, amelynek szolgálatába állított minden mást, a tiszta Ige hirdetését. A szaklapokban megjelenő cikkeinek és igehirdetéseinek rövid foglalatával bemutatom a homiletikában máig helytálló alapelveit és a lelkipásztorok felé való követelményeit. Művein keresztül kitűnik, hogy ô saját magával szemben is alkalmazta ezeket. Igehirdetéseiben megtalálható a tudományos igényesség, melyben kiemelte a reformátori elveket és a Szentlélek munkájának az egyensúlyát.

László Márton Pákozdy significantly contributed to the development of the Hungarian Theology with his academic work. His expertise and competence appeared in many areas of Hungarian Theology. In this composition I intend to highlight one of these, the segment he subordinated all the others; the evangelization of the clear Word. I demonstrate that his homiletical principles and his assumption towards pastors are relevant even today, by short summary of his articles and preachings that appeared in theological journals. His writings reveal the fact that he applied them in practice as well. In his preachings we can find his scientific exaction in which he highlighted the principles of the reformers and the harmony in the labour of the Holy Spirit.

A főszerkesztő jegyzete - 2018/3

Kerek évfordulókból és megemlékezésekből

ebben az esztendőben a megszokottnál is több van megítélésem szerint. Csak példaként említek néhányat: a Tordai országgyűlés, az 1848-as Forradalom és Szabadságharc, a Nagyháború vége, gróf Tisza István mártírhalála, a Szárszói konferencia, a Kommunista hatalomátvétel, Wass Albert születése és halála, a MEÖT megalakulása, az EVT megalakulása, s nem utolsósorban említem a Theologiai Szemle 1958-as újraindulását.

A visszaemlékezés nem egyszerűen szükségszerű intellektuális vagy emocionális automatizmus, hanem bibliai parancs. Sokféle helyzetben rendeli Isten népének az emlékezést és az emlékeztetést. Ebből bizonyosan tudhatjuk, hogy az emlékezés nem öncélú. Nem narcisztikus tűnődés, vagy nosztalgikus elvágyódás, nem is eszkapista túlélés, hanem számbavétele az isteni jelenlétnek a múltban általában és a magunk vagy mások múltjában konkrétan.

„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem? Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.” (5Móz 8,2–3)

E parancs alapján három dolgot mindenféleképpen észre kell vennünk az életünkben és a történelemben. Mert, ha a történelem az élet tanítómestere, akkor a saját élettörténetünk egy-egy szakasza a saját magántanárunk/magánhitoktatónk aki/ami arra tanít(hatna) meg bennünket, aminek tudatában bölcsebben élnénk életünk újabb szakaszaiban. Az emlékezés tehát előremutat, hogy a múlt istentapasztalata az ígéret földje felé vigyen. Töredékesen az időben, és a kegyelem feltétlenségével az örökkévalóságban.

A hívő visszaemlékezés három tanulsága a következő: a) az Úr vezet, sőt hordoz, ha hagyjuk; b) a próbatételekben vizsgázunk engedelmességből, hitből; c) az Úr egyaránt táplál holnapra tartó kenyérrel, és örökkévalóságra mentő mannával. Ezt a három dolgot kell keresnünk minden visszatekintésben, mert ennek alapján lesz tovább a beteljesedésig, egyébként csak tovább lesz az elmúlásig.

Az évfordulók sorában sokunk számára jeles esztendő az 1988 is. Akkor egy nagy változás bontakozott ki megállíthatatlanul. Tekintettel a kommunista hatalomátvételtől eltelt időre, akkor sokan gondoltak allegorikusan arra, hogy most járt le nemzetünk 40 éves pusztai vándorlása. Ez ellen akkor tiltakozott bennem valami, és arra gondoltam 32 évesen, hogy most kezdődik – bár talán rövidebb lesz – hiszen most indulunk a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia és a jólét felé. Az első három kétségtelenül és viszonylag gyorsan megvalósult. A negyedik jelenbeli állapotáról objektíve és szubjektíve is megoszlanak a vélemények. Viszont a 21. századi olyan feladatok, mint a migráció, az ökológiai kihívások, a fenntartható fejlődés, a hagyományos biblikus értékek megkérdőjelezettsége etc. radikálisan komplikálhatják reményteljes vándorutunkat, egyéni, nemzeti és globális történelmünket. Ráadásul voltak, vannak és lehetnek gyarló kitérőink és aranyborjús kalandjaink.

Éppen ezért kell emlékeznünk és ezzel tudatosítanunk most is, hogy volt elegendő fürjünk a mához és mannánk a továbbhoz. Tehát számba kell vennünk az isteni jelenlétet az elmúlt 30 évben is, hogy tovább teljesedjék egyéni és nemzeti létünk, és hogy méltók és alkalmasak legyünk a töredékes, de valóságos ígéret földjére az időben és Krisztus kegyelméből az örökhazára is.

Bóna Zoltán

Tartalomjegyzék 2018/3

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE
BÓNA ZOLTÁN:
Kerek évfordulókból és megemlékezésekből . . . 130

SZÓLJ, URAM!
PAPP JÁNOS:
De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! .. 131

TANÍTS MINKET, URUNK!
KOCSIS PÉTER:
Lehetséges-e a teológiai béke
az iszlám és a kereszténység között? . . . . . . . 132
FEKETE CSABA:
A Második Helvét Hitvallás új fordítása . . . . . . 138

NJERI ANNE WAGANA:
A krisztológia helyzete Afrikában:
Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj
Fordította: Ambrózy Gábor . . . . . . . . . . . . . . 148
MÁRKUS TAMÁS:
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit,
a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában 152
HELLA FERENC:
Papmarasztás a Dési Egyházmegyében . . . . . . . 158
KITEKINTÉS
Konferencia-előadások
GUDOR KUND BOTOND:
A Tordai Egyezmény háttere . . . . . . . . . . . . . . . 163
MÉSZÁROS KÁLMÁN:
A Tordai Vallásbéke
és az anabaptisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
SZEBIK IMRE:
Az ökumené kezdete
Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177
BÓNA ZOLTÁN:
Ami megelőzi, kíséri és inspirálhatja
az egyházi ökumenét . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179
KHALED A. LÁSZLÓ:
Az egységtörekvés globális megjelenése . . . . . . 180
KRÁNITZ MIHÁLY:
Az egységkeresés intézményes kialakulása
és fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184
BLÁZY ÁRPÁD:
A feledésbe merült 94 tantétel . . . . . . . . . . . . . . 186

KÖNYVSZEMLE
ÖTVÖS LÁSZLÓ:
Puskás Julianna és Kovács Ábrahám:
Amerikai magyar református lelkészek életútja
adattári rendszerben 1891–2000 . . . . . . . . . . . 188
KÁDÁR ZSOLT:
Pünkösdiek Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . 189
HELLA FERENC:
Új Utak az Egyházban
Konferenciakötet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

Absztraktok 2018/03

Kocsis Péter
Lehetséges-e a teológiai béke az iszlám és a kereszténység között?

A hívő muszlim aligha folytathat érdemi párbeszédet más vallások képviselőivel, mert csak saját vallásának változások nélküli megőrzése és terjesztése lehet a célja. A hitterjesztés útja a dzsihád, az „Allah … útján való hadakozás” (Korán 9,24). Mohamed medinai (i. sz. 622–632) korszakának harci eseményei és az ekkor keletkezett, sok korábbi, békés tanítást hatályon kívül helyező erőszakos, 29 szúra írja le a hívő muszlimok számára követendő magatartást. A keresztény teológiának az egyistenhitre alapozott azon törekvése, hogy összhangot teremtsen a két vallás között, hibás és veszélyes. A keresztény és a muszlim Istene számszerűleg azonos (egy), de a teremtésben megjelenő szándékuk szerint és erkölcsi parancsaik alapján jelentős részben egymás ellentétei. Valódi párbeszéd csak e vallások belső identitása felolvadásának árán lenne elérhető. Minden probléma ellenére azonban békére kell egymással törekedni.

Faithful Muslims can hardly engage in critical discourse on Islam for their true objective cannot be other than the preservation and expansion of their religion. The way of the expansion is a so-called Djihad, the striving in His way (Quran 9.24). The military history of Muhammad’s Medina period (626–632 AD) together with the 29 violent Medina surahs abrogating much of the peaceful teaching of Mecca define the model behavior for the faithful. The intention of Christian theology to harmonize the two religions based on their monotheism is mistaken and dangerous. The God of Islam and the God of Christianity are numerically identical (one), but their purpose in creation and their moral commandments are in great part diametrically opposed. True discourse between these religions could only be achieved if the identity of at least one of them withered away. But in spite of all problems peace must be strived for between each other.

Fekete Csaba
A Második Helvét Hitvallás új fordítása

Fordította és jegyzetekkel ellátta Buzogány Dezső, kiadta a Kálvin Kiadó, Budapesten 2017-ben. Olvashatósága és stílusa jobb az új fordításnak a korábbiaknál. Öröklött kiadástörténeti és ajánlási adat maradt helyesbítetlen. Néhány nyelvújítási szó használata nem szerencsés. Tárgyilagosak a végjegyzetek, de rövidítéseket és bibliográfiát nem tartalmaznak. Sákramentális szóhasználatunk modernizálása, a keresztelés leöntéssel való kizárólagos azonosítása kérdéses, az aktuális megteológizálás példája.

This translation has been prepared by professzor Dezső Buzogány, than solemnly authorized by the General Synod. The first translation in Hungarian appeared in 1616. Some data, as to the exact date and dedication of this first Hungarian text should be corrected in latter reprints, as these are based on the incomplet information of the 2nd Latin edition, 1568, Zurich, and taken over in the preface of the 1755 edition.

At most places the new translation is much easier to follow than the one used since 1954, also for lay people. Previously a new translation appeared in 1968 and another in 1999. Wording and style now is fluent. Keep up with modern usage. However a few expressions does not fit perfectly into the old context. These apply mostly words coined in the 19th century.

Some terms, also used in the todays translation of the Hungarian Bible, seems not full succes from the linguistic point of wiew. For example the word for justification. In connection with the practice and theological sense of the Baptismal service the translator try to avoid the problem of immerson, because of the Baptist and the Orthodox churches. So the right meaning in Greek and Latin is explained to be pour down, rins, or sprinkle, though earlier use was lotion, soak, dip, and first of all submerge (immergere, abluere vel lavare). This problem is connected with the recent interenst in submergion in different ecclesiastical circles, as many adult has been baptised in Hungary since the end of the 20th century.

Furher steps are proposed in order to ensure extended use of this new translation in theology, congregations and Reformed catechism.

Njeri Anne Wagana
Fordította: Ambrózy Gábor
A krisztológia helyzete Afrikában: Krisztus a tökéletes vezető és az ideális férj

Afrikai lelkészként és afrikai teológusként a keresztény hitem mélyen a tapasztalataimból és világnézetemből táplálkozik. Az afrikai emberek – éljenek az afrikai kontinensen, vagy szétszórva a világ más tájain – kifejezésre juttatják világnézetüket olykor szándékosan, olykor a szándékosság igénye nélkül. Az utóbbi időben afrikai értelmiségiek és egyéb vezetők aggodalmaiknak adnak hangot, miszerint a kereszténység és a modernitás, a kulturális bomlás eszközei, és így komoly kihívást jelentenek a hagyományos afrikai kultúra és filozófia, közgondolkodás számára. Jelen esszé azt vizsgálja, az afrikai emberek számára Krisztus mely arcai, mely megjelenései azok, melyben felfedezhetők és továbbélnek az afrikai emberek kereszténység előtti világnézeti sajátosságai. A dolgozat az afrikai krisztológia megjelenésének kezdetétől vizsgálja, hogy hasonló, vagy közös motívumok miképpen lettek átemelve a kelet-afrikai kultúrába, illetve milyen elemek származnak onnan.

As an African Pastor, and African theologian, my Christianity is very much rooted in my experience and worldview. African people in the continent and diaspora also express their worldview in what they do both intentionally and subconsciously. Lately the concern of African intellectuals and leaders is that Christianity as well as modernity are a vehicle for cultural erosion, as they tend to challenge the cultural and philosophical heritage of the African. The essay looks at how the image of Christ in Africans shows ways in which they have retained their pre-Christian worldview in their new found Christian faith. The paper is on aspects of African Christology with its point of departure being, how common themes transpose in East African Culture and/or vice versa. The themes and concepts are from various communities, and the paper covers more than the two stated in the title, with the first part being from mainstream academia and the latter being from women’s interpretations of Christ.

Márkus Tamás
A Szentlélek ajándékának elnyerésre a hit, a vízkeresztségés a kézrátétel kontextusában

kapcsolatos gondolatait szeretném bemutatni, illetve azt, hogy a bibliai beszámolók vizsgálata és a teológiai történeti adalékok miként ábrázolják a Szentlélek ajándékában való részesedést a hit, a vízkeresztség és a kézrátétel kontextusában. A vizsgálódásunkat J. Rodman Williams rendszeres teológiájára alapozzuk, egy presbiteriánus-református hátterû, de karizmatikus szemléletû teológiai mûre. Elôször áttekintjük a Lélekkeresztséggel kapcsolatos hagyományos pünkösdi és református nézôpontokat, beleértve a sajátságos terminológiai különbségeket is, majd Williams érvelését foglaljuk össze. Megvizsgáltuk a referenciaként szolgáló bibliai passzukat tekintve azt, hogy a „Lélek vételét” miként elôzi meg a hit, majd a Szentlélek vételéhez kapcsolódó külsô eszközök milyen relációban lehetnek az általunk tárgyalt pneumatikus tapasztalattal (a vízkeresztség és a kézrátétel). Majd megnézzük, hogy e pneumatikus tapasztalathoz az ember részérôl milyen diszpozíció szükséges. Végül J. Rodman Williams a korai egyházatyák témánkkal kapcsolatos fejtegetéseit vizsgáló, teológiai történeti tanulmányának megállapításait tekintjük át.

In the following study, I would like to present the idea of receiving the Holy Spirit. I would like to examine how the biblical accounts and theological historical additions depict the share of the gift of the Holy Spirit in the context of faith, baptism and laying on of hands. This work is based on the systematic theology of J. Rodman Williams, who wrote the first systematic theology in a Presbyterian-Reformed, but also a charismatic approach. First, we review the traditional Pentecostal and Reformed views of the Spirit baptism, including the specific terminological differences, and then summarize Williams’ arguments. We have examined how the “reception of the Holy Spirit” is preceded by faith, and then what external devices connected to the reception of the Holy Spirit can be related to our pneumatic experience (baptism and laying on of hands). After that, we look at what kind of disposition need to be for a person to get this pneumatic experience. Finally, we examine J. Rodman Williams thesis’s on his theological history studies on the topic of the early Church fathers.

Hella Ferenc
Papmarasztása Dési Egyházmegyében

A egyházunkban a reformációt követően, a gyülekezetek kialakulásától kezdve a lelkipásztorokat nem életfogytiglan, hanem csak egy évre választották meg, és amikor letelt az egy év döntöttek, hogy marasztják-e a papot vagy elbocsájtják. A papmarasztás intézményét az egyháztörténészek nagyon ellentétesen ítélték meg. Az egyháztörténészek nagy része ennek a gyakorlatnak csak a negatív hatását emeli ki. Az adatok alapján a jelen tanulmányban bemutatásra kerül, hogy ha a papmarasztás intézményét objektív módon közelítjük meg, akkor észre kell vennünk, hogy ennek a gyakorlatnak pozitív hatása is volt. Konkrét példák és számok tükrében kerül bemutatásra, hogy a papmarasztás, mint a változás lehetősége módot adott arra, hogy a lelkipásztor megtalálja a neki megfelelő gyülekezetet, a gyülekezet számára pedig megadatott a lehetősége annak, hogy megtalálja azt a lelkipásztort, akinek a vezetése mellett a legjobban épülhetett.

Na de Hervorming is in onze kerk – vanaf het ontstaan van zelfstandige calvinistische gemeenten – was de predikant niet meer voor levenslang gekozen. Hij werd slecht voor één jaar gekozen en na het afloop van het jaar kon de gemeente beslissen of ze de predikant aan te houden of sturen ze hem weg. Het bemoedigen van de predikant om te blijven – als een soort institutioneel gewoonte – werd door de kerkhistorici verschillen beoordeeld. Velen hebben daarvan alleen maar de negatieve kant benadrukt. Als we deze gewoonte via een objectieve weg benaderen – hoe dat in dit artikel voorgesteld wordt – dan moeten we toegeven dat deze gewoonte ook een positieve kant had. Via concrete voorbeelden wordt voorgesteld, dat door deze gewoonte de betrokken predikanten de gelegenheid kregen om de meest passende gemeente te vinden en ook de gemeente kon dan groeien door het meest passend dominee.