Absztraktok 2021/02

Molnár Andrea
A biztonság exegézisea profán és a transzcendens mentén

A biztonság iránti törekvés, e létkörülmény fenntartása vagy visszaszerzése, mint primer jellegű aspiráció végig kísérte az emberiség bibliai léptékkel mért mintegy hatezer éves történetét. A biztonságformáló körülményekről való elmélkedés az írásbeliség megjelenését követően hosszú időn keresztül elsősorban a történetírás, majd a történelemtudomány, illetve a hadtudomány jellegzetessége volt, anélkül, hogy maga a biztonság-fogalom nevesítve lett volna. A múlt század húszas évei a biztonságkutatás reneszánszát hozták, mely olyan tudományterületeket vont a befolyása alá, mint egyebek mellett a szociológia, a közgazdaságtan és a filozófia. A múlt század utolsó harmadában végül megjelent a biztonsággal összefüggő dilemmákat immár egészében és kizárólagos módon a centrumba helyező kutatási irány, melyhez megformálói a „biztonságpolitikai“ jelzőt társították.

Az elmúlt két évtized során a szűkebb-tágabb környezetünkben tapasztalható sokarcú biztonsági krízisek a teológiai gondolkodást is óhatatlanul megérintették, szokatlan kérdések sokaságát provokálva ki a bibliai narratívákkal összefüggésben. A bibliai textusok sokoldalú tanulmányozása nyomán kirajzolódó összkép arra enged következtetni, hogy a biztonság a szentírási szövegekben átfogóan és párhuzamosan jelenlévő, kettős arculatú momentum, miközben belső lényegének megragadása két egymástól teljesen különböző, mégis párhuzamba állítható valóság irányából lehetséges. E két opció egymáshoz való viszonyának domináns eleme a spirituális biztonság profán társával szembeni dominanciája, másként fogalmazva a két formáció viszonyában nem csupán egyszerű párhuzamosság, hanem konkrét és direkt ok-okozati összefüggés mutatható ki: a természetes biztonság a transzcendens függvénye, abból származó közvetlen következmény. Az elméletet Izrael történelmének egyik megrázó periódusából származó esettanulmány világítja meg, miközben sajátos imperatívuszként állítja az olvasó elé az analógiát a keresztyénségre vonatkozóan, mint amely „választott nemzetség,… megtartásra való nép.“

The pursuit for the security, the maintenance or recovery of this elementary life-condition, as an aspiration of a primary nature, has accompanied the history of mankind on a biblical scale for about six thousand years. After the appearance of literacy, reflections on security-shaping circumstances for a long time was a characteristic primarily of historiography, then of historical also of military science, without naming security itself as a concept. The twenties of the last century brought a renaissance in security research, influencing fields such as sociology, economics, and philosophy, among others. In the last third of the 20th century, the research direction that finally placed security-related dilemmas in its entirety and exclusively at the center finally appeared, to which its formators associated the adjective “security policy”.

Over the past two decades, the multifaceted security crises in our narrower and wider environment have inevitably touched on theological thinking as well, provoking a multitude of unusual questions in conjunction with biblical narratives. The overall picture emerging from the multifaceted study of biblical texts suggests that security is a dual-faceted momentum present comprehensively and in parallel in scriptural texts, while its inner essence can be grasped from two completely different yet parallel realities. The dominant element of the relationship between these two options is the dominance of spiritual security over its profane „companion“, in other words, not only simple parallelism but also a concrete and direct causal relationship can be detected in relation to the two formations: natural security is a function of transcendent, a direct consequence of it. The theory is illuminated by a case study from one of the most shocking periods in the history of Israel, while presenting to the reader as a particular imperative the analogy of Christianity as „a chosen generation, a royal priesthood, a holy nation, a peculiar people“.

Koncz-Vágási Katalin
Abdiás könyve: Hol tart ma a kutatás?

Abdiás próféta könyve az Ószövetség legrövidebb irata. Központi témája Edómnak a Jeruzsálem és a Templom Kr. e. 587-es pusztulásában játszott szerepe és a fölötte kimondatott ítélet, ám ezen túl olyan fontos ószövetségi teológiai témák is megjelennek benne, mint Izráel és az idegen népek, a megfizetés tana, az elkövetett bűn és annak következménye, az „ÚR napja”, Sion, az „új honfoglalás” vagy épp YHWH királysága. E tanulmány az Abdiás-kutatás legújabb eredményeit ezek vonatkozásában foglalja össze.

A könyv címfeliratában szerepel ugyan a próféta neve, de ezen kívül az Ószövetségből semmit sem tudunk meg róla. Így személyére a könyv formai és tartalmi jellegzetességeiből lehet következtetni: kultuszpróféta?, üdvpróféta?, írnoki prófécia? Bár a felirat látomásként határozza meg a könyvet, az valójában egy szerkesztett YHWH beszéd-sorozatból áll. A könyv egyik sajátossága a szövegegyezés a Jer 49,7–22-vel, ám az irodalmi függőség iránya kérdéses. A könyv keletkezéséről napjainkig számos elmélet született, a Tizenkét próféta könyve (Dodekapropheton) előállása, új megvilágításba helyezi Abdiás könyvének e gyűjteményben betöltött helyét és szerepét. Legújabban Heinz-Josef Fabry (2018) redakciótörténeti modellje egy ötlépcsős előállás mellett érvel.
A könyv megértésében jelentős szerepet játszik Edóm története és ószövetségi megítélése. A tanulmány egy exkurzusban tárgyalja e kérdéseket, különös tekintettel területüknek fokozatos nyugatra tolódásával. Az Ézsau-Edóm tradícióval kapcsolatban a bibliai tudósítások narratív vonala többségében „Ézsau”-ról beszél, míg a prófétai irodalomban inkább „Edóm” van jelen. Az ősatyák elbeszéléseiben a „testvér” motívum a hangsúlyos, míg a prófétai tradícióban Edóm mint Júda „ősellensége” és vesztének megjövendölése van jelen. E két tradíció összekapcsolása először feltételezhetően az 1Móz 25-ben következett be.

Obadiah is the shortest book in the Old Testament. Its central theme is Edom’s role in the destruction of Jerusalem and the Temple in 587 BC and the judgment over him, but it also includes important Old Testament theological themes such as Israel and foreign Nations, the doctrine of payment, the “lex talionis”, the Judgement on the Nations but Deliverance for Israel, the “the day of the Lord”, Zion, the “new conquest” or even the kingdom of YHWH. In these respects, this study summarizes the latest results of the Obadiah-research. Even though the title of the book contains the name of the prophet, but beside this we will not learn anything about him from the Old Testament.

Thus, his person can be deduced from the form and content of the book: cult prophet? salvation prophet? scribal prophecy? Although the inscription defines the book as a vision, it actually consists of an edited YHWH series of speeches. One of the peculiarities of the book is the wording match with Jeremiah 49:7–22, but the direction of literary dependency is questionable. To date, a number of theories have been made about the origin of the book, the creation of the Book of the Twelve Prophets (Dodekapropheton) sheds new light on the place and role of Obadiah's book in this collection. Most recently, Heinz-Josef Fabry’s (2018) editorial history model argues for a five-step stand.

Edom’s story and his judgment of the Old Testament play a significant role in the understanding of the book. The study discusses these issues in an excursion, in particular with regard to the gradual shift of their territory to the west. In relation to the Esau-Edom tradition, the narrative line of biblical reporting mostly speaks of "Esau", while in prophetic literature it is more like "Edom". In the narratives of the forebears, the motif "brother" is emphasized, while in the prophetic tradition Edom is present as the "archenemy" of Judah and prediction of his loss. The linking of these two traditions is first assumed to have occurred in Genesis 25.

Legéndy Kristóf
Akiben csak hinni lehet

A korunkban fellelhető hatalmas tudás birtokában még mindig a hit és a vallás vezeti az embert szellemi lényegekhez – végső soron Istenhez. A fizikai világ tudható ismeretei mellett vannak dolgok, amik meghatározzák mivoltunkat, de bennük kizárólag hinni lehet. Ezeket összefoglalva értékeknek nevezzük. Az értékeknek nincs fizikai alapja a világban – még akkor sem, ha sokszor automatikusan összekötjük az értékest a számunkra hasznossal.

Az ember: személyes valóság, aki megvallott értékeivel formálja a kultúrát. Másképpen: a kulturált ember szellemi értékeket vall és hisz. A megvallott értékrend mellett a nyitottság, a kulturális diverzitás egyre nagyobb szerepet játszik a nyugati társadalmakban. A számtalan egyedi kultúra közül, minket, magyarokat és európaiakat, a keresztény kultúra miként döbbent rá önmagunk valóságára?

In whom one can only believe
With the vast knowledge found in our age, faith and religion still lead us to spiritual essences – ultimately to God. In addition to the known knowledge of the physical world, there are elements that determine our being, but one can only believe in them. These are summarized as values. Values have no physical basis in the world – even if we often automatically associate the value with what is useful to us.

A human is a personal reality who shapes culture with his confessed values. In other words, the cultured man professes and believes in spiritual values. In addition to the professed values, openness and cultural diversity play an increasingly important role in Western societies. Amongst the myriad of unique cultures, how has Christian culture guide us to realize our own values?

Cselényi István Gábor
Transzszubsztanciáció és epiklézis

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sok viszontagság után mégis csak a megvalósulás küszöbén áll hazánkban, aminek jelentőségét még inkább növeli, hogy Ferenc pápa is részt kíván venni azon – még ha csak a záró szentmise ünnepségén is. A kiemelkedő esemény alkalmat ad arra, hogy az eucharisztiára vonatkozó tanítás római katolikus és ortodox (és ezzel együtt keleti szertartású katolikus) megközelítését szembesítsük. Ez a szembesítés gyakorlatilag az transzszubsztanciáció (vagyis az átlényegülés) és az epiklézis (a Szentlélek segítségül hívása) egymás mellé állításába sűríthető.

After many adversities, the 52nd International Eucharistic Congress is still on the verge of realization in Hungary, the significance of which is further enhanced by the fact that Pope Francis wishes to take part in it – even if only at the closing Mass. The outstanding event provides an opportunity to confront the Roman Catholic and Orthodox (and with it Eastern Catholic) approach to the teaching of the Eucharist. This confrontation can be practically condensed into the juxtaposition of transsubstantiation and epiclesis (the fall of the Holy Spirit). This comparison may also open up a new perspective on the case of the Ecumenism.

Andriska Ervin
Az Iszlám jelentősége és kihívásai

A téma aktualitását az Iszlám térnyerése adja, mely mind világviszonylatban, mind Európában megfigyelhető. Ennek okaiként megnevezhető a térítő vallási jelleg, az iszlámot követő családok magas reprodukciós rátája, valamint a többi világvallás helyzetének stagnálása, vagy térvesztése. Európában további erősítő faktorként jelenik meg a migráció, melyhez a köztudat gyakran a terrorizmust, a vallási hátterű dzsihadista terrortámadást is kapcsolja. Bár a migráció egyidős az emberiséggel, mégis a 2015-ös tömeges migráció tekinthető egy olyan mérföldkőnek, mely rávilágított Európa társadalmi egyensúlyának sérülékenységére.

Munkámban szeretném tisztázni az iszlám világvallások között elfoglalt helyzetét, azokkal való kapcsolatát egy rövid összehasonlítás segítségével. Megvizsgálom, hogy a legfiatalabb világvallásként milyen kihívásokkal küzd, és ezen kihívások hogyan hatnak az iszlám más vallásokkal való konfliktusaira.
A társadalmi egyensúly kevésbé hangsúlyozott eleme a vallás. Európában többféle államegyház-modell, többféle megoldást kínál a vallásszabadság megélésére. Az Európában megjelent modelleket sorra véve példákkal mutatom be azok jellemzőit hatását az iszlámra. Kitérek Magyarország helyzetére.
Európai viszonylatban vizsgálom a migrációt, ahol a második és harmadik generációs bevándorló hátterű fiatalok jelentőségét mutatom be. Továbbá feltárom a dzsihadista terrorcselekmények azon körülményeit, melyek miatt az iszlám negatív jelzők sokasságát vonzza a köztudatban.

The actuality of the topic is given by the rise of Islam, which can be observed both in the world and in Europe. The reasons for this are the converting religious nature, the high reproduction rate of families following Islam, and the stagnation or loss of space of other world religions. Migration is a further reinforcing factor in Europe, to which public awareness often links terrorism and jihadist terrorist attacks. Although migration is the same age as humanity, the mass migration in 2015 can be seen as a milestone that has highlighted the vulnerability of Europe’s social balance.

In my work, I would like to clarify the position of Islam among the world religions, its relationship with them through a brief comparison. I examine the challenges facing the youngest world religion and how these challenges affect Islam’s conflicts with other religions.

A less emphasized element of social balance is the religion. In Europe, there are several models of the relationship between state and churches, several solutions for living religious freedom. By taking the models which are existing in Europe, I present with examples the effect of their characteristics on Islam. I will refer to the situation in Hungary.

I examine its relationship with migration in a European context, where I present the importance of young people with a second and third generation immigrant background. Furthermore, I explore the circumstances of jihadist acts of terrorism that make Islam attract a multitude of negative adjectives in the public consciousness.

A főszerkesztő jegyzete 2021/01

Közös nyilatkozatban tiltakoztak

a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsába tömörült protestáns és ortodox egyházak, a Magyar Katolikus Egyház, valamint két izraelita és egy muszlim vallásfelekezet vezetői. Örültem, mert végre tiltakoztunk a vallási szimbólumokat, szent helyeket, tanításokat és hitgyakorlatokat gyalázó meg-szólalások ellen, amelyek olykor közszereplőnek számító emberek szájából is elhangzanak.

Elgondolkodtam azon, hogy nem lehetett volna e a tiltakozás tartalmában kicsit konkrétabb, mélyebb vagy éppen emelkedettebb?! Aztán rájöttem, hogy nem, mert a jelenségek intellektuális színvonaltalansága jogi/logikai ellentmondásossága, történelmi és társadalmi kontextusba helyezhetetlensége, alkotmányellenessége és sorolhatnánk a negatív jelzőket, még a konkrét esetekre hivatkozást is ellehetetleníti, nem hogy valamiféle tartalmi választ tenne lehetővé, amelyet nem érdemel meg egyik gyalázkodás, gúnyolódás, markáns/ primitív állásfoglalás sem.

A tiltakozás óta azonban mondhatom, hogy töretlenül folytatódnak ezek a bántó megnyilatkozások, ami azt sugallja, hogy mégiscsak valamit kellene tennünk, például a helyénvaló önvizsgálat/önkritika jegyében is. Nyilvánvaló, hogy reaktíve, reszponzíve túl sokat nem mondhatunk a fenti megfontolás okán a gyalázkodásokra/oktalan okoskodásokra és kioktatásokra. Viszont proaktíve nagyon kellene külön-külön és együtt törekednünk arra, hogy a keresztyénségről ne a keresztes hadjárat, a pedofília vagy az állami költségvetésből származó egyházi támogatások jussanak az emberek eszébe. Hanem például az, hogy az én gyerekemet is a jó egyházi iskolák készítették föl az életre, az én szüleimnek is a jó egyházi otthonok adtak biztos és boldog öregséget, sőt elsősorban azzal, hogy a helyi lelkipásztori beszélgetések és igehirdetések milyen hasznos szem-pontokra hívják föl a figyelmüket a helyénvaló életvezetés terén a 21. század-ban is. Tekintve lapunk alapvetően ökumenikus jellegére, maradok az egyházakon belül a példálózásban. Ezek a proaktív, a „társadalmi hasznosságot” eredményező igyekezetek, talán tudnának fordítani azon a helyzeten, hogy egyház és vallásgyalázással ne lehessen Magyarországon sem népszerűséget, sem szimpátiát, sem voksokat szerezni.

Van még egy lehetőség, ami szintén túlmutat a spiritualitás eszköztárán, nevezetesen a jogi segítségkérés. Ezek a gyalázkodások a szabad vallásgyakorlást nem akadályozzák, de beárnyékolják, továbbá a gyalázkodás, a hitelrontás jogi kategóriák, és ha nehezen is, de legalább formálisan lehet jogorvoslatot kérni. Miközben a szeretet és a megbocsátás gyakorlása a krisztusi lét egyik fontos eleme, addig állampolgári jogon úgy gondolom, kérhetjük az igazság-szolgáltatás segítséget, mert bár hála Istennek, Magyarországon szabad vallás-gyakorlás van, ami jelentheti a vallástalanság szabadságát is, de nem jelentheti a vallások, vallásosok szabad gyalázását, gúnyolását.

Kérjük a Szentlélek erejét, hogy a krisztusi életminőségben úgy növekedjünk, hogy az a társadalmi elismertségünket, sőt védelmünket is magával hozza, s amikor ördögi provokációk kereszttüzébe kerülünk, akkor a mindenható Isten hatalma alatt álló jog/igazságszolgáltatást is segítségül hívjuk.

Bóna Zoltán

TARTALOMJEGYZÉK 2021/01

A FŐSZERKESZTŐ JEGYZETE

BÓNA ZOLTÁN:
Közös nyilatkozatban tiltakoztak . . . . . . . 2

SZÓLJ, URAM!

BALOG ZOLTÁN:
Köszönöm a bizalmat! . . . . . . . . . . . 3

TANÍTS MINKET, URUNK!

HOMOKI GYULA:
Az Ószövetség használata a montanista vitában . . . . . . . . . . . 4

ERBACH VIOLA:
A római törvények és az apostoli egyház . . . . . . . . . . 17

HUBAI PÉTER:
Caspar Tauber a reformáció osztrák protomártírja és az ő Mentsége . . . . . . . . . . . . 32

KITEKINTÉS

BOGNÁR GERGELY:
Jáki Szaniszló a metafizika Szent Györgye . . . . . . . 44

ÖKUMENIKUS SZEMLE

BACSÓ BENJÁMIN, BEDEKOVICS PÉTER, LUKÁCS MÁTÉ ANDRÁS:
Szemelvények a 2020-as Első Ökumenikus Ifjúságkutatás eredményeiből . . . . . . . 45

KUSTÁR ZOLTÁN:
Pro Unitate in Christo. A főszerkesztőnk kitüntetése . . . . . . . 50

KÖNYVSZEMLE

FEKETE CSABA:
Zalatnay István: Félúton . . . . . . . . . . 51

LUKCSI MÁRTA:
Kovács Ábrahám–Jaeshik Shin (eds.): Church and State . . . . . . . . . . . . 56

KÁLMÁN SZABOLCS:
Legéndy Kristóf: Gondolatok . . . . . . . . 58

PERES IMRE:
Ravasz Hajnalka: Pál apostol lelkigondozói gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . 60

CSANÁDI VIKTOR:
Ragy R. Girgis: A Sátánról, démonokról és pszichiátriáról: A mentális betegségek feltárása a Bibliában . . . 61

Absztraktok 2021/01

Homoki Gyula:
Az Ószövetség használata a montanista vitában

 A bibliai szövegekkel foglalkozó kutatók már régóta rávilágítottak arra, hogy az ó- és újszövetségi iratok keletkezése és szerkesztése mögött nem elhanyagolható mértékben találkozhatunk olyan prófétai hangokkal, amelyek Isten üzenetének aktualizálását tűzték ki célul a saját közösségükön belül. Ebben a folyamatban a próféta nem pusztán a régi hagyományok ismétlőjeként jelenik meg előttünk, hanem e hagyományok kreatív felhasználásával a kortársak számára teszi jelenlévővé az isteni iránymutatást. A második század második felétől kibontakozó óegyházi prófétai mozgalomban – amely önmagát csak Új Próféciaként nevezte meg – fel-lépő próféták (Montanosz, Maximilla, Priszkilla és az ő utódaik) hasonló elv mentén fogalmazták meg kijelenté-seiket a kortárs nagyegyház számára. Jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy három főbb területen bontakozott ki éles vita köztük és az „orthodox” nagyegyház képviselői között az ószövetségi szent szövegek igaz interpretálásáért folytatott küzdelemben: a Lélek kitöltetéséről szóló jóeli prófécia beteljesülésének kérdésében, az ószövetségi alakok eksztatikus magatartásának érvényességében és a kiemelkedő bibliai női próféták szere-pének természetében. A két tábor képviselői közötti mindhárom törésvonal eltérő hermeneutikai-exegetikai alapállást tükröz, melynek részletes kifejtésére vállalkozik az írás.

It is a commonplace among biblical scholars to state that behind every biblical text we find certain prophetic voices which aimed at actualizing God’s message in their respective communities. In this process the prophet does not merely repeat the tradition but through the creative use of this tradition makes the guidance of God real for his/her contemporaries. The prophets of the New Prophecy movement (Montanus, Maximilla, Priscilla and their successors) formulated their own message along this line. In this paper I argue that three main areas can be discerned in the debate between the adherents of the New Prophecy and the representatives of the “orthodox” churches over the true interpretation of Old Testament texts: the question of the fulfilment of the prophecy of Joel concerning the outpouring of the Spirit, the validity of the ecstasy of certain Old Testament figures and the nature of the role of some biblical female prophetesses. Between the members of the two parties a different hermeneutical-exegetical standpoint can be discovered which is presented in the paper in detail.

Erbach Viola:
A római törvények és az apostoli egyház

 A római birodalomban érvényes törvények és jogszabályok kiváltképp hatással voltak a korai keresztyén gyülekezetek életére és mindennapjaira. Tanulmányomban épp ezeknek a római törvényeknek az apostoli egy-házra gyakorolt hatását vizsgálom, különös figyelmet szentelve az Újszövetség nyelvezetében felhasznált görög, illetve római jogi fogalmaknak. Kutatásom során megvizsgálásra kerül az örökbefogadásnak a római, illetve görög gyakorlata, s annak a Pál apostoli használata; valamint a római polgári jog típusai és azzal járó privilégiumai, és a fogalom megjelenése Pál apostol tanításában. Külön fejezetben foglalkozom a kora keresztyén gyülekezetek és a korabeli önkéntes egyesületek közötti hasonlóságokkal és különbségekkel.

Both the statutes and the legal procedures of the Roman empire had a lasting strong impact on the day-to-day life of the early Christianity. In my research I examine the effect there roman laws had on the apostolic church, specifically in regard to the Roman legal phraseology that was later used in the writings of the New Testament. My research focuses particularly on the Greek and Roman practice of adoption and its usage by Apostle Paul; as well as on the question of Roman citizenship (its types and the privileges given with it) and the appearance of the legal term is the teachings of Apostle Paul. The similarities and the differences between the Roman voluntary associations and the early Christian congregations is also discussed in a separate chapter.

Hubai Péter:
Caspar Tauber a reformáció osztrák protomártírja és az ő Mentsége

A tiszteletreméltó patriciust 1524. szeptember 17-én lovaskocsival kivitték Bécsen kívülre, ott a hóhér lefejezte, testét máglyán megégették. A protestáns hitvalló mártiriumát szinte azonnal megfogalmazták, és a Német-Római Birodalom több városában ki is nyomtatták. Öt kortárs forrás maradt ránk, ezek közül a Verantwortung Caspar Taubers címűnek egy példányát a közelmúltban a Fejérmegyei Levéltárban is megtalál-ták. Ennek a fordítását alább közöljük. Mindazonáltal még a legjobb forrásunk (Eyn warhafftig geschicht) – ami Tauber inkviziciós tárgyalásának a hivatalos jegyzőkönyvét tartalmazza, az ő elmondandó (de el nem mondott) bűnvallását, és az eseményekről szóló beszámolót – az is egy olyan mártiriológium, amit kritikusan kell olvas-nunk. A Verantwortung egyrészt az állítólagos börtönbeli öngyilkosságának a cáfolata, másrészt egy jellegzetes protestáns prédikáció.

The venerable patrician 17th September 1524 was taken by a horse carriage out of Vienna, decapitated and burned by the executioner. The martyrdom of the protestant confessor has been formulated almost immediately and printed in different towns of the Holy Roman Empire. We possess today five different contemporary sources of the events. A copy of the Verantwortung Caspar Taubers (The Apology) has been discovered recently in the Archive of Fejér County; this document has been translated into Hungarian here for the first time. Even our most eminent source (Eyn warhafftig geschicht), which contains the official minutes of the Inquisition, Tauber’s confession to be read and the account of the judgement procedure is a martyriology, that should be evaluated critically. The Verantwortung is both a refutation of his alleged suicide while in prison and a typical protestant sermon.